Zene, WiFi (és teszt) nélkül mit érnek ők?

A kép még tavaly májusi, hamarosan készülhetnek majd újak

Egy héttel azután, hogy május 10-én kinyitottak az üzletek, megnyílnak a kocsmák, éttermek kerthelyiségei is Csehországban. Akadnak érdekességek (ez már csak egy ilyen ország), például nem lehet wifi és zene, illetve beülni csak a betegségen átesve, beoltva vagy negatív teszttel lehet – de ennek felelőssége a vendégre hárul. Prágai levél.

Egy hete arról írtam, hogy hónapok (gyakorlatilag teljes) zárlata után Csehországban mindenki tűkön ülve várta, hogy május 10-én újranyissanak az üzletek.

Jelentem, a nyitás megtörtént, olyannyira, hogy sima hétköznap kora este akkora dugó volt a Prágából kivezető autópályán a városszéli bevásárlóközpontok irányába, amilyet régen láttam.

Ehhez kapcsolódóan: Egy ország tűkön ül

Hétfőn (azaz május 17-én) nyitnak a kerthelyiségek is. Tekintsünk el attól a nem elhanyagolható ténytől, hogy brutális esőzéseket jósolnak egész hétre, és képzeljük el, ahogyan az egyszeri éhes-szomjas cseh polgár elindul kedvenc étterme vagy kocsmája felé!

Az érvényes (e sorokat péntek délután írom) szabályok szerint a kerthelyiségekbe csak olyanok térhetnek be, akik vagy átestek a fertőzésen, vagy be lettek oltva (mindkét adaggal) vagy 72 óránál nem régebbi negatív tesztet tudnak felmutatni.

Utóbbit kiadhatja a munkaadó is, mivel Csehországban már jó ideje heti tesztet kell csinálnia annak, akinek be kell mennie a munkahelyére.

Mit csináltak? Hát semmit

A nagy kérdés persze az, ki fogja ellenőrizni ezek meglétét? Nos, a csehek azzal vágták át a gordiuszi csomót, hogy nem csináltak semmit (ez egyébként is jellemző rájuk).

Magyarán sem az egészségügyi, sem az ipari és kereskedelmi tárca nem hozott semmilyen rendeletet, így aztán az egyes vendéglátóipari helyeken múlik, mit is lépnek.

Ehhez kapcsolódóan: Miért nem ismerik a csehek a kengurut?

A cseh sajtó persze elég részletesen foglalkozik a kérdéssel, a Mladá fronta Dnes (MfD) lapnak nyilatkozó egyik étteremtulajdonos például kerek-perec közölte, ő bizony nem fog csak azért egy pincért odaállítani a bejárathoz, hogy az ellenőrizze az igazolásokat.

“Maximum megkérdezik majd a pincérek a vendéget, van-e érvényes tesztje, de nem tudok elképzelni olyan helyzetet, ahol 'nincs' lenne a válasz” – fogalmazott a neve leírásához persze hozzá nem járuló tulaj.

“Ha a vendég csal, az az ő felelőssége”

Egy másik azt mondta, ők étterem és nem felügyelő hatóság, szóval oldják csak meg szépen a hivatalos szervek és a rendőrség az ellenőrzést, ők aztán nem foglalkoznak egy adott dokumentum valódiságával.

A kormány sem aggódja túl magát. “Olyan ez, mint amikor a fiatalok először mennek kocsmába. Vannak országok, ahol csak személyigazolvány bemutatása mellett rendelhetnek alkoholt. Ez is olyasmi. Ha a vendég csal, az az ő felelőssége” – jelentette ki Karel Havlíček ipari és kereskedelmi miniszter.

A prágai egészségügyi hivatal vezetője próbált szigorúbban fogalmazni, mondván, a dokumentumokat notóriusan nem ellenőrző helyiségek büntetésre számíthatnak. Ami a szabályokat illeti, nyitva este 10-ig lehetnek a helyek, a minimum 1,5 méter távolságban lévő asztaloknál maximum négy, nem egyazon háztartásban élő ember ülhet.

Your browser doesn’t support HTML5

Ki így - ki úgy nyit: a korlátozások feloldása Európában

Se WiFi, se zene

Más kérdés, hogy kisebbfajta időutazás lesz majd kiülni ezekbe a kerthelyiségekbe, hiszen a törvény szerint a vendégek által elérhető WiFi és a zene is tilos lesz, mondván, így majd nem üldögélnek annyit ott az emberek.

“A zene és főleg a WiFi azért tilos, mert nem az a cél, hogy az emberek (különösen a fiatalok) ott találkozzanak, sörözzenek és üldögéljenek négy órát” fogalmazott Karel Havlíček.

Hanem akkor ugyan mi? - tesszük fel a kérdést kissé megemelkedett szemöldökkel, visszaemlékezve a téli napokra, amikor bőven láttunk olyan helyeket, ahol a “kint felejtett” asztaloknál hosszan üldögéltek és ittak ezt-azt az emberek. Nem beszélve arról, hogy "zene nélkül mit érek én", ugye.

Prágai levél - mi ez? A Szabad Európa újraindulásával felélesztettünk egy talán feledésbe ment műfajt is, amelynek lényege, hogy a külföldről tartalmat szolgáltató médiumok (amilyen a Szabad Európa Rádió vagy a BBC Magyar Adása volt) megpróbálták kicsit szubjektívabb módon bemutatni a magyar közönségnek a helyi hétköznapokat is. A heti rendszerességgel jelentkező rovatban a prágai és cseh életet, kultúrát, történelmet próbáljuk meg közelebb hozni, illetve megmutatni, milyennek látszik Magyarország 500 km távolságból.