A sok vitát kiváltó, egyszerű, fél térdre ereszkedés az eddigieknél is hatásosabb lehet a tokiói olimpiai játékokon. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hosszú ideig tiltotta a tiltakozó megnyilvánulásokat a játékokon. Vajon most másképp lesz?
Az olimpiai futballtorna múlt heti első meccsein az Egyesült Államok, Svédország, Chile, Nagy-Britannia és Új-Zéland női csapatának játékosai egyaránt letérdeltek, olyan rasszizmusellenes gesztust bemutatva, amilyenre korábban még nem volt példa olimpiai rendezvényen. Ez volt az első, de valószínűleg nem utolsó ilyen jellegű demonstráció a tokiói játékokon.
Az olimpiai szabály, amely tiltja az ilyesfajta megnyilvánulásokat, évtizedek óta viták tárgya, és ezek a viták két évvel ezelőtt törtek felszínre. Ennek nyomán módosították a szabályokat, és módosult egyes sportszervezetek szabálykövetési hajlandósága is.
Hogyan alakultak az évek során az olimpiai tüntetések és demonstrációk? Íme egy rövid összefoglaló.
Miről szól a szabály?
Az olimpiai játékokat mindig is olyan politikamentes eseménynek nevezték, amelynek célja, hogy egységbe kovácsolja az országokat a sportünnep égisze alatt. Ennek a politikamentes eszménynek az egyik legelismertebb szimbóluma a „propaganda" tilalma. A NOB alapszabályának 50. pontja kimondja: „Semmilyen demonstráció, politikai, vallási vagy faji propaganda nem megengedett az olimpiai helyszíneken, a játékokon vagy más területeken."
Mik a vita előzményei?
A szabályt a leglátványosabban még azelőtt tették próbára, hogy azt hivatalosan rögzítették volna az olimpiai chartában. Tommie Smith és John Carlos amerikai sprinterek az 1968-as mexikóvárosi olimpián a 200 méteres síkfutás éremátadó ceremóniáján felemelt fekete kesztyűbe bújtatott, ökölbe szorított és felemelt kézzel hallgatták országuk himnuszát.
Végül nemcsak hazaküldték őket, mert semmibe vették a tüntetési tilalmat, de közel fél évszázadra ki is közösítették őket az olimpiai mozgalomból. Csak 2016-ban kaptak meghívót az Amerikai Olimpiai Bizottságtól egy hivatalos eseményre, és csak 2019-ben vették be őket a Hírességek Csarnokába.
Mikor hozták a szabályt?
Az 50. pont alapját képező szöveget 1975-ben adták hozzá az olimpiai chartához. Akkoriban ez még az 55. pont része volt, és kimondta: „Az olimpiai zónákban tilos bármifajta tüntetés vagy propaganda, legyen az politikai, vallási vagy faji jellegű." Ezt a szöveget az évek során finomították és átírták.
Alig néhány hónappal ezelőtt, amikor egyre nagyobb nyomás nehezedett a NOB-ra, hogy törölje el szabályt, a testület újra módosította a szöveget, amely immár kimondja: bizonyos tüntetések engedélyezettek, de csak „a versenyek kezdete előtt", és nem a pódiumon. A NOB az egyes sportágakat irányító nemzetközi szövetségekre bízta, hogy ha érvényt akarnak szerezni a tiltásnak, akkor azt hogyan tegyék meg.
Hol kezdett felborulni a status quo?
A szabály két éve, a Tokióhoz képest a világ másik részén fekvő perui Limában váltott ki feszültséget. A Pánamerikai Játékok eredményhirdetésén az amerikai kalapácsvető Gwen Berry felemelte az öklét, az amerikai vívó Race Imboden pedig letérdelt.
Mindketten levelet kaptak az Amerikai Olimpiai és Paralimpiai Bizottságától, amely egyéves próbaidőre felfüggesztette őket, és az akkor még a következő évre tervezett tokiói játékok előtt figyelmeztette a hasonlóra készülő többi amerikai sportolót.
A koronavírus-járvány 12 hónappal eltolta a játékokat, George Floyd meggyilkolása az Egyesült Államokban – és az azt követő aktivizmus – pedig a szabály alapos átgondolására késztette az illetékeseket.
Az Amerikai Olimpiai és Paralimpiai Bizottság úgy döntött, hogy a továbbiakban nem bünteti az 50. pontot megsértő sportolókat. Ezzel nyomást gyakorolt a NOB-ra, amely gyakran a nemzeti bizottságokra hagyja, hogy őrködjenek a játékok idején a szabályok betartása felett.
Milyen a szabály megítélése?
Miközben az Amerikai Olimpiai és Paralimpiai Bizottság a szabály felülvizsgálatát folytatta, a NOB is megbízta sportolói bizottságát annak újragondolásával. A bizottság globális kérdőívet küldött ki. Ez pedig úgy találta, hogy a nemzetközi közvélemény döntő többsége a jelenlegi formájában támogatja a tiltakozásról szóló szabályt. A NOB ezt követve úgy döntött, hogy nagyrészt változatlanul hagyja az 50. pontot.
Mindez viszont megágyazott annak, hogy feszültség alakuljon ki a kérdésben a tokiói olimpián, ahol a futballcsapatok mellett a korábban említett Gwen Berry és az amerikai sprinter Noah Lyles is a nagy érdeklődést kiváltó sportolók között lesz.
Lyles az olimpiai válogatóversenyeken startjánál fekete kesztyűt viselt, és felemelte az öklét, míg Berry elfordult a zászlótól, amikor felcsendült a nemzeti himnusz.
