Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

„A közös sikert gátolják azok a pártok, amelyek visszatartják az aktivistáikat” – Donáth Anna, a Momentum elnöke


Nem elégedett az összellenzéki kampánnyal, de maximálisan az a pártjáéval. A Momentum elnöke megerősíti, hogy a DK (és a Jobbik) lassítja a közös lista felállítását, és azt sem cáfolja, hogy van olyan párt, amelynek aktivistái nem kampányolnak. Rövid távon atomenergia-párti, viszont szerinte az EU sem a hétköznapi emberekkel fizettetné meg a karbonsemlegességet, ahogy Orbán Viktor állítja. Donáth Anna szerint az ellenzéknek állítania kellene köztársasági elnököt, de a homofób népszavazás ügyében egyelőre nem kap instrukciót az ellenzéki szavazó.

Mi a nagyobb baj Magyarországon: a jogállam jelentős gyengülése vagy a megélhetési, a szociális válság?

Egyértelműen a megélhetési és lakhatási válság a súlyosabb, de a kettő nem választható el egymástól. Ha a jogállami keretek rendben lennének, akkor a megélhetési válság sem tartana ott, ahol van.

Ha lennének fékek és ellensúlyok, a választók hangját a döntéshozatalba becsatornázó rendszerek, akkor a választópolgárok is hamarabb tudnának jelezni a döntéshozók felé, hogy nagyon nagy baj van. A népszavazási kérdések is – amelyeknek jóval hamarabb át kellett volna menniük – alapvetően erről szólnak. A Fudan Egyetem a lakhatási válságról, az álláskeresési járadék a megélhetésről. Ezeket lehetne orvosolni, ha ennek a kormánynak lenne szándéka rá.

Úgy látom, a közös ellenzéki programban is ezen lesz a hangsúly. Az ön által említett szociális válság dacára a Fidesz mégiscsak erősödni tudott már a nagy osztogatás előtt az újraelosztás vesztesei között is. Hogy lehet meggyőzni az embereket, hogy válságban vannak, ha ezek szerint mégsem érzik?

Párhuzamos valóságok alakultak ki az elmúlt tizenkét évben. Rengeteg szociológiai elemzés született arról, hogyan lehet az, hogy azokban a csoportokban, ahol a leginkább érzékelhető a szociális válság, mégis biztos Fidesz-szavazói bázis van. A kutatások fontos megállapítása, hogy átfedés van azzal, hogy a párhuzamos valóságokban milyen információ jut el hozzájuk és azzal a félelemmel, hogy bár azt tudják, hogy most mi van, de azt nem, hogy mi lehetne, mi az alternatíva. Magyarán félnek attól, hogy bármi más jön, még ez sem lesz. Ezért a mi feladatunk az, hogy megmutassuk, elmagyarázzuk, milyen lépések segíthetnének például a lakhatási válságukon, ha ránk szavaznak. Miért fontos az, hogy energiatakarékosságra álljunk át, hogy az európai forrásokat is erre használjuk – hiszen erre ad az EU pénzt. Hogyan vezetne az összes lépésünk abba az irányba, hogy a hónap végére az emberek ne centizgessenek, hanem úgy érezzék, hogy sokkal többet tudnak félretenni, a családjukra költeni és a jövőjükbe befektetni.

Kovách Imre szociológus azt mondja, hogy a Fidesz egyrészt a stabilitás érzetét biztosítja, ezenkívül helyi szinten tudja integrálni az embereket, még a legcsóróbbaknak is ad valamilyen közösséghez tartozás tudatot. A harmadik integráló eszköze pedig a társadalom jelentős depolitizálása. Ezeket kell önöknek feltörni.

A Fidesz elmúlt tizenkét évének hatalomtechnikázása arról szólt, hogy egy biztos erő van, és az a Fidesz, és minden más csak töredezett kis dolgok összessége. Nagyon szépen felépítette azt a bizalmatlanságot, hogy a sok kicsi nem egyenlő egy naggyal.

Az ellenzéki együttműködéssel pont azt kell megmutatnunk, hogy lehet, hogy sokszínű, de a sokszínűség érték. A viták pedig nem egyenlők a veszekedéssel. Valójában érvek és viták mentén tud előrébb menni az ország. Egy igazságos és emberséges demokrácia így működne, a koalíciós kormányzás így is működik szerte Európában. Ki kell tudnunk alakítani azt a bizalmi viszonyt a szavazókkal, hogy ne rémüljenek meg a sokszínűségtől, helyette lássák, hogy hosszú távon ez az ő érdekükben történik.

Megvan már az a fő üzenet, amit szembe tudnak állítani a Fidesz sikerpropagandájával és az osztogatással?

A legfontosabb üzenet, és ezt már kommunikáljuk is, az, hogy Magyarország mindannyiunké. Nem arról kéne hogy szóljon a történet, hogy vannak magyarabbak a magyaroknál vagy egyenlőbbek az egyenlőknél. Hogy aki nem ért egyet a rendszerrel, az hazaáruló, az nem tartozik a nemzethez. A fő üzenet az, hogy egy közösség vagyunk, amit úgy hívnak, hogy nemzet. Senki kezét nem engedhetjük el. Attól nem függhet semmi, hogy valaki hova született, hogy a családja milyen támogatást tud megadni neki, hanem odafigyelünk egymásra. Egy fejlődő ország akkor tud előrelépni, akkor leszünk gazdaságilag sikeresek, ha a nemzet egészére oda tudunk figyelni.

Nemrég azt írta egy posztjában, hogy a liberális demokrácia válságban van. Orbán Viktornak ugyanez a kiindulópontja. Csak ön azt mondja, hogy meg kell újítani, Orbán pedig azt, hogy el kell vetni. Ön mit kínál az illiberális állam helyett, ami Orbán Viktor kínálata a liberalizmus válságára?

Az egyik legnagyobb probléma, hogy a politikai, a gondolkodó elit ahelyett, hogy ilyen fontos kérdéseken vitatkozna és a közbeszéd részévé tenné, egymás elleni gyűlöletkeltéssel és a megosztottsággal foglalkozik.

Azt gondolom, hogy a liberális demokrácia intézményközpontúsága megbukott. Ez az, amit a populisták kihasználnak. Személyközpontú politizálás zajlik szerte a világban – amit Orbán Viktor nagyon jól kihasznált, és kiépítette az illiberális államot. Ami nem megoldás, mert ezzel az összes jogállami féket és ellensúlyt kiszedte a rendszerből. Pedig azok nem az alkotmányjogászok lelki békéjéért léteznek, hanem pontosan a hétköznapi ember biztonságáért. Pontosan azért, hogy senki ne élhessen vissza a ráruházott hatalommal. Senki ne használhassa azok ellen, akik ráruházták ezt a hatalmat.

Nagyon fontos, hogy a bírói függetlenség vagy a médiapluralizmus helyreálljon. De ez által még nem jutottunk el odáig, hogy feltegyük a kérdést, hogy vajon a XX. század liberális demokráciájának működése történhet-e a továbbiakban is úgy, ahogy a XX. században, hiszen a világ változik.

Tehát ön szerint nem történhet úgy. Akkor nagyobb társadalmi részvétel vagy vezérdemokrácia? Orbán az utóbbit, a baloldalról inkább a nagyobb társadalmi részvételt kínálják.

Nyitnunk kell a nagyobb társadalmi részvétel felé. A digitális fejlődés csupa olyan eszközt hozott, amelyet eddig elképzelhetetlennek tartottunk. Rengeteg ország már játszik ezzel a gondolattal, Észtország például Európában vezető az e-demokrácia kérdéskörében. Több országban online platformokon keresztül bevonták véleményezésre az alkotmányozási folyamatba a társadalmat. A digitalizáció újabb demokratizációra is teret ad. Eközben viszont azt is láthatjuk a közösségi média kérdésénél, hogy a nagyobb nyilvánosság elvihet a dezinformáció, illetve a gyűlöletbeszéd irányába. Ezért is fontos az Európai Uniónak az a törekvése, hogy közös európai szabályozás alá vonjuk a digitális piacot.

Indulásakor a Momentum ideológiamentes pártnak tűnt. Hangsúlyozták is, hogy fontos kérdésekre racionális válaszokat adnak. Ez változott? Ehhez képest az ön elnöksége jelent valamilyen hangsúlyeltolódást?

A kezdetektől fogva azt hangsúlyoztuk, hogy meg kell haladni a XX. századi ideológiai szekértábor-logikát. A jövő kérdései nem ezek mentén dőlnek el.

Így indult a Fidesz is, később az LMP is.

Ez egy nagyon szép dolgot mutat be, hogy az emberben van igény arra, hogy a politikai elit felül tudjon emelkedni a szekértábor-logikán. Amikor az ember belekerül az adott pártpolitikai struktúrába Magyarországon, akkor rá kell döbbennie, hogy nem egészen úgy megy, hogy csak azért, mert én hiszek abban, hogy ezt így kéne, a többiek hagyják is.

Mindig azt mondtuk, hogy azokban az ideológiai címkékben nem hiszünk, amelyeket mindenhonnan ránk akarnak aggatni. A pártra mondták már, hogy jobboldali vagy hogy neoliberális.

A mi feladatunk az, hogy ne csak innovatív, jövőbe mutató megoldásaink legyenek. Már a 2018-as programunkról is elmondta minden elemző, hogy a legmegvalósíthatóbb és leginnovatívabb program. Ezért az én elnöki programom azon alapul most, hogy közelebb kell hozni a mindennapi megélhetéshez, az emberek mindennapi megéléséhez, hogy a Momentum mit gondol a világról. Hiszen hihetjük mi azt, hogy 2030-ra el kell jutnunk a négynapos munkahéthez, ha nem tudjuk elmesélni, hogy a mai Magyarországról hogyan jutunk el 2030-ig. Ugyanis ma Magyarországon az emberek többségének az a megélése, hogy heti hétnapos munkából sem tud kijönni a hónap végére. A Momentum megoldása ettől függetlenül érvényes, láttunk erre rengeteg példát Izlandtól kezdve Japánig. Spanyolországban pedig pont EU-s forrásokból kísérletezik ki, hogyan lehetne ezt hosszú távon bevezetni, mert a robotizáció és a digitalizáció következményeként rengeteg munkahely fog megszűnni a következő tíz évben.

Mi az a legfontosabb pont a közös program összeállításakor, amiben a Momentumnak engednie kellett? Önnek melyik fájt a legjobban?

Amióta – több mint egy éve – elkezdődött a közös programalakítás az együttműködő hat párt között, közösen meg tudtuk hozni a kompromisszumokat. Ráadásul úgy érzem, hogy a Momentum a programalkotási kérdésekben is hidat képezett Márki-Zay Péter bejövetelével közte és a hat párt között.

Nyilvánvaló számunkra: a hogyan kérdések mindig a legfontosabbak. Mi mindig odafigyeltünk, hogy külön költségvetési fejezetünk is legyen, ne csak légből kapott ígérgetések. Könnyű megígérni a nem létező pénzből a nem létező mindent – is. Muszáj az egészségügyet, az oktatást, a lakhatási kérdéseket – és még sorolhatnám – rendezni, de meg kell mondani, hogy miből finanszírozzuk ezeket.

December végén Jakab Péter azt mondta nekem, hogy a programnak még tíz százaléka az, amit pártelnöki szinten le kell ütni. Ezek zajlanak a napokban?

A fő irányokban már megegyeztünk az elmúlt héten. Az utolsó simítások vannak hátra.

Elégedett a gender és a női téma megjelenésével a közös programban?

Soha nem lehetünk elégedettek addig, amíg nincs teljes nemi egyenjogúság Magyarországon.

Ön a párt romastratégiáján dolgozott. Miután elnökké választották, nyilatkozta, hogy fáj a szíve, mert későn érkezett, a listaállítás végére, és a Momentum-lista első tizenöt helyére nem került cigány képviselő.

Sokkal fontosabb, hogy kormányváltás után hogyan fogunk elindulni azon az úton, amelyet a Fidesz ki sem akart építeni. Hogyan tudjuk támogatni az oktatást? A társadalmi mobilitás nemcsak a cigányságnak fontos, hanem mindenkinek, hiszen senki nem tehet arról, hova született. A társadalmi mobilitásnak az az alapja, hogy milyen oktatási rendszerünk van. Nagyon fontosnak tartom, hogy amikor romastratégiáról beszélünk, ne csak a fióknak írt programról legyen szó, hanem építsük be a kormányzati előkészítő megbeszélésekbe, hozzuk vissza a roma referenseket a különböző államtitkárságokon. Minden szakpolitikai szinten jelenjen meg, hogy a cigányság problémáinak kérdéseire hogyan tudunk valós megoldásokat hozni. Nem gesztusokra és szimbolikus politizálásra van szüksége a magyar cigányságnak, hanem igazi segítségre és arra, hogy esélyt kaphassanak, hogy megmutassák, hogy részei a magyar társadalomnak. Ne beszéljünk külön cigánykérdésről, hanem viselkedjünk úgy, hogy Magyarország mindannyiunké, a cigányságot beleértve. Közösen kell megoldásokat találni.

Természetesen nem díszcigányok fogják ezt a kérdést megoldani, de azért ön mégiscsak fontosnak tartotta volna, ha megmutatkozik a listaállításnál is a roma ügy iránti elkötelezettség. De akkor ezt engedjük el. Miért nem mondanak semmit közösen az elnökválasztásról?

Ez még mindig vita tárgya, hiszen ez egy ismételt csapdahelyzet a Fidesztől. Én azt gondolom, hogy az ellenzéknek kell állítania egy közös köztársasági elnököt.

Mit csináljon az ellenzéki szavazó akkor, amikor megkapja a szavazólapokkal együtt áprilisban a homofób népszavazás kérdéseit? Miért nem mondanak nekik valamit?

Alapvetően egyetlen népszavazás lesz: arról, hogy Orbán Viktor marad-e a miniszterelnök, vagy sem. Az technikai részletkérdés, hogy bojkottra vagy érvénytelen szavazásra szólítsuk-e fel az embereket a homofób témában. De egyetértek: kell közös ellenzéki álláspont, minél hamarabb. Nincs vita a hat párt között abban, hogy a homofób népszavazás bevonása a választás napjára figyelemelterelés és dezinformáció.

Tart az ellenzéki kommunikáció attól, hogy a Fidesz mindent önök ellen fordít? Azt így is, úgy is megteszi. Ezért nem mernek semmit mondani melegügyben?

Egyáltalán nem erről van szó. Hat párt, plusz egy hetedik szereplő közös irányáról lassan, döcögve születnek a döntések. Én is szeretném, ha ez sokkal gyorsabban történne. Ezek a témák még az asztalon vannak. Azt az ígéretet kaptuk, hogy a héten az összes vitás pont végére pontot tudunk tenni. Én ebben zászlóvivőként mindig egyértelműen fogalmaztam. Nem szabad többet ülni ezeken a kérdéseken. A rendszerellenes választók és emberek várják tőlünk a közös ellenzéki együttműködés irányát. Hiszen ezért vettek részt az előválasztáson, ezzel az ígérettel megyünk neki a kormányváltásnak. Nagyon problematikus, ha még mindig vannak kérdőjelek az emberek fejében a kormányváltás kapcsán. A mi dolgunk az, hogy a kérdőjeleket minél hamarabb felkiáltójelekké változtassuk.

Szintén ön nyilatkozta, hogy „ki kell lépnünk abból a kommunikációs buborékból, amelyet nem mi teremtettünk és nem is mi irányítunk. Ebben a térben nem lehet legyőzni a Fideszt, mert ezt ők uralják. De miért ne lehetne ennél sokkal kreatívabb az ellenzék? Térjünk vissza a valóságba, az emberek közé.” Elégedett az ellenzéki narratívákkal? Úgy érzi, hogy saját narratíváik vannak?

Jó narratívák születtek. A legnagyobb problémánk nem az, hogy a narratíva jó-e vagy nem. Elő tudtunk állni egy pozitív üzenettel, egy alternatív Magyarország-képpel. A kérdés most az lesz, hogy mennyire tudjuk ezt egységesen és hitelesen átadni az embereknek. Elindult a közös kampány. Azt látom országszerte, hogy a különböző pártok aktivistái együtt vannak a terepen. A választók együtt beszélgetnek ezekről a témákról. Végre újra az emberek között vagyunk. Szerintem ezen múlik a kormányváltás, nem azon, hogy Facebookon ki hogyan kommunikál és melyik csapdába fut bele.

Az ellenzéki népszavazást jó narratívának tartja?

Jó eszköznek tartom arra, hogy újra ki lehessen állni a pultokkal, el lehessen kezdeni kopogtatni és közben beszéljünk a lakhatási és megélhetési válságról.

De mégiscsak kudarcos. Úgy tudom, hogy az aláírások összegyűjtésére a saját belső határidejük először december 31. volt. Most a szükséges aláírások fele van meg.

Sokféle határidőről kommunikáltak különböző szereplők. Alapvetően semmilyen határidőből nem csúsztunk ki, hiszen három hónap van arra, hogy összegyűjtsük a kellő mennyiséget. Nagyon lelkesen gyűjtik az emberek, a Momentum már több mint húszezret gyűjtött. Sorban állnak az emberek, és nemcsak azért, mert alá akarnak írni egy népszavazást, hanem élő beszélgetések zajlanak a témában.

Elég könnyen elengedte a párt azt, hogy a romániai elnökválasztáson meg merte lépni, hogy nem az RMDSZ magyar, hanem a progresszívok román jelöltjét támogatta. Fekete-Győr András azt nyilatkozta akkor az RMDSZ-ről, „hogy ha kizárólag a Fidesszel szeretnének együttműködni, akkor persze lelkük rajta, csak senki ne érezze magát megsértve, ha én nem rúgom rátok az ajtót, hogy itt vagyok és támogatlak titeket, amikor vannak más szalonképes és az erdélyi magyarság érdekében álló jelöltek is”. A Momentum Szlovákiában sem a magyar képviselet, hanem a Progresszív Szlovákia mellett állt ki. Miért engedték el ezt a narratívát? Megijedtek a hazaárulózástól? Hiszen a Fidesz a sajátjait is lehazaárulózza, ha úgy hozza a szükség. Emlékezzünk a korábban Kövér László által preferált Magyar Polgári Párt vagy az indulásakor Tőkés László és Németh Zsolt által pártfogolt Erdélyi Magyar Néppárt lenemzetárulózására, amikor az RMDSZ ellen indultak volna. Miért engedte el a Momentum ezt a magyar politikában elég bátor fordulatot az etnikai alapú összetartozás meghaladására?

Mi a kezdetektől pozitív nemzetképben gondolkozunk. A nemzet egészéről beszélünk, amelybe egyértelműen beletartoznak a külhoni magyarok is. Akiknek valós, érdemi képviseletre van szükségük azokban az országokban, ahol élnek. Számunkra egyértelmű volt, hogy addig nem lesz valós érdekérvényesítésük, amíg nem ülnek ott a döntéshozatali asztalnál. Mi a különböző testvérpártjainkon keresztül mindent megteszünk annak érdekében, hogy igazi képviselettel rendelkezzenek kormányváltás esetén. A Progresszív Szlovákiának van egy magyar platformja. Magyar származásúak voltak a listájuk befutó helyein.

Félő, hogy most már sehol sincs ez a magyar platform, a párt sem jutott be a parlamentbe.

A magyar platform még létezik. Nagyon messzire vinne, hogy a Progresszív Szlovákia miért nem jutott be. Sajnos túl jó fiúk voltak, és pártszövetségben indultak. Ha külön pártként indultak volna, most bent ülnének a szlovák parlamentben.

Az a lényeg, hogy mindent megtegyünk azért, hogy a környező országokban a kormányra kerülő pártok, köztük remélhetőleg a testvérpártjaink komolyan vegyék a helyi magyarok érdekképviseletét. Csak akkor lesz rendszerszintű változás, aminek a részese a helyi magyar kisebbség is, ha döntéshozatali pozíciókból tárgyalnak az ő érdekükben.

De a Momentum álláspontja alapvetően mindig is az volt, hogy a kisebbségvédelemnek, a kisebbségpolitikának európai kompetenciának kellene lennie, és nem tagállami hatáskörnek. Hiszen négyévente mindenhol választások vannak, és választást hogy lehet nyerni? A többség támogatását kell elérni. Innentől kezdve a kormányok soha nem lesznek érdekeltek abban, hogy kisebbségeket védjenek, ha a többségi állásponttal szembemegy. Az európai döntéshozók nem négy években gondolkodnak, hiszen minden tagállamban máskor vannak a választások. Nagyon fontos lenne, hogy Európának legyen egy átfogó európai kisebbségpolitikai iránya.

Minden nyugati államnak vaj van a füle mögött a saját kisebbségei ügyében.

Ez így van, ettől függetlenül európai parlamenti képviselőként mindent megtettem azért, hogy ahol csak lehet, elmondjam, és mindent megtegyünk ennek érdekében. Ezért is támogattuk a Minority SafePack-kezdeményezést. Nagy vitákat folytattunk le a saját frakciónkon belül is azért, hogy végül a frakció is támogassa ezt a kezdeményezést.

A közös program uniós része készen van már?

Alapvetően igen, hiszen európai kérdésekben eddig is egyetértés volt. Mind a hat párt, mind Márki-Zay Péter rendkívül proeurópai álláspontot képvisel, egy erős, összetartó Európában gondolkodik.

A Momentum nagyon régóta mondja azt, hogy újra kell gondolni az európai integráció kérdését, azt, hogy különböző hatáskörök melyik szinten dőlnek el. A szubszidiaritás elve mentén ezek a döntési körök változhatnak, hiszen amióta megállapították őket, sok idő eltelt. Már más kérdések elé néz Európa. Teljes mértékben egyetértünk abban, hogy a schengeni szabályozásnak sokkal egységesebb újragondolását kell elérni, hogy egységes európai határvédelem kell.

Emellett említette a kisebbségügyet. Mi az még, amiben csökkentené a nemzeti hatáskört, és a közös uniósba adná?

Ahhoz, hogy átfogó klímaváltozás elleni fellépése legyen az Európai Uniónak, ki kell tudnunk nyitni kérdéseket, ami felé megy a Fit-For-55 nevű európai zöldcsomag is, amely a 2030-ra elérendő 55 százalékos kibocsátáscsökkentésről szól. Ezek most vannak az európai döntéshozók asztalán. Az óriásszennyezőket sújtó karbonadó kérdésétől kezdve egységesen kell ezekről az adótípusokról beszélni. Már csak azért is, hiszen abból a közös adóbevételből fog tudni Európa olyan újabb dolgokat finanszírozni, mint például a helyreállítási alap vissza nem térítendő támogatásai.

Azt nyilatkozta, hogy Magyarországnak lehetőségeihez képest a klímaváltozás elleni harcban is részt kell vennie. Ugyanezt a megszorító kitételt, a lehetőségeihez képest-et hangsúlyozza a Fidesz is. A klímaváltozás miért lenne uniós ügy? Magyar belügy, nemcsak uniós kötelezettségek teljesítése, hanem a magyar állampolgárok jövőjének biztosítása.

Ez így van. Ez egyrészt belpolitikai, másrészt uniós kérdéskör. Ugyanis a klímaváltozás nem ismer határokat…

A lehetőségeihez képest a Fidesznél azt jelenti, hogy adjatok pénzt, és majd akkor teszünk a klímaváltozás ellen.

Idáig egyetértünk: nagy különbségek vannak a tagállamok mozgásterei között. De az európai kezdeményezésű zöldcsomagon belül van egy szociális klímaalap, amely pontosan arra hivatott, hogy a különböző gazdasági fejlettségek mentén támogatást nyújtson, hogy ne a hétköznapi embernek kelljen megfizetnie az átállást. Az az európai álláspont, hogy fizessenek az óriásszennyezők, és ne a hétköznapi emberek. Ezeket a Fidesz a saját maga kommunikációjaként állítja be, miközben ebben egyetértés van az unióban. Magyarország klímastratégiája nem létezik. Ebben elképesztő felelőssége van Orbán Viktornak. Miközben úgy beszél erről a kérdésről, mintha a magyar kormány mindent megtenne, bezzeg Európa gátol minket és velünk akar kifizettetni dolgokat. Ehhez képest nem tett semmit az elmúlt tizenkét évben annak érdekében, hogy Magyarország ez ügyben elvégezze a saját kötelezettségeit. Ez nem az Európai Unió, hanem a saját állampolgárai felé kötelezettsége. Rengeteg európai forrást le lehetett volna hívni azért, hogy energiahatékonyabbá tegyék a lakásállományt. Az lett volna valódi rezsicsökkentés, ha az energiaszegénység felszámolására fordították volna ezeket a forrásokat, és nem kormányzati épületek energiahatékonyságára, amire Lázár János költötte.

Egyetért Macronnal és Orbánnal abban, hogy az atom megújuló energiának számítson?

Nem. Mi mindig aláhúztuk, hogy az atomenergia átmeneti kérdéskör. Nem lehet egyszerűen úgy gondolkodni, hogy az atomenergia jó-e vagy rossz. Innovációba és fejlődésbe kell fektetni annak érdekében, hogy az atomenergia minél hamarabb kiváltható legyen. Amíg ez nincs meg, addig nem lehet fekete-fehéren értelmezni ezt a kérdést. Vegyük Németország esetét, ahol kiiktatták az atomenergiát. Viszont ha nem fúj a szél, nem süt a nap, akkor be kell izzítani a szénfűtéses erőműveket, ami sokkal környezetszennyezőbb, mint az atomenergia. Nekünk az a feladatunk, hogy támogassuk azt az európai kezdeményezést, hogy minél több pénz mehessen az innovációba, hogy a zöld, megújuló energia tárolása jobban meg legyen oldva és Európa egészére ki tudjon terjedni. Ne tagállamok közötti verseny induljon, hanem Európa egésze tudjon abból kamatozni, hogy hogyan érjük el végül a karbonsemlegességet.

Igen, de az 55 százalékos kibocsátáscsökkentés elérésébe beleszámoljuk az atomot vagy sem?

Az 55 százalékra is azt mondtuk, hogy ez a minimum. Legyen sokkal nagyobb. De jelenleg nem tudunk átlépni az atomenergia kérdésén. Az viszont biztos, hogy hamarosan olyan innovatív megoldások jönnek, amelyek a megújuló energiaforrásokra helyezik a hangsúlyt, és nem az atomenergiára.

Ehhez, gondolom, az LMP-nek és a Párbeszédnek is van mit hozzátennie. A Heti Napló cseppet sem reprezentatív felmérésében azt kérdezték az emberektől, hogy elégedettek-e az ellenzéki összefogás teljesítményével. 65 százalékuk azt mondta, hogy nem. Kinek a hibája, hogy az emberek így érzik? A pártoké vagy Márky-Zay Péteré?

Az előválasztás lezárulta óta a kérdés nem az, hogy az egyik vagy a másik. Együtt ülünk a hajóban, amiben előre kell evezni. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy napról napra mi történik.

Hogy ez a 65 százalék csökkenjen?

Mindenképpen. Ezen vagyunk. Elindult végre az együttműködés, még akkor is, ha a hivatalos kampány februárban fog elindulni. Azt gondolom, hogy ha a következő hónapban ez a felmérés jóval kevesebbet mutat, akkor volt értelme annak a sok vitának, ami mögöttünk van.

Úgy tudom, hogy a hat párt között egy volt, amelyik nem hagyta volna abba a kampányolást az előválasztás után, a többiek adtak volna és adtak is pihenést az aktivistáiknak. Ez az egy párt a Momentum volt?

A Momentum biztosan nem hagyta abba a kampányolást az előválasztás után. Mi egy pillanatra sem álltunk le. Például Mihálik Edvin Szegeden – miután nem volt közös arculat – az M.-Z. P.-arculathoz legközelebbi formában megcsinálta a saját pultmatricáit, és másnaptól kezdve azzal ment ki, rajta az összes logóval.

A jelöltjeink pontosan tudják, hogy abban a tizenöt körzetben, ahol a Momentum nyert, nagyon sok munka van még, hiszen nem csak budapesti körzetek vannak köztük. Azok a jelöltjeink, akik vidéken, ráadásul olyan helyeken vannak, hogy viszonylag sok a kisebb település…

…mint Mihálik Edviné Csongrádban Szeged egy részével és a Homokhátsággal…

…vagy Elekes István, aki Keszthelyen és környékén nyert. Ők és az aktivisták egy pillanatra nem álltak le, hiszen tudják, hogy minden nap számít. Nagyon sok területet kell két lábon lejárni, nem egyszer, nem kétszer.

De olyan helyeken sem állt le a Momentum-kampány, ahol nem momentumos nyert. Most voltam Egerben, ahol a két ünnep között is folyamatosan kimentek a momentumosok, és a közös népszavazási kérdésekre gyűjtötték az aláírást a többi helyi aktivistával együtt. Akármerre járok, azt mondják a momentumosok, hogy ami tőlük telik, meg akarják tenni a kormányváltásért. Bármi is legyen a vége, ők minden este úgy feküdhessenek le aludni, hogy azt mondják, hogy ma is megtettem mindent, rajtunk nem fog múlni a kormányváltás. A momentumos identitás ebből gyökerezik, és nagyon büszke vagyok erre.

Több párttól is hallottam, hogy a DK-s jelöltek nem kampányoltak.

Ezt egyrészt mindenkinek a saját lelkiismeretére bízom, másodsorban viszont a közös sikert gátolják azok a pártok, amelyek visszatartják az aktivistáikat. Amióta elnök vagyok, azt kérem az összes momentumostól, hogy függetlenül attól, hogyan alakult az előválasztásuk eredménye, menjenek, csinálják. Hiszen a Momentum azért jött létre a Nemzeti Együttműködés Rendszere kellős közepén, hogy ne nekünk kelljen elmenni, hanem menjen el ez a korrupt kormány. Nagyon szeretném, ha a többi ellenzéki párt ugyanígy állna ehhez a kérdéshez.

Igaz, hogy elsősorban a DK, másrészt a Jobbik miatt nincs még mindig közös lista, mert ők lassítják a megállapodást? Úgy hallottam, hogy a DK még azt is bedobta, hogy mi lenne, ha megvárnák február 28-át, a törvényes határidőt a listaállítással.

Volt ilyen állítása a DK vezetésének, hogy elég megvárni a februárt. Én, amióta november 24-én megválasztottak elnöknek, azt mondom, hogy amíg különböző olyan hatalomtechnikai és pártpolitikai kérdések nyitva vannak, mint a listaállítás, addig az összellenzék nem fog tudni teljes erőbedobással kampányolni, hiszen a figyelem máshova kerül. Azóta több másik párt is gyorsítja ezt a folyamatot.

Mikor lesz lista?

Nagyon szeretném ezt a kérdést a lehető leggyorsabban lezárni, mert amíg nincs megegyezés, nincs teljes értékű kampány.

Tehát a programot is és a listát is.

Márki-Zay Péter is elmondta többször, hogy minél hamarabb szeretne kiállni úgy, hogy az összes vitás kérdésnek pont van a végén: a lista, a program, az árnyékkormány. Onnantól kezdve csak arról legyen szó, hogy hol, mikor, milyen felállásban ki fogja képviselni ezeket a pontokat.

Az elnökké választása után nyilatkozta azt, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy a következő parlamentben az ellenzéki oldalon ne a múlt besározódott emberei üljenek, hanem a jövő problémáira innovatív választ találók. Sikeres volt a ragaszkodásuk?

Már az előválasztás is megmutatta, hogy tisztul az ellenzék. Mi a továbbiakban is azon leszünk, hogy a Momentum a változás garanciájaként ott legyen ebben az együttműködésben, és biztosítsuk a korrupció elleni fellépés, a tiszta közélet megkérdőjelezhetetlenül fontos értékeit. Mi nem azért szeretnénk az Országgyűlésbe bekerülni, hogy egy legyünk a többi frakció mellett, hanem azért, hogy igazságosabb, emberségesebb és zöldebb Magyarországért tudjunk dolgozni.

Látom, hogy erre nem szívesen válaszol, de mégis erőltetném: mennyire érzi sikeresnek a közéletet megtisztítani akaró elszántságukat?

Azt gondolom, hogy ez egy folyamat. Nem lehet egyszerre kormányt és ellenzéket váltani. De nem adtuk fel ezt a munkásságunkat. A Momentum csupa olyan politikusból áll, aki korábban nem politizált. Nincs megkérdőjelezhető dolog a múltjukban. Minden pártnak kutya kötelessége a saját háza táján rendet tenni. Bebizonyítottuk, hogy nem félünk az ilyen típusú konfrontációtól, akkor sem, amikor teljesen egyedül álltunk bele egy ilyen harcba. Zuglóban Tóth Csaba esetében kiderült, hogy megérte, hogy a Momentum egyedüliként szembement mindenki mással.

Ön nem szavazott a pártjában, mert akkor nem volt abban a helyzetben, amikor a Momentum eldöntötte a miniszterelnöki előválasztás második fordulójában, hogy Márki-Zay mellé áll, és ami eldöntötte az előválasztást. Nem azt kérem, hogy a mostani fejével gondoljon vissza arra, hanem az akkori fejével megszavazta volna-e, hogy a Momentum legyen az első párt, amelyik M.-Z. P. mellé áll Karácsony Gergellyel szemben?

Természetesen igen. Ez nem érzelmi kérdés volt. Az első forduló szólt arról, hogy érzelmi szempontból kit tartunk a szívünkhöz legközelebb állónak. A második forduló arról, hogy ki legyen a közös ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Ki az, aki egységet tud biztosítani ebben a felállásban? Ki az, aki még több választót meg tud szólítani, hogy a közös ellenzéki tömbre adja le a voksát? Ez Márki-Zay Péter. És a továbbiakban is mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a kampány sikeres legyen az ő vezetésével. Akkor fogunk tudni kormányt váltani, ha komolyan vesszük a választóknak azt az üzenetét, amit Márki-Zay Péter megválasztásával üzentek. Nem véletlenül volt ekkora sikere Márki-Zay Péternek. Hiszen a választók azt üzenték, hogy valami újat, valami mást szeretnének látni, nem a tipikus pártpolitikai csatározásokat.

Ehhez képest az zajlik.

Nyilvánvalóan nem lehet kivenni a képletből, hogy a politika így történik. A pártok érdekérvényesítenek és vitatkoznak. Ettől nem megijedni kell, ez a pártpolitika logikájából következik. Érdekes felállás az, amikor a vezető nem pártpolitikai körökben szocializálódott, de ebben lehetőség is van. Mi nem véletlenül döntöttünk úgy, hogy beállunk Márki-Zay Péter mögé. A kezdetektől fogva nemcsak politikailag álltunk be, hanem mindent megteszünk azért, hogy a kampánya sikeres legyen. Rengeteg momentumos dolgozik a közös kampányban.

Fekete-Győr András ott lesz a lista elején; ön is?

Én nem vagyok rajta. A Momentum bejelentette az első tizenöt helyét. A listaállításban nem vettem részt. Sikeres a munkám európai parlamenti képviselőként, és rengeteg munka áll előttünk azon a fronton is.

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén.

XS
SM
MD
LG