Patthelyzet alakult ki a kijevi Pecserszk Lavra, a közel ezeréves és labirintusszerű, föld alatti barlangjairól és kápolnáiról híres kijevi ortodox kolostorban. Az Orosz Ortodox Egyházhoz hosszú ideig hűséges felekezet szerzetesei ellenszegültek az őket kilakoltatni próbáló ukrán hatóságoknak.
Közel ezer évvel ezelőtt, amikor Kijev a Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem által uralt Kijevi Rusz néven ismert királyság fővárosa volt, néhány ortodox keresztény szerzetes engedélyt kapott arra, hogy templomot építsen a Dnyeper folyó nyugati partján található dombtetőn.
Idővel a kijevi barlangkolostor, a Pecserszk Lavra egyre több templomot, szerzetesek lakóhelyét és a hegyoldalba mélyen beásott, föld alatti barlangok és folyosók labirintusát foglalta magába, tele ikonokkal, kriptákkal és kápolnákkal, amelyeket a pislákoló gyertyák édes illatú méhviaszának tömjénje töltött meg.
„A kijevi Pecserszk Lavra a barlangokba temetett szentek ereklyéivel évszázadok óta a világ egyik legfontosabb keresztény zarándokhelye – állítja az ENSZ örökségvédelmi szervezete, az UNESCO. – A kreatív emberi zsenialitás remekműve mind építészeti koncepciójában, mind figyelemre méltó díszítésében.”
Az angol nyelvterületen a Barlangok Kolostoraként is ismert hely évek óta szereplője a romló ukrán–orosz kapcsolatoknak, amelyek 2019-ben az ukrán ortodoxián belüli formális szakadáshoz – szkizmához – vezettek.
A nemzetinek mondott Ukrajna Ortodox Egyháza (Pravoszlavna Cerkva Ukrajini, PCU) a háború előtt a moszkvai patriarchátushoz tartozó Ukrán Ortodox Egyháztól (Ukrajinkszka Pravoszlavna Cerkva, UPC) független két ágból jött létre. Az új egyházat Bertalan konstantinápolyi pátriárka, a világ ortodox hívőinek nominális vezetője is elismerte.
Most a rossz viszony a történelmi kolostorban éleződött ki, mivel az ukrán tisztviselők követelik, hogy az ott élő papok, akik az UPC-hez tartoznak, és akik közül néhányan a gyanú szerint elismerik a moszkvai egyház fennhatóságát, hagyják el a létesítményt.
A 2022-es orosz invázió kezdete után az UPC is megszakította kapcsolatait Moszkvával, ennek ellenére a riválisok és az ukrán állam – köztük a titkosszolgálat – oroszbarátsággal gyanúsítja őket. Az ukrán állam mint a Lavra tulajdonosa azt mondja, hogy nem hosszabbítja meg az UPC bérleti jogát.
Múlt héten az UPC-hez hű papok ismét ellenszegültek a kilakoltatási parancsnak, és megtagadták a belépést a kulturális minisztérium tisztviselőitől és újságíróktól, ami dulakodáshoz vezetett.
Közben az UPC-hez tartozó Pável pátriárka – akit az állam nemzeti és vallási gyűlöletkeltéssel is vádol – megjelent egy bíróságon.
Mit kell tudni tehát a Lavráról és az ukrajnai pravoszlávián belül folyó harcról?
Miért Kijev? És miért barlangok?
Történelmi feljegyzések szerint 988-ban vagy 989-ben Volodimir kijevi herceg felvette a kereszténység Konstantinápolyból – a mai Isztambulból – gyorsan terjedő formáját, megkeresztelkedett, és formálisan is a királyság hivatalos vallásává tette.
Kevesebb mint egy évszázaddal később Volodimir unokája, Izjaszláv adott engedélyt két ortodox papnak, Antonijnak és Feodoszijnak a komplexum megépítésére.
A kolostor és maga Kijev is kiállta a mai Oroszország területén élő fejedelmek ostromát, valamint a tatár-mongol seregek fosztogatását, amelyek a XIII. században söpörtek végig Ázsián és Kelet-Európán, és évtizedekig uralták e területek nagy részét.
Nagyjából a XVII. századtól kezdve a komplexumot újjáépítették és kibővítették, számos barokk építészeti elemet kapott.
A Szovjetunió hivatalos ateizmusa ellenére a kolostoregyüttes érintetlen maradt. Az 1941-es náci invázió, valamint Kijev ostroma és megszállása hatalmas károkat okozott az épületegyüttesben. A Nagyboldogasszony-főszékesegyház elpusztult.
Az 1991-es szovjet összeomlás után az ukrán tisztviselők elkezdtek dolgozni a létesítmény felújításán és modernizálásán. Papok és szerzetesek sokasága él és dolgozik a komplexumban, amely ma Kijev egyik leglátogatottabb helyszíne mind az egyszerű turisták, mind a zarándokok számára.
Kinek a temploma? Kinek az istene?
Az Orosz Ortodox Egyház – az összes keleti ortodox egyház közül a legnagyobb – évszázadok óta követeli magának a címet, hogy ő az ortodox kereszténység igazi hazája.
Moszkva hosszú időn keresztül uralta az Ukrajnában széttöredezett ortodoxia egyik fő ágát, amely a közelmúltig az Ukrán Ortodox Egyház – Moszkvai Patriarchátus néven volt ismert; ez más néven az UPC.
A hierarchia a XVII. századra nyúlik vissza, amikor a püspökök egy csoportja Moszkvában, az akkori Orosz Birodalom fővárosában gyakorlatilag átvette az ukrán egyház irányítását.
A bolsevik forradalom és az orosz polgárháború utáni kaotikus években egy rivális egyház jött létre – az Ukrán Autokefál Ortodox Egyház.
De a szovjet tisztviselők marginalizálták az új képződményt még azokban az időszakokban is, amikor a szovjet kommunista párt csendesen tolerált bizonyos vallásgyakorlatokat.
A Szovjetunió felbomlása után létrejött az Ukrán Ortodox Egyház – Kijevi Patriarchátus nevű egyház, amely versengett az ország ortodox primátusáért. A kolostor azonban az Ukrán Ortodox Egyház – Moszkvai Patriarchátus irányítása alatt maradt.
Ahogy a feszültségek fokozódtak az Oroszország által szított konfliktus kitörését követően a kelet-ukrajnai Donbász régióban, valamint a Krím félsziget 2014-es orosz elfoglalását követően, az ukrán egyházak egyre távolabb kerültek Moszkvától. 2018 végén az Ukrán Autokefál Ortodox Egyház és az Ukrán Ortodox Egyház – Kijevi Patriarchátus lényegében egyesült, létrehozva az új Ukrajna Ortodox Egyházát (PCU).
2019 januárjában az összes ortodox keresztény spirituális feje, Bartholomaiosz (Bertalan) konstantinápolyi ökumenikus pátriárka – az ügyben lobbizó Petro Porosenko akkori ukrán elnökkel és ukrán képviselőkkel folytatott találkozói után – elismerte az egyház függetlenségét Moszkvától.
Az Orosz Ortodox Egyház és vezetője, Kirill pátriárka nem örült ennek.
2022 májusában, három hónappal azután, hogy Oroszország megkezdte teljes körű invázióját, az Ukrán Ortodox Egyház – Moszkvai Patriarchátus közölte, hogy megszakította Moszkvához és az Orosz Ortodox Egyházhoz fűződő kapcsolatait. Átnevezte magát Ukrán Ortodox Egyháznak (UPC) – amely név használatára az ukrán kormány szerint nincs joga. (Miközben az ukrán médiában még mindig a nevéhez toldják, hogy „Moszkva Patriarchátus”.)
Egy 2020-as felmérés szerint az ukránok 34 százaléka az Ukrajna Ortodox Egyháza (PCU), míg 14 százaléka az Ukrán Ortodox Egyház (UPC) tagjának vallotta magát.
Össze van már zavarodva? Ez még nem minden
A barlangkolostor hivatalosan Ukrajna Ortodox Egyháza (PCU) – a Kijev-barát egyház – ellenőrzése alatt áll, de csak részben. Az ott lévő papok közül néhányat azzal gyanúsítanak, hogy inkább Moszkvához hűségesek.
Sok ukrán számára elfogadhatatlan annak szimbolikája, hogy a háború idején Moszkvához húzó ortodox papok egy olyan szent helyen éljenek, mint ez a kolostor.
Ott van a vallási szimbolika is – a barlangkolostor a világ minden tájáról vonzza a zarándokokat. A komplexumban több tucat pap maradványait őrzik – akár évszázadok óta –, akik közül néhányat boldoggá és szentté is avattak.
Hozzátesz a vitához még a turizmusból származó bevételek ellenőrzése is, amelyekből végül nem minden jut el az ukrán kormányhoz.
Az ukrán bűnüldöző szervek a 2022. februári invázió kezdete óta mintegy három tucat ortodox papot tartóztattak le országszerte, akiket meg nem határozott szabotázscselekményekkel vagy hírszerzési információk gyűjtésével és Moszkvának történő átadásával vádoltak meg.
Tavaly novemberben az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az SZBU ügynökei razziát tartottak a barlangkolostorban, állítólag fegyverek vagy ukránellenes propaganda után kutatva. Az Orosz Ortodox Egyház szóvivője ezt az ukrán hívők megfélemlítésének nevezte.
A hét elején, amikor közeledett a kilakoltatás határideje, látni lehetett néhány papot, amint összeszedték tárgyaikat, és teherautókra pakolták. A közösségi médiában terjedő fotók állítólag arra utalnak, hogy néhány folyosón hiányoznak a falról az ikonok.
A hivatalos határidő napján, március 29-én hívek sokasága vett részt az „utolsó” UPC-szentmisén a kolostor főszékesegyházában. Néhány pap nem volt hajlandó beengedni az ukrán kulturális tisztviselőket az ingatlan egyes épületeibe, ami dulakodáshoz és lökdösődéshez vezetett.
Március 31-én újabb szembenállás alakult ki, amikor több száz, az UPC-hez hű hívő tiltakozott a papok kilakoltatása ellen.
Újabb fejlemény, hogy közben szombaton egy kijevi bíróságon megjelent a kilakoltatásnak ellenálló Pável (Pavlo) metropolita, a magát még mindig a Lavra gazdájának mondó és Moszkva-pártisággal vádolt UPC papja.
Azzal védekezett, hogy „politikai ügyről van szó”, és hogy ő „soha nem állt az agresszió pártján”. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat szerint Pável „megsértette az állampolgárok egyenlőségét”, és nyilatkozataival „igazolta az agresszor állam tetteit”.
Idézték megjegyzéseit, miszerint az agressziót egyrészt „Amerika és az Orosz Föderáció háborújának” nevezte „az utolsó ukránig”, másrészt azt mondta, hogy az akkor még megszállt „Herszonban orosz zászlók lengenek, és mindenki örül”.
„Ma az ellenség az egyházi környezetet felhasználva próbálja terjeszteni propagandáját és megosztani az ukrán társadalmat” – mondta Vaszil Maljuk, az SZBU vezetője. A hatóság szombaton közölte: „elfogadható mennyiségű bizonyítékot” gyűjtöttek össze arról, hogy Pável az ukrán büntető törvénykönyvet megsértve „vallási ellenségeskedést szított, és igazolta az Orosz Föderáció Ukrajnával szembeni fegyveres agresszióját”.
Moszkvában Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője elítélte az ott maradt papok kilakoltatására irányuló törekvéseket. Kijevben eközben Olekszandr Tkacsenko kulturális miniszter a Szabad Európa ukrán szolgálatának nyilatkozva azt mondta, reméli, hogy a higgadtabb fejek győzedelmeskednek.
„Remélem, hogy az ellenálló papok észhez térnek” – mondta.
