Ha 2024 végétől megszűnik a szállítás a Testvériség gázvezeték egészén, és többé nem érkezik majd orosz gáz az Európai Unióba Ukrajnán keresztül, az sem jelent már áthidalhatatlan problémát. Nagyobb baj abból lehet, ha az orosz csapokat zárják el.
A Földgázszállító Zrt. (FGSZ) honlapja nyitóoldalán publikálja Magyarország nagynyomású gázvezeték-hálózatának gázáramlási irányait és az egyes vezetékekre eső aktuális import-export mennyiségi adatokat. Ez alapján a pillanatnyi helyzetjelentés így szól: a Beregnél Magyarországra belépő ukrán gázvezetéken export zajlik, amely nagyobb mennyiség (óránként 226,5 köbméter), mint a Romániából (Csanádpalota, 190 m3/h) vagy Horvátországból (Drávaszerdahely, 139 m3/h) érkező import. Szerbia és Ausztria felől viszont nagyságrendekkel nagyobb az import mennyisége: a Kiskundorozsma 2 vezetéken 822 köbméternyi, Mosonmagyaróvárnál a HAG vezetéken pedig 589,5 köbméternyi földgáz érkezik óránként az országba. Két gázvezetéken nincs forgalom: a balassagyarmati szlovák–magyar interkonnektoron és a Kiskundorozsma 1 vezetéken (utóbbi a régi szerb–magyar vezeték, amelyen tőlünk kifelé mehetne csak földgáz).
A gáztárolók feltöltésének időszakában nem meglepő a jelentős importtöbblet, de az irányokból és mennyiségekből az is látszik, hogy valójában nem tudni, miért lenne a mi ügyünk az utóbbi hetekben felerősödő ukrán tranzitgázvezeték kérdése. German Galuscsenko ukrán energiaügyi miniszter június végén a Financial Timesban, július közepén pedig a Politicóban is arról értekezett, hogy eszük ágában sincs meghosszabbítani a 2024 végén lejáró orosz–ukrán gáztranzitszerződést, emiatt e gázcső másik végén lévő Ausztriának, Magyarországnak és Szlovákiának fájhat majd a feje. Ez igaz is, de a fejfájás mértéke egyáltalán nem elhanyagolható.
Az ukránok 2019 decemberében írták alá a Gazprommal a jövő év végéig érvényben lévő gázszállítási szerződést. Az egy nappal az előző kontraktus lejárta előtt, sok politikai tartalmú üzengetés és fenyegetőzés után megkötött szerződés lényege, hogy Ukrajna a saját területén bizonyos feltételek mellett engedélyezi az orosz földgáz európai uniós megrendelőkhöz jutását. A megállapodás szerint a Gazprom 2020-ban legalább 65 milliárd köbméter földgázt küldött át így Ukrajnán, 2021 és 2024 között pedig évente legalább negyvenmilliárd köbmétert, és ezért évi hétmilliárd dollárt fizet Ukrajnának – függetlenül attól, hogy az orosz gázszállítások mennyiben fedik le a szerződésben leírt mennyiségi vállalásokat. Az utóbbi években a Gazprom a vállalt szállítási mennyiségek töredékét szállította az EU-ba, és nem akarja kifizetni a tranzitdíjat. Galuscsenko ebből vezette le a nyugat-európai lapokban, hogy az oroszoknak sincs szükségük az ukrán tranzitszerződés újrakötésére, a vezetéket így ki lehet iktatni a rendszerből. „Úgy gondolom, hogy 2024 telére Európának egyáltalán nem lesz szüksége orosz gázra” – mondta a miniszter.
Ehhez kapcsolódóan: Szijjártó Péter Moszkvában: Ez nem politikai ízlés, hanem fizika kérdése
A mi drága orosz gázunk
Az orosz gáztranzit az oroszok Ukrajna ellen tavaly februárban megindított háborúja előtt az Északi Áramlaton, a Jamal vezetéken, illetve a Testvériség 1 és 2 vezetéken érkezett az Európai Unióba. Utóbbi kettő az ukrán tranzit. 2022 májusában leállt a szállítás a Jamalon, szeptember végén pedig – a vezetékek felrobbantásával – az Északi Áramlat vezetékeket is hosszú időre kihúzták a listáról. A Magyarországra érkező Testvériség 2 vezetéken 2021. október 1. óta nem érkezik földgáz az EU-ba; a korábban itt szállított orosz gázmennyiség ugyanis a balkáni vezetékre, a Török Áramlatra került át, és a szerb–magyar interkonnektoron keresztül éri el Magyarországot.
Az Ukrajna ellen 2022-ben indított háborút megelőző időkben a több mint 515 milliárd köbméteres európai földgázfogyasztási igénynek mintegy harmadát, 175-190 milliárd köbméternyi földgázt biztosított a Gazprom. Az EU tavaly összesen negyvenmilliárd köbméternyi orosz földgázt vásárolt, amely csak a Testvériség vezeték fő ágán, a Szlovákián keresztül Ausztriában végződő Testvériség 1 gázvezetéken, illetve a Török Áramlat balkáni leágazásán érkezik. Aktuálisan ez naponta nyolcvanmillió köbméter orosz gáz importját jelenti; a heti 550-560 millió köbméterből mintegy háromszázmillió köbméter a Török Áramlaton, 250-260 pedig a Testvériség 1 vezetéken érkezik. Ezek elvesztése azt jelentené, hogy napi egy LNG-tankernyi gázmennyiséget kellene az infrastruktúrába erőltetni, ami egyelőre regionális szinten nem járható út: a horvát Krk LNG-kikötője nincs felkészítve a napi egy, cseppfolyós gázt szállító hajó fogadására és kirakodására.
Ugyanakkor az EU-ban számos olyan gázinfrastruktúra épült és állt üzembe az elmúlt időszakban (a tavaly szeptember óta működő Baltic vezeték, amely Norvégiát és Dániát köti össze Lengyelországgal kifejezetten az utóbbi, a közép-európai térség ellátásának biztosítása érdekében; a litván Skulte; a lengyel Świnoujście és a német Wilhelmshaven LNG-terminál stb.), amelyek kifejezetten az orosz gáz kiváltásának igényével épültek. Ezek ugyan az orosz gázimport fennmaradása esetén közvetlenül nem befolyásolják a régió gázpiacát, de ha mégis kiesne a Török Áramlat és a Testvériség szállítási lehetősége, megoldható a földgáz biztosítása – bár megnövekedő tranzitdíj ellenében. Ebben kulcsszerepet játszik a katari, illetve a máris negyvenszázalékos piaci részt megszerző amerikai LNG megjelenése. Az új beszerzési források azonban – az orosz gáz jelenlétének köszönhetően – még kevésbé éreztetik hatásukat a régiónkra.
Szijjártó Péter 2021 szeptemberében Moszkvában aláírt egy 15 évre szóló gázszállítási szerződést, amely alapján 2036-ig évi 4,5 milliárd köbméter orosz gázt vesz Magyarország. Tavaly októberben további hétszázmillió köbméterrel sikerült megfejelni ezt a mennyiséget, így nem látszik, hogyan is teljesülhetne az az uniós elképzelés, hogy az EU 2027-re leválhat az orosz földgázról.
Ehhez kapcsolódóan: Megérkezett Németországba az első LNG-tartályhajó az Egyesült Államokból
Ausztriának fájna
Ha Ukrajna 2024 végén befejezi az orosz tranzitgázszállítást, és leállítja a Testvériség vezetéket, az jelen állás szerint Ausztria számára válik problémává: más útvonalat kell találnia. Arról szó sincs, hogy az osztrák gazdaság Németországhoz, Csehországhoz, Bulgáriához és Lengyelországhoz hasonlóan leválna az orosz gázról. Július közepén az OMV megújította a 2018-ban a Gazprommal kötött szerződését, és 2040-ig évi hatmilliárd köbméterről szóló új szállítási szerződést írt alá. Ezt viszont, ha nem lesz Testvériség vezeték, más útvonalon kell célba juttatni. Logikus elképzelés, hogy a Gazprom a jelenlegi ukrán tranzitot is a déli vezetékre fordítja, irányítja át, így Magyarországon, a HAG vezetéken keresztül juthat el majd az orosz gáz Ausztriába, vagy az osztrák rendszerigényt átstrukturálják, és az eddig harminc százalék körüli orosz gázmennyiséget mégiscsak hanyagolva, például Németországból vagy Olaszországon keresztül próbálják meg biztosítani. Árulkodó lehet, hogy Robert Habeck német gazdasági miniszter erre június közepén már be is jelentkezett.
Szlovákia orosz gázellátása ennél könnyebben megoldhatónak tűnik a Testvériség vezeték nélkül: a magyar–szlovák határkeresztező kapacitás Török Áramlaton keresztül való kiszolgálása mellett északi szomszédunknak több hasonló alternatív útvonal is a rendelkezésére áll, de a tavaly augusztusban átadott lengyel–szlovák vezetéken hozzájuthat a lengyel LNG-forrásokhoz is.
Az ukrán tranzitvezeték elvesztése Ausztriának azonban más okból is fájdalmas lenne. Jól jellemzi az osztrák–orosz gázviszonyt, hogy a magyarországi orosz gázellátásnak van egy olyan kitétele, miszerint a magyar szerződésben szereplő, 4,5 milliárd köbméter éves mennyiségből egymilliárd köbméternek Ausztrián keresztül kell érkeznie. Az éves magyar gázfogyasztás 45-50 százalékát biztosító Gazprom történelmileg jó viszonyt ápol az osztrák gáziparral: a szektorban közismert, hogy a Gazprom-vezetők hagyományosan kedvelik Bécset, többüknek van ott lakásuk, és gyakran felbukkannak a bécsi operában is. Az sem véletlen, hogy a magyar gázpiaci szürkezónában évente többször is két-három-négyszázmillió köbméter leszállításának ígéretével felbukkanó „orosz vadgáz-ajánlatok” (amelyek valószínűleg különböző gazpromos főnökök saját, kis belső ügyleteiből származó földgázszállítási tételek) egyik fő feltétele az osztrák Baumgarten Hubon keresztüli szállítás.
A harmonikusan jó osztrák–orosz kapcsolat lehet a magyarázata az orosz–magyar gázszállításokon a maga üzletét is biztosító osztrák gáztranzitnak, mert az orosz gáz magyar importmegosztását a kapacitás oldaláról, szakmailag semmi nem indokolja. Akár a teljes orosz gáztranzit érkezhetne délről, az évi 4,5 milliárd köbméter elférne a Török Áramlaton is. A Dorozsmánál beérkező vezetéket eredetileg is 6,5 milliárd köbméter éves földgázmennyiség-igényre tervezték, de az oroszok kérésére végül 8,5 milliárd köbméteres kapacitás kiszolgálására építették meg. Szakmailag így nem indokolható, hogy a 4,5 milliárd köbméterből egymilliárdnak miért kell más útvonalon érkeznie Magyarországra, ha jöhetne mind Szerbián keresztül is.
Az ukrán tranzit esetleges kivonása felkészületlenül biztosan nem éri már a magyar rendszert. Az FGSZ adatai szerint miközben tavaly a magyarországi földgázfogyasztás 9,5 milliárd köbméter volt, ők 17 milliárd köbmétert meghaladó forgalmat bonyolítottak le a diverzifikált gázinfrastruktúrán. Ez többek között azt is jelenti, hogy a rendszerben bőven benne van az a tartalék, hogy a Testvériség kiesése esetén más irányból be tudja szerezni a szükséges gázmennyiséget (akár szlovák és osztrák igényeket is kielégítve). Ennélfogva már nem központi kérdés a magyar földgázellátásban az ukrán tranzitútvonal kiesése.
