Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

„Bezárkózás, félelem, önként vállalt némaság"– Vadász Viktor és Vasvári Csaba bírók a bíróságokról


dr. Vasvári Csaba (b) és dr. Vadász Viktor

Magyarországon a hatalmi ágak és a kormányzatot ellenőrző intézmények közül az igazságszolgáltatás tudta leginkább megőrizni függetlenségét a végrehajtó hatalomtól. Két olyan bíró szólal most meg, akik a bírósági szervezeten belül és kívül is többször felszólaltak ennek érdekében. Vasvári Csaba az unió bíróságához is fordult emiatt, Vadász Viktor pedig a napokban adta vissza bírói megbízatását.

Nem lesz könnyű dolgom, ha egyikőjük azt fogja mondani, hogy aktív bíróként, a másikuk azt, hogy az új munkahelye policyjának megfelelően nem mondhat politikai értékeléseket. Hiszen az igazságszolgáltatás nem egy lebegő idea, hanem a politika által kijelölt keretek között és a politika által kinevezett vezetők által irányítva működik. Először Vadász úrhoz fordulok: ön most lemondott a bírói pozíciójáról Magyarországon, és az Európai Jogi Akadémia igazgatóhelyettese lett. Ez bárkinél lehet egy sima váltás a karrierúton, de az, hogy információim szerint a váltáson régebb óta dolgozik, összefügg-e a magyar jogállamiság helyzetével, befolyásolta-e a döntését?

Vadász Viktor: Nyáron nyílt meg az a pályázati lehetőség, amivel éltem. Többkörös interjú után november 22-én született meg a döntés, hogy január 1-től velem szeretnének dolgozni. Ezután tudtam hivatalosan benyújtani a lemondásomat.

Az, hogy külföldön néztem állás után, annyiban összefügg az itthoni dolgokkal, hogy sok kérdésben valóban nagyon kritikusan nyilvánultam meg, hiszen az Országos Bírói Tanács is kritikus volt, nagyon helyesen, ezekben a kérdésekben. Részt vettem konferenciákon, ahol aktív bíróként – nem átlépve azt a határt, hogy politikai véleményt fogalmazzak meg – magam is kritikai véleményt fogalmaztam meg a bírósági igazgatással kapcsolatban. Az elmúlt másfél évben is történtek olyan események, amelyek véleményem szerint nem éppen kedvező irányba mozdították az igazságszolgáltatást.

Az egyik a Kúria elnökének kinevezése. Az Országos Bírói Tanács nagyon határozott indokokkal alátámasztva nem támogatta Varga Zs. András jelölését. Ennek ellenére kinevezték a Kúria élére.

Nagy várakozás előzte meg azt, hogy két éve Senyei György Barna lett az Országos Bírósági Hivatal új elnöke. Az OBT egyhangúan támogatta, azonban az ehhez fűzött remények nem mindenben igazolódtak vissza. Jelenleg sem mondhatnám teljesen harmonikusnak az együttműködést az OBT és az OBH elnöke között. Bár kis lépésekkel előrébb léptünk, van némi pozitív változás, rendszerszinten nem történt meg az, hogy megerősítsék az Országos Bírói Tanácsot, olyan hatásköröket kapjon, amelyekkel tényleg hatékonyan tudja ellenőrizni a központi igazgatást. A személyi változást nem követte átfogó irányváltás.

Dr. Vadász Viktor gazdasági büntetőjogi és európai emberi jogi szakjogász. 2003 óta dolgozik a magyar igazságszolgáltatásban, 2008-ban nevezték ki bírónak a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. 2012-2015 között az Országos Bírósági Hivatalban volt beosztott bíró, eközben a Magyar Igazságügyi Akadémia igazgatója is volt. 2015 elejétől ítélkezett újra, ekkor már a Fővárosi Törvényszéken elsőfokú büntetőügyekben. Emellett a törvényszék nemzetközi kapcsolatait koordinálta, majd 2017 és 2018 között a törvényszék megbízott büntető kollégiumvezetője volt. 2018 elején az Országos Bírói Tanács tagjává választottak, ezt követően négy évig az OBT szóvivője és nemzetközi kapcsolatokra kijelölt tagja volt. 2019-2021 között az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatának Végrehajtó Testületének tagjává választották az OBT képviseletében. 2022. január 1-jétől, bírói tisztsége megszűnését követően, a németországi Trierben az Európai Jogi Akadémia igazgatóhelyetteseként fog dolgozni.


Ezért, mint kritikus hangon megnyilvánuló ember, nyáron már néztem lehetőségeket, hogy adott esetben más irányban folytathassam majd a karrieremet. Az is számított, hogy a belföldi pályázataim rendre eredménytelenek voltak, ezzel szemben rögtön az első külföldi pályázatom eredményes.

Gratulálok. Vasvári úr, hogy áll az ön ügye, amelyben az új OBH elnök, Senyei úr fordult a Kúriához felülvizsgálati kérelemmel abban az perben, amelyben az ő igazgatási jogköre alá tartozó bíróság jogerősen kimondta, hogy Handó Tündének az ön álláspályázatával kapcsolatos gyakorlata jogellenes volt?

Vasvári Csaba: Jogerősen befejeződött. A Győri Ítélőtábla egy megismételt másodfokú eljárást követően lényegében helyt adott az én kereseti kérelmemnek. Arra kötelezte Senyei Györgyöt, hogy a törvényi nyolc napos határidőn belül a részére rendelkezésére álló három lehetőség közül válasszon. A: engem helyezzen át a Fővárosi Ítélőtáblára, magyarul állapítsa meg, hogy kvázi megnyertem a pályázatot. B: kérje az Országos Bírói Tanácsot arra, hogy ha a második, vagy harmadik helyen végzett embert szeretné kinevezni, akkor az OBT ehhez járuljon hozzá. C: indokolt határozattal nyilvánítsa érvénytelenné a pályázatot, amit Handó Tünde nem tett meg. Ez volt tehát a jogerős döntés.

Ezt követően az Országos Bírósági Hivatal elnöke felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, aminek az helyt adott. Megváltoztatta a jogerős ítéletet, és elutasította az én kereseti kérelmemet. Magyarul a Kúrián pervesztes lettem.

Dr. Vasvári Csaba Pécsett született, 2004 óta bíró. Büntető ügyszakos, fiatalkorúak ügyeire kijelölt bíró, büntetőjogi szakjogász. Majdnem hét évig vezette a Pesti Központi Kerületi Bíróság egyik büntető csoportját, 2020-tól már a Fővárosi Törvényszék Nemzetközi Büntető Csoportjának bírájaként dolgozik. Az Országos Bírói Tanács tagja, jelenleg a testület szóvivője is. Az Európai Unió Bíróságához fordulása miatt Tatár-Kis Péter, a Fővárosi Törvényszék elnöke fegyelmi eljárást kezdeményezett vele szemben, amit utóbb visszavont.


Az engem segítő jogászokkal együtt alkotmányjogi panaszt nyújtottunk be az Alkotmánybíróságon, amelynek nincs elintézési határideje. Úgyhogy azt meg kell várnunk. A döntést követően derül majd ki, hogy lehet-e tovább, és ha igen, akkor hogyan.

Ha jól tudom, a győri ítélőtábla másodfokú ítélete az európai joganyagra hivatkozott. Az elmúlt napok fontos jogi történése volt az Alkotmánybíróság döntése a magyar és az európai jog viszonyáról. Talán azzal nem kényszerítem önöket egy olyan pályára, ahol nem szívesen tartózkodnának, ha jogértelmezést, az Alkotmánybíróság döntésének értelmezését kérem. Önök szerint ez felmentést ad az EU bírósága ítéleteinek végrehajtása alól?

V.CS.: Könnyű a dolgom, mert aktív bíróként azt tudom csak mondani, amit az egyetemen tanítottak nekünk: az Alkotmánybíróság határozata úgynevezett erga omnes hatályú, azaz mindenkire nézve kötelező. Tehát ezt a kérdést átugornám, de szerintem Viktor fog tudni rá válaszolni.

V.V.: „Passzív” bíróként én tudok rá válaszolni, arra is tekintettel, hogy az új pozíciómat csak január 1-től töltöm be. Pont ma olvastam a hírt, hogy a lengyel alkotmánybíróság döntése miatt az Európai Bizottság Lengyelországgal szemben kötelezettségszegési eljárást indít. Ha elolvassa valaki a lengyel alkotmánybíróság döntését és a magyarét, látható lesz a különbség. A magyar alkotmánybíróság sokkal óvatosabban fogalmazott, nem explicit módon mondta ki az Alaptörvény és a magyar jogrend szupremáciáját, azaz, hogy ezeknek elsőbbsége lenne az uniós joggal szemben, csak utalt rá, hogy bizonyos helyzetekben, ebben a hatásköri vitában a magyar állam juthat arra, hogy ezt így értelmezze.

Más kérdés, hogy a végrehajtó hatalom feje tegnap kijelentette, hogy a magyar állam nem fogja végrehajtani az Európai Unió Bíróságának meglévő döntését. Ha ez valóban így van, ennek lehetnek következményei: emiatt kezdeményezheti az Európai Bizottság, hogy az Európai Unió Bírósága pénzbüntetést szabjon ki Magyarországgal szemben.

Tehát nálunk nem a magyar Alkotmánybíróság határozata fogja elindítani azt a folyamatot, hogy kötelezettségszegési eljárás induljon Magyarországgal szemben, hiszen nem mondta ki konkrétan azt, hogy a magyar jognak, a magyar alaptörvénynek a jelen ügyben olyan primátusa lenne, hogy nem lehet végrehajtani az Európai Unió bíróságának ítéletét. Azonban, ha a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalom nem tesz eleget annak, amit az Európai Unió Bírósága a jelenleg vitatott ítéletében előírt, akkor Magyarország esetében is várható pénzbüntetés.

Az állampolgár nem fordulhat közvetlenül az EU bíróságához, csak a tagállami bíró. Önök szerint az AB döntése ezt lehetővé teszi továbbra is?

V.CS.: Nem érinti ezt a lehetőséget. Miután Magyarország európai uniós tagállam, ezért előzetes döntéshozatali eljárást bármelyik magyar bíró, bármelyik ügyében kezdeményezhet.

De akkor lehet, hogy az ott születő ítéletre már ki lehet mondani, hogy az nem übereli a magyar jogot?

V.V.: Ilyen esetekben, ha az uniós és a nemzeti jog között értelmezéssel nem feloldható ellentét van, akkor az Európai Unió Bírósága úgy fogalmaz, hogy – mivel az uniós jognak elsőbbsége van – a tagállami bíró köteles figyelmen kívül hagyni, félretenni az adott nemzeti rendelkezést.

Az Európai Unió Bírósága nem semmisítheti meg a magyar jogszabályokat, nem semmisítheti meg a Kúria határozatát sem, azonban iránymutatást adhat arra, hogy ilyen esetben a bírói gyakorlatnak mellőznie kell ennek alkalmazását.

Az az elsődleges kérdés, hogy eleget tesz-e a magyar állam annak a felhívásnak, hogy a magyar jogi szabályozás harmonizáljon az uniós joggal. Ha arra jut az Európai Bizottság, hogy nem megfelelően alakítják át a jogszabályi környezetet, ahogy azt az Európai Unió Bírósága értelmezte, ami egyébként minden tagállamra, nem csak Magyarországra kötelező értelmezés, akkor kötelezettségszegési eljárást indít a tagállammal szemben.

Ha visszatérünk az alkotmánybírósági döntéshez: azt a fogalmat, hogy alkotmányos identitás, önök hogyan értelmezik, értelmeznék a bírói praxisukban?

V.V.: Szerencsére nekem bíróként nem kellett ezt értelmezni, de szerintem egyetlen bírónak sem kell. Úgy gondolom, kimondhatjuk, hogy ez egy politikai fogalom, nem egy jogi kategória, nem jogszabályban megjelenő fogalom. Az természetes, hogy az Alaptörvény kötelező a bíróságokra is, alkalmaznia kell, például, ahogy az Alaptörvény előírja, a józan észnek, a közjónak és a jogalkotó szándékának megfelelően kell értelmezni a jogszabályokat: ezek nyilván kötelezőek a bírákra. De az, hogy mi az alkotmányos identitás, nem jelenik meg olyan jogszabályokban, amelyeket a bírónak adott ügyben alkalmaznia kell vagy lehet.

Az uniós jog elsőbbsége nem is lehet ellentétes az alkotmányos identitással. Az Alaptörvény alapján az alkotmányos identitásunknak az is a része, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, az Európai Unió Bíróságának döntései ránk is kötelezőek, és az uniós jognak azokban az esetekben, amelyekben van uniós hatáskör, elsőbbsége van.

Az nem szokatlan a magyar állam gyakorlatában, hogy nem tartja be, vagy késve teljesíti az európai bíróság ítéleteit. Év elején 53 ilyen folyamatban lévő magyar ügy volt, ahol nem tartották kielégítőnek a döntések végrehajtását. Az ügyek 81%-ban. Ennél rosszabb mutatóval csak Azerbajdzsán és Oroszország rendelkezik. Persze egy tüntetés betiltásáról szóló ítélet reparációja évekkel később nem lehetséges, tehát ott nincs mit nem betartani. De ha a magyar bírósági gyakorlatban ilyen arányú végre-nem-hajtottsági mutató lenne, nagy lenne a felháborodás.

V.V.: Erre is inkább én válaszolok már passzív bíróként. A nemzetközi ítéletekkel nem lehet összehasonlítani a hazai bírósági döntéseket, hiszen ezek olyan értelemben egyszerűen végrehajthatóak, hogy köteleznek valakit valamire: viszonylag egyszerűen előírható pénzbeli vagy tevékenységbeli kötelezéseket tartalmaznak. Ezeket rendre végrehajtják Magyarországon is, még ha az állam is a pervesztes.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntései ezzel szemben sokszor olyan általános megfogalmazásokat, előírásokat tartalmaznak, hogy valamilyen módon történjen meg valaminek a reparációja, ami sokszor nem is igazán reparálható. Hogy egy példát mondjak: a börtönök túlzsúfoltsága, ami régóta tartó probléma. Ez nem egy politikai döntés miatt probléma, hanem egy szociológiai helyzet, kriminológiai helyzet miatt. A magyar ítélkezés, a magyar büntetőjog szabadságvesztés alapú, nagyon sok szabadságvesztést szabnak ki a bíróságok. Nem azt mondom, hogy lehetne kevesebbet, hanem azt, hogy ilyen a Büntető Törvénykönyv szerkezete, a büntetési rendszer Magyarországon. Ehhez képest nem nagyon épültek új büntetés-végrehajtási intézetek. Ezt nem lehet egyik napról a másikra orvosolni, hiszen nem lehet hirtelen felépíteni a semmiből újabb börtönöket.

Nyilván ilyen esetekben ad is bizonyos időt a Strasbourgi Bíróság, illetve a végrehajtást ellenőrző Miniszteri Bizottság, hogy helyrehozzanak valamit, hogy legyen pozitív változás, ami nem egy jogszabály-módosítás, hanem valami további tevékenység.

Ugyanilyen a Baka-ügy is. Ott sem eredményes egyelőre a végrehajtás, mert azt mondta ki a bíróság, hogy nemcsak kártérítést kell fizetni Baka Andrásnak, a mandátuma lejárta előtt menesztett legfelső bírósági elnöknek, hanem azt is előírta, hogy a magyar állam tegyen hatékony intézkedéseket arra, hogy ne legyen dermesztő hatása a bírói karban annak, hogy a főbírót egy kritikai véleménye miatt eltávolítottak. Ebben pedig még mindig nem megfelelő a magyar jogi szabályozás és gyakorlat. Egyébként az Országos Bírói Tanács részben emiatt is éppen módosítja az etikai kódexet.

V.CS.: Kérdésként merül fel mindig, hogy egy bírónak van-e, és ha igen, milyen terjedelmű a szólásszabadsága? E tekintetben két egymással eléggé antagonisztikus viszonyban lévő álláspont van, a két szélsőséget mondom. Az egyik a teljes szájzár. A másik szerint az általános állampolgári jogok illetik meg e tekintetben is a bírót. Én azt gondolom, hogy a kettő között van az igazság. Ahogyan, helyesen politikai párt tagja sem lehet egy bíró, úgy az sem volna kívánatos, ha az én ügyemben eljáró bírónak a közéleti vitákban kialakított álláspontját akként ismerném, ahogy ő azt itt-ott reklámozza. Ezek a korlátozások érthetők.

Ugyanakkor az az álláspont védhetetlen, hogy a bíró ne vegyen részt a társadalmi, közéleti vitákban, ne fejthesse ki álláspontját, ne hallgathassa meg például a saját települése polgármester-jelöltjeinek vitáját. Nem tehet úgy egy bíró, mintha nem 2021 Magyarországán élne. Nem teheti meg, hogy a közösségét érintő kérdésekben nem foglal állást. Ezeket a határokat sebészi pontossággal kellene meghúzni. Ebben az Országos Bírói Tanács annyit tud vállalni, hogy a bírákra vonatkozó etikai kódexben ezeket az elvárásokat meghatározza.

A jelenleg hatályos kódexet Handó Tünde és az ő hivatala írta. A korábbi összetételű Országos Bírói Tanács csak elfogadta, annak ellenére, hogy az etikai kódexet a bírói tanácsnak kell megalkotnia. Ez történik most, a felülvizsgálati folyamat. Várhatóan a jövő év első felében meg fog születni az új etikai kódex, amelyben ez a kérdés is tisztázódik.

És azt a chilling effectet, dermesztő hatást, amit Vadász úr is említett, hogyan lehet feloldani?

V.V.: Például úgy, hogy az etikai kódex egyértelműen és világosan fogalmaz. Remélhetőleg a bírák ellen ilyen ügyek miatt indult fegyelmi eljárásokban a bírák fegyelmi bírái majd ezt magukévá teszik. Talán a maitól eltérő gyakorlatot fognak kialakítani. De nem is a fegyelmi bírák, hanem a bírósági vezetők azok, akik eldöntik, hogy fegyelmit indítanak vagy sem egy bíróval szemben, azaz az új etikai kódex szabályai rájuk nézve még jelentősebbek lesznek.

Változott az a bírósági kinevezési gyakorlat, amit Handó Tünde esetében önök kifogásoltak? Amikor nem a vezetői pályázatok véleményezői által támogatottakat nevezték ki.

V.V.: Vannak pozitív változások. Az Országos Bírói Tanács rendszeresen vizsgálja, vizsgálta az OBH elnökének gyakorlatát. Lényeges javulás volt a korábbihoz képest a bírói álláspályázatoknál: gyakorlatilag már csak elvétve volt eredménytelenné nyilvánítás. A vezetői pályázatoknál még voltak, amit egyébként az Európai Bizottság is kifogásolt, de azt lehet mondani, hogy e tekintetben van pozitív előrelépés az OBH elnökének gyakorlatában.

V.Cs.: Annak viszont még mindig látjuk példáját, hogy ha az OBH elnöke által utóbb preferált személy első körben nem kapja meg az adott bíróság bíráinak többségi támogatottságát, akkor őt megbízza elnöki pozícióval fél évre, egy évre. Majd a fél, egy év alatt a helyi bírósági elnök nyilván már olyan helyzetbe kerül, hogy meg fogja tudni szerezni a bírák többségi támogatását, így a második körben simán kinevezhető lesz. Ez olyan rendszerszintű gyakorlat, ami csak pro forma nem nagyon kifogásolható.

V.V.: Az tudná ezt megszüntetni, ha az Országos Bírói Tanácsnak sokkal erőteljesebb beleszólása lenne a bírósági elnökök kinevezésébe. Nem lenne ördögtől való az sem, hogy az OBT nevezze ki az elnököket, ne az OBH elnöke.

Az nagyon fontos, hogy a bírói testületek véleményt nyilvánítanak, és az adott bíróság bíráinak támogatása nélkül ne lehessen kinevezni valakit. Ez egy negatív fék. Tulajdonképpen, ha több jelöltnek is többségi támogatása van, az OBH elnöke azt választ, akit akar.

Másrészről ez a korlát nem érvényesül az alsóbb fokú bíróságoknál. A járásbíróság elnökét, elnök-helyettesét, csoportvezetőit, egészen a törvényszék kollégiumvezető helyetteséig továbbra is a törvényszék elnöke nevezi ki. Olyat is kinevezhet, aki pályázott ugyan, de csak egy támogató szavazatot kapott, önmagát támogatta. Azon túl, hogy az elnöknek indoklási kötelezettsége van, ilyen döntések esetében semmilyen hatékony jogorvoslat nincs a rendszerbe építve. Teljesen diszkrecionális jogköre van a törvényszékek elnökének az alsóbb fokú vezetők kinevezésénél. Ezen vezetőknek pedig nagyon erőteljes befolyásuk van a bírák mindennapjaira, igazgatási tevékenységük közvetlenül érinti őket. Az ügyek elosztásában is komoly szerepük van.

V.CS.: Emlékszik arra az 50-es évek stílusát idéző levélre, amelyben a bírósági elnökök elbúcsúztatták Handó Tündét? Az azt aláíróknak szerintem a 70%-a a mai napig ugyanabban a vezetői székben ül. Köztük van olyan is, akit azóta Senyei úr egy újabb pályázat elnyerését követően ismételten kinevezett.

Önök szerint mennyire biztosított ma Magyarországon a bírák és a bíróságok függetlensége és pártatlansága?

V.CS.: Egy passzív bíró tud erre válaszolni.

V.V.: Egy passzív bíró sem, mert nem tudok mást mondani, mint hogy azon bírákat, akikkel én kapcsolatban vagyok, függetlennek tartom. Inkább azt mondanám, hogy nagyon erőteljes ellenhatások vannak. A bírói karnak talán soha nem volt ennyire nehéz helyzete, mint most. Nem egy támogató, védő közegben kell dolgozniuk, hanem nagyon sok támadás éri őket és a bírói függetlenséget kívülről és sajnos belülről is.

Nem úgy szűnik meg a bírói függetlenség egy országban, hogy egyszer csak elvágják, és azon a ponton átállíthatjuk a bírósági függetlenségmétert pirosba. Egyébként nyilván ügyenként is más és más a helyzet. Aki szerint az ő ügyében nem tisztességes az igazságszolgáltatás, az úgy fogja érezni, hogy az egész rendszer nem független. Akinek pedig tisztességesen elbírálják az ügyét, úgy fogja érezni, hogy igen.

Még egy dolog. Százalékosan soha nem lehet megmondani, hogy mennyire független, mennyire nem egy igazságszolgáltatás. Nem is szabad ebbe belemenni, mert ad absurdum egy totalitárius rendszerben, ahol a bírói függetlenség nem is értelmezhető, a köztörvényes, vagy mondjuk úgy, az átlag indifferens ügyekben, amik az államvezetést, az állampártot nem érdeklik, tisztességes eljárásokban születnek tisztességes ítéletek. Lehet, hogy ez az ügyeknek 99,5%-a, és csak a fél százalék lesz az, ahol közvetlen befolyásolás van. De persze fél százalék sem lehetne.

Én továbbra sem hallottam bíró kollégákról, hogy közvetlen befolyásolás lenne, de az, amit Vasvári Csaba kollégám említett, egyértelműen érezhető a bíróságoknál: a bezárkózás, a félelem, az önként vállalt némaság. Ez nem egy, vagy két évnek a terméke, hanem tíz évnek, vagy még hosszabb időnek az eredménye.

A közigazgatási bíróságokat végül nem hozta létre a parlamenti kétharmad, de úgy tudom, hogy az állammal kapcsolatos ilyen típusú pereket néhány bírói tanács tárgyalja, és az egyikben, de talán többen is, a Kúria elnöke és elnökhelyettese is benne vannak. Vagy közigazgatási ügyekben bíráskodik Hajas Barnabás is, aki a kormányból ült át a Kúriára nulla bírói gyakorlattal. Az ügyek kiszignálásával megjósolhatóvá válnak az ítéletek az ilyen állammal kapcsolatos ügyekben?

V.V.: Ebben a témában egy cikket írtam kb. egy évvel ezelőtt. Nem volt osztatlan sikere minden érintettnél, mondanom sem kell. Azt kritizáltam, hogy a Kúrián bevezetett nagytanácsi rendszerben nincs előre rögzítve, így nem is látható előre, hogy ki az a konkrét három-öt bíró, aki az én ügyemben el fog járni. Hiába van ügyelosztási rend, az nem határozza meg pontosan az ítélkező tanácsot, nem lehet kikövetkeztetni, hogy kinek kellene az adott ügyben eljárnia.

Adóügyekben egyetlen egy kijelölt nagytanács volt, és az adott tanácson belül, hogy ki lesz az a három bíró, aki az adóigazgatási kérdést, a felülvizsgálati kérelmet el fogja bírálni, egy igazgatási jogkörrel felruházott tanácselnök döntött, amely intézményt a magyar jogi szabályozás egyébként nem is ismeri. Ezt én kifogásoltam. Varga Zs. András azóta Kúria-elnök lett, és bár nem az általa bevezetett rendszert kifogásoltam, de az általa is továbbvitt gyakorlatot. Ugyanakkor az is tudomásomra jutott, hogy ezután pozitív változás volt az ügyelosztási rendben, mert az elnök bevezetett egy automatikus szignálást a Kúrián.

Az, hogy van specializáció, nem probléma, az teljesen normális. Egy bíró nem érthet mindenhez, főleg ilyen magas szinten, mint a Kúrián szükséges. Egyértelmű, hogy szükség van specializált tanácsokra. Ami továbbra is kifogásolható, az a jogegységi tanácsok összetétele. Egy devizahiteles ügyben a jogegységi tanácsban miért csak két polgári bíró jár el, négy közigazgatási bíró, két büntetőbíró és két munkaügyi bíró mellett? Nehéz ebben rációt találni. Azt gondolom, hogy az ügyelosztás tekintetében van még lehetőség a javításra.

Az alsóbb szintű bíróságoknak most már kötelezően figyelembe kell venniük a Kúria határozatait. Ez mennyiben érinti a bírák függetlenségét?

V.CS.: Ez normális, ez egy tyúklépés a precedensjog irányába. Ez a szisztéma nem kifogásolható.

V.V.: A Velencei Bizottság is vizsgálta ezt a kérdést, és ők sem találtak benne különösebb kifogást. Itt nem magával az eszközzel lehet probléma. Az, hogy egy bírót kötnek a felsőbb bíróság iránymutatásai, nem tekinthető befolyásolásnak. Ahogy az sem, ha az én elsőfokú döntésemet a másodfokú bíróság teljesen megváltoztatja. Ezzel nem sérti az én függetlenségemet. Egy ítélet van, a jogerős ítélet, az, ami egy folyamat végén megszületik. Amelyben én elsőfokú bíróként a folyamat része vagyok egy folyamat elején.

A bírói függetlenséget az igazgatási kérdések sérthetik, például az ügyelosztás egy ilyen igazgatási kérdés. Ha egy bírót a bírói értékelés eredményeként eltávolítanak a szervezetből, és nincs hatékony jogorvoslata, az megint igazgatási kérdés. Ezek sértik, sérthetik a bírói függetlenséget. Az, hogy milyen döntések születnek felsőbb bíróságon, az nem. És távol álljon tőlem, hogy a Kúria bármelyik döntését kritizáljam, vagy azt mondjam, hogy ennek a tanácsnak a döntése volt helyes, a másiké pedig nem. Azoknak a bíróknak kell dönteni az ügyben, akikre azt az ügyet törvényesen kiosztották.

V.CS.: Az viszont sértheti – és itt a feltételes mód nagyon fontos - a bírói függetlenséget, hogy ma Magyarországon a már említett igazgatási vezetők, akik 70%-ban azonosak a Handót búcsúztató levél aláíróival, teljesen átláthatatlanul, diszkrecionális jogkörben eljárva, csak a OBH elnöke által kontrollált keretek között osztogathatnak a bíráknak pénzt a törvényes illetményen felül. Ezt jutalomnak hívják nálunk a folyósón. Ki kap jutalmat, ki mennyi jutalmat kap, ki miért nem kap jutalmat: ezt soha senki nem fogja megtudni.

Ez egy olyan átláthatatlan rendszer, ami véleményem szerint súlyosan sérti azt az elvet, hogy egy bíró csak a törvényben meghatározott illetményére jogosult. Nem pedig ki tudja miért, és ki tudja mennyi, s ki tudja kinek adott pénzekre. Ha már a chilling effectről beszéltünk, akkor nem nehéz a két gondolat közé logikai láncot húzni.

A magyar bírák a magyar jog alapján kötelesek ítélkezni, amit a különböző állami szereplők, például az ügyészség Vasvári Csaba ügyében, vagy a rendőrség vagy a kormánytagok közleményei mindig hangsúlyoznak: mindenben az érvényes jogszabályok szerint jártunk el. Például a Pegasus, a lehallgatások törvényes kontrollja ügyében is ez az egyedüli válasz mindenkitől. Figyelembe tud-e venni a bíró más szempontokat is a parlamenti kétharmad által meghozott jogszabályokon kívül? Amely jogalkotást Jakab András határtalan pragmatizmussal és politikai voluntarizmussal jellemezhető jogalkotásnak nevezett lapunknak. Ez a keret teljesen megköti a bírákat?

V.V.: Csaba ügyében a Legfőbb Ügyészség vagy a Kúria bármilyen közleményt kiad, az nem változtat azon a tényen, hogy az Alaptörvény azt írja elő, hogy Magyarország tagja az Európai Uniónak, így az Unió jogrendszere része a magyar jogrendszernek. Nem tudom értelmezni a kettőt szembeállítva egymással, mert ha szembekerülnek egymással, akkor, ahol az Uniónak hatásköre van, ott az uniós jognak elsőbbsége van. Ez egyértelmű.

Másodsorban, a jogszabályok nem élethelyzeteket tökéletesen leíró szabályozók, ezért ezt a bírónak mindig jogértelmezéssel kell feloldania, jogértelmezéssel kell megtalálnia az alkalmazandó jogot. Ez nagy rugalmasságot is ad a bírónak, mert nagyfokú szabadsága van abban, hogy hogyan értelmezi az adott jogszabályt, akár magát az Alaptörvényt.

Ez az a kérdés, amelyben vannak eltérő és ütköző álláspontok jogászok között. A textuális értelmezést előtérbe helyező jogértelmezés kizárólag a jogszabály betűjéből indul ki. És van egy olyan jogértelmezés is, amely szerint sok esetben, főleg, amikor különböző alapvető jogok, jogi érdekek összeütközése történik, a bírónak ki kell nyúlnia a magyar jogon kívülre és meg kell néznie például a Strasbourgi Bíróság döntéseit is, analógiát kell alkalmaznia, megtalálni nemzetközi bíróságon született hasonló döntéseket, és az alapján meghoznia a döntést a saját ügyében.

A magyar jog nem izolált, amelybe semmi nem tud kívülről beavatkozni. Például amikor egy nyomozási bíró dönt arról, hogy letartóztatást, vagy helyette inkább bűnügyi felügyeletet alkalmazzon, akkor ennek komoly strasbourgi gyakorlata van, ami befolyásolja az ítélkezést, megjelenik a nyomozási bírák által hozott végzésekben, a másodfokú határozatokban is. Sőt, tovább megyek: részben a Strasbourgi Bíróság alakítja, vezeti a magyar jogalkotást, hiszen az említett példánál maradva egy nagyon pozitív változást láttunk a büntetőeljárási törvényben, amely főszabállyá tette, hogy szabadlábon lehessen védekezni, és kivételes az, hogy letartóztatásban van a terhelt.

Erős jogállami intézmény alatt azt szokták érteni, hogy az személyfüggetlenül is képes befolyásolni az emberi magatartásokat. A magyar bírósági rendszer ilyen?

V.CS.: Az intézményi függetlenség a kulcsszó. Magyarul, ha kitakarjuk az egyes személyeket, az intézmény akkor is meg kell, hogy feleljen a jogállami elvárásoknak.

V.V.: Az OBT is végig azt szorgalmazta, hogy ez az intézményrendszer legyen fejlesztve, és az Európai Bizottság is azt várja el Magyarországtól: az intézményi fékek legyenek hatékonyabbak a jelenleginél.

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén.

XS
SM
MD
LG