Közel nyolcvan állam képviselője vett részt a hatodik EU–Afrika-csúcson Brüsszelben. A kétnapos rendezvényen hét területen folytak a tárgyalások. Megállapodás született többek között fejlesztési, egészségügyi és migrációs területen, ugyanakkor vannak még vitás pontok.
Öt évvel ezelőtt tartottak utoljára Európai Unió–Afrikai Unió-csúcstalálkozót. A járvány miatt kétszer is elhalasztották, végül most tartották meg a kétnapos rendezvény Brüsszelben. A feladat az volt, hogy a felek egyfajta paradigmaváltást hajtsanak végre. Uniós olvasatban ez azt jelenti, hogy segélyezés helyett a partnerség felé szeretnének elmozdulni. Egy nevét ehhez a kijelentéshez egészen biztosan soha nem adó diplomata egyszer ezt úgy fogalmazta meg e sorok írójának, hogy sok afrikai kormánynak csak annyi a kérése Európához, hogy „tegyétek le a küszöbre a pénzt, aztán húzzatok el innen”. A csúcstalálkozón a huszonhét uniós ország állam- és kormányfője az ötvenötből negyven afrikai kollégáját látta vendégül. Tizenegy országból miniszteri delegáció érkezett, míg Szudánból, Maliból, Burkina Fasoból és Guineából még az sem, mert ezeken a helyeken éppen polgárháborús vagy ahhoz közeli a helyzet. A lebonyolításba újításokat is vittek, mivel el akarták kerülni a vég nélküli beszédeket. Hét tematikus kerekasztalt szerveztek, amelyeket közösen elnökölt az európai és az afrikai fél.
Egy kellemetlen bejelentés vezette fel az EU–Afrika-csúcsot: Emmanuel Macron francia elnök közölte, hogy véget vetnek az úgynevezett Takuba-missziónak, amely egy francia vezetés alatt Maliban állomásozó úgynevezett alkalmi harci kötelék, és a kormány terrorellenes küzdelmét segítette. Azért a múlt idő, mert megszakadt a kapcsolat az országot jelenleg irányító juntával, vagyis nincs kivel küzdeni a terroristák ellen. Magyarország tavaly ősz óta tagja a missziónak, sőt néhány hete Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette, hogy tavasszal a tizenkét fős alakulatot nyolcvan fővel bővítik.
Növekedés, közös jólét, stabilitás
Végül egy nyolcpontos közös nyilatkozatot fogadtak el, amely a következőképpen kezdődik: „Egyetértünk abban, hogy a közös jövőkép célja egy megújult partnerség megszilárdítása a szolidaritás, a biztonság, a béke, valamint a fenntartható és tartós gazdasági fejlődés és jólét érdekében polgáraink és jövő nemzedékeink számára, összehozva népeinket, régióinkat és szervezeteinket. Ez a megújított partnerség a földrajzon, a történelem elismerésén, az emberi kapcsolatokon, a szuverenitás tiszteletben tartásán, a kölcsönös tiszteleten és elszámoltathatóságon, a közös értékeken, a partnerek közötti egyenlőségen és a kölcsönös kötelezettségvállalásokon fog alapulni.”
Ahogy lehetett sejteni, megerősítették, hogy 150 milliárd eurós Afrika–Európa pénzügyi csomagot indítanak útjára, amelynek beruházási, egészségügyi és oktatási fejezetei vannak. A tervek szerint ezekhez a programokhoz ugyanekkora értékben magánbefektetéseket is mozgósítani szeretnének. Hosszasan foglalkozik a deklaráció a migrációval is.
„Továbbra is integráltan, átfogóan és kiegyensúlyozottan foglalkozunk a migráció és a mobilitás valamennyi vonatkozásával, a nemzeti hatáskörökkel összhangban. A közös felelősség és elkötelezettség szellemében fogunk dolgozni, teljes mértékben tiszteletben tartva a nemzetközi jogot és az alapvető emberi jogokat. Közös fellépésen és kapacitásépítésen keresztül, többek között az afrikai migrációs intézményekkel közösen az illegális migráció megelőzése, az embercsempészet és emberkereskedelem elleni együttműködés fokozása, a megerősített határigazgatás támogatása, valamint a visszatérés, visszafogadás és reintegráció hatékony javítása, többek között a visszailleszkedés előmozdítása lesz a célunk” – elsősorban ezek szerepelnek a vállalások között. Amellett is elkötelezték magukat, hogy igyekeznek tartós megoldást találni a nemzetközi védelemre szoruló menedékkérők, menekültek és kiszolgáltatott migránsok számára. „Tovább erősítjük a menekültügyi rendszereket a jogosultak megfelelő befogadásának és védelmének biztosítása, valamint integrációjuk érdekében. Továbbra is foglalkozunk az illegális migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okaival, és fokozzuk az együttműködést a migrációval kapcsolatos valamennyi kérdés kezelésében” – fogalmaz a dokumentum.
Szót ejtenek a legális migrációról is mint támogatandó célról. Érdekesség, hogy a magyar kormány eddig mereven elzárkózott a migráció elismerésének minden formájától, ideértve a legális, vagyis főként munkavállalási célú bevándorlást. Most azonban ezt a nyilatkozatot Orbán Viktor is elfogadta. A szöveg pontosan így fogalmaz: „A nemzeti igényeket, kompetenciákat és jogi kereteket tiszteletben tartva továbbfejlesztik a legális migrációs lehetőségeket mindkét kontinens között és Afrikán belül.”
Vitás témák
Azonban jól megfigyelhetők a felek között a töréspontok legalább két téren: a környezetvédelem és a vakcinaellátás kapcsán. Az EU szeretné látni, hogy az afrikai kontinens is lépéseket tesz a gazdaság zöldítése és a károsanyag-kibocsátás csökkentés felé. Az afrikaiak azonban erre azt mondják, hogy ők a globális szén-dioxid-kibocsátásnak csak a négy százalékáért felelnek, miközben Európa (és persze más földrészek) jóval inkább felelősek a klímaválságért. Ezért aztán nem akarnak lemondani arról, hogy tovább használják a fosszilis energiát, sőt ezek az energiahordozók hirtelen nagyon jó pozícióba hozták Afrikát. Az EU – mivel teljesen függetlenné szeretné magát tenni az orosz gáztól – új piacok után néz. Ezek egyik éppen Afrika, ahol még bőven van kitermelésre váró földgáz. Tehát a kontinens számára ez nemcsak azért fontos, mert saját felhasználásukra tudnak termelni, de még üzletet is csinálhatnak belőle, ha értékesítik. Ehhez a témához tartozik, hogy az ENSZ szerint 2030-ra több mint százmillió afrikait érint majd a globális felmelegedés, és ez fokozni fogja az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát és a szegénységet. Az éghajlatváltozás pusztító hatásai a becslések szerint nyolc év múlva a kontinens GDP-jének több mint ötven százalékát is elérik. Mindezek oda vezetnek, hogy 2050-re 86 millió ember hagyhatja el otthonát.
A Covid-oltóanyagok kapcsán Afrika régóta azt kéri, hogy az európaiak adják át a szabadalmakat vagy tegyék szabadon felhasználhatóvá az oltások összetételét, technológiáját. Ezt azonban az EU elutasítja, egyelőre nem hajlandó lemondani a szellemi tulajdonjogokról, helyette azt szorgalmazzák, hogy épüljenek gyárak Afrikában, illetve az unió vállalta, hogy még ebben az évben hétszázmillió adag oltóanyagot juttat el az alacsony jövedelmű országoknak. Ebből 450 milliót Afrika kap az év közepéig. Az afrikai oltási kampány igencsak nehézkes. Míg az európai átoltottság már régen meghaladta a hetven százalékot, Afrikában az arány még mindig csak 11 százalék. A brüsszeli találkozón végül abban állapodtak meg, hogy az Európai és az Afrikai Bizottság vezetői még idén tavasszal találkoznak, és tárgyalnak a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogokról. Annyi előrelépés történt, hogy hat afrikai ország már most megkapja az mRNS-vakcinák előállításához szükséges technológiát.
A magyar miniszterelnök a következőket írta Brüsszelbe indulása előtt közösségi oldalán: „Dávidokként állunk a brüsszeli Góliáttal szemben!” Az nem derült ki a két nap során, hogy kell ezt értelmezni, de – bár ez egyáltalán nem volt a csúcstalálkozó témája – van olyan része ennek a témakörnek, ahol újabb magyar vétó érlelődik. Mégpedig az előkészítés utolsó fázisában lévő posztcotonoui megállapodással kapcsolatban. Ez egy húszéves stratégiai szerződés, amely az EU-nak az afrikai, a karibi és a csendes-óceáni államokkal (az AKCS-államokkal) fennálló kapcsolatait szabályozza. Ezzel kívánják felváltani a 2000-ben megkötött előző szerződést. Ennek főbb területei a következők:
- a gazdasági növekedés és a beruházások,
- az éghajlatváltozás,
- a szegénység felszámolása,
- a béke és a biztonság,
- a migráció és a mobilitás.
A migráció kapcsán külön kitérnek az illegális migráció kérdésére, és a felek vállalják, hogy nemcsak küzdenek a jelenség ellen, hanem visszafogadják azokat az állampolgáraikat, akik jogellenesen léptek egy másik állam területére, emiatt kiutasították őket. Sőt ez a dokumentum is támogatja a legális bevándorlási utakat. Annak ellenére hogy az EU–Afrika-csúcson ezzel együtt hagyta jóvá a szöveget Orbán Viktor, Szijjártó Péter külügyminiszter számtalan megszólalása során egyértelművé tette, hogy a magyar kormány számára a cotonoui megállapodás elfogadhatatlan.
Az EU–Afrika-csúcs margóján meg kell említeni, hogy a hermetikusan lezárt brüsszeli uniós negyedben, a szögesdrótokon, a rendőrkordonon és a vízágyúkon túl több tüntetés is volt. A leghangosabbak és a legkitartóbban a kongóiak voltak, akik jelenlegi kormányuk ellen demonstráltak, de ugyancsak sokan összegyűltek, hogy az etióp kormány ellen tüntessenek és a tigréi szeparatista mozgalmat támogassák.
