Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

G. Fodor Gábor: Orbánnak nem lehet idetelefonálni


G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója
G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója

A jobboldal cselekszik, a baloldal veszekszik – véli a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója. Szerinte a huxitnak nincs realitása, a Nyugat tette a sötét oldalra Oroszországot, és Karácsony eltékozolja politikai erőforrásait. Rókázni pedig nem fog. Interjú.

Rókázzunk.

Sajnos fogalmam sincs, miről beszél.

Ezt finoman szólva nehéz elhinni.

Pedig ez a helyzet. Onnan és úgy nézek rá a politika eseményeire, ahogy és ahonnan azt a hétköznapok emberei teszik. Tehát bármilyen kedvesen kéri, nem tudok rókázni.

Pedig a sompolygó, sunyi róka esete bőven átvitte az ingerküszöböt a közösségi médiában is.

Akkor sem tudom, mi az. Még ha azt gondolja, hogy most játszom önnel.

Akkor elmondom: Hadházy Ákos a Parlamentben kamerával lépett oda Orbán Viktorhoz, hogy megkérdezze tőle: amikor Egyiptomból repült haza, kinek az utasítására tett a gép ezer kilométeres kerülőt Pisába. Erre a miniszterelnök azt mondta Hadházyról a körülötte állóknak: sompolygó és sunyi, „olyan, mint egy szőrét hullató, rossz vidéki róka”.

Nem véletlen, hogy nem ért el hozzám ez az ügy.

Miért?

Mert az egésznek semmi jelentősége. A 2022-es választás korszakhatárt jelent. Megszűnt a belpolitika, a baloldal szétesett. Maradt néhány őskövület, akik úgy tesznek, mintha a nagy, széles gesztusoknak még lenne jelentősége. Ilyen Hadházy is. Ő egy freedom fighter (szabadságharcos – a szerk.), csakhogy freedom (szabadság) van, ezért abszurd és tragikomikus minden, amit tesz. Közben meg fittyet hány a parlamenti normákra is, amikor egy kamerával a kezében kérdezgeti a miniszterelnököt.

Az nem megy szembe a parlamenti normákkal, hogy Hadházy minden lehetséges úton megpróbálta megszerezni az információt, de válaszra sem méltatták?

Rendben, akkor nem is szabadságharcos, legyen inkább Don Quijote. Úgy is néz ki, mint aki a szélmalmokkal hadakozik. Az emberek látják a búsképű lovagot, de meg se érinti őket. Mert még egyszer mondom: szabadság van. A baloldal meg lélektani csapdába került: hisztérikusan közelít minden ügyhöz, ami nem emel, hanem még lök is rajtuk – lefelé.

Orbánnak lehetett volna egy elegáns válasza, akár rutinosan meg is kerülhette volna a kérdést. Mindezt anélkül hogy sértegeti Hadházyt.

Igen, és akár el is futhatott volna. Vagy agresszív is lehetett volna. Vagy megmaradhatott Orbánnak, mint ahogy végül tette: egy találó képpel juttatta kifejezésre a vele szemben álló politikus igazi helyi értékét.

Más elemzőt is megkérdeztünk a Hadházy-videóról: A történész szerint Orbán a „sunyi rókázással” üzent az ellenzéknek: Nem fogtok engem levadászni

Még egyszer: nem kéne válaszolni a képviselő kérdésére?

Most nem morális ítélet mondok, de tényleg, van bármi jelentősége? Nyár van, 43 fok, az emberek a strandon, miféle politikai jelentősége lenne ennek? A politika erőforrás-menedzsment is. Nekem ez a rókás kép a fölényről szól. Orbán azt üzente: mi itt vagyunk, tesszük a dolgunkat, ő meg idejön kekeckedni.

Kövér László is teszi a dolgát? A házelnök a minap Felvidéken, a Martosi Szabadegyetem nyitófórumán arról beszélt, hogy Brüsszel önsorsrontó, majd a migránskvótákkal kapcsolatban hozzátette: „…ha nem az EU szétverése maga a cél – amit nem tartok kizártnak –, akkor minimum az EU mérhetetlen végletes meggyengítése és káoszba döntése a cél”.

Brüsszelnek legalább annyira szüksége van Budapestre, mint Budapestnek Brüsszelre. Még egy ilyen bürokratikus, lassú, nehézkesen működő szervezetnek is kell ellenfél, amihez mérten el tudja mondani, ő mit képvisel.

Ezért vizionál Kövér az EU széteséséről? A magyarok – szinte minden kutatás alapján – nagymértékben EU-pártiak.

A huxitnak nincs realitása, ahogy politikai szándék sincs erre vonatkozóan. Amit Kövér mondott, az egyébként nem a Budapest–Brüsszel-konfliktusról szól, hanem arról az opcióról, hogy mi van, ha az EU szétesik.

Reális esély lenne erre?

A brexitre is kevesen fogadtak volna, mégis megtörtént. Brüsszel komoly intézményi, politikai és morális válsággal küzd. Azt ugyan nem gondolnám, hogy a jövő júniusi EP-választás elhozza a jobboldali reneszánszot, de az könnyen megeshet, hogy a tanácsban lesz erő néhány fontos ügy blokkolásához. Belülről is meg lehet lékelni Brüsszelt, és akkor működésképtelen lesz. És miközben kint folytatódik az iszapbirkózás, addig mi nekimegyünk a hatalmasoknak, akik rendre visszaélnek az erejükkel. Ez pedig itthon nem tud mást hozni, csak szavazatot.

„Az EU-ban nem létezhet más álláspont, mint az Ukrajna-pártiság”
„Az EU-ban nem létezhet más álláspont, mint az Ukrajna-pártiság”

Oroszország is – Brüsszelhez hasonlóan – a belpolitika része lett? Csak mert Moszkvával egyáltalán nem küzdünk.

A baloldal állítása – hogy ez egy putyinista rendszer – józan ésszel belátható, hogy orbitális hülyeség. Ha ebből indulnak ki, megint nem segítik magukat. A másik, hogy Magyarország Oroszország szekerét tolja, szintén a hisztéria terméke. Annyi történt, hogy a háború miatt Oroszországot áttették a sötét oldalra.

Ki tette át?

Az egész európai elit, Brüsszel. Igaz, külső nyomásra.

Brüsszel tette volna át Oroszországot a sötét oldalra?

Igen, pontosabban a Nyugat, mivel szankciókat hozott Oroszország ellen, és – ez a lényegesebb – megpróbálta kitörölni Oroszországot a civilizációs diskurzusból.

A szankciókkal foglalkoztunk ebben a podcastban is: A kiskapuk bezárása: a tizedik szankciócsomaggal sújtja Oroszországot az EU

A szankciók a háború miatt vannak, amit Oroszország indított Ukrajna ellen.

Ez igaz, de Nyugaton nem lehet arról beszélni, hogy ez jó döntés, vagy rossz. Ha szankcióellenes vagy, akkor putyinista, és már át is kerültél a sötét oldalra. Pedig Magyarország szempontjából nézve a földrajz ellen nem lehet politikát csinálni. Ha onnan jön a gázvezeték, akkor onnan kell gázt szerezni. Ezért a politikai vezetőknek vállalniuk kell, ha azt mondják róluk, hogy oroszpártiak. Ez pedig olyan bélyeg, ami ellen nem lehet érvelni, nem lehet róla vitatkozni.

Az EU-ban nem létezhet más álláspont, mint az Ukrajna-pártiság. Pedig a magyarok szerint az egyik kutya, másik eb. Azt gondolják, megint jönnek a nagyhatalmak, szórakoznak itt velünk, pedig számunkra csak egy a fontos: nem akarunk belekeveredni ebbe az egészbe. Ha viszont ki akarsz maradni, az nem oroszpártiság.

A kormány mégis Oroszország érdekében és a szankciók ellen kommunikál, miközben minden csomagot megszavaz.

Végül is tartozunk egy klubhoz. Ha állandóan megakasztjuk, és sportot csinálunk abból, hogy vétóval akadályozzuk a döntéshozatalt, az csak azt mutatja, milyen intézményi eljárásokkal lehet fékezni vagy meglékelni Brüsszelt. De a klub kötelez is, igaz, hülyeségre nem. Ez az egész az erőről szól. Ha Orbán nem lenne erős, lesöpörnék. Akkor idetelefonálnának, és azt várnák el, hogy csak annyit mondjon: yes vagy jawohl.

Nem csak simán vézgat?

Mondom: erős. Orbánnak nem lehet idetelefonálni. Miközben, és ez a durva, már a németeknek is oda lehet telefonálni.

Ki telefonál oda a németeknek?

Tengerentúli a hívás. Ez vészjósló Európa jövőjére nézve. Európa vezetési válságban van. Már azt sem tudom, hogy hívják a német kancellárt, mert nem tényező. Franciaországban Macron épp azzal küzd, hogy ne legyen polgárháború. De akkor ki fogja vezetni Európát? Így viszont Európát kontinensméretű nagyhatalmak befolyásolják.

Orbánt ki befolyásolja?

A magyar választók. Akkor végzi jól a munkáját, ha megmarad az emberek mellett, és nem velük szembe megy.

„A politika olyan, mint a foci. Az a kérdés, képes-e új játéktereket nyitni azért, hogy győzzön”
„A politika olyan, mint a foci. Az a kérdés, képes-e új játéktereket nyitni azért, hogy győzzön”

2019-ben George Birnbaum, Arthur Finkelstein amerikai kampánytanácsadó üzlettársa nyilatkozott a több svájci lap hétvégi mellékleteként megjelenő Magazinnak. Arról beszélt, hogy a Századvég megbízásából évekkel ezelőtt hogyan alkották meg a tökéletes ellenségképet és a Soros Györgyöt támadó kampányt a Fidesz számára.

A baloldal már 2010-re előállt a diagnózissal: diktatúra van, Orbán pedig visszafelé néz, a Kádár-, a Horthy-korszak vagy tudj isten a harmincas évek Németországa felé. Vagyis anakronisztikus. Ez egy hatalmas tévedés, Orbán hipermodern. Közben egy professzionális üzem a politika modern eszköztárát működteti.

Az említett nyilatkozat szerint Finkelstein stratégiája a félelemre épít és negatív kampányokat dolgoz ki. Kijelölnek egy ellenséget, akit állandóan támadnak. Ő erre nyilván reagál, amivel csak azt éri el, hogy a választók fejében a személye összekapcsolódik az ellene felhozott vádakkal. Birnbaum azt is mondta: az a legjobb, ha ezek a vádak a lehető legmeglepőbbek és -sokkolóbbak, mert a média így felkapja és terjeszti.

Nahát, miket nem mond. Mennyire eredeti gondolatok – most persze ironizálok. Bárhol a világon így csinálják a politikát. Működésbe hozzák az alapmotívumokat: félelmet, reményt, büszkeséget, irigységet, haragot. A baloldalon mégis sokszor vetik fel a kormányzati kommunikációval szemben, hogy a nácikat idézi. Ez egy újabb kapitális marhaság.

Egy amerikai kampánynál durvább ellenségképzés és politikai karaktergyilkosság nem nagyon van. Márpedig egyszerre a két állítás nem tartható. Ha ez a nemzetközi trend, és mindenki használja, akkor vagy mindenki goebbelsi, vagy ha az amerikai politikai kampányok nem náci ihletettségűek, akkor a magyar sem az. A politika olyan, mint a foci. Az a kérdés, képes-e új játéktereket nyitni azért, hogy győzzön.

A szabályok is átírhatók?

Nem a szabályokat, hanem a játék tétjét, esélyeit és előjeleit lehet átírni. Mondok egy konkrét példát. 2014 végén Magyarország amerikai műveleti területté vált a kitiltási botrány következtében. Ez összezsugorította a Fidesz mozgásterét, és a számok elindultak lefelé. Aztán történt valami. 2015. január: Charlie Hebdo. A kérdés az volt, hogy a politika mindezt hogyan dolgozza fel. Mert az, hogy miként nyúl hozzá az eseményekhez, megváltoztatja a játék esélyeit is. Orbán márciusban bejelentette a nemzeti konzultációt a terrorizmus és a migráció összefüggéséről.

Ezzel játékteret alakított ki magának. Nyílt ugyanis egy konfliktus a bevándorláspárti európai elittel, amelyben a magyar választók többsége mozgósítható. Orbán pedig győzött. És hogy ellenkező előjellel is mondjak példát: a háború kitöréséhez is viszonyulni kellett. Mint láttuk, Márki-Zay Péter is így tett, hogy ő aztán magyar katonákat küldene Ukrajnába. Az eredményt ismerjük.

Csak épp a Fidesz-kampányban lemaradt a kijelentésének jelentős része. Márki-Zay ugyanis azt is mondta: ha a NATO úgy dönt, akár katonai segítséget is adna, de egyelőre erről szó sincs.

Ez olyan érv, mintha valaki számon kérné a tigrisen, hogy ragadozó. Ha a politikában elrontasz egy mondatot, azt már nem lehet kijavítani.

Az ellenzék Orbánnal szembeni állításai nem érnek célba?

Általában az a kritika, hogy a Fidesz mindent leural, erőforrásokat, médiát, mindent. Csakhogy ez önfelmentés a baloldal részéről. Azt állítani, hogy Kukutyinba csak az M1 híradója jut el, egész egyszerűen nem igaz. Mert ezzel azt is állítják, hogy a vidékiek suttyók, akik képtelenek tájékozódni. Itt van a kezemben a telefon, minden rajta van, a világ kinyitható vele, még Kukutyinban is. Ugyanakkor a technológia önmagában nem nyeri meg a választást. A személyiség a döntő.

A pénz sem utolsó szempont, ami szinte korlátlanul a Fidesz rendelkezésére áll.

Aki kormányoz, az rendre több erőforrást tud mozgósítani. De ezt a Fidesz nem ajándékba kapta, megküzdött érte a választásokon. A baloldal meg elvesztette az emberek bizalmát. Még a saját választói sem látnak olyan politikai személyiséget a baloldalon, akinek a győzelmében hinni lehetne. Így lesz a freedom fighter az igazi szabadságharcos karikatúrája.

Van ellenpélda: Karácsony Gergely igazán nem karikatúra, hanem főpolgármester.

Karácsony eltékozolja a politikai erőforrásait, és mintha nem is akarna kezdeni velük semmit. Milyen eredményt tudott felmutatni, amivel az elmúlt időszakban a politikai közösségét szolgálta? Semmilyet.

Megnyerte a fővárost.

Ha jövőre is megnyeri, személyes élete szempontjából jól jár, mert bele tud nézni a tükörbe. De Karácsony csak egy antibetyár, aki a saját szempontjait követi. Egy karrierista, aki ragaszkodik a székéhez, és hízeleg a hiúságának, hogy ő a főpolgármester. Igaza van Gyurcsány Ferencnek – na ilyet se mondtam még –, amikor Karácsonyt azzal cseszteti, hogy politikai értelemben semmit sem kezdett azzal a lehetőséggel, hogy egy közel kétmilliós város első embere lett.

Kell a főváros a Fidesznek?

Ha egy baloldali jelölt lesz, a Fidesz valószínűleg nem tudja megnyerni Budapestet, ha több, akkor igen. És ez független attól, ki a fideszes jelölt. Ez egyszerű matek.

Az adatok szerint a fővárosban magas Karácsony támogatottsága.

Kérdés, hogy ők Karácsonyra szavaznak vagy Orbán ellen mennek. Mert még egyszer: Karácsonynak az lett volna a feladata a baloldalon, hogy Orbán-ellenes politikai platformot szervezzen, helyette állandóan csak nyafog.

Egyelőre mégsem látszik, hogy a Fidesz bárkit felépítene Karácsonnyal szemben.

Még egyszer mondom: nyár van, és 43 fok, ilyenkor senki nem épít fel senkit. Én májustól szeptemberig békén hagynám az embereket.

Adománygyűjtésügyben nagyon is intenzív a kampány.

Ez igaz, valóban folyik a Karácsony elleni varázsdobozkampány. Hisz van ügy.

Az ellenzékhez jutott adományról itt írtunk korábban: Bizalmi válságot okozhat az ellenzékben a 99 Mozgalomhoz befolyt több száz millió forintnyi adomány

Karácsony az Indexnek adott interjúban arról beszélt, hogy az ellene folyó lejáratási kampány pont olyan, mint amit korábban a városháza eladása ügyében kreált ellene a Fidesz. Azóta a bírósági ítélet szerint is kiderült, hogy meghamisították a felvételeket és összevágták a hanganyagot, amely alapján megvádolták. Felépítették a témát, majd a kampány után el is engedték. Szerinte most is ez zajlik, hiszen az adománygyűjtéssel kapcsolatban semmilyen jogsértés nem történt, örömmel áll bármilyen vizsgálat elé.

Azért ezzel kapcsolatban az emberek érzik, hogy valami nincs rendben és maszatolás folyik. De Karácsony amúgy is lehazudja a csillagokat az égről, ahogy a nyelvvizsgája vagy a PhD ügyében is tette. Bár ezek komoly témák, az emberek mégsem büntették meg Karácsonyt.

A frontok ugyanis bemerevedtek: van egy számottevő szavazói tömb a fővárosban, amelyik utálja Orbánt, és legyen Karácsony bármilyen – hazug, pipogya, maszatolós –, még mindig ő jeleníti meg számukra az esélyt, hogy Budapest ne legyen a Fideszé. Ezért nem erodálódik a főpolgármester. Az ellenzéki pártok pedig most arról nyilatkozgatnak, hogy a varázsdobozügy ugyan nagyon gáz, én mégis támogatlak, Gergő, de majd kérek valamit cserébe. Így Karácsony politikailag még a korábbihoz képest is gyengébb lesz. Egy béna kacsa.

Azért az nem vall béna kacsára, hogy bejelentette: beperli a kormányt és nem fizeti be a szolidaritási adót.

Ez a lépés felháborító és jogellenes. Gondolom, ön se szeretné befizetni a villanyszámláját vagy az adóját, csakhogy ezt nem teheti meg. Karácsony jogtalanságra buzdít, és emellett nem lehet elmenni.

Karácsony szerint épp a kormány tesz ilyet: néhány év alatt ötről 58 milliárd forintra emelte a szolidaritási hozzájárulást, amit Budapesttől vonna el. A lépés pedig alkotmányellenes, mert az Alaptörvény kimondja, hogy az önkormányzatok állami normatíváját az állam nem vonhatja el.

Engem is bánt, hogy magasabb lett a villanyszámla, és szívesen mondanám, hogy tudjátok, mit, befizetem a negyven százalékát. Csakhogy nem tehetem, mert törvényellenes. Így aztán alig van különbség Galambos Lajos és Karácsony Gergely között. Bár az előbbi már rács mögött van, még ha nehezen is jutott el oda.

„…a magyar belpolitika tele van szerencsétlen mondatokkal”
„…a magyar belpolitika tele van szerencsétlen mondatokkal”

Lázár János önkormányzattal kapcsolatos elképzelése nem törvényellenes? A Rádió 7 műsorában úgy fogalmazott: „A kormány tagjaként azt kell mondjam, hogy ha a hódmezővásárhelyiek megválasztják Márki-Zay Pétert polgármesternek – ami persze szíve joguk, és van persze lehetőségük erre –, akkor a kormánytól semmiféle támogatásra és együttműködésre nem számíthatnak.”

A politikában elhangzanak szerencsétlen mondatok, és ez kétségtelenül ilyen. Azért tegyük hozzá, hogy számos ellenzéki vezetésű település enyhén szólva nem sikertörténet. Szinte csak botrányokról, csődökről, lemondásokról hallani.

Hogy jön ez Lázár kijelentéséhez? A választók nem kapnak pénzt és támogatást, csak ha a Fideszre szavaznak?

Még egyszer: tényleg szerencsétlen mondat. De a magyar belpolitika tele van szerencsétlen mondatokkal. Az a kérdés, mi lesz a sorsuk. Márki-Zay háborús mondatára kampányt építettek, lett is következménye. De ha nem emelik fel, nem teszik témává, a semmibe hull.

Az ellenzéknek kellene témává tenni Lázár kijelentését?

Kinek másnak? A történelem azonban ezeknél a mondatoknál jóval nagyobb esélyeket kínált már fel a baloldalnak. Ott volt a Covid, kitört a háború, a gazdasági válság, és mit látunk? A baloldal semmit, de semmit nem profitált ezekből. Ezek képességbeli problémák.

Ebben a cikkben azt kutattuk, mi a valóságalapja Lázár kijelentésének: Büntethető-e az, aki nem a Fideszre szavaz?

A KSH adatai szerint még mindig húsz százalék feletti az infláció, miközben a környező országokban jóval alacsonyabb. De van ellenüzenet: a szankciós infláció hibája minden. Erről újra csak a Finkelstein-féle kampánystratégia juthat eszünkbe.

Pedig a politika a bizalomról szól.

A bizalom felülírja azt, hogy kétezer forint a paradicsom kilója?

A háborúnak és a szankcióknak ez a következménye.

Máshol is van háború és szankció, mégsem ez a következmény.

Lehetetlen elvárásokat támaszt a választók felé. Amikor egy politikus egy diagramon összeveti a magyar helyzetet a szlovákkal vagy a románnal, nem nagyon marad néző a moziban. A kérdés az, tud-e valami hihetőt mondani az okokról és kilátásokról, vagyis a reményről.

A kormány hétről hétre bejelent valamilyen intézkedést, amivel mutatja, hogyan küzd az infláció ellen. Ez nem csak bűvészkedés a szavakkal. Volt árstop, van kötelező akciózás és számos más kormányzati intézkedés. A jobboldal cselekszik, a baloldal veszekszik. A választó pedig ezt látja.

Ön korábban a Hír FM-en arról beszélt, hogy a jobboldali siker válságban kezdődött, a bukások, csalódások csak erősebbé tették. „Az orbánizmus a velünk szemben átélt igazságtalanságokra adott válaszkísérlet”; míg a másik oldalon csak a gőg, az ítélkezés maradt, amiből frusztráció és gyűlölet alakult ki. Mindezt régóta sulykolja a Fidesz. Még mindig működik a jobboldalon?

Nem változott az álláspontom. Hisz minden ügyben ez van, ez a mintázat. A háború kapcsán a baloldal azt hangoztatja, amit az amerikai mainstream: a történelem jó oldalára kell állni. A választópolgár erre meg azt mondja: Anyád! Én aztán nem szeretnék háborúba keveredni, állj te a jó oldalra, a saját biztonságom sokkal fontosabb.

Ellenzéki politikusok állandóan kikérik maguknak, hogy háborúpártiak, a Fidesz mégis kampányt épített fel erre is.

Már említettem, de megismétlem: ha a politikában kimondok egy mondatot, azt már nem tudom se kijavítani, se visszavonni. Karácsony egy ATV-s interjúban maga fogalmazta meg, hogy háborúban állunk. Az emberek meg a kocsmában azt kérdezik: ő akart miniszterelnök lenni?

Az is egy kiragadott részlet volt. A főpolgármester a légkondicionálás hiányát indokolta azzal, hogy mivel a metrókocsik orosz beszállítója szankciós listán van, ezért nagyon nehéz bármilyen jogunkat érvényesíteni.

Tessék meghallgatni a teljes mondatot. Amikor háború van a szomszédban, felelős politikai vezető ilyet nem mondhat, illetve számolnia kell vele, hogy az ilyen kijelentéseket azonnal értelmezik. Karácsony mondatai alkalmasak arra, hogy hisztérikus időkben, mint amilyen a mostani is, háborúba sodorják az országot.

Ön az előbb említett interjújában arról is beszélt, hogy Közép-Európában nem lehet maszlagokkal megetetni az embereket, mert az üres plakátmondatok, plakátarcok nem működnek. Ehhez képest a Fidesz sorra építi fel – akár kiragadott félmondatokra építve – az ellenségeket.

Közkedvelt állítás a baloldalon, hogy a Fidesz kimosta az emberek agyát. Úgy tűnik, semmit sem tudnak az emberekről, semmit sem értenek belőlünk. Végigélve a kádárizmust, mi nagyon is érezzük, ha ki akarják mosni az agyunkat, és akkor befeszülünk. Itt nem működik az agymosás.

A kormánypárt kommunikációjáról írtuk ezt a cikket: Kikopott a „szankciós infláció” is a kormányzati kampányból, nem volt már túl népszerű

Pedig tény, hogy a Fidesz által kreált üzenetek átmennek.

Ez egy professzionális politikai üzem. Ugyanakkor ha az egyszeri választó meghallgatja Donáth Anna kongresszusi beszédét, érzi, hogy csak duma. Olyan üres paneleket pufogtat, mint hogy a politika dolga, hogy felerősítse az emberek hangját. Na, ezt bármelyik amerikai tanácsadó füzetből lefordíthatták volna. A választó viszont úgy érzi, hogy hülyének nézték. A politikát ugyanis nem lehet gőgösen csinálni.

Úgy nem megy, hogy felülök a biciklimre, mint Karácsony, és onnantól kezdve a kerékpárosok érdekeit képviselem, közben meg frontot nyitok az autósokkal. Ahelyett, hogy azt mondaná: ő minden budapesti főpolgármestere. Orbán megállás nélkül a magyar emberekről beszél.

Ahogy minden ellenzéki politikus.

De van, akinek ezt elhiszik, és van, akinek a szájából ez csak lózung.

Létezhet olyan ügy, ami megrengetheti Orbán hatalmát?

Itt volt a Covid, amikor hónapokra bezárt a világ. A háború a szomszédunkban zajlik. Az eredményjelző tábla azonban befagyott, fent a Fidesz, messze lent a baloldal legizmosabb pártját vezető Gyurcsány. Milyen nagy világrengésnek kellene még történnie ahhoz, hogy az eredményjelző megmozduljon? Orbán leváltható, de ez a baloldal biztosan nem fogja. Pedig volt már rá példa: 2002-ben és 2006-ban is legyőzték Orbánt.

A Völner–Schadl-ügyet is sikerült levenni a napirendről.

Kezdjük ott, hogy ezt az ügyet ki sem tudom mondani, olyan, mintha három Jägermeister után bajorul káromkodnék: völnerschadl. Vagyis: az ügy nincs elnevezve. Aztán túl nagy és hosszan tartó figyelmet követel. Sokkal gyorsabban és nagyobb intenzitással fogyasztjuk az eseményeket.

És ha mégis megérteném, hogy korrupcióval vádolnak politikusokat, erre a hétköznapi választó azt mondja: persze, a politikusok korruptak. Szóval senki se csodálkozzon, hogy ez az ügy politikai értelemben az égegyadta világon semmin sem változtatott.

Több hangfelvétel került nyilvánosságra mindennapi, kézzelfogható korrupciós történetekkel: kivételezések, lefizetések és nem utolsósorban gőgös, beképzelt szereplők.

Minél hétköznapibb a korrupció, annál kevésbé okoz megrökönyödést. Hisz a mindennapokat is átszőtte. Az emberek simán el tudják képzelni, hogy odatelefonálnának az egyetemre az ismerősnek: segítsen már, hogy a kislánya bekerüljön. Azon túl, hogy a politika korrupt, mi is a felháborító ebben az ügyben, ami leköti a figyelmet és megváltoztatja a szavazói magatartást?

Azért Varga Judit lemondása talán ehhez is köthető, hiszen az Igazságügyi Minisztérium vezetése is érintett lehet.

Nem tudom, nem beszéltem vele. De kétlem, hogy ez lenne a magyarázat.

Podcast a témában: Szisztematikusan darálták le a kormányban Varga Juditot

Szeptembertől várhatóan intenzívebben is beindul a kampány. 2024 júniusában egy napon lesznek az EU- és az önkormányzati választások. Egyesek szerint ezzel a kormány csapdát állított az ellenzéknek.

Itt se értem, mi a probléma. Az EP-választás egy szépségverseny, az emberek szerint tét nélküli választás. Ha nekem szimpatikus az LMP vagy mit ad isten, az MSZP, oda teszem az ikszet. Az önkormányzati választás esetében viszont már van tét. A helyben megszerezhető pozíciókról szól, ezért ez a kampány alapvetően technológiai kérdés. Ha Géza egy településen erős, a megválasztásában az égvilágon senkit nem fog befolyásolni, hogy aznap van az EP-választás is. De hadd mondjak egy durva dolgot: a Fidesz számára is egy napon lesz a két választás.

Egyes kezdeményezések szerint civileket kellene indítani a politikusok helyett.

Ez már igazán a baloldali politika válságtünete. A politikusok elemzővé lépnek elő: kitárgyalják, mi van, ha civilekkel indulnak vagy leszedik a pártlogót, mert szerintük akkor így lesz vagy úgy lesz. Könyörgöm, ez miért tartozik rám? Mi közöm hozzá? A politika sokkal egyszerűbb, mint hogy a koordinált választás problémáival terheljük a választót. Vagy van bizalom, vagy nincs. Ennyi.

  • 16x9 Image

    Lampé Ágnes

    Lampé Ágnes több mint másfél évtizede dolgozik politikai újságíróként. Pályáját a 168 Óránál kezdte, dolgozott a Médiapiacnak, a 24.hu-nak, több tanulmányt írt a Médiakutató számára. Éveken át vezette a Klubrádió több politikai és közéleti műsorát. Dolgozott az ATV és a Spirit FM politikai és közéleti műsoraiban. A Komlósi Oktatási Stúdió és ELTE Médiatanszékének tanára.

XS
SM
MD
LG