Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Lengyelország végez a fal építésével a belorusz határon, hogy távol tartsa a migránsokat


Határőrök járőröznek quaddal a lengyel–belorusz határon felhúzott fal mentén. Tolcze falu, 2022. június 8.

Egy évvel azután, hogy a migránsok elkezdtek bejutni Lengyelországba, és így az Európai Unióba Belarusz felől, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök csütörtökön várhatóan ellátogat a határra, ahol elkészült az új acélfal.

Pénteken a lengyel hatóságok feloldják a rendkívüli állapotot a határ mentén, amely megakadályozta, hogy újságírók, jogvédők és mások szemtanúi legyenek egy emberi jogi válságnak. Legkevesebb húsz migráns halt meg a térség fagyos erdeiben és lápjaiban.

Miközben Lengyelország megnyitotta kapuit az orosz invázió elől menekülő ukránok milliói előtt, már javában folytak a munkálatok az 5,5 méter magas és 186 kilométer hosszú fal megépítésén a belorusz határon.

A cél az, hogy távol tartsák a másfajta menedékkérőket: azokat, akik konfliktusok és a szegénység elől menekülnek a Közel-Keletről és Afrikából, akiket Belarusz tekintélyelvű rezsimje – Oroszország közeli szövetségese – az EU-val fennálló viszály részeként arra ösztönzött, hogy próbáljanak szerencsét.

Voltak éjszakák, amikor azt hittem, nem ébredek fel többé

Egyikük a 32 éves Ali, aki tavaly év végén hagyta el Szíriát, miután azt olvasta a közösségi médiában, hogy az a legegyszerűbb út az EU-ba, ha Belaruszba repül, és átsétál Lengyelországba.

Ali a nyugat-szíriai Hama mellett fekvő faluból a belorusz fővárosba, Minszkbe repült, és elindult, hogy őrizetlen helyet keressen az erdőben, ahol átlopózhat az EU-ba.

„Olyat helyet kerestem, ahol biztonságban élhetek, távol az otthoni elnyomástól és kilátástalanságtól” – mondta a héten Berlinben a The Associated Pressnek adott interjúban.

Ali, aki nem árulja el a vezetéknevét, mert fél, hogy bosszút állnak a családján, nem volt felkészülve az erőszakra és a fagypont alatti hőmérsékletre, ami a hatalmas erdőkben és mocsarakban várt rá.

„Voltak éjszakák, amikor a csupasz földön aludtam az erdőben, és azt hittem, nem ébredek fel többé” – mondja Ali.

Kettős mérce

Az emberi jogi aktivisták kettős mércét látnak a szomszédos ukrán menekültekkel – rokon szlávokkal, akik zömmel keresztények, nők és fehérek –, valamint a távoli Közel-Keletről és Afrikából érkezőkkel szembeni eltérő bánásmódban. Az utóbbiak között sok a muszlim és a férfi.

„Ha felveszel egy menekültet az ukrán határon, hős vagy. Ha ezt a belorusz határon teszed, csempész vagy, és nyolc évre börtönbe kerülhetsz” – mondja Natalia Gebert, a Dom Otwarty, vagyis Nyitott Ház nevű, menekülteket segítő lengyel civil szervezet alapítója és vezérigazgatója.

Belarusz korábban soha nem volt az EU-ba irányuló migráció kulcsfontosságú útvonala – egészen addig, amíg elnöke, Alekszandr Lukasenka nem kezdte bátorítani a leendő közel-keleti menedékkérőket, hogy utazzanak Minszkbe. Hamarosan özönlöttek az emberek Szíriából, Irakból, Jemenből, Afganisztánból és az afrikai országokból az EU keleti peremére, Lengyelországba, valamint a szomszédos Litvániába és Lettországba.

Az EU vezetői azzal vádolták Lukasenkát, hogy hibrid háborút folytat, bosszúból a szankciókért, amelyeket a rezsim másként gondolkodókkal szembeni bánásmódja miatt vezettek be ellene. A lengyel kormány szerint Oroszország bűnrészes, mivel Lukasenka Vlagyimir Putyin orosz elnök szövetségese.

Bár a migráció télen lelassult, az emberek továbbra is megpóbálnak Lengyelországon keresztül bejutni az EU-ba. Ezt az útvonalat kevésbé találják veszélyesnek, mint az átkelést a Földközi-tengeren, ahol az elmúlt években sokan megfulladtak – mondja Gebert.

Súlyos emberi jogi visszaélések a határ mindkét oldalán

Ali, akinek kis kozmetikai vállalkozását Szíriában megsemmisítették, amikor a szunnita szélsőségesek megtudták, hogy az alavita vallási kisebbséghez tartozik, azt meséli, hogy hatszor kényszerítették vissza a lengyel határőrök.

A belorusz őrök megverték, ellopták a pénzét, és a tél közepén arra kényszerítették, hogy teljesen vetkőzzön le. Fel akarta adni, és vissza akart térni Minszkbe, de az őrök nem engedték. Lefektették másokkal együtt a hideg földre, üvöltöztek velük, vicsorgó kutyákkal sétáltak közöttük, és többször mellbe rúgták Alit.

A lengyel határőrök eltörték a telefonja SIM-kártyáját – mondja. Napokig víz és élelem nélkül maradt, elveszve a mocsarakban.

A Human Rights Watch e havi jelentése szerint Lengyelország „törvénytelenül és néha erőszakosan kényszeríti vissza a migránsokat és menedékkérőket Belaruszba, ahol súlyos visszaélésekkel kell szembenézniük, beleértve a határőrök és más biztonsági erők által elkövetett verést és nemi erőszakot”.

Az Amnesty International is súlyos emberi jogi visszaélésekről számolt be.

A lengyel kormányszóvivő nem válaszolt az emberi jogi csoportok állításaival kapcsolatos kérdésre.

Miért más az aleppói gyerek, mint a mariupoli?

Míg néhány lengyel támogatja a kormány kemény álláspontját, sok határ menti lakos egész télen és tavasszal igyekezett segíteni az erdőben rekedt migránsokon, akik közül többen orvosi segítségre szorultak.

Egy darab, amelyet a héten mutattak be Varsóban Felelősség címmel, azt kérdezi, hogy tudja Lengyelország befogadni ukránok millióit, miközben megtagadja több ezer más embertől a segítséget. Az egyik szereplő azt kérdezi: „Miért követeli meg a lengyel állam, hogy egy aleppói gyerek mínusz fokokban üljön egy lápban, és tagadja meg tőle azt a segítséget, amelyet egy mariupoli gyereknek megad?”

Ali 16 napot töltött az erdőben, mielőtt többedmagával fogóval lyukat nyitott a határkerítésen. Néhány falusi enni és inni adott neki, de hamarosan elfogták a rendőrök, és egy internálóközpontba vitték.

Név helyett azonosítószám

A következő három hónapban több zárt tábort is megjárt.

Az őrök botot és kábító fegyvert hordtak maguknál, és minden alkalommal, mielőtt másik táborba vitték, nyilvánosan levetkőztették őt és a többi fogvatartottat. Senki sem a nevén szólította, hanem egy azonosítószámon.

Márciusban visszaadták neki az iratait, és elvitték a Varsótól délnyugatra fekvő Otrebusy Debak külföldiek központjába, ahol azt mondták neki: „Menjen el, menjen Németországba.”

Ali áprilisban érkezett Berlinbe, és menedékjogot kért. Jogi aktivisták és pszichológusok dokumentálták a beszámolóját, akárcsak más menedékkérőkét, akik azt állítják, hogy a belorusz és a lengyel határőrök bántalmazták őket.

„Itt jobban érzem magam. Az emberek ismét a nevemen szólítanak – mondja Ali. – De folyton attól félek, hogy a németek visszaküldenek Lengyelországba.”

Se otthonuk, se munkájuk: egy sikertelen embercsempészet története
please wait

No media source currently available

0:00 0:02:09 0:00
Készült az AP riportjának felhasználásával.
XS
SM
MD
LG