Fideszes politikusok és megmondóemberek azt vizionálják, hogy el akarják venni az országtól az orosz gázt – bár ilyet senki sem állított. Viszont Magyarország számára kifejezetten nagy segítség lehet az uniós szolidaritás abban az esetben, ha Moszkvában elzárnák a csapokat – mint ahogy történt számos ország esetében.
Manfred Weber, az Európai Néppárt nemrégiben megválasztott elnöke interjút adott a Der Taggesspiegel című német lapnak. A hosszú beszélgetés néhány sora különösen nagy visszhangot váltott ki Magyarországon. Elsősorban kormánypárti politikusok és a kormánypárti sajtó ugyanis úgy értelmezték Weber szavait, hogy el akarja venni a magyaroktól az orosz gázt, mert Nyugat-Európában energiahiány várható. Holott a bajor politikus ilyet nem mondott, ráadásul olyan dolgokra hivatkozik, amelyek már létező és a tagállamok – így Magyarország – által is elfogadott döntéseken, iránymutatásokon alapul. Sőt Weber kijelentése éppen Magyarország számára nyújthat segítséget.
Vészhelyzeti lehetőség
„Az Európába érkező gázt igazságosan kell elosztani. A cseppfolyós gázt is” – jelentette ki az interjúban Manfred Weber. Vagyis szó nem volt arról, hogy csak az orosz gázról tett volna említést. Azt tudni kell, hogy Európa földgázszükségletének mintegy negyven százalékát jelenleg Oroszországból fedezi. Az Európai Bizottság néhány nappal ezelőtt hozta nyilvánosságra, hogy az elsősorban az USA-ból származó cseppfolyós földgáz – amelyre Weber is utalt – behozott mennyisége meghaladta az orosz gázimportot. A cél az, hogy az alternatív vásárlásokkal teljes mértékben kiváltsák az orosz beszerzést. A tagállamok erről idén márciusban Versailles-ban meg is egyeztek.
„Megállapodtunk abban, hogy fokozatosan, a lehető leggyorsabban megszüntetjük az orosz földgáz, kőolaj és szén importjától való függőségünket” – áll a nyilatkozat 16. pontjában. Erre hivatkozással aztán számos jogalkotási javaslat készült el, amelyek egymásra épülve igyekeznek elérni ezt a célt. Ugyan konkrét időpontot minderre nem jelölt meg a nyilatkozat, de az Európai Bizottság által készített előterjesztések alapján erre legfeljebb öt éven belül sor kerül. Van egy vészhelyzeti lehetőség is: a tagállamok legutóbbi csúcstalálkozójukon már arról tárgyaltak, fel kell készülni arra, ha Oroszország fegyverként használva az energiát elzárja a csapokat. Ez nem teoretikus felvetés, ugyanis jelenleg már a tagállamok közül tizenhárom esetében részlegesen vagy teljesen elzárták az oroszok a gázt.
Vagyis amiről Weber beszélt, az éppen ezt a lehetőséget vetíti előre és kínál megoldást arra, hogy ha az orosz gáz egyszer csak elfogy, akkor más beszerzésből kaphassanak energiát az emiatt bajba került tagállamok – a szolidaritás jegyében.
Feltölteni a tározókat és szolidárisan gazdálkodni a tartalékkal
Ezzel függ össze Manfred Weber egy másik, a magyar kormányoldal által bírált mondata: „Kötelező érvényű mechanizmusokra van szükségünk arra vonatkozóan, hogyan kezeljük szolidárisan a tárolótartályokban lévő gázt” – jelentette ki az Európai Néppárt elnöke. Erről tudni kell, hogy a tanács és az Európai Parlament 2022. május 19-én politikai megállapodásra jutott a gáztárolásról szóló bizottsági javaslatról. A javaslat az EU energiaellátási biztonságának javítása érdekében annak biztosítását célozza, hogy az EU-ban rendelkezésre álló gáztárolási kapacitásokat a tél beköszönte előtt feltöltsék, valamint hogy azt a szolidaritás szellemében meg tudják egymással osztani a tagállamok.
Ami a részleteket illeti: társjogalkotók tehát megállapodtak abban, hogy a tagállamok területén található, földfelszín alatti tárolólétesítményeket legalább a kapacitásuk nyolcvan százalékáig fel kell tölteni 2022–2023 telét megelőzően, a következő téli időszakok előtt pedig kilencven százalékig. 2022-ben az unió meg fogja kísérelni kollektív szinten 85 százalékig feltölteni a földfelszín alatti gáztárolási kapacitásokat. A jelentős tározókapacitással rendelkező országoknak – idetartozik Magyarország is – csak 35 százalékos feltöltöttséget kell elérniük. Ezt egyébként Magyarország már teljesítette is.
Az ideiglenes megállapodás azt is kimondja, hogy a tagállamok részben teljesíthetik a kilencvenszázalékos célkitűzést a létesítményekben tárolt cseppfolyósított földgáz (LNG) vagy alternatív üzemanyagok készleteinek beszámításával.
Mivel nem minden tagállam rendelkezik a területén tárolólétesítménnyel, megállapodtak abban is, hogy az ilyen kapacitással nem rendelkező országok hozzá fognak férni a más tagállamokban tárolt gázkészletekhez. „A feltöltési kötelezettséggel járó pénzügyi terhek megosztása érdekében a földfelszín alatti tárolólétesítményekkel nem rendelkező tagállamok az elmúlt ötévi éves gázfogyasztásuk 15 százalékának megfelelő tárolókapacitást fognak használni” – áll a jogszabályban. Ugyancsak a nagyobb rugalmasságra és a kölcsönös szolidaritásra utal, hogy előírják a lekötött, ám fel nem használt kapacitások felhasználását vagy felszabadítását.
Magyar tározókban gyűjtik a szerb gázt
Szijjártó Péter külügyminisztertől tudjuk, hogy Magyarország élen jár a szolidaritásban, vagyis éppen úgy cselekszik a kormány, ahogy Manfred Weber elképzeli. A magyar és a szerb kormány ugyanis arról állapodott meg, hogy Szerbia Magyarországon keresztül szerez be és Magyarországon tárol ötszázmillió köbméternyi földgázt a most következő téli szezonban.
A szerződés értelmében július 1-jétől magyar tárolókban kezdik gyűjteni a szerbek által megvásárolt földgázt, októbertől pedig naponta három-hatmillió köbméterenként juttatják vissza Szerbiába.
Weber egyébként az interjúban azt is jelezte, hogy az EU-nak közösen kell fellépnie az energiapiacokon, mint ahogy történt az oltóanyag-beszerzés esetében. Erre vonatkozóan a tagállamok már kifejezték szándékukat, azzal érvelve, hogy az európai országok együtt lényegesen nagyobb vásárlóerőt jelentenek, így az árakat is lehet lefelé vinni. Magyarország már jelezte, hogy nem kíván a közös beszerzésben részt venni.
