Az Európai Bizottság magyar jogállamiságról szóló jelentéséről tárgyaltak az uniós tagállamok képviselői Luxembourgban, ahol elhangzott az is, hogy hiába szerez nagy többséget egy politikai erő egy parlamentben, attól még a kisebbségek jogait garantálni kell.
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egyik vállalása volt, hogy minden tagállamról minden évben úgynevezett jogállamisági jelentést készítenek. Ez szerepelt a bizottság programjában, a jelentéseket pedig saját szakértőire és apparátusukra támaszkodva készítik el, bevonva a vizsgált tagállam hatóságait és civil szervezeteit is. Ennek célja nem feltétlenül a tagállamok „csuklóztatása”, mivel közvetlen következmény nem fűződik a jelentésekhez. Azt szeretnék elérni, hogy képet kapjanak az EU egészére nézve erről a területről, illetve hogy a tagállamok véleményt, esetleg tapasztalatokat, gyakorlatokat tudjanak cserélni egymással.
Az első jogállamisági jelentést 2020-ban, a másodikat pedig tavaly készítették el, mind a 27 tagállamot ugyanolyan munkamódszerrel vizsgálták. Ezekben a jelentésekben négy területet vizsgálnak: az igazságszolgáltatás függetlenségét, a korrupciót, a média helyzetét, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerét.
A későbbiekben pedig rendszeres időközönként öt tagállam helyzetét tekintik át a tagállamok Általános Ügyek Tanácsában, ahol általában az Európa-ügyi miniszterek foglalnak helyet, Magyarországot pedig Varga Judit igazságügyi miniszter képviseli. Most került terítékre Magyarország, a kiszivárgott hírek szerint a legnagyobb érdeklődést az Orbán-kormány bizonyítványa váltotta ki a miniszterek körében. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezen a fórumon valóban csak eszmecsere zajlik, nem fogadnak el róla semmiféle dokumentumot és nem is kötelezik az érintett tagállamot arra, hogy a jövőben tegyen vagy ne tegyen valamit. Mielőtt összefoglalnánk a meghallgatással kapcsolatos véleményeket, nézzük meg, hogy a tavalyi jelentésben mit kifogásolt Magyarország esetében az Európai Bizottság.
Hibalista minden területen
Az igazságszolgáltatás terén felmerült, hogy a bírák önigazgatási testületét, az Országos Bírói Tanácsot (OBT) számos rendszerszintű korlát akadályozza abban, hogy ténylegesen betöltse alkotmányos funkcióját, és hatékony felügyeletet gyakoroljon az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke felett. A jelentés ilyen korlátként azonosítja, hogy az OBT nem jogi személy, nem kezdeményezheti a bírákat érintő jogszabályok módosítását, nem kell figyelembe venni a jogalkotás során a véleményét. A jelentés szerint az új OBH-elnök töretlenül folytatja a bírósági vezetői pályázatok érvénytelenítésének gyakorlatát, amely már korábban is konfliktushoz vezetett az OBT és az OBH előző elnöke között. Az új OBH-elnök egyre gyakrabban és a legtöbbször megfelelő indokolás nélkül dönt úgy, hogy nem kívánja a bírói tanácsok által alkalmasnak minősített jelölttel betölteni a megüresedett állást.
Ami a korrupciót illeti, a bizottság úgy látja, hogy a közigazgatás legmagasabb szintjein továbbra is jelen van a kliensrendszer, a nepotizmus és a kivételezés kockázata. Ezt és a gazdasági és a politikai élet összefonódásának kockázatát az ellenőrzési mechanizmusok nem kezelik. A jelentésben először jelenik meg az a kritika, miszerint ha az OLAF eljárást indít egy projekttel kapcsolatban, a magyar kormány gyakran kivonja ezeket a projekteket az uniós finanszírozásból; továbbá hogy a kormány nem a korrupt kedvezményezettektől hajtja be a visszafizetendő uniós forrásokat, hanem a hazai költségvetésből állja.
A médiarendszer működésével, sokszínűségével kapcsolatban a jelentés a Médiatanács függetlenségének hiányát, a kormányközeli média további koncentrációját, a független média visszaszorítását, kiemelten a Klubrádió frekvenciájának elvesztését és az Index tulajdonosváltását, a médiatulajdonosi viszonyok átláthatóságának hiányosságait, valamint az állami hirdetések diszkriminatív elhelyezését emeli ki.
A fékek és egyensúlyok terén a jelentés kifogásolja, hogy a gyakori és váratlan jogszabályváltozások aláássák a szabályozási környezet kiszámíthatóságát, hogy nem mindig biztosított a megfelelő felkészülési idő a jogszabályok alkalmazására, és ha van is a jogalkotással kapcsolatban konzultáció (társadalmi egyeztetés), az csupán formális.
A dokumentum természetesen az előbbieknél lényegesen több pontot sorol fel.
Párhuzamos valóságok
A keddi miniszteri randevúra Varga Judit igazságügyi miniszter a közösségi oldalán a következő jelszavakkal készült: „Megvédjük gyermekeinket, nem küldünk katonákat és fegyvereket a háborúba, nem támogatjuk az olyan szankciókat, melyek a magyar családokkal fizettetnék meg a háború árát!” Mindezek azért érdekesek, mert ezek egyike sem, még említés szintjén sem merült fel a jelentésben. Ez a háborúval összefüggésben érthető, hiszen a jelentést tavaly júniusban mutatták be, de a gyermekvédelmi törvényt sem említi a brüsszeli dokumentum.
Varga Judit a tanácsülésre érkezve újságíróknak azt mondta, hogy „Nyitottak vagyunk a párbeszédre és a kölcsönös tiszteletre, a kritikákat is bírjuk. Itt mindannyian jogászok vagyunk, Magyarország pedig valaha szintén a jogászok országa is volt, így örömmel válaszolunk majd minden felvetődő kérdésre, de elutasítjuk a kettős mércét.”
A megbeszélést követően Didier Reynders igazságügyi biztos elmondta, hogy a bizottságnak továbbra is ugyanazok az aggályai, mint amelyeket tavaly nyáron megfogalmazott, és ezeket össze is foglalja. Jól mutatja a nemzetközi hangulatot és az ország megítélését, hogy a sajtótájékoztatón a külföldi újságírók csak és kizárólag Magyarországról kérdezték az Európai Bizottságot és a soros elnökséget betöltő francia kormány képviselőjét. Annak ellenére hogy további négy ország jogállamisági jelentése is az asztalon feküdt, és a miniszterek más, egyéb napirendi pontokat is megtárgyaltak.
Didier Reynders arra a kérdésre, hogy kapott-e Brüsszel Budapesttől bármilyen garanciát az aggodalmak feloldására, azt felelte, hogy ez majd az idei jogállamisági jelentésből derül ki, merthogy abban lesznek a fejlemények – ha lesznek. A több hónapos egyeztető munka ugyanis a magyar fél kérésére félbemaradt, a kormány azt kérte, hogy a választási kampányban és a választások eredményének megismerésééig ne folytassanak ez ügyben konzultációt.
Reynders azt is elmondta, hogy tudomásul kell venni még egy nagyarányú parlamenti győzelem után is, hogy a többségnek a kisebbségek jogait is védenie és garantálnia kell, ellenkező esetben sérül a jogállam.
