Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek az eddigi legkeményebb politikai kihívással kell szembenéznie a hétvégi választásokon. Az ellenzék pedig úgy érzi: soha nem volt még nagyobb esélye arra, hogy véget vessen Erdoğan két évtizedes hatalmának és új irányt szabjon a török politikának.
A május 14-én esedékes elnök- és parlamenti választás és az esetleges május 28-i második forduló nemcsak azt dönti el, hogy ki vezesse Törökországot, hanem azt is, hogy miként kormányozzák, milyen irányban haladjon tovább gazdasága és külpolitikája.
Erdoğan, a modern Törökország leghosszabb ideje hivatalban lévő vezetője a vallási jámborság és az alacsony kamatlábak mellett állt ki otthon, miközben megerősítette a török befolyást a térségben, és lazított a NATO-tagállam Törökország nyugati kapcsolatain.
A választások három hónappal követik a több mint ötvenezer ember halálát okozó délkelet-törökországi földrengéseket.
Erdoğan fő kihívója Kemal Kılıçdaroğlu, a világi Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, akit egy hat ellenzéki pártból álló szövetség támogat.
Mi a tét Törökország számára…
A legnagyobb hatalommal rendelkező vezetőként azóta, hogy Musztafa Kemal Atatürk egy évszázaddal ezelőtt megalapította a modern török köztársaságot, Erdoğan és iszlamista alapokon álló AK Pártja eltérítette Törökországot Atatürk szekuláris törekvéseitől.
Erdoğan kezében összpontosul a központi hatalom, Ankara szélén egy ezerszobás palotából végrehajtó elnökként szabja meg Törökország gazdasági, biztonsági, bel- és nemzetközi politikáját.
Erdoğan bírálói azt mondják, hogy kormánya elfojtotta az ellenvéleményeket, csorbította a jogokat és hatalma alá vonta az igazságszolgáltatási rendszert. A tisztviselők mindezt tagadják, szerintük épp megvédte a polgárokat az egyedülálló biztonsági fenyegetésekkel szemben, beleértve a 2016-os puccskísérletet is.
Közgazdászok szerint Erdoğan törekvése az alacsony kamatszintre 24 éves csúcsra, 85 százalékra röpítette tavaly az inflációt, a líra az elmúlt évtizedben értéke tizedére esett vissza a dollárral szemben.
Ehhez kapcsolódóan: A török ellenzék aggódik a közelgő választások tisztasága miatt
…és a világ többi részének?
Erdoğan alatt Törökország a Közel-Keleten és azon túl is használta katonai erejét, négyszer hatolt be Szíriába, offenzívát indított Irakon belül kurd fegyveresek ellen, katonai támogatást küldött Líbiának és Azerbajdzsánnak.
Törökország egy sor diplomáciai összecsapást is megélt a regionális hatalmakkal, Szaúd-Arábiával, Egyiptommal, az Egyesült Arab Emírségekkel és Izraellel, valamint Görögországgal és Ciprussal a keleti földközi-tengeri határok miatt, mígnem két évvel ezelőtt irányt váltott, és közeledni kezdett néhány riválisához.
Miután Erdoğan orosz légvédelmi eszközöket vásárolt, az amerikai fegyveripar Ankara elleni szankciókkal válaszolt, miközben Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz való közelsége miatt bírálói megkérdőjelezték Törökország elkötelezettségét a nyugati védelmi szövetség, a NATO mellett. Ankara ellenvetései Svédország és Finnország NATO-tagsági kérelmével szemben szintén feszültséget szültek.
Mindazonáltal Törökország tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjön a megállapodás az ukrán búzaexportról, és ezzel kiemelte Erdoğan potenciális szerepét az ukrajnai háború lezárására tett erőfeszítésekben. Nem világos, hogy egy utód ugyanilyen szerepet élvezne-e a világ színpadán, és ezt ő vélhetően a választási kampányban is kihangsúlyozza majd.
Mit ígér az ellenzék?
A két fő ellenzéki párt, a szekularista CHP és a jobbközép nacionalista IYI négy kisebb párttal szövetkezett egy olyan platformon, amely visszafordítaná az Erdoğan által fémjelzett politika bizonyos eredményeit.
Azt ígérték, hogy visszaállítják a központi bank függetlenségét és megfordítják Erdoğan unortodox gazdaságpolitikáját. Leépítenék az általa létrehozott végrehajtói elnökséget is a korábbi parlamenti rendszer javára, és visszaküldenék a szíriai menekülteket.
Céljaik közt szerepel a kapcsolatok javítása a nyugati szövetségesekkel, köztük az Egyesült Államokkal, valamint Törökország visszatérése az F–35-ös vadászgépprogramba, amelyből az orosz rakétavédelmi eszközök vásárlása után maradt ki.
Elemzők úgy vélik, hogy az ellenzék által ígért politika ösztönözheti a külföldi befektetéseket.
Erdoğan támogatta a Bassár el-Aszad szíriai elnök megbuktatására irányuló sikertelen erőfeszítéseket, miközben legalább 3,6 millió szír menekültet fogadott be, akiket a törökországi gazdasági nehézségek miatt egyre kevésbé látnak szívesen.
Az ellenzék felkarolta Erdoğan terveit egyes menekültek visszaküldésére Szíriába, de egyikük sem fejtette ki, hogyan lehetne ezt biztonságosan megvalósítani.
Ehhez kapcsolódóan: Demokráciacsúcs: Az Egyesült Államok 690 millió dollárt fordít a demokrácia erősítésére világszerte
Mennyire szoros a verseny?
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Kılıçdaroğlu megelőzi Erdoğant, akinek a népszerűségét megtépázta a megélhetési költségek féktelen, infláció okozta válsága. Elemzők szerint az ellenzék esélyeit növelte az egységes arculat.
Erdoğan azonban még a pályán van, és az elnökválasztási verseny valószínűleg második fordulóba torkollik közte és Kılıçdaroğlu között.
A február 6-i földrengés után végzett közvélemény-kutatások még azt sugallták, hogy Erdoğan jórészt meg tudta tartani a támogatottságát, annak ellenére is hogy a kormány lassan reagált, és hanyagul tartatta be az építési szabályokat, amelyek életeket menthettek volna.
Továbbra is döntő fontosságú, hogy az ellenzék hogyan szerez támogatást a kurd szavazók körében, akik a választók 15 százalékát teszik ki.
A kurdbarát Népi Demokrata Párt (HDP) nem tagja a fő ellenzéki szövetségnek, de hevesen szembehelyezkedik Erdoğannal a tagjait érő megtorlások miatt.
