Mit adtak nekünk az ellenzéki vezetésű kerületi önkormányzatok? 2. rész

Harcos Fidesz-ellenes amazon, progresszív balos és a kerület minden lakójának gondját megoldó házmester: három karakteres ellenzéki polgármester Budapestről. Cikkünk második részében folytatjuk politikájuk mélyebb rétegeinek feltárását. Mutatnak-e alternatívát a Fidesz kormányzásához képest?

Három nagyobb önkormányzatot, budapesti kerületet választottunk ki elemzésre, a II.-at, a VIII.-at és a IX.-et. Mindháromban 2019-ben vette át az ellenzék az irányítást. Három, markánsan különböző politizálási mód jellemzi őket.

Cikkünk első részében megvizsgáltuk a három önkormányzat átláthatóságát, azt, hogy mennyire és hogyan vonják be polgáraikat a döntésekbe, és az eltérő polgármesteri szerepfelfogásokat.

Most a politikai/hatalmi politizálás és a szakpolitikák elemzése, a polgármesterek pártpolitikai támogatottsága és választói hátterük megcélzása, valamint a civil szervezetekhez és a helyi nyilvánossághoz való viszonyuk a témánk.

Kerületenként öt-hét politikussal, háttéremberrel és a kerületben aktív civillel folytattam háttérbeszélgetéseket. A Fidesz politikusai egyik kerületben sem válaszoltak a megkeresésre. Különösen támaszkodtam a közgazdász-szociológus, de nem ebbéli, hanem évtizedes civil résztvevő/aktivista minőségében megkeresett Bódis Lajos információira, értékeléseire és az általa az évek során kikért sok közérdekű adatra.

Politikai kormányzás vs. szakpolitika

Értelmezhető-e ma Magyarországon a jobb- vagy baloldali várospolitika? Urbanisztikai szempontból élhetőbb vagy kevésbé élhető városok vannak. Egy önkormányzat elosztáspolitikai mozgástere minimális, meglévő vagyona és intézményei működtetésével tud különböző társadalmi vagy kulturális/világnézeti csoportokat megszólítani, illetve települését stratégiailag elindítani egy társadalompolitikailag is értelmezhető irányba, ahogy ez Középső-Ferencvárossal vagy a Corvin-negyeddel történt.

Vannak a jobb-bal tengelyen könnyen elhelyezhető ügyek is: mennyire támogatja az egyházi közösségeket, ad-e telket templomépítésre, milyen jellegű civil szervezeteket támogat? Minden városvezető tudja, hogy a közösségek támogatása, életre segítése vagy életben tartása fontos, mert kialakítja a lokalitás érzését, a kötődést az általuk irányított közösséghez. Ennek megteremtéséhez kommunikáció, rendezvények, programok és a mi szó sűrű használata szükséges.

Politikai oldaltól függetlenül elvárt, hogy polgárbarát, elérhető legyen az önkormányzat, gyorsan válaszoljanak a levelekre, működjenek a közszolgáltatások (amelyekből sokat államosítottak már).

A fentebbi „kötelezőkön” kívül mivel tudja egy helyi politikus megfogni az embereket? Számít, hogy ki kátyúz jobban?

Valamennyire igen. „Az aszfalt a képviselők fekete aranya” – mondogatják polgármesterek. A fővárosi problémalistákon az ezredforduló óta a közlekedés áll az első helyen: az utak állapota, ma pedig már a parkolás a kitüntetett feladat. „Persze nem az számít, hogy ki aszfaltoz jobban, de elvárt minimum, hogy a kátyúkat betömöd” – mondja a már idézett régi polgármester. Egy kerület kb. félmilliárdot költ utak kátyúzására, és egymilliárdot felújításra. Ami alig látszik meg.

A közutaknál szerethetőbbek a közterek. „Fontosak, mert azt látják az emberek, azok alapján ítélnek a munkádról. Hogy milyen színvonalú a mentálhigiénés ellátás az idősek napközijében, azt csak az érintettek érzékelik” – mondja a régi városvezető. A játszóterek állapota ma már kiemelt mérőpont.

A ferencvárosi polgármester, Baranyi Krisztina eredményei közé sorolják a Bakáts tér – még az előző vezetéstől örökölt pénzből, de módosított tervekkel megvalósított – felújítását, ami 1,2 milliárd forint volt (ebből háromszázmillió fővárosi támogatás). A stadionpénzes egészségügyi rendelő épül, megújult az Ecseri úti metrófelszín is.

Józsefváros is gyalogosbaráttá tett utcákat, felújított tereket, a II. kerület nagy projektje pedig a Margit körút revitalizálása, amihez különféle szervezeteknek, vállalkozásoknak adja kedvezményesen bérbe az üresen álló önkormányzati üzlethelyiségeket.

Stratégiák

Helyi stratégiák és koncepciók készítése a három kerület közül leginkább a józsefvárosi önkormányzatot jellemzi. Ferencváros vezetése, főleg a polgármester inkább reagál a felmerülő dolgokra. A rendszerszintű változtatások megfogalmazása a II. kerületben is elmaradt, még ha fel is villan belőle néha valami, és elkészült az integrált településfejlesztési stratégiájuk. „Ami fontos, azt csinálják, a lakók az önkormányzattól azt várják, hogy legyen parkolóhely és söpörve az utca, lehetőleg helyettük is” – mondja egyik forrásunk a kerületről.

Már írtunk róla, hogy ott a hivatali eljárásrend mellett létezik egy másik is. Ha valaki beírja egy lakossági csoportba, hogy milyen probléma van, és betaggeli a polgármestert, szinte rögtön jön a reakció: kollégáink intézik, már úton vannak. „Ettől az az érzése lett a lakosoknak, hogy itt mindig dolgoznak, állandóan látni lehet valahol a vezetést: tényleg értünk vannak. Ez tényleg más, mint ami volt, de egy kicsit kegyvadászat” – mondja egy forrásunk.

A döntések, főleg az érdekütközésekkel járók viszont a háttérben születnek, a polgárok számára ismeretlenül. Például a Margit-negyed program megvalósítása a fideszes ellenzék és civilek bevonásával zajlik, de a közönség számára ismeretlen szempontrendszer alapján dől el, hogy milyen funkciójú szervezet nyerhet el ott helyiséget.

Ehhez kapcsolódik ez a kétrészes cikkünk: Önálló hatalmi ágból vissza a tanácsrendszerbe: önkormányzatiság és fejlesztéspolitika

Ferencvárosban nehezíti a stratégiaalkotást a polgármester és a képviselők nagy része közötti rossz viszony. Több megkérdezettünk hiányolja a városfejlesztési víziót.

A Vágóhíd utcai és a magán a Közvágóhíd helyén/mellett a Fidesz-vezetés alatt elindult nagy társasházépítések nyomán várható több ezer új lakó infrastrukturális kiszolgálásáról kevés tudható. Pedig csak a Tiborcz Istvánnal is üzletelő török milliárdos, Adnan Polat cége által a Soroksári úti egykori vágóhíd helyére épített lakásokból és irodákból naponta ötezer ember közlekedésére számítanak. Budapest húsz csomópontja közül a közelben lévő Boráros tér a legzsúfoltabb.

Józsefváros – ha két év csúszással is – önkormányzati cégei működésének és a szakpolitikai apparátus fejlesztésébe is belekezdett. Ferencvárosban egy ilyenről hallottunk, az sem a teljes szakmai működés megújításáról szólt, csak a gazdálkodási feladatok leválasztásáról a szociális szolgáltatásokat ellátó, 170 főt foglalkoztató önkormányzati cégről.

Közlekedés, parkolás

A VIII. kerületben deklarált városfejlesztési irány az autóforgalom csökkentése. Ez a budai agglomerációs ingázással sújtott II. kerületben is cél, de a két település másképp lépett.

Bár Józsefvárosban a lakosság háromnegyed része nem autós, a helyiek parkolási engedélyének fizetőssé tétele egy szerzett jog elvesztése volt. Emögött városfejlesztési koncepció állt (minden megkérdezettünk dicséri a városfejlesztésért felelős alpolgármestert, Rádai Dániel urbanista szakembert): a járdafelszabadítás, a parkolóhely-megszüntetés, a közterületek visszavétele az autóktól. Tizenhét százalékkal kevesebb ember váltott ki parkolási engedélyt.

Ferencvárosban ehhez nem nyúltak hozzá, a lakosok parkolási díja 2000 Ft/év maradt.

„Budapesten először a II. kerületben létesítettünk külön parkolókat az itt lakók részére a fizetős övezeten kívül” – jelentette be Őrsi Gergely polgármester közösségimédia-oldalán augusztusban. A II. és a szomszédos XII. kerület közösen bevezette, hogy a főváros által megállapított fizetős parkolási zónákon túl is csak saját lakosaik használhatnak bizonyos számú parkolóhelyet. Kritikusai szerint a kiszorítósdival csak máshová tolják a problémát, hiszen azok az ingázók, akik ingyen szeretnék letenni az autójukat, ott fognak majd megállni.

A városvezetés a fizetős zónán kívüli utcák P+R parkolóként való használatát szeretné visszaszorítani, ezért csak hétköznap reggel a 7–9 és délután 16–18 óra közötti időszakban él a korlátozás – érvelnek a kerület vezetői. Egyelőre csak az érintett utcák parkolóhelyeinek felén vezették be a kizárólagos lakossági parkolást.

Tömbrehabilitáció, lakáspolitika

A IX. kerület azon kevés kerületek egyike volt a kilencvenes években, ahol a polgármester, Gegesy Ferenc megakadályozta a nyomott áron történő tömeges bérlakás-megvásárlást, mondván, a tulajdonossá váló szegény lakók később úgysem tudnák felújítani a lerobbant bérházat. Az akkori önkormányzat inkább a tömbrehabilitáció mellett döntött.

Ennek volt egy olyan hozadéka, hogy a tömbrehabilitáció költségei mellett az önkormányzat nem tudott gondoskodni arról a sok száz/ezer bérlakásról, amely a saját tulajdonában maradt, viszont nem esett a tömbrehabilitáció alá. Ezek közül válik most már egyre több lakhatatlanná.

A Fidesz kisebb volumenben, de a Gegesy-féle városrehabilitációt folytatta. Ők sem költöttek az ebbe nem eső lerobbant házakra, amelyekből még 36 van.

Az új vezetésnek egyáltalán nincs külső forrása tömbrehabilitációra (ilyenhez jutottak az atlétikai vb kapcsán), az erre használható EU-programok is megszűntek már.

A tömbrehabilitációnál a kiürítés után vagy elbontják a házat, és piaci alapon értékesítik a telket, vagy az önkormányzat saját költségén felújítja az épületet; ez főként műemléki vagy kiemelt házakra vonatkozik, amelyek építészeti értéket képviselnek. Egy ház teljes felújítása nagyjából egymilliárd forintba kerül.

A ferencvárosi önkormányzati lakásrendelet 2020-as vitájában két front volt: a Momentum és a Párbeszéd nem engedné tovább csökkenteni a bérlakások számát, míg a DK és az MSZP, valamint a polgármester inkább a költséges bérlakásállomány csökkentését szorgalmazná hosszú távon úgy, hogy eladja a lakásokat a bérlőknek.

Álláspontjuk szerint ha minél többet meg akarnak tartani a jelenlegi lakásállományból, akkor sokkal lassabban lehet folytatni a rehabilitációt, mert egy felújításra szánt, rossz állapotú önkormányzati épületben nem lehet kialakítani annyi lakást, amennyit máshol lebontottak.

Másrészt a városvezetés, különösen a polgármester szerint egy önkormányzatnak nem feladata ilyen mértékű lakásállomány fenntartása. Ráadásul az önkormányzati bérlakások jelentős részében már olyan emberek élnek, akik nem szorulnak rá arra, hogy szociális bért fizessenek. „A bérlemény-ellenőrzések során kiderült, hogy sok olyan lakás van, ahol lehet, hogy még a bérlő dédnagymamája, aki megkapta, szociálisan rászorult volt, de ő már itt dolgozik az Infoparkban másfél millió forintért, és egyedül él.” Határozatlan idejű szerződését viszont nem lehet megszüntetni, csak ösztönözni arra, hogy megvegye. „Ezek a valóságban nem a mi lakásaink, nem tudunk velük gazdálkodni, viszont nekünk kell karbantartani például a tetőt. A mínusz, ami a lakásállományunk fenntartásából, illetve az onnan származó bevételből ered, hétszázmillió forint évente. Ha ezt valódi rehabilitációra tudnánk költeni, és oda már csak a szociálisan rászorultakat engednénk be, sokkal jobban járnánk.”

A Fidesz alatt éveken keresztül nem írtak ki szociális lakáspályázatot, csak piaci árút. Az új vezetés visszahozta, évente tíz-harminc lakásra lehet pályázni, más kerületekben jóval kevesebbre, már ahol egyáltalán lehet.

A Fidesz-érával szemben a VIII. kerület már nem árulja a bérlakásait. „Balos közegekben a lakhatás fontos téma, állami, önkormányzati feladat” – mondja egy helyi civil.

A józsefvárosi fideszes kerületvezetés politikájának fókuszában a magánkézben lévő társasházak támogatása állt, amitől a középosztály szavazatait várhatták. Több mint tízmilliárdot fordítottak erre, az új városvezetés ennek a negyedét-ötödét fogja ebben a ciklusban, és elindított egy bérházfelújítási programot. „Az alapprogramjuk az volt, hogy hogyan lehetne a szegényeket kiszorítani innen – mondja egy kabinettag a Fidesz lakáspolitikájáról. – Az elején csináltak nagy lakbéremelést, utána ha valaki nem tudta fizetni, felemelték a háromszorosára, majd fél év múlva a hatszorosára, hogy úgy eladósodjon, hogy ki lehessen lakoltatni. Bármilyen hátralék esetén elindították a kilakoltatási folyamatot, hogy minél több embertől szabaduljanak meg. Nyolcszáz üres lakást örököltünk emiatt: szép lassan kiürítették ezeket a házakat. Amikor nem marad bennük lakó, akkor le lehet bontani, és értékesíteni lehet a telket – vázolja föl a városvezetés egy tagja ellenfelük kerületi lakáspolitikáját. – A homlokzatukon felújított társasházak viszont azt mutatták az utcán sétáló polgárnak, hogy a kerület fejlődik.”

Beruházók

A Fidesz nemcsak hagyta, hogy nagy házak kerüljenek a középső Ferencvárosba és a Vágóhíd környékére, de nem számolt a következményekkel sem – mondja az egyik kerületvezető: nem kért óvodát, bölcsődét, közlekedést és közútfejlesztést. Több ezer ember költözik be ezekbe a lakásokba.

A jelenlegi városvezetés kritikusai szerint viszont a Baranyi Krisztina vezette önkormányzat is csak most kezd el foglalkozni a problémával. „A mi időnkben is jönnek a beruházók, akik szeretnének többet építeni. Mi ezekre egyelőre inkább nemet mondunk. A legforróbb rész a Vágóhíd utca környéke. Ott azt képviseljük, hogy lassítjuk egy kicsit a dolgot, hogy legyen lehetőségünk arra, hogy tervezzük a várost, ahelyett hogy megengedünk mindent, csak jöjjön be pár tízmillió forint” – mondja egy kerületi vezető.

Ma már egy befektetővel sokkal nehezebb tárgyalni, mert az önkormányzatok elvesztették építészeti hatósági jogköreik nagy részét. Maradt az övezeti beosztás, az építési szabályzat elfogadása és módosítása: hol, mit, mekkora beépíthetőséggel lehet építeni. De Ferencvárosban a fideszes városvezetés már az összes fontos területen megemelte a beépíthetőségi mutatókat.

Ráadásul a kormány bármikor hozhat egy rendeletet, hogy egy adott területen nem kell a helyi építési szabályzatnak megfelelni. Ha pedig Lázár János minisztériuma azonnali rozsdaövezeti akcióterületté minősít egy beruházási területet, az a beruházónak hatalmas áfaelőnyt is jelent, és azt épít, amit akar. A kerületben ilyen lett a Soroksári Duna-ág mentén egy nagy terület.

Szociális programok

A II. kerületi új testület egyik első rendelete a 65 év felettiek kommunális adójának eltörlése volt. Sok kisnyugdíjas él nagypolgári lakásban. A dilemma az volt, hogy megéri-e, hogy minden 65 év felettinek eltörlik az adófizetési kötelezettségét azért, hogy segíteni tudjanak a kisnyugdíjasoknak. „Úgy döntöttünk, hogy megéri, ahelyett hogy az ingatlanmaffia vagy az eltartási szerződéses bandák kezébe kerüljenek ezek a lakások” – mondja egy városvezető.

A IX. kerületi testület egyik első intézkedése is a szociális rendelet módosítása volt: ők pont eltörölték a minden 65 év fölöttinek alanyi jogon járó támogatást, és egyébként is a célzott támogatások útját választották. „Annak akartunk adni, aki valóban szegényebb, viszont nekik többet. Ne havi kétezer forintot kapjon gyógyszerköltségre az, akinek az elviszi a jövedelme 25-30 százalékát, hanem egy kicsit többet. Így igazságosabban tudjuk elosztani az egyébként általunk megnövelt szociális kiadásokat” – mondja egy ferencvárosi városvezető.

A II. kerületben markánsan magasabb a kifejezetten a helyi védett és a műemlék épületek felújítására kiírt pályázatok kerete is az előző vezetéshez képest, és javítottak a köztisztaságon is: a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalattól (amely már az egységes fővárosi közműcég egyik divíziója) pluszmunkákat rendelnek. Az eredmények felsorolásának elején említik a már tárgyalt hozzáállásbeli különbséget is, hogy „elég magas szinten közvetlen kapcsolat van az itt élők és az önkormányzat vezetése között”. Saját politika alatt valóban „az apró, pici, mindenre odafigyelő, házmester szintű hozzáállást” értik.

Hajléktalanok

A kerületi önkormányzatok kötelező feladata a nappali hajléktalanellátás biztosítása (az átmeneti szállások és éjjeli menedékhelyek biztosítása fővárosi feladat), de a törvényben nincs kimondva, hogy ezt maguknak kell ellátniuk. Az összes hajléktalanellátó férőhely nyolcvan százaléka a VIII., a IX. és a XIII. kerületben van.

A II. kerület is kiszervezte a maga feladatát. Az idén újrakötött szerződés szerint 5,6 millió forintot fizetnek a Máltai Szeretetszolgálatnak az állami normatíván felül, és van egy kisebb szerződésük az utcán élő emberek rehabilitációjára. A kerületben két utcai szociális munkás dolgozik, és van egy nappali melegedő a Széll Kálmán tér XII. kerülethez tartozó részén, ahol nem lehet mosakodni és mosni. Ez már harminc éve így működik.

Az önkormányzat szociális szakmai koncepcióiban sokáig szerepelt nappali melegedő létesítése, de a kerület mindenkori vezetése szerint a lakossági ellenállás miatt nem valósítható meg. Újabban már az az álláspontjuk, hogy nem is szükséges.

Vagyis gazdag és befolyásos emberek környezetében nem nyújtanak csóróknak szolgáltatást – mondja egyik kritikusuk. Ezért a hajléktalanok menjenek át az I. kerületbe, ahol most kötöttek szerződést nappali melegedőre egy intézménnyel, hogy legyen olyan szerződött helyük, amelyik megfelel a jogszabálynak, mert a Széll Kálmán téri nem ilyen. „V. Naszályi Márta I. kerületi polgármester választóit és a helyi Fideszt biztosan nem zavarja majd a nappali melegedő. Hasonlít ez a kerületi parkolás kezeléséhez” – értékeli a kerületi hajléktalanügyi nagykoalíciót egy civil aktivista.

Ki kivel van?

„Szeretik az emberek, ha nincs pártja a polgármesternek, mert azt gondolják, hogy akkor az emberek szempontjaival számol, illetve vannak erkölcsi szempontjai, nézetei, és nem pártutasítást, egy hierarchikus hatalmi struktúrát szolgál ki” – mondja a már idézett régi polgármester.

„Buda az én pártom” – nyilatkozta Őrsi Gergely, mögötte egy stabil pártkoalícióval.

A két, függetlenként induló polgármesternek 2019 és 2024 között olyan testülettel kellett kormányoznia, amelyet rajta kívüli pártdealek raktak össze. „Egy hat pártból érkező koalíció önmagában borzasztóan nehéz. De ha ezek között az emberek között olyanok is vannak, akik nem ismerik egymást, vagy teljesen mást gondolnak a világról, az tovább nehezíti” – mondja Baranyi Krisztina egyik munkatársa.

Ezért a 2024-es választás előtt minden polgármester minél inkább bele akar szólni abba, hogy kikkel tud együtt kormányozni.

Ferencvárosban a havonként tartott testületi üléseken maratoni a vita, mert a polgármester sokszor nem egyeztet a mögötte álló két frakcióval. A józsefvárosi ülések nagyon elő vannak készítve. A két koalíciós frakció egymás között lemeccseli az ellentéteket, de amikor kilépnek a nyilvánosság elé, egységesek.

A IX. kerületi koalíció hatalomgyakorlását meghatározta a születése: az előválasztáson az ellenzéki pártok nem Baranyit, hanem az ellene induló Jancsó Andrea momentumos képviselőt támogatták, akit Baranyi nagy aránnyal győzött le. Azóta is rossz viszonyban vannak.

A ferencvárosi polgármester saját kabinetjén kívül LMP-s és kutyapártos alpolgármestereire támaszkodik, de szavazattöbbségét a többi párt képviselője is adja. Már amikor adja.

„A szokásos Fidesz–Momentum–Jobbik-együttműködés megakadályozta…”; „nekem a választók a szövetségeseim, őket képviselem, nem pártérdekeket” – nyilvános polgármesteri mondatok Baranyi Krisztina és a mögötte álló képviselők viszonyáról. A polgármester szerint a helyi Fidesz-hatalom elleni küzdelmében már ellenzéki képviselőként sem támogatta egyik párt sem őt, később mindent megtettek a polgármestersége ellen, előválasztási győzelme után sem segítették a kampányát, és nem engedték, hogy egyetlen saját embere is indulhasson, és ott legyen a testületben. Sokszor csak pozíciók megszerzését látja a politizálásuk mögött. A másik oldal viszont kifogásolja a stílusát, és hogy nem egyeztet velük.

Bízva kerületi támogatottságában, a 2024-es jelöltállításnál – az LMP és az MKKP kivételével – nem akarja figyelembe venni az ellenzéki (helyben többségi) jelölteket delegáló pártok akaratát, vele lojális, saját jelölteket indítana a választáson, egy választási jelöltállító civil szervezetet gründolva.

Baranyi, úgy tűnik, a Momentum országos vezetésén keresztül neutralizálta a helyi pártszervet, a jelenlegi négy képviselőt, köztük Jancsót és a frakcióvezetőt mindenképp. Gelencsér Ferenc Momentum-elnök már bejelentette Baranyi újrázásának támogatását – a helyi képviselők és a helyi alapszervezet tudta nélkül.

Az MSZP–DK közgyűlési frakció pedig – egyelőre legalábbis – hidegen van tartva: „Krisztának nincsenek MSZP-s szavazatai, nincsenek LMP-s vagy DK-s szavazatai – neki vannak szavazatai” – mondja egyik embere a kérdésre, hogy nem fognak-e hiányozni e pártok szavazói.

Koalíciós csatározásaiban (ahol akár tízen is felállhatnak ellene) Baranyi Krisztina fő fegyvere kiváló viszonya a független sajtóval (amelyet erősít saját stábjának beágyazottsága is), ami általában átveszi posztjainak, sajtótájékoztatóinak narratíváját.

Pikó András polgármester Józsefvárosban is meg szeretné határozni az egyéni képviselők személyét és pártját, legalább négy, de inkább öt civil (C8-as és szikra mozgalmas) jelöltet szeretne. Ezt látván a helyi szocialisták már megpedzették külön indulásuk lehetőségét.

A II. kerületben olyan magas a polgármester választói támogatottsága, hogy egyik párt sem kockáztatja, hogy valamennyire is szembemenjen vele, de egyébként is zökkenőmentes a koalíciós együttműködés.

Az eltűnt egyéni képviselők

A fővárosi kerületekben a polgármesterek mindig leárnyékolják az egyéni képviselőket (ők csak ellenzékben tudnak láthatóvá válni), akik inkumbens városvezető esetén elsősorban az ő oldalvizén lesznek képviselők. Az egy évvel ezelőtti II. kerületi időközi választáson induló DK-s közös jelölt is Őrsi Gergely jelöltjeként kampányolt.

A képviselők láthatatlansága növeli a polgármester súlyát, de nehezítheti is a politizálását. Ha nincs munkamegosztás, ő viszi az összes üzenetet, amelyek nem feltétlenül erősítik egymást. Ugyanaz üti a Fideszt, aki bejelent valamilyen szakpolitikai intézkedést, esetleg az utcán standol valahol: nincs más karakter, ahogy megszokott a pártokon belül az országos politikában.

A II. kerületben minden megkérdezett koalíciós politikus jelezte, hogy „lenne igényük a nagyobb kommunikációs térre”. „Nálunk a kommunikáció kegy, nem éri meg egy helyi politikusnak többet dolgoznia egy ügyön, mert úgyis a polgármester viszi el a reflektorfényt” – mondja egyikük.

Bár a pártok és képviselőik el vannak dugva, de ettől még pártpolitikai konszenzusok tartják életben a polgármester hatalmát. Ez kölcsönös függés, mert a polgármesterek népszerűsége általában jóval magasabb, mint a mögöttük álló pártoké. Őrsi Gergely „emberek embere” szerepfelfogása nemcsak népszerűséget hoz, de segíti is levenni magáról a pártfüggést: ki mer szembeszállni vele, pláne kihívni egy ilyen népszerű politikust?

Szavazói háttér

Nagyon megváltozott a IX. kerület lakóinak összetétele: fiatal, frissen családot alapító, az átlagnál jobb jövedelemmel rendelkező emberek költöztek be.

„A térdelő szobor, a kitett Pride- és ukrán zászló, az ukrán segélykoncertek befogadása: a kerület vezetése határozottan mutatja a maga toleráns világképét, és ebben a rétegben rezonálnak ezek az akciók” – mondja a polgármester egyik szövetségese. Ennek a választórétegnek köszönhetően nyert az ellenzék az elmúlt választásokon.

Így van ez a VIII. kerületben is, ahol a polgáribb negyedek nagy részén jó számokat kap az ellenzék a választásokon, míg Belső-Józsefvárosban – ahol Budapesten a legmagasabb a komfort nélküli lakások aránya, legalacsonyabb az adózott jövedelem és a nyugdíj – a legrosszabb eredményeket éri el, főleg a Magdolna-negyedben, ahol erős a szavazatvásárlás.

„A lakással nem lehet választást nyerni. Pont azokat célozza meg, akiknek nagy része nem fog szavazni, másik részüknek pedig a Fidesz megveszi a szavazatát. Mi mégis megpróbáljuk a meglévő ingatlanvagyonunkat fölértékelni: a legrosszabb bérházakat lebontjuk, és a többit felújítjuk a pénzből” – mondja a Pikó-stáb egyik tagja.

Vonzónak remélik klímatudatos politikájukat is, amelyet a Fidesz autósüldözésként keretez. „Nagyon megerősítjük a szociális rendszert, és ott a befogadó óvoda programunk.” Abban bíznak, hogy tudnak olyan üzeneteket és ajánlatokat megfogalmazni, amelyek szimpatikusak a középosztálynak, de jók a szegényebbeknek is. „Jó modelleket csinálunk a kerületben, színvonalasodik, szereti a középosztály, de azért a szegényeknek a legjobb, mert megszűnik a szegregáció, ami meg is történt ebben az öt évben.”

De ezt nem lehet megcsinálni minden szakpolitikánál: az önkormányzati bérlakás-felújítás másokat érint, mint a társasházak felújítása. „Nem az önkormányzati bérlő a tipikus szavazónk, de azért mégiscsak el kell neki mondani, hogy ha visszajön a Fidesz, ez nem lesz. Most megterveztük, hogy felújítjuk a házadat és a lakásodat, de nem tudjuk garantálni, hogy 2024 második felében nem vonják-e vissza.” Most reformálják meg a segélyezési rendszerüket is: egységesítik, és háromszorosára, félmilliárd forintra emelik a keretet.

„Pikónak és csapatának az újítása talán az, hogy merészen kísérletezik azzal, hogy a középosztály baloldali és zöldelvárásaira támaszkodjon, illetve ezekre próbálja növelni az igényt. Sőt, Pikó látványosan szembeszáll a Fidesszel, aminek ugyanez lehet a választásstratégiai értelme. Baranyi ebben nehezebben követhető, kevésbé átgondolt politikát folytat, Őrsi pedig próbál mindenfelé megfelelni, illetve nem ebben akar erős lenni” – mondja Bódis Lajos.

Kontrollált és önjáró civilek és a nyilvánosság

Józsefvárosban a civil pezsgés a szociális városrehabilitáció 2006-os megkezdésekor indult: a politika bevont humán politikákban aktív civileket egy nehéz társadalmi problémával kapcsolatos projektbe. A motivált résztvevők és a civilek egy része továbbra is része maradt az ökoszisztémának – meséli Bódis Lajos, aki maga is közéjük tartozik.

A Kocsis Máté lemondása nyomán rendezett időközi választáson az ellenzék végül az ismert fővárosi szociálpolitikust, Győri Pétert indította. (Pikó az ő kampánycsapatában bukkant fel kommunikációs vezetőként.) A választást jelentős hátránnyal elbukták, a kampány meglátása az volt, hogy nem lehet pártok vezette kampánnyal győzni. Ekkor állt össze a C8, a Pikót később jelölő civil szervezet, és elkezdte bevonzani a változást akaró civileket. A C8 politizáló szervezet, azért jött létre, hogy megbuktassa a fideszes kerületvezetést.

Azzal, hogy 2019-ben a C8 jelöltje nyert, a szervezet – szükségszerűen – átcsúszott egy transzmissziós szerepbe: támogatni kell a vezetést. Most is ott vannak külsős bizottsági tagként szakbizottságokban.

A közélettel, főleg a közhatalom ellenőrzésével foglalkozó civil szervezeteket egyik hatalom és hivatal sem szereti. Akadékoskodnak, és mint minden nyomásgyakorló csoport, százszázalékos sikerre hajtanak, aminek még a feléjük nyitott politika is jó, ha a felét tudja megvalósítani, elsősorban hatalompolitikai szempontja miatt. (A politika logikája miatt sok civil meg is elégeli a kooptálást.) De a politikai vezetés serkentheti a hivatal, az érintett intézmények és az adott területen beágyazottan és kellő szaktudással dolgozó civil szervezetek összehangolását.

„A szövegelős autonóm polgárok igazából nem kellenek senkinek. De a VIII. kerületben biztosan, és a IX. kerületben is vannak jelei olyan civil mozgásoknak, amelyeket a politika nem tud irányítani. Kicsit befolyásolhatja, de tapasztalatból tudhatja, hogy ha mondjuk helyiséget ad civileknek, vagy vannak olyan programok, amelyekbe külsős civil megvalósítók jönnek be, akkor egy részük minden lekötelezés és feladat nélkül a polgármester híve lesz, akár be is lép a hivatalba vagy a politikába. Más része a polgármester kritikusa lesz, de nem olyan, mint a Fidesz. Nem megbuktatni akarják, hanem szövegelni fognak. Időnként kellemetlenkednek, időnként nagyon támogatók. Autonómok. Ha szóba állnak velük, és elmagyarázzák, mi van, akkor nyilván nagyobb az együttműködés, mint ha nem magyarázzák el, de összességében ez nem annyira veszélyes. Talán több a haszna ilyen civil infrastruktúrát építeni, vagy lehetőséget adni a civileknek, mint agyonkontrollálni őket, ahogy a II. kerületben történik” – mondja Bódis Lajos.

„Itt mi nem politizálunk”

A II. kerületi polgármester intenzív kommunikációt folytat Facebookon, jellemzően a szimpatikus, gyakran bájos eredményekről és apró történésekről, de oldala központi hírcsatornaként, tájékozódási felületként is működik.

A legnagyobb lakossági Facebook-csoportban, amely a II. kerületben élők csoportja nevet viseli, a polgármester apolitikusságának megfelelően a politizáló hajlamú megszólalókat rögtön leoltják azzal, hogy nem elfogadott politizálni. Ez a sorsa azoknak is, akik valamilyen közpolitikai témával próbálkoznak. A polgármester kampányinterjúja azért belefér.

Érdekesek az oldal adminjai. A kerületi civil alapító adminjogot adott az akkori fideszes városvezető, Láng Zsolt kommunikációs vezetőjének, majd amikor Őrsi megnyerte a választást, neki is – meséli Bódis Lajos. A polgármester tehát cenzorálhat, az adminok pedig annyit árulnak el magukról, amit álprofilnak szoktunk nevezni.

Az önkormányzat kommunikációs vezetője (közösségi kapcsolatok igazgatója) is adminként szerepelt egészen addig, amíg Bódis Lajos nem írt neki és a többi adminnak, kifogásolva, hogy egy lakossági csoportban a polgármester és csapata szelektálja, hogy mi a politika és mi nem. Egy másik, MSZP-hez kötődő admin is csak egy ideig volt látható, majd helyette is megjelent egy magáról semmit nem eláruló profil.

Másmilyen a Kilencben az élet

A hétezres létszámú ferencvárosi lakossági csoport, a Kilencben az élet moderátorai időnként beavatkoznak, de nem nagyon van rá szükség, mert a közösség működik. Érett vitafórum, aktív, tájékozott, politikusokkal is kommunikál, egymással is megoszt tudást. A polgármester deklaráltan nincs jelen. Stábja és a kutyapártos megszólalók szerint az oldal a Baranyit szidók hergelőhelye, ami nem tűnik igaznak. Egy jellemző megszólalás a közelmúltból: „Ebben a csoportban nagyon tolják Baranyit, de én nagyon nem bánnám, ha lenne alternatíva is.” Válasz: „Nem a csoport, csak egyes hiperaktív tagok.🙃 Természetesen bármely politikai oldal, csoport, párt posztolhat a csoportban.”

A városvezetés egyik tagja elismeri, hogy „alapvetően civil, lokálpatrióta csoport, ami a problémák felszínre hozására jött létre. Az meg nyilván mindig az aktuális vezetést érinti.” Kérdésünkre hozzáteszi, hogy a városvezetés – akik azért szoktak reagálni, illetve a Kutyapárt munkatársai is – „hektikusan kezeli”.

A pártok kerületi oldalai sehol nem váltanak ki lakossági aktivitást, a polgármesterek oldalai annál inkább. Érdemi politikai kommunikáció a II. kerületről sehol nincs, a IX. kerületben a Kilencben az élet, a VIII. kerületben az Én is itt lakom! városrészi csoportok számít annak: sok a helyi téma, és gyakran politizálnak is. Ferencvárosban a polgármesteri kabinet egyik kutyapártos munkatársa indította az oldalt, amely KÖZKÉZ IX. néven a Polgármesteri Hivatal közéleti csoportja, hasonló a II. kerületihez: „A polgármester stábja megoldja a problémákat, politizálni nincs ok. Érdekes, hogy Baranyi Krisztina is próbálkozik ezzel, és épp az MKKP-s kabinettagja lett a megvalósító. A VIII. kerületben ezt is intézményesítették: a Józsefváros appon kell bejelenteni a problémákat, és időnként a városüzemeltetési területek vezetői is beírnak a lakossági csoportokba, vitáznak, a képviselők pedig közvetítenek” – jellemzi Bódis Lajos a helyi nyilvánosságot.

Csoda nincs, változások vannak

„A helyi politikába is lehet értéket vinni. Az sem csak arról szól, hogy tiszta-e a járda. A zöldítés egy értékalapú történet, a hajléktalanügy, a parkolás mögött is értékek vannak: hogy mi az élhető város szerintünk, és mi szerintük” – mondja egy civil aktivista.

„Az önkormányzati szektor fennmaradásának azért volna különös jelentősége, mert ott maradt még valamennyi tere a demokratikus innovációnak, a plurális hatalomgyakorlásnak, és egy másfajta politikai, közigazgatási rekrutációnak” – mondja Bódis Lajos. Már ha az ellenzéki vezetésű önkormányzatok sem térnek vissza a praxisukban 2010 előtt kialakult rossz gyakorlatokhoz, a nem átlátható és elitista politizáláshoz – teszi hozzá.

Pikó András is beszélt róla lapunknak adott interjújában, hogy nagyjából másfél-két év múlva változtatott a politikáján. Egy forrásunk szerint addig inkább a szűk stábjával politizált a Fidesz ellenében, kimaxolva a járvány alatti, testület nélküli polgármesteri kormányzás lehetőségét, miközben a rosszul megválasztott jegyző miatt is nagy feszültségek voltak a hivatalban. Ezután komoly szervezeti változtatásokba kezdtek. Azóta több szakember/értelmiségi befolyása és tudása érvényesülhet (közben az állampolgári részvétel néhány csatornáját átgondoltan intézményesítették), bonyolultabb a munkamegosztás és a hatalmi felállás a Covid alatti, hatalmi szempontból ideálisabb kabinetkormányzáshoz képest. „Megértették, hogy valamit alkotni kell, hogy ennek a ciklusnak az eredményei vagy mássága látszódjon, és ennek érdekében kockáztatni kell, érdemes belül megosztani a hatalmat” – mondja Bódis Lajos.

A II. és a IX. kerületben inkább az egy személy körül szerveződő politika irányába indultak (két különböző politikusi szereppel), amit kritikusaik média- és celebpolitizálásnak tartanak. Ezekben a kerületekben kevéssé indult be a változtatások intézményesítése. Ferencvárosban ezt nagyon nehezítette a polgármester és a testület közötti harc: „Összehasonlíthatatlanul többet lehet elérni megfelelő testülettel” – mondja Baranyi Krisztina egyik szövetségese.

Persze a szakpolitikailag leginkább végiggondolt politikát vivő józsefvárosi vezetés sem csak társadalommérnökösködik a politikai hatékonyság helyett: a választás előtt a leggyengébben elért választói csoportjukat célozva jelentősen emelik a segélyeket. Máshova céloznak azzal, hogy idén azért már közel egymilliárdot költenek társasház-felújításokra is (nem csak a szegények lakta bérházakra), és a Fidesz által elüldözött Kék Pont drogrehabilitációs központot sem rehabilitálták a kerületben.

Kérdés, milyen súlya lesz a programoknak a választók döntésében, ha helyben is nagypolitikai választás lesz a 2024-es. „Mert jobban összerántja a táborokat, hogy visszajönnek a gonosz fideszesek, mint hogy felújították-e a társasházunk homlokzatát” – mondja egy politikus. Vagyis el kell őket vinni jövőre választani, és arra emlékeztetni, hogy a városvezetés is ellenzéki.

Erre Baranyi Krisztinának nem kell emlékeztetnie a szavazóit, Őrsi Gergely viszont várhatóan jövőre sem fogja előrántani a kemény ellenzéki imázst.

„Fontos, hogy legyen egy urbanisztikai látásmód, amit a vezető körüli csapat képes a napi problémák mellé tenni. Nem fölé, elé, hanem mellé. Persze, megoldjuk az aktuális problémát, de közben legyen a fejünkben, hogy várostervezői szempontból mi lenne a kívánatos. Igazán szerintem ezen múlik a jó városvezetés, és ez végképp nem jobb- vagy baloldali kérdés” – mondja egy régi polgármester.

A polgári részvétel is hosszú távú projekt: kérdés, hogy a pluralista kormányzás eleme lesz-e, vagy kontrollált, és a lakosok befolyásolni tudják-e a politikát, vagy csak annyira, hogy tessék megoldani a problémámat. A közhatalom átláthatósága tényleg csak egy nagyon szűk magnak fontos, e kör tágításában is szerepe lehet a bevonás intézményesülésének.

A helyi nyilvánosság kontrollálása a hatalom megtartásának fő eszköze. „A média- és celebpolitizáláshoz kimondottan fontos az állampolgárok demobilizálása; a vezető nézői szerepet kínál a vezetetteknek, és ideges lesz, ha érdeklődnek és be akarnak vonódni” – mondja Bódis Lajos.

Józsefvárosban elindult a városvezetési innovációk intézményesülése is, a II. kerületben ennek nincs nyoma (a Margit projekt lehet az első eleme), és Baranyi Krisztina szerepfelfogását is jellemzi a kutyapártos táborban tett kijelentése, amikor az átláthatóság kapcsán azt mondta, hogy a kerületben arra ő a garancia.

„Pikó képes megosztani a hatalmát annak érdekében, hogy hatalmon tudjon maradni, illetve működtetni tudja az apparátusát. Baranyi hatalma lehet, hogy ciklusokon keresztül megmarad, de az is lehet, hogy megbukik egy banánhéjon. Mindkettő lehetséges, mert nem stabil az általa kialakított hatalmi szerkezet, ami inkább a pillanat megnyerésén és saját kommunikációs képességein nyugszik. Ha Pikó megbukik, annak strukturális oka lesz: az, hogy szegény a kerület, vegyes a lakossági összetétele, és a Fidesz és Kocsis Máté össztüze – mondja Bódis Lajos. Szerinte ha Pikó megbukik, az az ellenzéknek is lehet olyan tanulság, hogy nem érdemes próbálkozni azokkal az innovációkkal, amelyeket Pikóék bevállaltak. – Hogy inkább Őrsi Gergely politikája a helyes – teszi hozzá, – aki mindenkinek próbál tetszeni, és ügyel, nehogy valakivel összevesszen.”