Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

„A világon nincs olyan, hogy egy tanárnak csak annyit kelljen tudnia, mint a diákjainak”


Diákok a történelem írásbeli érettségi vizsgán a Nagykanizsai Zsigmondy Vilmos Szakképző Iskolában 2021. május 5-én

Jelentősen átalakítaná a tanárképzést a kormány. A tervezet szerint a tanároknak elegendő lenne annyit megtanulniuk az egyetemen, főiskolán, amennyit a középszintű érettségihez elegendő tudni. A tervezet komoly szakmai kritikákat kapott, ezekről kérdeztük Nahalka István oktatáskutatót.

A tanárképzés átalakításának előkészítése 2020 végén indult el. A tanárképzésben részt vevő egyetemek és főiskolák idén júniusban kaptak egy levelet az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi), hogy miként kell átalakítani majd a képzéseket. A sajtóba is kiszivárgott levélben az áll, hogy a képzés célja, hogy „a pedagógus a középszintű érettségire képes legyen felkészíteni a tanulókat. A NAT-on és a kerettanterven túlmutató ismeretek – például az emelt szintű vizsga teljesítéséhez szükséges többlettartalmak – akkor maradhatnak az ötéves kkk-ban [képzési és kimeneti követelmények, az a tudás, ami a diploma megszerzéséhez kell – KAÁ], ha a pedagógiai hozzáadott értéke nélkülözhetetlen… a felesleges, köznevelési tartalmakat nem érintő, azaz köznevelési célból nem indokolt részeket törölni kell” az egyetemi tanárképzés követelményeiből. A változások része, hogy az osztatlan tanárképzés 10 féléves lesz (a középiskolai tanárok képzése eddig 12 félévig tartott), a képzés lerövidítése pedig azt jelentené, hogy kevesebb idő jut a szakterületi oktatásra.

A tanárképzés tervezett átalakítása komoly kritikákat kapott szakmai körökből. Nahalka István oktatáskutatót ezekről és az átalakítások várható következményeiről kérdeztük.

Indokolt-e változtatni a jelenlegi tanárképzésen?

A tanárképzésbe indokolt belenyúlni, de nem úgy, ahogy ez a mostani tervezet tenné. A pedagógusképzés egyik komoly problémája például, hogy nem motiválja kellően a hallgatókat sem a tanulásra, sem arra, hogy végzés után a tanári pályát válasszák. Gondot jelent az is, hogy a pedagógusképzés módszerei jórészt ósdiak. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy tanítjuk a modern pedagógiát, de nem modern pedagógiával. Újra kellene gondolni a pedagógusképzés rendszerét is, mert sokak szerint hiba volt a bolognai rendszer megszüntetése. Lenne tehát min javítani, de nem pont arra van szükség, hogy a képzés a Nemzeti alaptanterv (NAT) és a kerettantervek tartalmára szűküljön.

Jogos kritika ezzel a javaslattal kapcsolatban, hogy ezek után egy végzett pedagógus nem fog többet tudni annál, mint a középszinten érettségiző diák?

Az eddig kiderült információk alapján nehéz másra gondolni. A konkrét jogszabályt vagy annak tervezetét még nem ismerjük, csak pár, ezzel kapcsolatos nyilatkozatot. Illetve a tanárképzésben részt vevő egyetemek kaptak egy levelet, hogy miként kell átalakítani a képzési és kimeneti követelményeket. Világosan látszik, hogy az a szándék, hogy a tanároknak tanított szakmai tananyagot leszűkítsék arra, amit a középszintű érettségin tudni kell. Kérdés, hogy ezt meg lehet-e tenni egyáltalán. Az is érdekes kérdés, hogy mi lehet egyáltalán a célja ennek a változtatásnak.

Magam is hajlok arra a magyarázatra, hogy ez a törekvés a kormány kultúrharcának a része. Az új képzés ugyanis a Nemzeti alaptanterv szemléletmódját, a konkrét tananyagát érvényesítené nagyon erősen a pedagógusképzésben. Az új NAT pedig nagyon komoly szakmai kritikákat kapott bevezetésekor, főleg nacionalista szemléletmódja miatt, és mert a jelenlegi kormány ideológiáját tükrözi. Egy alaptantervnek pedig nem lenne szabad semmilyen ideológiát képviselnie. Ezért gondolják sokan azt, hogy ezzel az átalakítással bebetonoznák a NAT-ot. Ha ugyanis olyan pedagógusok vannak a pályán, akiket csak arra tanítottak meg, ami a mostani NAT-ban van, és csak annak tanítására készítették fel őket, akkor a NAT megváltoztatása sem lesz olyan könnyű.

Tükrözheti a szándékokat a hivatalos indoklás is, hogy a változtatás célja, hogy csökkentse a hallgatói lemorzsolódást, és többen szerezzenek diplomát a pedagógusjelöltek közül. Bizonyos szempontból valóban nagy a lemorzsolódás a pedagógusképzésben, más képzésekhez hasonlítva viszont egészen kicsi.

Mekkora a lemorzsolódás a pedagógusképzésben?

Az informatikusképzéseken 50 százalék felett van ez az arány. Tehát ha elkezdik például százan a tanulmányaikat, akkor 50-55 hallgató nem szerez diplomát. Ugyanez a pedagógusoknál 20 százalék felett van egy kicsivel, körülbelül a negyedük nem fejezi be a képzést. Ez az egyik legkisebb arány a magyar felsőoktatásban. Persze ezt is lehetne csökkenteni, és a mostani intézkedés talán egyetlen pozitívuma, hogy esetleg valóban csökkenteni tudja a lemorzsolódást.

De látni kell, hogy a lényeges veszteség nem itt van, hanem a diplomázás után.

Egy évben körülbelül hatezer pedagógus kapja meg a diplomáját. Háromezer ezek közül el sem kezdi a tanári pályát. Ez a valódi lemorzsolódás. Akik pedig mégis tanári pályára lépnek, azok közül sokan két-három év után hagyják ott a szakmát. A pontos számot nem tudom megmondani, de nem elhanyagolható ez az arány sem. Ha valahol kezelni kellene a lemorzsolódás problémáját, az itt van, és nem a képzésen belül. Ráadásul nem tudni pontosan, hogy a diplomát végül nem szerző pedagógushallgatók miért nem fejezik be a képzést. Nem biztos, hogy csak arról van szó, hogy nehéznek találják a képzést, rengeteg más oka is lehet. Például rájönnek, hogy mégsem pedagógusok akarnak lenni, mert látják a pedagógusfizetéseket.

A lemorzsolódáson túl az Emmi azzal is védte a módosítást, hogy teljesen normális, hogy a tanárképzés igazodjon ahhoz, ami a tantervben van. Mert ha nem igazodik, akkor hogyan tudja megtanítani a tanár a tantervet?

A tanárképzés mindig igazodott a tantervhez, ez nem igazi érv. Ma is minden olyasmit megtanítanak az egyetemeken, főiskolákon a pedagógusjelölteknek, ami szakmailag szükséges a munkájuk ellátásához. Sőt, annál többet is természetesen. Nincs olyan, ami benne van a NAT-ban és a kerettantervekben, és a pedagógusjelöltek ne tanulnák meg. Az is természetes, hogy a NAT-ban lévő anyagnál többet kell tanítani.

A javaslat le is rövidítené a középiskolai tanárok képzési idejét, főleg a szakterületi oktatásra jutna kevesebb idő. Ez a könnyítés indokolt?

Ennek is a lemorzsolódás csökkentése lehet a célja, hogy egy hallgató inkább bent marad a képzésben, ha azt látja, hogy nem hat, hanem csak öt évig kell tanulnia. Én inkább arra hajlok, a képzési idő csökkentésének nem lesz ilyen hatása. A tervezet szerint jelentősen elvennének a tananyagból, így olyan hatása biztosan lesz, hogy csökkenni fog a színvonal.

Nahalka István
Nahalka István

Milyen következményei lesznek annak, ha a javaslatnak megfelelően alakul át a pedagógusképzés?

A világon sehol nincs olyan, hogy egy tanárnak csak annyit kelljen tudnia, mint a diákjainak. Ezt csak egészen durva szavakkal lehetne minősíteni. A pedagógusképzés egyik alapelve, hogy a tanárnak többet kell tudnia annál, mint amennyit tanít. Egész egyszerűen azért, mert a tudásának alaposabbnak kell lennie, sokkal biztosabb és szélesebb tudással kell rendelkeznie ahhoz, hogy jól tudja tanítani a diákjait. Ezzel az alapelvvel megy szembe az új intézkedés.

Az is kérdés, hogy mi történik, ha megváltozik a NAT és a kerettantervek. Akkor minden pedagógust továbbképzésre kell küldeni, különben az újdonságokat nem tudnák megtanítani? Nem tudni, mi lesz az általános iskolai tanárok képzésével sem. A terv szerint az általános iskolai és a középiskolai tanárok képzése egyaránt 10 féléves lesz. De az érettségi követelmények között vannak általános iskolában tanított anyagok is, akkor csökkenteni fogják az általános iskolai tanárok tananyagát is? Mit veszünk el onnan? Sok, még tisztázásra váró részlete van ennek a tervnek.

Van az iskolának egy olyan fontos funkciója is, ami kevéssé érvényesül a magyar közoktatásban. Mégpedig az, hogy minden egyes gyereket legalább egy témában nagyon magas szintre el kell juttatni. Ez nagyon fontos lenne. Egy-két diákot tehetségnevelés keretében még sikerül bizonyos területeken magas szintre eljuttatni, de minden gyerekre már nem sikerül kiterjeszteni. Pedig ez az iskola egyik természetes funkciója lenne. De egy olyan tanár, akit csak a NAT-ban szereplő tananyag átadására készítettek fel, képtelen lesz ezt megvalósítani.

Az is probléma a tanárképzés NAT-ra szűkítésével, hogy maga a NAT nagyon merev. Ha az alaptanterv nem olyan részletesen előíró lenne, mint most, hanem azt tartalmazná, hogy mi az a közös műveltség, amit mindenkinek el kell sajátítania, akkor maga a NAT is sokkal kisebb lenne. Akkor pedig természetes volna, hogy a pedagógusok tudnának differenciálni. Tehát a gyerek eltérő igényeinek, különböző tartalmú előzetes tudásainak megfelelően kellene elsajátítani az adott anyagot. Egy történelmi témát például az egyik csoport úgy készít elő, hogy a katonai jelenségek, háborúk alapján dolgozza fel a történelmet, a másik a politika történetén át, a harmadik a tudománytörténetből indul ki. Mindegyik ugyanoda jut majd, mindegyik megismeri majd azt a korszakot, csak máshonnan indul ki, mert más az érdeklődésük, más az, amiben jó előzetes tudással rendelkeznek. Ha megkötik a pedagógus kezét azzal, hogy csak az éppen aktuális NAT-ban és kerettantervben lévő tananyagok tanítására készítik fel, akkor ilyen differenciálásra nem lesz képes.

Mi lesz azokkal az elitiskolákkal, ahol most a tanítási idő 50-60 százalékában teljesítik a kötelező tananyagot, és utána sok mást is megtanítanak? Akkor ezt ne csinálják? Nem fogják tudni, hiszen a pedagógus nem lesz ilyesmire felkészítve. Ennyire a valóságtól elrugaszkodott intézkedést, mint ez a mostani javaslat, még nem láttam.

Azt lehetett hallani a Covid miatt elrendelt távoktatás idején, hogy sok tanár rugalmatlan, nincs meg az a kompetenciája, hogy alkalmazkodni tudjon a változó helyzethez. Hiányzik az a digitális tudás is, ami szükséges lenne a 21. században.

Sokaknál hiányzott valóban a megfelelő szintű digitális tudás. Kevés olyan esetről tudok, amikor ki tudták használni a pedagógusok azt a sokféle digitális oktatási eszközt, ami ma már óriási mennyiségben rendelkezésre áll. De ez még a kisebbik probléma, mert ezt a tudásbeli hiányosságot könnyebben lehet pótolni. A mélyebb probléma az, hogy a tanárok jelentős része nem volt pedagógiai értelemben rugalmas. Nem rendelkeztek olyan pedagógiai módszerekkel, amelyek alkalmazhatók lettek volna az osztályteremben és a digitális térben is. Ezzel szemben egy olyan pedagógiát birtokolnak, ami az osztályteremben sem jó, csak ott nem nyilvánvaló az alkalmatlansága, mert a látszateredmények produkálására alkalmas módszerek bevettek, természetesek. Viszont a digitális térben pillanatok alatt kiderült, hogy nem működnek ezek az eljárások, sokkal súlyosabbá váltak a problémák. Ha valaki előadást akart tartani a képernyőn, akkor a gyerekek kikapcsoltak, elaludtak, filmet néztek közben és így tovább. A valódi probléma tehát a pedagógiai hozzá nem értés, a modern pedagógiának a nem ismerete.

Online tanóra
Online tanóra

A pedagógusok döntő többségének eszébe sem jutott, hogy itt van most a lehetőség, hogy gyerekek, küldöm a linket, kattintsatok rá, oldjátok meg az ott lévő érdekes feladatokat, ha kell, segítek benne. Nem, semmi ilyesmi nem volt a legtöbb esetben, parlagon maradtak ezek az lehetőségek. Kivéve persze néhány kivételes esetet, mert vannak olyan pedagógusok, akik jól tudják ezt csinálni.

A különböző kompetenciamérésekben, például a PISA-ban, Magyarország rendre rosszul szerepel. Az ott elől lévő országoktól mit lehet tanulni? Náluk miben különbözik a pedagógusképzés, és a pedagógusképzésben meglévő különbségek mennyire vannak hatással az ilyen tesztek eredményeire?

Az oktatási rendszerek okozta különbségekről több tudásunk van, de a pedagógusképzésben is van eltérés. A finn pedagógusképzésnek például szerves része a kutatás. Egy pedagógusnak ahhoz, hogy a pedagógiai szituációt magát, azt hogy hogyan tanít jól értse, kicsit magának is kutatónak kell lennie. Rendelkeznie kell olyan képességekkel, amikkel fel tudja mérni, hogy mi az a pedagógiai kihívás, amivel szembesül, ennek vizsgálatát el kell tudnia végezni, és a megoldást is önállóan kell megtalálnia.

Általában igaz, hogy azokban az országokban, ahol jobbak az eredmények, ott a pedagógusképzés jobban megfelel a korszerű pedagógia igényeinek. Módszertanában, tartalmában is, illetve sokkal erősebb a pedagógiai, pszichológiai része az oktatásnak. Sokkal jobban felkészítenek olyan speciális feladatokra, amiknek a kezelésére nálunk nem nagyon tanítják meg a pedagógusokat. Például a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatására.

A kulcskérdés az autonómia. Tehát az intézményeknek és a pedagógusoknak van-e önállóságuk, mit határozhatnak meg önállóan? Vagy pontosan beszabályozzák, hogy mit kell csinálniuk? Ennek kimutathatóan egészen közvetlen pedagógiai következményei vannak. Ha az autonómia kérdésében előre lehetne lépni, az nagyon sokat jelentene. A felzárkózáshoz elsősorban meg kellene szüntetni a kerettantervek kötelező voltát. A Nat tananyag- és követelménytartalmát radikálisan csökkenteni kell. Ha a Nat-ban fejlesztési feladatok lennének, és a képzés ahhoz igazodna, az nem kötné meg úgy az egyetemek, főiskolák kezét, mint a mostani tervezet.

Radikálisan meg kell emelni nyilván a pedagógusok bérét is. Nincs mese. A pedagógusok bérét 2013-ban emelték, öt évre elosztva. Akkor pár évre felemelkedett a nemzetgazdasági átlagbérek fölé, de ma már megint alatta vagyunk. A pedagógusok átlagbérét minimum a diplomás átlagbér szintjére kellene emelni, és legalább azon a szinten is kellene tartani.

Tartalmi, szakmai, pedagógiai fejlesztésbe kellene kezdeni. Fel kéne szállnunk arra a voNATra, amire a fejlett országok oktatása már évtizedekkel ezelőtt felszállt. Haladnunk kellene egészen egyszerűen ott, ahol most csak topogunk. Ezt azzal kellene kezdeni, hogy a neveléstudományi kutatások támogatását a sokszorosára kellene emelni.

Az interjú elején utalt rá, hogy nem biztos benne, hogy véghez lehet vinni ezt a változtatást. Mekkora esélyt lát arra, hogy a terveknek megfelelően a 2022 őszén induló pedagógusképzésben részt vevők már az új rendszerben kezdjék meg tanulmányaikat?

Azt elképzelhetőnek tartom, hogy a változáshoz szükséges jogszabályok megszületnek. Arról viszont már nem vagyok meggyőződve, hogy ez a szabályozás végrehajtható, mert nem lehet ellenőrizni, hogy betartják-e. A felsőoktatásban nincs osztálykönyv. Ha ezt valaki megpróbálná bevezetni, akkor valószínűleg súlyosat bukna. Az oktatók jóérzésére hagyatkozom akkor, amikor azt mondom, hogy ők ezt nem fogják végrehajtani. Össze fognak fogni, és meg fogják tanítani például a kvantummechanikát a fizikaszakos tanárjelölteknek. Mert igenis az kell ahhoz, hogy értsék a modern fizikát, és kell a háttértudás ahhoz, hogy a gyerekeket tudják tanítani. Szerintem ez a javaslat, amiről beszéltünk, végrehajthatatlan. De van egy olyan érzésem, hogy ez megint egy gumicsont. Nem lesz az egészből semmi, de bedobták, hogy ne beszéljünk ennél fontosabb dolgokról.

XS
SM
MD
LG