Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Nemzetépítések, ha találkoznak II.: Verecke híres útja és a voksturizmus


Szavazás egy nyugat-ukrajnai faluban 2015-ben

A magyar külügyminiszter a nyilvánosság előtti kardcsörtetés helyett a diplomácia hagyományosabb módjához folyamodott: ma Ukrajnába utazott a két ország közti fokozódó feszültség rendezésére. Az ukrán kormány ugyanis egyre magasabbra tekerte a konfliktust: már hazaárulással és szeparatizmussal vádolnak magyar kisebbségi politikusokat. Ilyen még nem volt a rendszerváltás óta a régióban. Két nemzetépítés csattan össze Kárpátalján, az ukrán és a magyarországi. A háttérről szól sorozatunk második része.

Az ukrán nemzetépítés már Majdan előtt is erős volt, de a Krím orosz elfoglalása és a kelet-ukrajnai – orosz irányítású – szakadárok elleni háború nyomán az ukrán vezetés jelentősen szűkítette a nemzetiségi oktatás és nyelvhasználat meglévő jogait. Pedig a magyar oktatási rendszer megőrzése létfontosságú a kárpátaljai magyar közösség fennmaradása szempontjából. Erről szólt előző írásunk. Most a magyar nemzetépítés kárpátaljai sajátosságait járjuk körbe.

Mindenki rárabol Ukrajnára

Ukrajna gazdasági és humán erőforrásai és elhelyezkedése miatt a nagyhatalmak geopolitikai manővereinek egyik fontos színtere. A „Méltóság forradalmát” kiváltó EU-társulási szerződés megkötése után az uniós országok jelentős piacot szereztek itt.

A nagyok mellett a visegrádi országok (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Csehország) is igyekeznek Nyugat-Ukrajnában teret foglalni: az utóbbi években erőteljes határon átnyúló gazdasági expanziót és – elsősorban Magyarország, kisebb mértékben Lengyelország – nemzetépítést végeznek.

A V4-ek elsősorban a saját gazdasági növekedéshez szükséges demográfiai utánpótlás és munkaerő-tartalék megszerzésére törekednek Ukrajnában migrációs politikájukkal. Csehország például az ukrán állampolgárok migrációjának elősegítése érdekében jelentősen növelte a bevándorlás-kvótáit, 2015-ben egy speciális programot indítottak a magasan képzett ukrán szakértelmiségiek számára, és pénzt különítettek el a cseh származású – főként a 19. században letelepedett – ukrajnai állampolgárok repatriálásához is.

Lengyelország szintén különféle engedményekkel serkenti az ukrán állampolgárok gazdasági bevándorlását: 2007-ben a posztszocialista utódállamok állampolgárai számára bevezették pl. az ún. Polish Charter-t (Karta Polaka), ami különféle engedményeket biztosít a munkavállalás területén a lengyel származásukat igazoló külföldiek számára. 2015-ben a lengyel kormány két kampányt szervezett a lengyel származású ukrán állampolgárok átköltöztetésére.

A V4-ek közül különösen erős a magyar állam nemzetépítési gyakorlata a térségben. A kárpátaljai kutató, Borbély Sándor számításai szerint csak 2017-ben Magyarország annyi pénzt fordított a kárpátaljai magyarok megsegítésére, ami a régió egészének, azaz Kárpátalja teljes éves ukrán állami költségvetésének 30,8%-a.

És ennek az összegnek csak 20 %-a szolgált identitáspolitikai, kulturális vagy közösségfejlesztő célokat, a háromnegyedéből infrastrukturális fejlesztéseket, ingatlan- és tulajdonvásárlást (43,2%), valamint gazdaságfejlesztési programokat (37,1%) hajtottak végre.

„E tőkebefektetéseken keresztül a magyar állam sikeresen hatolt be az ukrán nemzetállam területére, ahol egy olyan alternatív, vagyis a magyar támogatáspolitikának alárendelt párhuzamos intézményrendszer kiépítését valósította meg, amely – a kettős állampolgárságon, az etnocentrikus alapon létrehozott civil és érdekvédelmi szervezeteken, az egészségügyi, oktatási, közművelődési intézményhálózaton, valamint a lokális munkaerőpiacokon keresztül – a régió lakosságának mindennapi életére számos vonatkozásban nagyobb politikai, ideológiai és nem utolsósorban gazdasági befolyást gyakorol jelenleg is, mint maga az ukrán nemzetállam.”

Ennek is köszönhetően egyébként „az egyszerűsített honosítás mellett a kárpátaljai magyar lelkészek, egészségügyi dolgozók, pedagógusok, médiamunkatársak, közművelődési, önkormányzati és könyvtári dolgozók számára kidolgozott programok is megerősíthették az anyaországhoz fűződő kapcsolatokat, s ezáltal a magyarság vállalása, a magyar nyelv presztízse is változhatott a korábbi évekhez viszonyítva” – írja a magyar külországi támogatások legnagyobb részét elosztó Bethlen Gábor Alap számára készített tanulmány.

Tény, hogy a magyar állam részben átvette a diszfunkcionálisan működő ukrán állam szerepét: ő szállítja a csecsemőknek az oltásokat, fizetéskiegészítést ad lelkészektől tanárokig. Ezen nem változtat az sem, hogy ez Magyarország érdeke is, mert ha nem segít, akkor nem csak a munkások és a csempészek, hanem a sertéspestistől a járványokig és a PET-palackokig sok minden Magyarországra jön.

A magyarországi szállítások egy része – mert ezt tapasztaljuk, elér hozzánk – nagyon jól hasznosul. Pl. a védőfelszerelések tényleg elérnek minden iskolába (magyar iskolákba főleg). Ezeket tényleg megkapják a tanárok (maszk, arcvédő, fertőtlenítő szerek). Azonban olyan egészségügyi felszerelésekről, mint például a méregdrága lélegeztető gépek elosztásáról, azok szempontjáról, a hasznosulásról halandó ember nem tud semmit. Azt sem tudjuk, hogy pl. a magyarok által nagyobb arányban lakott vidékek kórházaiba (Beregszász, Nagyszőlős stb.) hány lélegeztető gép került. Passz. Senki nem tud semmit, és erről senki nem is ír cikket” – válaszolta kérdésünkre egy név nélkül nyilatkozó kárpátaljai magyar.

A gazdasági jellegű magyar állami támogatások hatását (melyeket az "Egán Ede" Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ oszt – itt is volt SZBU házkutatás) is nehéz lemérni. „A hivatalos szöveg szerint minden szuper, rengetegen pályáznak. A baj az, hogy ritkán, néhány esetben pedig soha nem követik nyomon a sikeres pályázatokat, a hasznosulásukat. Tényleg sokan kaptak gazdaságfejlesztési (mezőgazdasági, turisztikai) támogatást, de az ukrán helyzet miatt sokan vissza is adták és elmentek külföldre inkább dolgozni – sok esetben családdal, vagyis kitelepedtek” – mondja helyi megkérdezettünk.

A tanévenkénti kb. 500 ezer forintnyi támogatásnak is „nagyon örülnek az érintettek”, melyet tanárok, orvosok, levéltárosok kapnak. Utóbbiaknál nem feltétel az etnikai magyarság, csak az, hogy magyar oktatást folytató intézményben dolgozzon az illető.

Hasonlóan nemzetiségtől függetlenek az Egán Ede program gazdaságfejlesztési támogatásai is. Többségében magyar, de nem csak magyar vállalkozók a kedvezményezettek. „Viszont nem tudni az elbírálás szempontjait, ahogy a nyertes pályázatok hasznosulásának méréséről, nyomon követéséről sincs semmilyen információ”.

Alkalmi feketemunka: voksturizmus Magyarországra

Jót tesz Ukrajnának, hogy Magyarország olyan sok útlevelet oszt ki, mert elfogynak a magyarok” – mondja a névtelenséget kérő külügyi szakértő. És Magyarország valóban sokat oszt ki.

Ukrajnában 2001-ben tartották az első és máig egyetlen népszámlálást. Ez alapján Kárpátalja népességének 80,5%-át az ukrán nemzetiségűek alkotják, míg 151,5 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek (a lakosság 12,1%-a), 158,7 ezer fő pedig magyar anyanyelvűnek. Napjainkra a magyarokat 130 ezerre becsülik.

Ehhez képest egy általunk megkérdezett szakértő szerint már 2019-ben 180 ezren igényeltek Ukrajnában magyar állampolgárságot, és 150 ezren meg is kapták azt. Vagyis, még ha ki is veszünk ebből a számból 10-20 ezret, aki valamilyen magyar felmenőket föl tudott mutatni, akkor is sokkal több ukrán-magyar kettős állampolgár van, mint ahány kárpátaljai magyar, vagyis rengeteg ukrán jutott magyar állampolgársághoz. A sajtóban is megjelentek hírek a kinti külképviseleteken futószalagon kiállított dokumentumokról.

A magyar kormány és a KSH évek óta nem hozza nyilvánosságra a kettős állampolgárok országonkénti bontását (2015-ös az utolsó adat, ami szerint addig 94 ezer ukrajnai kapott állampolgárságot), ami egyrészt érthető, mert Szlovákiában (itt 3000-re teszik a magyar állampolgárokat) törvény tiltja a kettős állampolgárságot, Ukrajnában pedig ellentmondásos a szabályozás. Már csak azért is, mert, a helyi anekdota szerint, a parlamenti képviselők nagy részének kettő, de akár három útlevele is van.

Az ukrán állampolgárságról szóló törvény 2. paragrafusa azt mondja ki, hogy amennyiben egy ukrán állampolgár megszerezte valamely más ország állampolgárságát, úgy az Ukrajnával való jogviszonyában csak Ukrajna állampolgárának ismerik el. Az ukrán állampolgárság elveszítése nem automatikusan történik egy másik ország állampolgárságának felvételével, hanem akkor, ha megjelenik az ukrán elnök rendelete az állampolgárság megszüntetéséről egy bizonyos személyről.

A kettős állampolgárok pedig szavaznak.

Klientúraépítés zajlik” – mondja egy megkérdezettünk -"A helyben nagyon jelentős összeg, a néhány tízmilliárd forint, magyar költségvetési léptékben nem nagy pénz. Az expanziós magyar nemzetpolitika így vásárol befolyást. A pénz a helyi magyar elithez megy, ő osztja el, cserében feltétlen politikai támogatást szerez, és mozgósítani tud a magyarországi választásokon is.”

A befektetés egyrészt az oligarchák irányította Ukrajnában jelent befolyást a helyi kiválasztott elitnek, másrészt a sok kettős állampolgár révén a magyar választásokon is. Nem csak a kettős állampolgároknak megadatott levélszavazás révén, az ukrán határ menti voksturizmust is többször föltárta a sajtó. És hogy kinek a javára történt az ukrajnaiak (akár magyarok, akár ukránok) egy napra történő beutaztatása, azt jelzi, hogy máig nincs eredménye az ügyben indított, nyilvánvaló választási csalást jelentő eljárásoknak.

A tanártámogatásról pedig ősszel kiderült, hogy sok magyar tanár azért nem kapta meg, mert az önkormányzati választáson nem magyar, hanem ukrán párt színeiben indult.

Brenzovics László, a KMKSZ elnöke és Szijjártó Péter külügyminiszter Beregszászon 2019-ben
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke és Szijjártó Péter külügyminiszter Beregszászon 2019-ben

Jöhet a diplomácia

„Az egész országot az oligarchák tartják kézben, ők mozgatják a háttérből a politikusokat”– mondja helyi interjúalanyunk. Az oligarchák és a hozzájuk kapcsolódó gazdasági érdekcsoportok kutatások és a nemzetközi sajtó szerint is az ukrán politika meghatározó szereplői. Az 50 leggazdagabb ukrán vagyona becslések szerint 2010-ben az ukrán GDP 46%-át tette ki (Oroszországban ennek aránya 16%, az USA-ban 4% volt), de a gazdasági válság következtében 2016-ra ez a szint a GDP 16%-ára csökkent.

Ukrajna már beelőzte Moldovát is az Európa legszegényebb országa címért – leginkább a háborúnak köszönhetően. Ráadásul az IMF adatai szerint 2017-ben a nemzeti összjövedelem (GDP) 45,16%-a – az Ukrán Gazdasági és Fejlesztési Minisztérium adatai szerint pedig 33%-a – a feketegazdaságból származott. Ezzel Nigéria és Azerbajdzsán után Ukrajna volt a harmadik a világ legnagyobb árnyékgazdaságával rendelkező nemzetállamainak listáján.

A szakirodalom az ukrán államot is azok közé a diszfunkcionális államok – vagy „gyenge” (weak), „törékeny” (fragile state), „sikertelen” (failed state), „kvázi” (quasi-state), „pszeudó” (pseudo) államok – közé sorolhatja, ahol az irányítási rendszer zavarai (tehát a politikai rendszer instabilitása, a legitimációs és jogállamisági deficit, a magas korrupciós szint, a növekedő szegénység, a leépülő infrastruktúra stb.) miatt az állam egész egyszerűen nem képes kielégíteni az állampolgárok alapvető igényeit. És ebben a rendszerben is csak a 22. helyen van Kárpátalja a gazdasági fejlettségét tekintve az ország 24 megyéje között.

Ennek megfelelően a lakosság a posztszocialista ukrán nemzetállam működési zavarait változékony túlélési technikák, alternatív gazdasági stratégiák segítségével próbálták mérsékelni. Egy kutatás szerint a megkérdezett 700 ukrán háztartásban a családtagoknak csupán 3,5%-a élt kizárólag állami fizetésből, és a válaszadók 92%-a a megélhetéshez szükséges jövedelem megteremtése érdekében valamilyen informális technikát (feketemunkát, kényszergazdálkodást, megélhetési kereskedést, külföldi munkavállalást stb.) alkalmazott.

Így a 2015-ban a Magyarországon tartózkodó ukrán állampolgároknak (6 906 fő) csupán negyede (1 145 fő) rendelkezett érvényes munkavállalási engedéllyel. Vagyis valószínűsíthető, hogy a külföldön munkát vállaló ukrán állampolgárok nagyobb része feketén volt foglalkoztatott.

A Majdan utáni ukrán politikai rezsim a politikai és gazdasági kudarcoktól és korrupciótól szorongatva kezdett a nacionalista retorika után a jogalkotásban is erőszakos ukránosításba. Az ukrán–magyar államközi kapcsolatok – összehasonlítva a románnal vagy a szlovákkal – hagyományosan mindig jók voltak, de ez az ukránosító hullám komoly konfliktusokat okozott. Nem csak a kisebbségieket ért vitathatatlan sérelmek miatt, hanem mert a Fidesz-kormányok is expanzív nemzetépítési projektet folytatnak a Kárpát-medencében.

Tátrai Patrik, a kárpátaljai migrációs folyamatok kutatója lapunknak így fogalmazott: „Ukrajnában ugyanaz a 19-20. századi nemzetépítés folyik, mint ami a régióban már lezajlott. Lényegében az ország feldarabolódásáért ők is azt tették felelőssé, hogy más kultúrájú népek is élnek ott. És ez a magyarok ellen jobban alkalmazható, mert az oroszokról lepattan. De a nacionalizmus egy jól eladható politikai projekt.

Bár Magyarország akadályozza az Ukrajna NATO-csatlakozását előkészítő bizottság összehívását, de ez nem jelenti az integráció blokkolását. “Ez inkább egy nyilvános figyelmeztetés. Reakció az ukrán jogszűkítésre, még ha az ukrán kormány azt is kommunikálja, hogy Moszkva keze. A magyarok most megpróbálják visszaterelni az ügyet, de nehéz lesz” – mondja a külpolitikai elemző.

Tény, hogy a rendszerváltás óta még egyik magyarok lakta országban sem történt meg, hogy hazaárulás és szeparatizmus miatt nyomozzanak magyar kisebbségi vezető ellen. (Romániában hazaárulás vádjával elítéltek egy RMDSZ-es minisztert, de nem kisebbségi politikusi minőségében.) Az ukrán fél ezzel jelentősen komolyabbá tette a konfliktust.

A Krím orosz annektálása és a kelet-ukrajnai háború érthetően felerősítette az ukrán nemzetépítés politikai projektjét. A politikai nacionalizmus nem annyira az orosz nyelvet (hiszen a magukat ukránnak vallók jelentős része is oroszul beszél), hanem a kisebb nemzetiségeket sújtja. Holott minden általunk megkérdezett elemző egyetért abban, hogy nem őket célozzák, hanem az oroszokat, csak hát “az oroszok megtámadtak minket, úgyhogy most hullik a forgács”.

Pont ezért gondolja úgy a - névtelenséget kérő - külügyi szakértő, hogy az ukrán kormány nem fog visszalépni a magyarok miatt, hiszen akkor az oroszok okkal kérhetnék ugyanezt. Viszont fontosnak jelzésnek tartja, hogy a magyar kormány most tárgyalni megy.

Az oroszok hergelését jól el lehet adni nyugaton. A magyar külügy pedig eddig csak eszkalálta a dolgot, most már mintha meg is akarná oldani” – mondta. „Az ukránok nem kompromisszumra játszanak, és Magyarország felismerte, hogy semmiben nem hajlandók engedni, nem fognak változtatni az oktatási törvényen.”

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!

XS
SM
MD
LG