Elvesztette vagy sem az Orbán-kormány az államadósság elleni harcot? Sikerült-e csökkenteni az adósságot, biztonságosabb-e jelenleg az állam tartozásait kezelni? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor megvizsgáltuk az elmúlt tizenöt év folyamatait: hogy alakult a magyar állam adóssága.
Miután 2010-ben az Orbán-kormány került hatalomra, komoly vitái voltak az Európai Bizottsággal a túlzottdeficit-eljárás miatt. Brüsszelben úgy látták, hogy túl sokat költ a kabinet, növekszik az adósság.
Ekkor hirdette meg Orbán Viktor miniszterelnök az államadósság elleni harcot. „A magyar kormány naponta folytat szabadságharcot, hogy ötven százalék alá csökkentse az államadósságot” – mondta Orbán Viktor 2012-ben Vilniusban az MTI tudósítása szerint. Emlékeztetett: a kormányváltáskor Magyarországon nyolcvan százalék felett volt a GDP-hez mért államadósság, ami „már közel van az adósrabszolgasághoz”.
A 2010-es kormányváltáskor az államadósság 19 ezer milliárd forint volt, ami 2020-ra majdnem megduplázódott, 36 ezer milliárd forint fölé emelkedett. A bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított adósságráta 80,2 százalék volt 2010-ben, fokozatos csökkenés után, 2020 év végére 80,1 százalékra emelkedett vissza a mutató. Vagyis Orbán szavaival élve ismét közel kerültünk az adósrabszolgasághoz.
Miért nő az adósság?
Mindaddig, amíg hiánnyal fogadja el a parlament a költségvetést, automatikusan nő az adósság. Az állam ugyanis többet költ, mint amennyi bevétele van, ebből az következik, hogy hitelt kell felvennie. A kormány sikerként könyvelte el, hogy három százalék alá csökkent a GDP-arányos hiány, amikor az Európai Bizottság megszüntette a túlzottdeficit-eljárást Magyarország ellen.
Ettől még ugyanúgy deficites maradt a költségvetés, amelynek hatására évről évre nő az ország adóssága. Ahhoz, hogy ne emelkedjen az adósság, nullás büdzsére volna szükség, de erről hamar letett a kormány; túl nagy áldozatot követelt volna a gazdasági növekedés oltárán.
„Egyébként sem vezetett volna sehová. Németországban évek óta pluszos a költségvetés, csökken az adósság, miközben a gazdaság lemaradt a technológiai versenyben” – mondta a Szabad Európának Virovácz Péter, az ING vezető elemzője. Nemhiába tűzte zászlajára a digitalizáció támogatását az új berlini kabinet, mert Németország komoly lemaradásban, versenyhátrányban van ezen a területen. Virovácz szerint az lenne az ideális, ha a német spórolós és a magyar költekező attitűd között lenne az egészséges egyensúly.
Magyarország 2004-es csatlakozásával vállalta, hogy előbb-utóbb bevezeti az eurót, amelynek előszobája a maastrichti kritériumoknak való megfelelés. Két fontos szabály volt: az államháztartás hiánya nem lehet nagyobb a GDP három százalékánál és az államadósság a GDP hatvan százalékánál.
Senkit sem érdekelt az adósság
A Magyarország uniós csatlakozását követő években nemigazán érdekelte a pénzpiacokat és az Európai Uniót sem, hogy az egyes tagállamok milyen pályán mozognak; finanszírozás szempontjából ez a béke időszaka volt. „Az adósságállomány felhalmozását úgy kezelték mint szükséges rosszat. A gazdaságpolitika nemigen foglalkozott az államadósság kérdéskörével” – mondta Virovácz Péter.
A szakértő szerint a hitelminősítők sem voltak túl szigorúak, viszont a pénzügyi válság után – amelyben könyékig benne voltak a hitelminősítők is, miután a legjobb besorolást adták a bedőléshez vezető toxikus jelzáloghitel-leveleknek – megváltoztak: elkezdték komolyan venni az államadósság-besorolásokat.
A 2008–2009-es pénzügyi válságot követően elapadtak a piaci források, és Magyarországnak a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) kellett fordulnia segítségért. A kormány 2008 őszén húszmilliárd eurós hitelkeretet kapott az IMF–Európai Bizottság–Világbank-hármastól, amelyből 2010-ig végül 14,2 milliárdot hívott le. A megállapodás része volt az is, hogy Magyarország komoly adósságkonszolidációt hajtson végre.
Szerkezeti gondok
Nemcsak az adósság méretével, hanem a szerkezetével is gond volt. Problémát jelentett, hogy az adósság jelentős hányada volt devizában és külföldi befektetők kezében.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője szerint nem szerencsés, ha túl nagy a függés a külföldi befektetőktől. A szakértő szerint az adósságfinanszírozás szempontjából nagyobb biztonságot jelent, ha a külföldi kézben lévő, rövid lejáratú papírok és devizakötvények volumene csökken, és inkább belföldi szereplők felé adósodik el az állam.
„A 2010 után felálló kormány először a hazai bankrendszert, vagyis a belföldi intézményi befektetőket vonta be az adósságfinanszírozásba. Ezt követően indultak el a lakossági kampányok” – mondta az elemző.
Ennek hatására kettős hozamkörnyezet alakult ki. Az intézményi befektetőknek kicsivel alacsonyabb, míg a lakossági állampapír-vásárlóknak magasabb kamatot kínáltak. Az államháztartási hiány csökkentésével és a kamatkörnyezet mérséklésével sikerült olyan helyzetet előállítani, amelyben az államadósság finanszírozásában a hazai szereplők és a forinteszközök súlya jelentősen megnőtt. Ahogy a grafikonon is látszik, tíz év alatt, 2020-ra közel megháromszorozódott a forintpapírok volumene.
Gondot jelentett az is, hogy sok volt a rövid lejáratú állampapír, és az IMF-hitel összerántotta a kötvények lejárati idejét. Ez azt jelenti, hogy az adósság átlagos hátralévő futamideje 2010-re négy évre csökkent a 2007-es 4,6 évről. Ha csak a devizahiteleket nézzük, még szembetűnőbb a változás: 6,1-ről 4,3 évre csökkent a hátralévő futamidő. Ez azt jelenti, hogy a teljes magyar államadósságot rövidebb idő alatt kellett megújítani. Ez megdrágította és sérülékennyé tette a hazai adósságkezelést.
Pozitív változás történt ebben a tekintetben is, hiszen tavaly decemberre 6,1 évre nőtt az átlagos hátralevő futamidő a 2010-es négy évről. A kormánynak sikerült tehát a rövid lejáratú papírokat hosszabbra cserélnie.
Unortodox lépések
Az Orbán-kormány mindent megtett annak érdekében, hogy csökkentse az adósságprést. 2011-ben lényegében államosította a magánnyugdíj-megtakarításokat. (Olyan jogszabályt hozott, amelynek hatására a magánnyugdíjpénztár-tagok 97 százaléka visszalépett az állami rendszerbe.) Közel háromezer milliárd forintnyi extra forráshoz jutott a költségvetés. Mint később kiderült, ennek az összegnek csak egy része ment arra, hogy csökkenjen az állam adóssága.
A magánnyugdíjpénztári vagyon csaknem fele magyar állampapírban volt, így amikor az államhoz került, közgazdasági értelemben megsemmisült, hiszen olyan értékpapír került az állam kezébe, amelyet az állam bocsátott ki. Több mint 1300 milliárd forinttal, GDP-arányosan öt százalékponttal csökkent az adósság, illetve az adósságráta. A magánnyugdíjpénztár-tagok visszalépőinek Orbán Viktor azt ígérte, hogy 2011-re az állam átáll az egyéni számlás nyugdíjrendszerre. Ez a mai napig nem teljesült.
„A 2010-es években elindult reformoknak köszönhetően lényegében komolyabb gazdasági növekedési áldozat nélkül sikerült csökkenteni az adósságrátát és biztonságosabbá tenni az államadósság szerkezetét” – mondta Virovácz Péter. Az elemző szerint ebben az is közrejátszott, hogy a kormány nem adók emelésével, hanem az adóbeszedés hatékonyságának növelésével igyekezett pluszbevételhez jutni. Az adóelkerülés fehérítését szolgálta az online pénztárgépek megjelenése is.
Szerencse is kellett
Ahhoz, hogy a nyolcvan százalék feletti adósságráta 65 százalékra csökkenjen, támogató környezet is kellett. Folyamatosan csökkentek a kamatok, ezzel jelentősen mérséklődtek az államkötények után fizetett hozamok, vagyis olcsóbb volt finanszírozni az állam adósságát.
2010 után érkezett meg az uniós csatlakozásunk óta várt támogatások nagy része. Az EU-tól évente kapunk egy Marshall-segélynyi összeget, amelyet az IMF-hitellel szemben nem kell visszafizetni. Emellett volt egy erős felpattanás a válságot követően a világgazdaságban, amely óriási lökést adott a hazai gazdaság növekedésének is, segített kinőni az adósságot.
Mindent borított a koronavírus
Nemcsak Magyarország, hanem szinte a világ összes állama úgy döntött a koronavírus megjelenését követően, hogy elengedi a gyeplőt, ideiglenesen nem foglalkozik a költségvetési hiánnyal. Az országok masszív állami költésekkel igyekeztek megsegíteni a járvány miatti lezárások okán bajba került ágazatokat.
Török Zoltán szerint a koronavírus miatt jelentősen megemelkedő finanszírozási igényt eleinte pusztán hazai forrásra hagyatkozva igyekezett a kormány biztosítani. De ez nem volt elég, ezért tavaly már ismét jelentős összegben bocsátott ki a magyar állam devizakötvényt, így a szakértő szerint a korábbi kedvező folyamatok megakadtak.
Török Zoltán úgy gondolja, hogy az adósság megugrása, amely 2020-ban már ismét nyolcvan százalék fölé lökte az adósságrátát, átmeneti időszak lesz, és 2023–2024-ben újból csökkenő pályára áll a költségvetési hiány, és devizakötvények helyett ismét a hazai intézményi és lakossági befektetők felé fordul a kormány.
„Utóbbi esetben nehézséget jelent az emelkedő kamatkörnyezet, ezzel drágul az adósság finanszírozása. Azzal, hogy a jegybank elindította a kamatemelési ciklust az infláció elleni védekezés miatt, a forintadósság finanszírozása is költségesebbé vált” – mondta a szakértő.
Virovácz Péter szerint még nem ég a ház, mivel az elmúlt években az volt a prioritás, hogy a hosszabb lejáratok felé mozduljon el az adósságfinanszírozás, így van még idő felkészülni a magasabb kamatkörnyezetre.
„A kormány a forintkötvények irányába tolta el az adósságfinanszírozást, ami az eddigi alacsony kamatok miatt kedvező állapot volt. A kamatok emelésével azonban meg fog drágulni a hazai adósság finanszírozása” – mondta Virovácz Péter.
A szakértő szerint az Orbán-kormány sikeresen alakította át az adósság szerkezetét, kiszámíthatóbb lett az adósság finanszírozása, és csökkent a külső hatásoknak kitett sérülékenysége.
Jó döntés volt elmozdulni a devizakötvényektől a forintalapú állampapírok irányába, azonban érdemes lett volna egy egészséges egyensúlyt fenntartani. „Jól látszik az is, hogy hiába sikerült 2019-ig csökkenő pályán tartani az adósságrátát, egy külső sokk, a koronavírus-járvány pillanatok alatt lenullázza a tízéves erőfeszítés eredményét” – mondta a szakértő.
Előremenekül a kabinet
A kormány is reagált a megváltozott monetáris-pénzügyi helyzetre. Varga Mihány pénzügyminiszter december 6-án jelentette be a Facebook-oldalára feltöltött videóban, hogy a november végi 430 millió dolláros előtörlesztés után ezúttal 1300 milliárd forint értékben törlesztett elő kötvényeket a magyar kormány.
Varga elmondása szerint Magyarország 1300 milliárd forint értékben cserélt rövid futamidejű államkötvényt hosszú, nyolc és húsz év közötti kötvényekre idén.
A javuló futamidő hatására a kamatváltozások csak tompítottan, több év alatt jelennek meg a kamatkiadásokban. A miniszter szerint ez komoly erősítő szerepet játszik a költségvetési folyamatokban is, a kamatkiadások jobban tervezhetővé válnak. „Ez biztonságot jelent az ország számára, hiszen csökkennek a kockázatok” – mondta Varga Mihály.
A pénzügyminiszter december 28-án egy táblázatot posztolt Facebookon, amelyben arról számolt be, hogy a külföldi kézben lévő államadósság aránya hatvan százalékról mára megfeleződött, harminc százalékra esett vissza, a háztartási devizahitelek aránya 67 százalékról 0,5 százalékra csökkent, miközben az államadósság kamatkiadása 4,1 százalékról 2,3 százalékra zsugorodott.
Az Államadósság Kezelő Központ január 31-én, hétfőn közli a legfrissebb, 2021-es adatokat a magyar államadósság alakulásával kapcsolatban.
