Bár az Európai Bizottság sem állt mindig feladata magaslatán, a magyar térfélen a politikai akarat hiánya lehet a legvalószínűbb oka annak, hogy Magyarország az elmúlt hét hónapban miért nem volt képes elérni az uniós pénzcsapok újranyitását. Cikkünkben rekonstruáltuk, mi is történt az elmúlt több mint fél évben.
Idén áprilisban három hónapot adtak uniós intézményi forrásaink az Orbán-kormánynak arra, hogy meghozza a zárolt uniós kifizetések felszabadításához szükséges intézkedéseket. Ellenkező esetben – figyelmeztettek – az egyébként csak egy év múlva esedékes európai parlamenti választások miatt a pénzkapu bezárul, és hosszú ideig nem fog újra kinyílni.
Hét hónap után az első lépés a procedúrában
Alaposan melléfogott az, aki arra számított, hogy a magyar kormány nagy hajrába kezd a pénzcsapok újranyitása érdekében. Majdnem napra pontosan hét hónapnak kellett eltelnie a Magyarországot pénzügyi diétára fogó EU-tanácsi döntés után, hogy Budapest meghúzza az első értékelhető lépést abban a korrekciós folyamatban, amely körülbelül 28 milliárd euró uniós támogatás eléréséről szól.
A Szabad Európa korábbi előrejelzésével összhangban a kormány július 18-án egy levélben arról tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítésére hivatott intézkedések megtételével immár teljesíti azt az úgynevezett horizontális feljogosító feltételt, amely eddig útjában állt a 2021 és 2027 között Magyarország rendelkezésére álló kohéziós politikai források lehívásának. Brüsszelnek most három hónap áll rendelkezésére, hogy meggyőződjön a magyar állítás valóságtartalmáról, majd pozitív vélemény esetén újabb két hónap az első számlák kifizetésére. Ha minden stimmel, akkor sem valószínű, hogy 2024 előtt megnyílnak az uniós pénzcsapok.
Mindez azért is figyelemre méltó, mert az új bizottsági értékelés elvégzésének kezdeményezése az első érdemi procedurális lépés a kormány részéről hét hónappal az EU pénzügyi érdekeinek védelmében hozott óvintézkedések elfogadása óta. Bár az Országgyűlés már májusban megszavazta a Brüsszel által sürgetett négy, az igazságszolgáltatást a politikai beavatkozástól megvédeni hivatott törvényt, a kormánynak még két és fél hónapra volt szüksége a hiányzó végrehajtási intézkedések elfogadására és a bizottság által kért indoklások elkészítésére.
Ráadásul információink szerint egyáltalán nem biztos, hogy egy pozitív bizottsági értékeléssel megnyílna az út a közel 13 milliárd euró kohéziós forráshoz, amelyet elvileg nem érintene már a zárolás. A kifizetésekhez ugyanis úgynevezett tematikus feltételeket is teljesíteni kellene, amelyekkel forrásaink szerint Magyarország jelen állás szerint ugyancsak hadilábon áll. Ezért az aktuális helyzetből kiindulva legfeljebb hatmilliárd euró szabadulhatna fel jövőre, de ez sem azonnal, hanem a 2027-ig tartó időszakra vetítve.
Ehhez kapcsolódóan: A képviselők továbbra is nyomás alatt tartják a magyar EU-elnökséget
Meddő és végtelennek tűnő egyeztetések Brüsszel és a kormány között
A többi nyitott dossziéban, beleértve a közalapítványi modellben működő intézmények összeférhetetlenségének ügyét és a jogállami feltételességi eljárásban támasztott huszonegy szupermérföldkő teljesítését, még eddig a szintig sem jutott el a párbeszéd. Ehelyett átment egy teljesen meddő, végtelennek tűnő és olykor a süketek párbeszédére emlékeztető egyeztetési folyamatba anélkül hogy rövid távon esély lenne a megoldásra. Eljárásjogi szempontból a folyamat akkor léphet csak előre, ha Brüsszel asztalán vannak a problémák rendezését célzó magyar törvénytervezetek. Az Orbán-kormány azonban ezeket az igazságszolgáltatási csomag kivételével a mai napig nem prezentálta, így a bizottságnak formailag nincs is miről döntenie.
Ezek után felvetődik a kérdés, hogy minden előzetes várakozás ellenére miért halad ilyen csigalassúsággal a folyamat, a magyar kormánynak miért nem sietősebb a dolog az általános pénzszűke ellenére. Lapunk több illetékes segítségével megpróbálta rekonstruálni az elmúlt hét hónap eseményeit.
Kezdetben úgy tűnt, hogy a decemberi uniós döntések – a magyar helyreállítási terv jóváhagyása, a jogállami feltételességi eljárás keretében a kohéziós politikai források egy részének felfüggesztése – jó kiindulási alapot teremtett a munkához. Akkor is, ha a magyar kormányt hideg zuhanyként érte az Európai Bizottságnak a feltételek teljesítéséről szóló november végi első, majd december 7-i második értékelése. Ez ugyanis az előzetes várakozásokkal szemben kedvezőtlen mérleget festett az addigi magyar erőfeszítésekről.
Orbánék úgy gondolták: ha a feltételek többségének, illetve az egyes feltételeknek jórészt eleget tesznek, akkor jó bizonyítványt kapnak Brüsszeltől. Sokáig úgy tűnt, hogy a bizottság is hajlik erre, mígnem az utolsó pillanatban Ursula von der Leyenék környezetében – megfigyelők szerint nyilvánvalóan nem függetlenül a háttérben zajló politikai nyomásgyakorlástól – maximalista álláspontra helyezkedtek. Ennek lényege, hogy az EU pénzügyi érdekei mindaddig nem lesznek biztonságban, ameddig erre nincs százszázalékos garancia. Ettől kezdve a magyar kormánynak nem lehetett sok illúziója: mindaddig nem lát pénzt, ameddig az utolsó szálig minden elvárásnak meg nem felel.
Ehhez kapcsolódóan: Jóléti fordulattal védené a liberális demokráciát Brüsszel
Két hónapig majdnem síri csend
Brüsszelben mindenki arra számított, hogy a magyar kormány januárban nagy lendülettel veti bele magát a munkába, különös tekintettel arra, hogy a kabinet jelezte: március 31-ig minden akadályt el szeretne távolítani a kifizetések útjából. Ehhez képest január eleje és február közepe között az égvilágon semmi nem történt. Sportnyelven szólva úgy festett a helyzet, mint amikor egy birkózó látszólag minden logikára fittyet hányva, ponthátránya és a vészesen fogyó idő ellenére támadás helyett kivárásra rendezkedik be.
„Egész Európában a magyar parlamentben a leghosszabb a síszünet” – találgatott nem kis iróniával egy brüsszeli beszélgetőpartnerünk a magyar késlekedés egyik valószínű okáról.
A kormány aztán február 15-én végre megtörte a csendet, amikor két dokumentumot küldött Brüsszelnek. Az egyik az alapítványi modellben működő 34 hazai intézménnyel kapcsolatban felmerült összeférhetetlenségi probléma kiküszöböléséről szól, amelynek viszonylag gyors megoldásával egy csapásra két legyet lehetett volna ütni; egyrészt elérni annak a tanácsi döntésnek a visszavonását, amely kimondta a szerződéskötés tilalmát az ilyen modellben működő magyar egyetemekkel és kutatóintézetekkel, másrészt megelőzve, hogy a probléma miatt kár érje az Erasmus+ diákcsereprogramokban részt venni kívánó hazai diákokat, valamint a Horizont Európa kutatási és innovációs program keretében pályázó kutatókat.
A másik papír a jogállami feltételrendszerről szóló eljárásban támasztott, számszerűen 21 feltétel egyik elemére, a vagyonnyilatkozatok elektronikus benyújtására vonatkozott. A bizottság ezekre március 2-án és 10-én küldte meg a válaszait. Brüsszel egyik válaszában első ízben fejtette ki részletesen, miként képzeli el az összeférhetetlenség kizárását a kekvák esetében. A jegyzék kormánytagok, parlamenti képviselők, magas rangú kormánytisztviselők és ügynökségek vezetőinek kizárását is javasolta a fenntartó kuratóriumokból, de a polgármestereket végül nem (a kormány később erre a körre is kiterjesztette a korlátozást). A bizottság maximum kétszer négy évre engedélyezte volna a kuratóriumi tagságot, amelyekben a korábbi kormányzati megbízást viselők csak két év átmeneti idő után foglalhattak volna helyet.
A bizottságnál azt mondják, hogy eredetileg a magyar kormánytól várták volna a megoldást, azon egyszerű oknál fogva, hogy az úgynevezett korrekciós intézkedésekre az uniós gyakorlatban a tagállamok tesznek javaslatot, a testület meg elbírálja. Budapesten ezzel szemben azt róják fel a bizottságnak, hogy sokáig nem kötötte az orrukra, mit is vár el tulajdonképpen, és egyébként is folyamatosan újabb és újabb feltételekkel állt elő. Az Európai Bizottságon belül valóban hosszú időt vett igénybe, mire az érintett szolgálatok egymás között dűlőre jutottak a kívánságlistáról. Sem precedens, sem uniós jogszabály nem létezik hasonló esetekre.
Erasmus-ösztöndíjak: így úszik el a hajó
A márciusi fejlemények után sokáig megint nem történt semmi, jóllehet azt már akkor tudni lehetett, hogy májustól, de már előtte is a probléma megoldatlansága miatt számos hazai kutatóintézet és kutató kieshet a Horizont Európa kutatási programokra pályázó nemzetközi konzorciumokból. Úgy tudjuk, hogy áprilisban Johannes Hahn, a dossziéért felelős költségvetési biztos brüsszeli megbeszélésükön arra sürgette Navracsics Tibor területfejlesztésért felelős minisztert, hogy szóbeli egyeztetés helyett írásban ismertessék az álláspontjukat. Erre válaszul április 22-én Budapestről érkezett egy elektronikus üzenet, amelyben a kormány röviden kifejtette, hogyan képzeli el a vita lezárását. A bizottság erre adott válasza nagyban elutasító volt.
Május elején Johannes Hahn Budapesten hosszas megbeszélést folytatott Orbán Viktorral, de előtte a Szabad Európának és a Népszavának adott interjúban csodálkozásának adott hangot a kormány ráérős hozzáállása miatt, és arra figyelmeztetett, hogy hamarosan kifuthatnak az Erasmus programokra vonatkozó határidőkből. A bizottságnak ugyanis legalább egy hónapra szüksége van ahhoz, hogy elbírálja az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló magyar intézkedéseket, de javaslatára még a tanácsnak is meg kell állapítania, hogy teljesültek-e a feltételek. Mindez önmagában eltarthat két hónapig.
Navracsics Tibor májusban újra felkereste Hahnt, és utána a sajtónak nyilatkozva egyáltalán nem tűnt nyugtalannak a pocsékul álló dosszié miatt. Sőt a miniszter a biztossal tartott megbeszélésen több, a bizottság által már tisztázottnak hitt témával is előállt, így azzal, hogy csak azokra a modellváltott intézményekre kellene alkalmazni az összeférhetetlenségi szabályokat, amelyek nem részesülnek uniós finanszírozásban. Brüsszel ezt a különválasztást elvi és gyakorlati alapon is következetesen elutasítja, a kormányzat mégis újra és újra előhozakodik vele. A májusi egyeztetést utólag bizottsági részről belső csatornákon katasztrofálisnak nevezték, megkérdőjelezve a kormány tényleges készségét a probléma tisztázására.
A kormány mindenesetre Navracsics ígéretéhez híven május 23-án megküldött Brüsszelnek a kekva tárgyában egy előzetes normaszöveget, amelyből azonban hiányoztak a testület által régóta reklamált kiválasztási kritériumok. Az érvényes szabályok értelmében ugyanis a kuratóriumok saját körben hívják meg (kooptálják) az új tagokat, mindenféle kiválasztási kritérium nélkül. A bizottság június elején küldött válaszából ez nem is maradt ki, miként az is kifogásként merült fel, hogy a kormány egy független szerv helyett (például az Integritás Hatóság) a Brüsszelben a kormány kinyújtott karjának tekintett Állami Számvevőszéket bízná meg a szabályok ellenőrzésével.
Június végén jött a magyar válasz. Ahogy egy bennfentes jellemezte lapunknak: ez egy normaszövegekből és kommentárokból álló vegyes felvágott, amely lényegében elutasította a bizottság „százszor is elismételt” elvárásait. Hahn biztos – ahogy ezt nemrég újságíróknak is nyilatkozta – komolyan elgondolkodott azon, hogy ezek után érdemes-e folytatni a párbeszédet. Végül – inkább csak alibiből – a testület néhány napja mégis reagált, lényegében visszadobva a labdát a magyar térfélre.
Az ügy rétestésztaként nyúlik ahhoz képest, hogy Johannes Hahn szerint akár néhány óra alatt végére lehetne jutni az ügynek, ha – és ezt már mások teszik hozzá – a magyar félnél meglenne a tényleges politikai akarat a megegyezésre. Egy nevének mellőzését kérő forrásunk szerint mindkét oldalon hibákat követtek el a dosszié kezelésében. „Hét hónap alatt elképesztő mennyiségű időt töltöttünk ezzel a kérdéssel, amit akár néhány napon belül is meg lehetne oldani. A bizottságnál egyesek már annyira beleásták magukat a magyar közérdekű alapítványok témájába, hogy nyugodtan ledoktorálhatnának belőle” – jegyezte meg rezignáltan egy illetékes.
Brüsszelben ennyi idő után is nehezen értik a magyar kormány hozzáállását. Alkudozni próbálnak olyan kérdésekről, amelyekre a bizottság már legalább hatszor nemet mondott, és – egy beszélgetőpartnerünk szerint – nem is fog változtatni az álláspontján. Amíg a véleménykülönbségek fennállnak, addig Magyarországnak nem is érdemes megküldenie Brüsszelbe a véglegesnek szánt törvénymódosítások tervezetét, mert a bizottság bizonyosan visszadobja. Így jobb híján marad a pingpong, miközben az utolsó határidő is lejár az Erasmus programban való részvételre.
Úgy tűnik, hogy kormánykörökben továbbra sem aggódnak emiatt. Az aktuális narratíva szerint 2024 júliusáig van pénz a részvételre. A bizottságnál azonban csóválják a fejüket, és kitartanak amellett, hogy ha szeptember 1-jéig nem sikerül rendezni minden kérdést, számos diák lemarad majd a következő szemeszterből a modellváltó egyetemekről.
Brüsszelben állítják: addig fogják ütni a vasat, amíg az uniós pénzügyi érdekek nem lesznek biztonságban. Ehhez alapvetően csak két problémát kellene rendezni: ki és milyen feltételek mellett ülhet az érintett intézmények kuratóriumában.
Ehhez kapcsolódóan: Interjú az EP elnökével: „Senki sem akarja büntetni a magyarokat”
Helyben topogás a kondicionalitási eljárásban
A jogállami feltételrendszerről szóló eljárás leállításához szükséges feltételek teljesítésében – ahogy arról a közelmúltban írtunk – még nagyobb az elmaradás, és hacsak nem változik a magyar kormány(fő) hozzáállása, itt még tovább tarthat a pénzek, praktikusan 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő helyreállítási támogatás blokkolása.
Mint fentebb felidéztük, az Orbán-kormány hosszas tétovázás után, február 15-én, két hónappal a tanácsi végrehajtási döntést követően tette meg a nyitó lépést a sok részből álló problémahalmaz egy elemét, a vagyonnyilatkozatok elektronikus benyújtását illetően. Budapest ezt követően március 10-én egy átfogó módosító csomagot (salátatörvény-tervezetet) juttatott el Brüsszelbe, amelyre április elején válaszolt az Európai Bizottság. A válasz alapvetően elutasító volt, egy zöldtől a mélypirosig terjedő színskálán átlagban sötétnarancs értékelést kapott.
Itt érdemes megállni egy pillanatra, és felidézni a tavaly év végi helyzetet. A bizottság december 7-én tette közzé a november vége utáni második átfogó értékelését a magyar korrekciós intézkedésekről, arra a következtetésre jutva, hogy Magyarország továbbra is adós tizenegy és fél úgynevezett kulcsfontosságú végrehajtási lépés maradéktalan teljesítésével. A kormánynak eredetileg huszonegy szupermérföldkövet kellene teljesítenie az eljárás leállításához és a helyreállítási alaphoz való hozzáféréshez (utóbbihoz összesen huszonhetet, amelyből négy a már említett igazságszolgáltatási reformhoz, kettő pedig az audithoz és az ellenőrzéshez kötődik). Ezt a bizottságnál kulcsfontosságú végrehajtási intézkedésekre bontották le, amelyekből tavaly év végén még tizenkettő-tizenegy és fél megoldása egészében vagy részben hiányzott.
A március eleji, minimális előrelépést produkáló magyar javaslatot csak május 24-én követte a következő, átdolgozott átfogó módosító csomag, amire június végén válaszolt az Európai Bizottság. Mint korábban írtunk róla, ez sem nyerte el a testület tetszését, mert még ezután is úgy látta, hogy legalább tíz alapfeltétel teljesen vagy részben nem teljesül. A még nyitott kérdések meglehetősen széles spektrumot ölelnek fel az Integritás Hatóság jogköreinek bővítésétől kezdve a szinte teljes vagyonnyilatkozati rendszeren át az ügyészség működéséig. Utóbbi esetében a kormány ugyan törvénymódosítással biztosította az ügyészség által fektetett korrupciógyanús ügyek fellebbviteli bíróság elé vitelének lehetőségét, ám ennek ítéletei továbbra sem lennének kötelezők az ügyészségre nézve.
Egy, a tárgyalásokra rálátó forrás szerint egyértelmű, hogy a kormány a politikailag kevésbé fontos, könnyebben kivitelezhető reformok terén lépett, de az igazán fajsúlyos kérdésekben továbbra sem adja be a derekát. Ráadásul – teszik hozzá – Magyarország még a bevállalt intézkedésekkel is megcsúszni látszik, és az sem egyértelmű, hogy a megoldottnak hitt ügyekben is megfelel az elvárásoknak. Mivel az Európai Bizottság mozgásterét egyfelől a közelgő európai választások miatt a hatékonyan lobbizó Európai Parlament, másfelől az uniós döntéseket betűről betűre betartató Európai Számvevőszék erősen behatárolja, megfigyelők szerint mindaddig nem lesz érdemi előremozdulás a helyreállítási pénzek ügyében, amíg a magyar térfélen nem lesz meg a politikai akarat.
Ehhez kapcsolódóan: Gulyás Gergely: Elküldtük az első számlákat Brüsszelnek
Ki zsarol, Brüsszel vagy Orbán?
Az eljárásban beállt patthelyzet az Európai Bizottság számára is viszonylag kényelmes, mert a magyar teljesítési buzgalom hiánya megóvja a kényes döntési helyzetektől. Amíg technikai szinten állnak a dolgok, addig egy esetleges politikai alkura sincs lehetőség. Ezért jelenleg semmi értelme nem lenne egy, Ursula von der Leyen és Orbán Viktor közötti politikai szintű tárgyalásnak – mutatnak rá EU-tisztviselők, emlékeztetve arra, hogy az előbbi kezét egyébként is megkötik a jövőre esedékes parlamenti választások, ha – mint az egyre inkább biztosnak látszik – újabb elnöki mandátumra pályázik a bizottság élén. „Rettentően sok nyitott kérdés van, és ezek nem olyanok, amelyeket Orbán és Von der Leyen egy különalkuban le tudna ütni” – szögezte le egy EU-forrás.
De ami késik, nem múlik. Egyesek szerint a hétéves keretköltségvetés félidei felülvizsgálatára előterjesztett javaslat ellenzésével a magyar miniszterelnök idén ősszel már egy nagyobb politikai alku előtt készítené elő a terepet. Orbán a pénzekért (vagy legalábbis egy részükért) cserében elengedhetné a közös költségvetés közel százmilliárd eurós megfejelését. Tudni lehet, hogy Brüsszel és az egész EU számára kulcsfontosságú lenne új források bevonása a stratégiai célok eléréséhez.
Brüsszeli forrásaink szerint azonban a magyar vezető téved, ha azt hiszi, hogy a zsarolás kifizetődő lesz és működni fog. „Nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben túlzottan zsarolhatók lennénk” – vélekedett egy közeli megfigyelő, hozzátéve, hogy a büdzsé felülvizsgálata magyar érdek is (bár kérdéses, hogy miért fizessen be több pénzt egy kormány valamire, amiből nem kap egy fityinget sem – a szerk.). Ha pedig nem lesz több pénz a helyreállítási alap infláció miatt megnőtt kamatterheinek kifizetésére, a költségvetésből úgyis visszafizetik majd. Egyszerűen nincs más választás.
Johannes Hahnék – akik eleve fel voltak készülve egy magyar árukapcsolási kísérletre – semmit sem bíznának a véletlenre. Egy sajtóbeszélgetésen a költségvetési biztos is elismerte, hogy B terv is készül egy esetleges magyar vétóra. Hogy ez csak üres szólam vagy tényleges szándék, arra legkésőbb ősszel kapjuk meg a választ.
Orbán Viktor idei tusványosi beszédét Brüsszelben is figyelemmel kísérték, és az óvatos nyitás jeleként értelmezték azt a kijelentését, amely taktikai és stratégiai kérdésekben is lehetségesnek nevezte az alkuk kötését. Igaz, a miniszterelnök egy mondattal korábban azt is leszögezte, hogy nem fog meghajolni az EU politikai vagy pénzügyi zsarolása előtt.
