Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

A prágai halálvillamos


Régi prágai villamos

Mielőtt bárki a szívéhez kapna, nem az egyébként kétségtelenül tragikus jelenlegi járványhelyzetben elhunytakat szállító járműről, hanem egy száz évvel ezelőtti - mai szemmel nem kicsit morbid - szolgáltatásról szól az eheti szubjektív prágai levél.

A 20. század elején a gyarapodó cseh főváros külterületein egyre több temetőt hoztak létre. A sok lakos miatt ez elkerülhetetlen volt, a város központibb részein fekvő temetők pedig már nem bírták a terhelést.

Igen ám, csakhogy rögtön jelentkezett egy probléma: a megközelíthetőség. Így aztán az akkoriban a tömegközlekedésért felelős társaság gondolt egyet és elhatározta, összeköti a központi, sűrűbben lakott részeket a külvárosi temetőkkel.

Ebben eddig nem lenne semmi különös, csakhogy ezeken a temetői villamosokon nem csak emberek utaztak volna szeretteik sírjához, ezeken szállították volna az elhunytakat is a koporsókban.

Mi több, a temetőig tartó úton gyászszertartásokat is terveztek, ami egy egészen morbid találkozása a 19. századi rituáléknak és a hatékonyságot előtérbe helyező 20. századi modern technikának.

Nem a csehek kezdték

Noha az ötlet kifejezetten kafkai (ha már Prága...), eredetileg mégsem a cseheknek jutott eszébe, hanem az olaszoknak. A 19. század végén ugyanis a milánói Cimitero Monumentale temető egyszerűen megtelt, ezért újat kellett létrehozni.

A helyszín a várostól 7 kilométerre északnyugatra fekvő Musocco lett. A Cimitero Maggiore 1895-ben nyílt meg, a közlekedést pedig villamosokkal oldották meg. Az ötlet olyannyira bevált, hogy 1913-ban már nyolc motoros és öt ló vontatta villamos közlekedett a város és a temető között.

Prága még csak nem is a második volt a sorban, mert időközben a Párizs melletti Vincennes is átvette az ötletet.

Közbeszólt a világháború

Visszatérve Prágába, a megvalósítás nem ment könnyen. Az elképzelés szerint minden egyes villamos két kocsiból állt volna, mindkettőben nyolc gyászolónak lett volna hely a koporsó mellett (a pap külön kupát kapott).

Csakhogy időközben kitört az I. világháború, a villamosokkal pedig inkább a pályaudvarokat kötötték össze a kórházakkal a sebesült katonák szállítását segítendő.

1917. október 22., délután 3 óra

Végül aztán csak elindult az első „halálvillamos”, méghozzá 1917. október 22-én, hétfő délután 3 órakor. A 152-es villamos egészen addig teljesen átlagos utasokat szállított.

Az átalakítást követően négy koporsó fért fel rá, a számot levették róla, helyére egy világító kereszt került és fehér keresztet festettek az egyébként feketére mázolt jármű oldalára is.

A köznyelv gyorsan el is nevezte az (egyébként az Olšany temetőbe járó) járművet Fekete Máriának. A villamost katonák működtették, az ő feladatuk volt a koporsók fel- és lepakolása is.

A prágai „halálvillamos” végül kevesebb, mint két évig működött.

Prágai levél - mi ez? A Szabad Európa újraindulásával felélesztettünk egy talán feledésbe ment műfajt is, amelynek lényege, hogy a külföldről tartalmat szolgáltató médiumok (amilyen a Szabad Európa Rádió vagy a BBC Magyar Adása volt) megpróbálták kicsit szubjektívabb módon bemutatni a magyar közönségnek a helyi hétköznapokat is. A heti rendszerességgel jelentkező rovatban a prágai és cseh életet, kultúrát, történelmet próbáljuk meg közelebb hozni, illetve megmutatni, milyennek látszik Magyarország 500 km távolságból.
A Prague Morning és a Novinky cikkeinek felhasználásával.
  • 16x9 Image

    Csák Gyula

    Csák Gyula a Szabad Európa magyar szerkesztőségének igazgatója. Közel 25 éve dolgozik újságíróként, szerkesztőként és vezetőként. Volt a BBC, az Euronews, az Inforádió, a Magyar Rádió és a Rádió C munkatársa egyaránt.

XS
SM
MD
LG