Mielőtt bárki a szívéhez kapna, nem az egyébként kétségtelenül tragikus jelenlegi járványhelyzetben elhunytakat szállító járműről, hanem egy száz évvel ezelőtti - mai szemmel nem kicsit morbid - szolgáltatásról szól az eheti szubjektív prágai levél.
A 20. század elején a gyarapodó cseh főváros külterületein egyre több temetőt hoztak létre. A sok lakos miatt ez elkerülhetetlen volt, a város központibb részein fekvő temetők pedig már nem bírták a terhelést.
Igen ám, csakhogy rögtön jelentkezett egy probléma: a megközelíthetőség. Így aztán az akkoriban a tömegközlekedésért felelős társaság gondolt egyet és elhatározta, összeköti a központi, sűrűbben lakott részeket a külvárosi temetőkkel.
Ebben eddig nem lenne semmi különös, csakhogy ezeken a temetői villamosokon nem csak emberek utaztak volna szeretteik sírjához, ezeken szállították volna az elhunytakat is a koporsókban.
Mi több, a temetőig tartó úton gyászszertartásokat is terveztek, ami egy egészen morbid találkozása a 19. századi rituáléknak és a hatékonyságot előtérbe helyező 20. századi modern technikának.
Nem a csehek kezdték
Noha az ötlet kifejezetten kafkai (ha már Prága...), eredetileg mégsem a cseheknek jutott eszébe, hanem az olaszoknak. A 19. század végén ugyanis a milánói Cimitero Monumentale temető egyszerűen megtelt, ezért újat kellett létrehozni.
A helyszín a várostól 7 kilométerre északnyugatra fekvő Musocco lett. A Cimitero Maggiore 1895-ben nyílt meg, a közlekedést pedig villamosokkal oldották meg. Az ötlet olyannyira bevált, hogy 1913-ban már nyolc motoros és öt ló vontatta villamos közlekedett a város és a temető között.
Prága még csak nem is a második volt a sorban, mert időközben a Párizs melletti Vincennes is átvette az ötletet.
Közbeszólt a világháború
Visszatérve Prágába, a megvalósítás nem ment könnyen. Az elképzelés szerint minden egyes villamos két kocsiból állt volna, mindkettőben nyolc gyászolónak lett volna hely a koporsó mellett (a pap külön kupát kapott).
Csakhogy időközben kitört az I. világháború, a villamosokkal pedig inkább a pályaudvarokat kötötték össze a kórházakkal a sebesült katonák szállítását segítendő.
1917. október 22., délután 3 óra
Végül aztán csak elindult az első „halálvillamos”, méghozzá 1917. október 22-én, hétfő délután 3 órakor. A 152-es villamos egészen addig teljesen átlagos utasokat szállított.
Az átalakítást követően négy koporsó fért fel rá, a számot levették róla, helyére egy világító kereszt került és fehér keresztet festettek az egyébként feketére mázolt jármű oldalára is.
A köznyelv gyorsan el is nevezte az (egyébként az Olšany temetőbe járó) járművet Fekete Máriának. A villamost katonák működtették, az ő feladatuk volt a koporsók fel- és lepakolása is.
A prágai „halálvillamos” végül kevesebb, mint két évig működött.
