A történelmi és a szimbolikus jelző egyaránt helyénvaló az Európai Bizottság pénteki döntésével kapcsolatban, amelyben azt javasolta, hogy Ukrajna, Moldova és Georgia is kapjon európai perspektívát – más szóval elsőként jelentette be, hogy a három ország a jövőben az Európai Unió tagja lehet.
Ukrajna és Moldova esetében a bizottság még tovább ment, és azt javasolta, hogy a két ország kapjon európai uniós tagjelölti státuszt, ami az első lépés a csatlakozás hosszú folyamatában.
A döntés történelmi jelentőségű, mert Oroszország ukrajnai inváziója előtt ezt politikailag lehetetlennek tartották.
Négy hónappal ezelőtt a brüsszeli folyosókon még kinevették volna, ha valaki felveti, hogy az Európai Bizottság véleményt fogalmaz meg erről a három országról, arról nem is beszélve, hogy közülük kettőnek tagjelölti státuszt javasol.
A bizottság döntése ráadásul erősen szimbolikus. Semmi konkrétumot nem tartalmaz, és nem is változtat azonnal a helyi viszonyokon egyik országban sem, főképp nem a háború sújtotta Ukrajnában. A bombázás nem szűnik meg a Donbászban; mindhárom országra mérhetetlenül nehéz politikai és gazdasági reformok várnak; és a korrupció ugyanannyira jelen van, mint korábban.
Brüsszel ugyanakkor két csoportra osztotta a három egykori szovjet tagköztársaságot. Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy Ukrajna és Moldova kapjon tagjelölt státuszt, majd teljesítsenek bizonyos feltételeket, hogy továbbléphessenek a csatlakozás folyamatában. Georgia esetében azonban előbb teljesíteni kell bizonyos feltételeket, hogy egyáltalán szóba jöhessen ez.
Míg az uniót lenyűgözi Ukrajna bátorsága és ellenállóképessége a Moszkva által indított háborúban, valamint Moldova reformorientált kormánya, Georgiával kapcsolatban aggodalmak merültek fel az elmúlt években tapasztalt „politikai visszalépés” miatt. Sokatmondó, hogy a bizottság első feltétele Georgia esetében az volt, hogy az ország erősítse a politikai polarizációt, megelőzve olyan egyéb feltételeket, mint „a teljes mértékben és valóban független igazságszolgáltatás” biztosítása és „még erőteljesebb lépések a szabad, professzionális, pluralista és független médiakörnyezet garantálására”. Ezek régóta fennálló brüsszeli kritikák, amelyeket a dél-kaukázusi ország eddig nehezen tudott kezelni.
Georgia ezért az EU-tagságra várók sorában hátrébb került, Bosznia-Hercegovinához hasonlóan, amely bonyolult politikai berendezkedése miatt nehezen teljesíti a Brüsszel által három évvel ezelőtt előírt tizennégy ajánlást, hogy potenciális tagjelölt országból tényleges tagjelöltté váljon. Jelenleg Észak-Macedónia, Montenegró, Albánia, Szerbia és Törökország rendelkezik hivatalos tagjelöltstátusszal.
Fontos megjegyezni, hogy a bizottság javaslata csak egy ajánlás. A valódi döntést csütörtökön és pénteken, a brüsszeli csúcstalálkozón hozzák meg, ahol a 27 uniós tagállamnak egyhangúlag kell támogatnia az elfogadását.
Bár most úgy tűnik, hogy a legtöbb, ha nem az összes tagállam támogatja a tagjelöltstátuszokat, a rideg valóság az, hogy az EU bővítése nem túl népszerű. Kevesebb mint egy évvel ezelőtt egyes tagállamok még azt is megkérdőjelezték, hogy a bővítés szót kell-e használni a nyugat-balkáni tagjelöltek esetében.
Még ha jóvá is hagyják a tagjelölti státuszt, a folyamat hosszú és lassú. Montenegró például, amely Moldovánál és Ukrajnánál is kisebb, gazdagabb ország, és nem küzd befagyott konfliktusokkal, már vagy tizenkét éve tagjelölt. Bár Podgorica szépen, lassan halad előre a reformok terén, kevés az esély arra, hogy egyhamar csatlakozhat, Törökország pedig 23 éve tagjelölt. Az a szóbeszéd járja, hogy a hosszú határidők egyáltalán nem zavarják sok uniós ország vezetőjét.
Miközben tehát Moldovának és Ukrajnának – és kisebb mértékben Georgiának – ünnepelnie kellene az új európai perspektívát, amely néhány hónapja még elképzelhetetlen volt, az uniós csatlakozáshoz vezető út még mindig hihetetlenül hosszú.
