Irán és Oroszország tovább fejleszti védelmi együttműködését, és olyan fegyverekkel és katonai technológiákkal kereskedik egymással, amelyek azonnali szükségleteket elégítenek ki. Irán legutóbbi beszerzései között új orosz vadászrepülőgépek, fejlett rakétaelhárító rendszerek és kibertechnológiai fegyverek szerepelnek katonai drónokért és lőszerekért cserébe. Szakértők szerint nem világos, hogy Moszkva és Teherán fegyvercsere-partnersége hosszú távú-e, vagy csupán a szankciókkal sújtott barátok alkalmi együttműködése.
Amikor Ebrahim Raiszi iráni elnök 2022 elején Moszkvába látogatott, nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy olyan védelmi szerződésekkel távozik, amelyekkel megkerülheti a nemzetközi szankciókat és kihasználhatja a Teheránnal folytatott fegyverkereskedelemre vonatkozó ENSZ-embargó lejártát.
Orosz vadászgépek, fejlett rakétavédelmi rendszerek és más csúcstechnológiás katonai felszerelések szerepeltek a kívánságlistáján. De felmerültek kérdések is: mit tudna a szankciókkal sújtott, pénzben és technológiában szűkében lévő Irán cserébe felajánlani az energiában gazdag Oroszországnak? És hajlandó lenne-e Oroszország fejlett katonai technológiát küldeni Iránnak, kockáztatva ezzel a rivális államok és fontos közel-keleti vásárlók felbosszantását?
Oroszország ukrajnai inváziója – egy hónappal Raiszi látogatása után – megadta erre a választ.
Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a háború sokkal tovább fog elhúzódni, mint ahogy a Kreml várta, és kimerülőben van Oroszország arzenálja, Moszkva Iránhoz fordult katonai drónokért, amelyek az orosz háborús erőfeszítés hatékony kiegészítőinek bizonyultak. Az iráni rövid hatótávolságú rakéták, valamint lövedékek és lőszerek a jelentések szerint segítettek a fogyatkozó készletek feltöltésében. Vannak arra utaló jelek is, hogy a jövőben Irán akár ballisztikus rakétákat is szállíthat.
Cserébe Irán fejlett orosz Szu–35-ös harci repülőgépek, SZ–400-as rakétaelhárító rendszerek, egy katonai műhold és más, régóta vágyott katonai felszerelések szállítására számít. A CNN arról számolt be, hogy az Egyesült Államok által Ukrajnának szállított fegyvereket, amelyeket Oroszország a harctéren zsákmányolt, továbbküldi Iránnak, ahol azokat igyekeznek visszafejteni, hogy a nyugati technológiával megegyező iráni gyártású fegyvereket állítsanak elő.
A The Wall Street Journal e heti beszámolója szerint pedig Oroszország fejlett megfigyelőszoftverek biztosításával támogatja Teherán erőfeszítéseit az ismétlődő rendszerellenes tüntetések visszaszorítására.
Ehhez kapcsolódóan: Oroszország új támadáshullámot indított drónokkal Kijev ellen
A Szu–35-ös üzlet
Közvetlenül azután, hogy az Irán elleni ENSZ-fegyverembargó 2020-ban lejárt, Teherán örömmel vette a lehetőséget, hogy megerősítheti biztonságát.
A fegyvertilalom feloldása része volt az Irán és a világhatalmak között 2015-ben aláírt, tetszhalott atomalku feltételeinek, amely Teherán érzékeny nukleáris tevékenységét korlátozta a nemzetközi szankciók alóli mentességért cserébe.
A 13 éves embargó megtagadta Irántól a hagyományos fegyverek behozatalát vagy kivitelét, így Teherán nagyrészt saját haditechnikájától függött, hogy lépést tartson regionális ellenségeivel, Szaúd-Arábiával és Izraellel.
A fennmaradó amerikai szankciók továbbra is korlátozták Irán lehetőségét a technológia behozatalára, különösen az olyan technológiák kapcsán, amelyek segíthetik Irán feltételezett nukleáris fegyverek kifejlesztésére irányuló erőfeszítéseit, az Európai Unió pedig fenntartotta a hagyományos fegyverekre és rakétatechnológiára vonatkozó saját fegyverembargóját, hogy megpróbálja rávenni Iránt az atomalku betartására, miután Washington 2018-ban egyoldalúan kilépett a megállapodásból.
Az ENSZ-embargó feloldása azonban ablakot nyitott az Iránnal folytatott hagyományos fegyverkereskedelem előtt, amiben a legvalószínűbb beszállító Oroszország és Kína.
Raiszi fordulópontnak nevezte 2022 januárjában tett kétnapos moszkvai látogatását Teherán és Oroszország kapcsolatában, mivel iráni tisztviselők érdeklődésüket fejezték ki az ötödik generációs orosz vadászrepülőgépek, légvédelmi rendszerek, helikopterek és harckocsik vásárlása iránt. Elismerve azonban Irán szűkös költségvetését, védelmi szakértők úgy látták, hogy Irán valószínűleg nem fog megfizethetetlenül drága harci repülőgépekbe beruházni.
Légi harcos veteránok
Irán évtizedek óta küzd légiereje fenntartásáért, amely nagyrészt az 1979-es iszlám forradalom előtt vásárolt amerikai repülőgépekből áll – némelyikük még a hatvanas évekből származik. A hosszú ideje tartó amerikai szankciók megtagadták Irántól az öregedő F–5-ösök, F–14-esek és F–4 Phantomok pótalkatrészeihez való hozzáférést, így Iránnak ma egy amerikai repülőgépekből, amerikai repülőgépekről mintázott iráni gyártású repülőgépekből, valamint néhány, a kilencvenes években vásárolt kínai és orosz harci repülőgépből álló szedett-vedett flottája van.
Míg évekig elutasították Iránnak az orosz négy plusz generációs Szu–30-as többcélú vadászbombázókra vonatkozó igényét, a Szu–35-ös, egy negyedik generációs vadászbombázó és Oroszország egyetlen sorozatban gyártott, exportra szánt vadászrepülője meglepő módon Irán legnagyobb reményének látszik légierejének korszerűsítésére.
2022 januárjában, amikor az Ukrajna elleni közelgő orosz invázióval kapcsolatos aggodalmak közepette az Egyesült Államok fokozta a szankciós nyomást, Egyiptom lemondott egy Szu–35-ösök szállítására vonatkozó, kétmilliárd dollár értékűre becsült szerződésről. Kairó lépését Indonézia és Algéria hasonló döntése követte.
„A Szu–35-ös a legjobb többcélú vadászgép, amelyet az Iráni Iszlám Köztársaság légiereje (IRIAF) rövid időn belül remélhetőleg beszerezhet – írta a Szabad Európának Jeremy Binnie, a Jane’s globális hírszerző cég közel-keleti védelmi szakértője kommentárjában. – A repülőgépek a Komszomolszk-na-Amure repülőgépgyárban állnak a szabadban, amióta 2020-ban elkezdtek lejönni a gyártósorról.”
Bár várható volt, hogy Irán megpróbálja majd megszerezni az egykor Egyiptomnak szánt Szu–35-ösöket, a vitás pont az volt, hogy Teherán hajlandó lesz-e a fegyverfejlesztési programok vagy a nagyhatalmú Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) költségvetésének rovására forrásokat elkülöníteni a légierő számára.
Januárban az iráni félhivatalos Tasznim hírügynökség idézte Sahriar Hejdarit, az iráni parlament nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottságának vezetőjét, aki azt mondta, hogy Irán már ebben a hónapban 24 darab Szu–35-öst kaphat. Hejdari azt is elmondta, hogy Irán helikoptereket, légvédelmi rendszereket és rakétarendszereket rendelt Oroszországtól.
Bár a Szu–35-ös üzlet konkrétumai nem kerültek megerősítésre, Binnie szerint „feltételezhetjük, hogy Oroszország sürgős igénye az öngyilkos támadó drónokra segített az egyenletet” az iráni légierő javára billenteni. Ez – tette hozzá – „azt az érdekes orosz számítást tükrözné, hogy ezek az olcsó, de nagy hatótávolságú fegyverek valójában hasznosabbak, mint a fejlett többcélú vadászgépek” az ukrajnai háborúban.
A Szu–35-ösöknek nem hízelgő a mérlege az ukrajnai háborúban, az ukrán erők állítása szerint többet is lelőttek. A modernebb vadászgépek ukrajnai harctérre való telepítése nyomán azonban Kijev aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy jelentősen megerősödik Oroszország képessége a légtér uralására.
Binnie kifejtette, hogy szerinte a Szu–35-ösöket „elsősorban a levegő-levegő szerepkörben fogják használni, mélyen Irán belsejében állomásoztatva őket, hogy növeljék túlélőképességüket, és így a nukleáris és más stratégiai létesítmények megtámadására érkező repülőgépek elfogására lehessen őket bevetni”.
Hozzátette: ezek lényegében átveszik majd az Irán középső részén, Iszfahán tartományban állomásozó, amerikai gyártmányú F–14-esek szerepét, miközben „hatalmas előrelépést jelentenek a hetvenes évekbeli repülőgépekhez képest”.
Az együttműködés támasztotta kihívások
Egy nemrégi közel-keleti útja során Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter aggodalmát fejezte ki Oroszország és Irán elmúlt évben elmélyült katonai együttműködése miatt, mondván, hogy ez „komoly kihívásokat jelent” a régió számára.
Austin kiemelte annak „halálos következményeit”, hogy Irán drónokkal látja el Oroszországot, valamint azt a lehetőséget, hogy Moszkva „technológiát küld Iránnak a segítségért cserébe”.
Austin továbbá megerősítette az Egyesült Államok elkötelezettségét, hogy soha nem engedi meg Iránnak, hogy atomfegyverhez jusson.
Egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy az atomhatalom Oroszország és Irán védelmi együttműködése túlmutatna a hagyományos fegyvereken.
A Szu–35-ösök Iránnak történő átadása, bár segít, de nem tekinthető csodaszernek a légierő képességeinek javítására a jobban felszerelt regionális ellenségekkel szemben.
Habár az orosz SZ–400-as rakétaelhárító rendszer, amelyből az iráni média szerint legalább egyet már megrendeltek, növelheti Irán képességét a potenciális légicsapások kivédésére, az átadása nem sérti az ENSZ korábbi vagy az EU meglévő fegyverembargóját, mivel védelmi fegyverről van szó.
Csak flört és más semmi?
Ami a jövőbeni fegyverüzleteket illeti, Binnie elmondta: arra számít, hogy mind Moszkva, mind Teherán óvatos megközelítést alkalmaz, amely nem kockáztatja saját védelmi rendszerének gyengítését vagy csúcstechnológia átadását.
„Például az importkorlátozások miatt az orosz hadiipar valószínűleg nehezen fogja tudni pótolni bármelyik SZ–400-ast, amelyet kivesznek a hadrendből és átadnak Iránnak – véli Binnie. Emellett – a ballisztikus vagy cirkálórakéták szállítása Oroszországnak csökkentené Irán elrettentő erejét egy támadással szemben.”
Fejlett orosz harckocsikat, amelyek sokat érnek az ukrajnai fronton, valószínűleg szintén nem fognak ajánlani Iránnak.
Az Irán és Oroszország elleni jelenlegi amerikai szankciók állásáról szólva Peter Piatetsky, az amerikai pénzügyminisztérium volt tisztviselője – aki jelenleg a Castellum.AI tanácsadó cég vezérigazgatója – azt mondta, hogy nem arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a két állam közötti készpénz- vagy barterüzleteket.
„Ez nem azt jelenti, hogy a szankciók nem hatékonyak, egyszerűen nem arra tervezték őket, hogy fizikai tárgyakat, például készpénzt vagy fegyvereket foglaljanak le – mondta. – A szankciókat az érintett személyekre lehet kivetni, de mivel mind Irán, mind Oroszország nemzetközi pária, úgy tűnik, nem érdekli őket.”
Ami azt a kérdést illeti, hogy Oroszország és Irán védelmi ügyletei a belföldi gazdasági problémák, a szankciók és a nemzetközi nyomás miatt a kölcsönös szükségletek jelenlegi állapotán túl is fennmaradhatnak-e, Piatetsky szerint ez is ugyanúgy fog lejátszódni, mint bármely más kapcsolat.
„Ami kényelmi kapcsolatként kezdődik, válhat valódi partnerséggé, a valódi partnerségek összeomolhatnak és tranzakciós jellegűvé válhatnak, a valódi partnerségek elviselik a stresszt, megerősödhetnek, a felek belemehetnek egy kényelmi kapcsolatba is, és a neheztelés és a küldetés összehangolásának hiánya ellenére is benne maradhatnak, mivel nem tudnak jobb lehetőségeket találni” – mondta.
„Oroszország és Irán az utóbbiba tartozik.”
