Az Európai Unió megkülönböztetett figyelemmel fordul ezekben a hetekben Tunézia felé. Az észak-afrikai ország válhat az EU első számú partnerévé az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, amely törekvést komplex csomagként, más területekre kiterjedő együttműködések összességeként igyekszik láttatni az EU. A hangsúly azonban mégis a migráción van, ami ugyanakkor komoly támadási felületet is jelent. Tunézia autokrata vezetése sem a saját népét, sem a migránsokat nem kíméli – most az EU még fizetni is fog ezért.
Július 16-án Tuniszba utazott Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Mark Rutte holland és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, akik Kaisz Szajed elnökkel aláírtak egy együttműködési megállapodást, amely a jövőbeni szerződések kerete lesz. A delegáció összeállítását sok bírálat érte, de ha csak a migrációs vonatkozásokat nézzük, érthető a két miniszterelnök jelölése/küldése a tagállamok részéről. Rutte egy olyan ország kormányfője, amely a migránsok célországának számít, kitéve a másodlagos mozgásoknak. A kormány éppen megbukott a bevándorlók helyzete, kezelése miatt, a koalíció felbomlott, új választások jönnek; Olaszország pedig az első számú frontországnak számít, a legtöbb érkezővel és a legfeszítőbb problémákkal a menedékkérők ellátása terén. Úgy sikerült az olaszokat megnyerni a tagállamok között nagy többséggel – magyar és lengyel ellenszavazattal – kikristályosodott migrációkezelési jogszabály támogatójának, hogy számukra Tunézia potenciális visszaküldési célország lehet. Hogy mindez pontosan mennyit jelent majd az európai adófizetőknek, egyelőre nem lehet tudni, de iránymutatóként egy hétszázmillió eurós csomagot terjesztettek be. Összehasonlítva a törökországi menekülttáborok emberi körülményeinek fenntartására eddig fizetett hatmilliárd euróval, ez még nem is sok, főleg úgy, hogy a migrációkezelésen túl számos egyéb cél szerepel benne.
„A geopolitikai bizonytalanság idején fontos, hogy elmélyítsük az együttműködést stratégiai partnereinkkel” – indokolta Ursula von der Leyen a tunéziai kapcsolatot a megállapodás aláírása után.
Ehhez kapcsolódóan: A zöldhatáron vagy a kerítést létrával leküzdve hozzák át az embereket – Így dolgoznak az embercsempészek
Öt pillér
A Tunéziának felkínált csomagnak öt eleme van: makrogazdasági stabilitás, gazdaság és kereskedelem, zöldenergia-átállás, emberek közötti kapcsolatok, valamint migráció és mobilitás. Tunézia tulajdonképpen a csőd szélén áll, a koronavírus-járvány, az infláció és a nyersanyagárak növekedése mellett csökkenő külföldi befektetésekkel, emiatt növekvő munkanélküliséggel kell számolnia. Ennek enyhítésére az EU 150 millió eurót biztosítana, mivel Tunézia összeomlása kezelhetetlen helyzetet idézne elő, elsősorban a migráció várható megugrása miatt.
A legnagyobb tétel az a 307,6 millió euró, amely a Tunézia és Olaszország közötti, megújuló forrásokból előállított villamos energia szállítására szolgáló vezeték fejlesztését segíti. 150 millió euró jutna a tizenegy mediterrán ország által használt optikai szálas technológia összekapcsolására, ez a Medusa program.
A migrációhoz kapcsolódó pillér 105 millió eurót tartalmaz. Ennek célja egyrészt a határigazgatás megerősítése, az embercsempészek elleni küzdelem hatékonyságának javítása, valamint a menedékre nem jogosultak visszatérítése. Az EU például azt várja el, hogy egy olyan rendszer működjön Tunéziában, amelynek révén azonosítani lehet a menedékkérőket; a rendszert összekötnék az európai adatbázissal. Vagyis akiről már itt kiderül, hogy nem kaphat nemzetközi védelmet, mert például már megjárta egyszer Európát, azt Tunéziából visszafordítják. Azt is elvárják a tunéziai hatóságoktól, hogy feltétel nélkül fogadják vissza saját polgáraikat. Egyebekben a pénzből a hatóságok kutató-mentő hajókat, autókat, radarokat, egyéb műszaki eszközöket, felszereléseket vásárolhatnak. Az eddigi ismeretek szerint nincsenek speciális záradékok, biztosítékok a migránsokkal kapcsolatos bánásmódra vonatkozóan, holott legtöbbször éppen ezért támadják a megállapodást. Ugyanakkor természetesen itt is érvényes az az általános formula, hogy az uniós pénz nem használható fel semmiféle jogsértés támogatására. Azt sem kérik Tunéziától, hogy létesítsen gyűjtőtáborokat az EU-ból visszafordított kérelmezők számára.
Tunézia a kaotikus állapotok között működő Líbiával együtt az az ország – már csak közelségük okán is –, ahonnan Európa felé útnak indítják a rosszul felszerelt bárkákat, sokszor több száz emberrel a fedélzetükön. Ezen a középső földközi-tengeri útvonalon 2021 és 2022 között 51 százalékkal nőtt az átkelők száma, ami a Frontex adatai szerint a tavalyi évet illetően 102 ezer személy. Ami Tunéziát illeti: 45 ezer fő indult innen útnak, akik közül csak ötezren voltak tunéziaiak, holott korábban ők tették ki a legnagyobb arányt. A többiek egyebek mellett Egyiptomból, Elefántcsontpartról, Szíriából, Afganisztánból, Pakisztánból és Bangladesből érkeztek.
Ehhez kapcsolódóan: Mi lesz, ha most mégsem fordul vissza, miután nekiment a falnak? Orbán és az EU új migrációs megállapodása, I. rész
Heves vita a parlamentben
Ezt a konstrukciót igyekezett megvédeni az Európai Parlamentben Ylva Johansson belügyi biztos, akit az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság kért meg arra, hogy beszéljen a elképzelésről.
„Tunézia a stratégia partnerünk, szoros együttműködésben dolgozunk, hogy kezelni tudjuk a migrációs hullámot” – tért rögtön a lényegre a biztos. Kiemelte az emberkereskedelem elleni fellépést, mert a bűnözők „nem Európába, hanem a halálba indítják a migránsokat”. Igyekezett elejét venni a várható támadásoknak, és azt mondta, hogy az európai finanszírozásnak összhangban kell lennie az alapvető jogok tiszteletben tartásával, a pénzek felhasználását pedig az EU ellenőrzi. Éppen erre voltak kíváncsiak a képviselők, akik azt szerették volna tudni, miért fizet az EU azért, hogy visszaküldjék a migránsokat a sivatagba – jó eséllyel meghalni. A holland liberális Sophie in ’t Veld így fogalmazott: „Egy diktátorral kötöttünk megállapodást, aki kegyetlen és megbízhatatlan, aki a tárgyalások alatt a sivatagba küldte az embereket. Ez az egész egy rossz vicc!”
A svéd szélsőbaloldali képviselő, Malin Björk kijelentette: „Ez egy szégyenletes megállapodás, és elfogadhatatlan. Zöld utat ad az elnyomó politikának.”
Szajed elnököt valóban nem nehéz bírálni kijelentései miatt. Előszeretettel ad terepet az olyan összeesküvés-elméleteknek, amelyek szerint az „elit” fekete-afrikai emberekkel akarja lecserélni a fehér bőrű lakosságot. Egyébként is gyakran hangoztat rasszista nézeteket, februárban például azt állította, hogy az Afrika belső részeiből érkező „illegális bevándorlók hordái” részei a „Tunézia demográfiai összetételének megváltoztatására irányuló bűnözői tervnek”. Ezekért a kijelentésekért az ENSZ is bírálta Szajedet.
Az emberi jogi biztos is aggódik
Aggódik a fejlemények miatt Dunja Mijatović, az Európa Tanács (amely egy 46 tagú páneurópai szervezet, és nem az EU intézménye) emberi jogi biztosa. „Az európai államok Tunéziával folytatott migrációs együttműködését egyértelmű emberi jogi biztosítékoknak kell alávetni” – jelentette ki közleményében.
„Az átfogó emberi jogi biztosítékoknak az Európa Tanács tagállamai és harmadik országok – köztük Tunézia – közötti minden migrációs együttműködési tevékenység szerves részét kell képezniük. Ezeknek biztosítaniuk kell, hogy a támogatás sem közvetlenül, sem közvetve nem eredményezi emberi jogok megsértését e harmadik országok részéről. A közelmúltban jelentett súlyos emberi jogi jogsértések Tunéziában a menekültekkel és migránsokkal szemben csak még sürgetőbbé teszik az ilyen biztosítékok beépítését” – fűzte hozzá.
Dunja Mijatović úgy látja, hogy az EU–Tunézia-dokumentumban csak nagyon általános megfogalmazás olvasható az emberi jogokról, és nincs konkrét utalás arra vonatkozóan, hogy bevezetnek-e biztosítékokat, vagy mik lennének azok. Az emberi jogi biztos ezért felszólítja az Európa Tanács azon tagállamait, amelyek egyben EU-tagállamok is, hogy „szorgalmazzák a bevezetendő emberi jogi biztosítékok azonnali tisztázását, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy a megállapodás migrációval kapcsolatos vonatkozásait ne hajtsák végre a megfelelő biztosítékok meghozataláig”.
Apró betűs rész
A megállapodás részleteit böngészve a magyar olvasónak feltűnhet egy érdekes rész, amely arra utal, hogy hamarosan Tunézia is részese lehet azoknak az egyetemi programoknak, amelyekből Magyarország éppen most zárja ki magát.
„Fokozott együttműködés az oktatás, a kutatás és az innováció terén, beleértve Tunézia fokozott részvételének lehetséges támogatását a Horizont Európa, az Erasmus+ és a Kreatív Európa programban” – szerepel a célkitűzések között.
Az Európai Unió és Tunézia közötti együttműködés különböző részei csak akkor valósulhatnak meg, ha erről – hasonlóan bármilyen EU-s döntéshez – a társjogalkotók (a tagállamok és a parlament) meghozzák a megfelelő jogalkotási aktusokat.
