A tálibok meglepetésre egy villámgyors augusztusi offenzíva során átvették a hatalmat Afganisztánban. A militáns csoportnak azonban számos kihívással kell szembenéznie, többek között a rivális Iszlám Állam Horászán (IS-K) militánsai jelentette fenyegetéssel, a növekvő belső feszültséggel, valamint azzal, hogy nem sikerült hazai és nemzetközi támogatást szereznie.
A fundamentalista harcosok egy sor olyan politikai, társadalmi és gazdasági válsággal – a gazdaság szabadesésével és a pusztító humanitárius krízissel – küzdenek, amelyek közvetlen kihívást jelentenek keményvonalas uralmukra, amelyet az egyre szélesedő belső szakadékok, a nemzetközi elszigeteltség és a rivális Iszlám Állam Horászán szélsőséges csoport is aláás.
Szami Júszafzáj veterán afgán újságíró, aki kilencvenes évekbeli megjelenésük óta tudósít a tálibokról, azt mondja, hogy a harcosok inkább győzelmi mámorban úsznak, mintsem a kormányzással foglalkoznának.
„Buborékban ragadtak – mondta Júszafzáj a Szabad Európának. – A háború volt az egyik fejezet. A gazdaság irányítása, az afgánok egységben tartása és a nemzetközi elismerés megszerzése a másik.”
Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a tálibok valószínűleg növekvő belső ellenállással kénytelenek szembenézni. A hatalom visszaszerzése óta számos jogot visszavontak, széles körű emberi jogi visszaéléseket hajtottak végre és háttérbe szorították az ország számos etnikai és vallási csoportját.
Egy ilyen forgatókönyv új polgárháborút robbanthat ki Afganisztánban, figyelmeztetnek a megfigyelők, az ország ismét a nemzetközi terroristacsoportok melegágyává válhat.
„Minimális kormányzással”
Afganisztán becslések szerint 38 millió lakosa nagy árat fizetett a tálibok hatalomra kerülése óta.
Az ország segélyektől függő gazdasága nagyrészt összeomlott, miután számos külföldi adományozó felfüggesztette a támogatást. A militáns csoport csak néhány országtól kapott közvetlen segélyt, beleértve készpénzt és alapvető élelmiszereket.
A tálibok ismét sürgetik Washingtont, hogy oldja fel az Egyesült Államokban tartott és befagyasztott mintegy 9,4 milliárd dollárnyi afgán központi banki tartalékot. Amerikai tisztviselők azonban ódzkodnak attól, hogy pénzt adjanak át egy olyan csoportnak, amely továbbra is kapcsolatban van az al-Káida terroristahálózattal, és amelynek vezetői nemzetközi szankciók hatálya alatt állnak.
Afganisztán emiatt készpénzhiánnyal, bankbezárásokkal és a külföldről az országba irányuló pénzátutalások felfüggesztésével szembesült. Ez pedig táplálja a hiperinflációt és az élelmiszerárak emelkedését.
A tálib hatalomátvétel súlyosbította a humanitárius válságot, a nemzetközi szervezetek katasztrófára figyelmeztettek.
Az ENSZ szerint több mint 23 millió afgán számára válhat létfontosságúvá az élelmiszersegély télen.
„A táliboknak belátható időn belül szembe kell nézniük az összeomlott gazdasággal és egy humanitárius válsággal, ami cselekvésre kényszeríti a kormányt – mondja Marvin Weinbaum, a washingtoni Közel-keleti Intézet Afganisztán- és Pakisztán-tanulmányok igazgatója. – Minden valószínűség szerint a tálibok be fogják érni minimális kormányzással, még akkor is, ha hatalmon maradnak.”
Egyetlen ország sem ismerte el a tálib kormányt. A külföldi kormányok és szervezetek óvakodnak attól, hogy közvetlen segítséget küldjenek a rezsimnek.
Weinbaum szerint az elismerés visszatartása az egyetlen befolyásolási eszköz, amellyel a nemzetközi közösség hatni tud a tálibokra.
„Gyakorlatilag eme államok mindegyike olyan kabuli kormányt szeretett volna, ahol a tálibok nem monopolizálják a hatalmat. Az a táliboknak címzett felszólítás, hogy alakítsanak ki egy, a társadalom széles rétegeit képviselő rendszert, és folytassanak mérsékel szociális politikát, próbára tette a befolyásukat” – mondja.
„Azzal, hogy a tálibok nagyrészt ellenálltak, megnehezítették a hivatalos elismerés előrehaladását, legalábbis egyelőre” – teszi hozzá.
Növekvő neheztelés
A hatalom visszaszerzése óta a tálibok megpróbáltak mérsékeltebb imázst kialakítani magukról, és meggyőzni a nemzetközi közösséget arról, hogy megváltoztak, ám újra bevezettek néhány olyan elnyomó törvényt és retrográd politikát, amelyek 1996 és 2001 között határozták meg az uralmukat.
A tálibok kizárták a nőket az új, ideiglenes kormányból. Sok lány számára megtiltották a középiskolai oktatást, és a nők túlnyomó többségének azt, hogy visszatérjen a munkába.
Az afgán nők az utcára vonultak a jogaikért, többek között Kabulban. A tálibok erővel oszlatták fel a kisebb tüntetéseket, gyakran megverték és őrizetbe vették a tiltakozókat.
Jogvédő csoportok azzal is vádolják a tálibokat, hogy széles körben megsértik az emberi jogokat, többek között bírósági eljárás nélküli gyilkosságokkal, önkényes letartóztatásokkal és kínzásokkal.
Az amnesztiára tett ígéretek ellenére a fegyveresekkel szemben fennáll a vád, hogy korábbi tisztviselők, a fegyveres erők volt tagjai és az őket korábban nyilvánosan bíráló civilek a célpontjaik.
A tálibok, akik túlnyomórészt a többségi pastu etnikumhoz tartoznak, az ország számos, nem pastu etnikai csoportját és a velük nem szimpatizáló pastukat is elidegenítették maguktól.
Azzal is vádolják őket, hogy több száz üzbéget, türkmént és a síita hazara kisebbség tagjait erőszakkal elűzték otthonukból és földjükről. A hatalmat is monopolizálták, gyakorlatilag minden kormányzati tisztséget tálib veteránok és lojalisták kaptak.
„A tádzsikok és üzbégek körében, még a tálibok soraiban is megtalálható etnikumok tagjai között napról napra nő az elégedetlenség” – mondja Júszafzáj.
„Az éhínség és a gazdasági összeomlás által kísértett, nem pastu régiókban élő emberek egy része arra vár, hogy csatlakozzon bármilyen fegyveres tálibellenes ellenálláshoz vagy akár a Dáeshez” – tette hozzá a helyi Iszlám Állam-csoport arab nevét használva.
Fokozatosan változhat az emirátus?
Barnett Rubin akadémikus, az amerikai külügyminisztérium korábbi afganisztáni tanácsadója szerint a hosszú háború okozta kimerültség megakadályozza, hogy a szomszédok és a regionális hatalmak belátható időn belül fegyvereket szállítsanak bármely ellenzéki csoportnak.
„Nem akarják a fegyveres konfliktus folytatását” – mondja.
Azzal érvel, hogy a tálibok fegyelme és találékonysága biztosítja majd a rezsim fennmaradását, mondván, hogy a tálibok Iszlám Emirátusa „fokozatosan megváltozhat”.
Weinbaum szerint azonban hosszabb távon valószínűleg egyre nagyobb lesz az elégedetlenség.
„Az ellenállás gócai kiterjednek majd, és ami fontos, az elégedetlenség valószínűleg a tálibok soraiban is növekedni fog” – mondja.
Szerinte a hatalom megtartása és a belső kohézió fenntartása a tálibok első számú prioritása.
A tálib vezetésen belül azonban szakadások mutatkoznak, miközben több válság kezelésére kell összpontosítania.
Elemzők szerint minden eddiginél nagyobbnak tűnik annak lehetősége, hogy a tálibok egysége felbomlik. Úgy vélik, egyre nagyobb a szakadás a Hakkáni-hálózat – egy keleti tálib frakció – és a tálibok társalapítóinak Kandahárban, az ország déli részén működő frakciója között.
Szakértők szerint komoly a veszélye annak, hogy Afganisztánban kiújul a polgárháború.
„Ez olyan irányítatlan teret biztosítana, amely az Egyesült Államok és a Nyugat szerint elősegíti a globális terrorszervezetek megerősödését” – mondja Weinbaum.
Harc az IS-K ellen
A tálibok halálos csapást mértek Afganisztán kis szalafista közösségére, amely a szunnita iszlám ultraradikális szektája.
A szalafisták azzal vádolják a tálibokat, hogy letartóztatják és megölik a közösség tagjait. Azt is állítják, hogy a tálibok több tucat mecsetjüket és medreszéjüket, vagyis vallási szemináriumukat rohanták le és zárták be.
A tálibok szigorítása egybeesett az IS-K harcosai elleni háború eszkalálódásával. Sok dzsihadista egyben szalafista is. Feltételezések szerint az országban több százezer szalafista él, főként a keleti Nangarhar, Kunar és Nurisztán tartományokban.
„Az IS-K megkérdőjelezi a tálibok legitimitását – mondta Rubin. – A tálibok kíméletlenül bánnak az IS-K-val és általában a szalafistákkal, olyan brutális dolgokat követnek el, amelyek általános elítélést váltanának ki, ha nem a Dáes ellen irányulnának.”
