„Itt az előző években is vírus volt”- a közmunka nyomában Borsodban

Nemrég még dübörgött a közmunka, aztán ahogy nőtt a munkaerőhiány, a kormány évről évre csökkentette a közmunka-keretet. 2016-ban 223 ezer közmunkás volt az országban, tavaly már 100 ezer alatt - pedig közben kitört egy válság. Hová lettek ezek az emberek?

Sok program, projekt igyekezett megszabadítani már Borsodot a depressziós övezet címkétől, sikertelenül. A tömeges közmunka az első, ami nem maradt meg pár éves programnak, kísérletnek, hanem kizárólagos kormányzati politika lett, nagyságrenddel több költségvetési forrással, mint a korábbiak. Életformává vált, az emberek egymás közti-, és politikai viszonyai meghatározójává. Ezen a járvány sem változtatott, ahogy egy helyi polgármester mondta: „Itt az előző években is vírus volt”.

Közmunkából élő embereket, falvakat kerestem fel, hogy megírjam első olyan riportomat, melyben a települések névtelenek, a szereplők pedig álnevet kaptak. Mindenki fél.

“El kell menni az embernek, ha valamit akar”

„80 ezret kapok 3 gyerekkel. Semmire sem elég. Ötünk havi bevétele 200 ezer. Nem tud haladni az ember semmire” - mondja János, a 45 éves borsodi közmunkás, aki csak arra vár, hogy tavasz legyen. Nem napsütésre vágyik, hanem hogy mehessen vissza a holland kertészetbe, ahol már harmadik éve dolgozik. Heti 320 eurót és szállást kap.

A környékükről a legtöbben tavasztól októberig kint, aztán télen itthon vannak közmunkán. Ugyanazt csinálják mindkét helyen: bozótirtást, fűnyírást. „Olyan, mint otthon, csak nem fogy el huszadikára a pénz.”

Így is, úgy is javítják az összképet: mindkettő beleszámít a munkaalapú társadalom foglalkoztatottsági statisztikáiba.

János a megtakarításból már az első évben felújította - persze ő maga - a házát. Járólapokról, csempékről mesél, fürdőszobát mutat. Gratulálok.

„Nyolc hónap alatt egyszer sem jöttem haza az útiköltség miatt. Nehéz volt. Most meg azért nehéz, mert a gyerekek már megszoktak, és vissza kell menni. De el kell menni az embernek, ha valamit akarsz.”

Életművészek

Asszonyok, gyerekek közelednek kimosott HÉRA-festékes dobozokkal, fedő nélküli lábasokkal. Népkonyha: naponta egyszer TAJ-számmal bárki ingyen kap egy tál meleg ételt.

„Fél órája a gyerekeknek hozták a gyerekjóléti kaját, most ugyanazok jönnek a népkonyhára” - mondja Péter, a kísérőm, aki húsz éve foglalkoztatási, megélhetési, földprogramokkal foglalkozik. „Mint száz éve: enni adunk a népnek. Pedig sokféleképpen lehetne etetni az embert”.

Farkas Zsombor szegénységkutató: „A közmunkából 2016 óta kikerült 130 ezer ember nem jelenik meg a munkanélküliségi adatokban, mert valóban nő a foglalkoztatottság, a munkanélküliség pedig csökken. De nincsenek ott a szegénységi adatokban sem, mert a teljes népességben csökken, illetve az utóbbi két-három évben inkább stagnál a szegénység aránya.” A 2020-as szegénységi statisztikákat még nem ismerjük, így nem sokat tudunk a Covid-hatásokról, különösen a második hullámról.

„Az nagyon látszik, hogy a legszegényebbek helyzete rosszabbodik. Nagyot nőtt a szegénységi küszöbtől való távolságuk, a szegénységi rés. Ez azt méri, hogy a szegénységi küszöb (a medián jövedelem 60 százaléka) alatt lévők átlagjövedelme milyen távolságra van a szegénységi küszöbtől. Ezen kívül a medián 40 százaléka alatti jövedelemből, tehát a mélyebb, súlyosabb szegénységben élők száma és aránya 2010 óta több, mint két és félszeresére nőtt, ma több, mint félmillióan vannak.

Vagyis a szegénység a klasszikus mérési küszöbbel (a medián jövedelem 60%-ával) számolva a teljes népességben – a KSH adatai szerint – kismértékben csökken. A legszegényebbek viszont egyre többen vannak, és a leszakadásuk is nő.”

A közfoglalkoztatotti bér évek óta ugyanannyi: adózás után 54 ezer, ha három gyerek van (és van), akkor 81 ezer. A „segély” 22 800 Ft.

„Akik nem mennek külföldre, azok életművészek, nem értem, hogy élnek meg. Most semmilyen alkalmi munka sincs. Lopják a tüzelőt, emiatt folyamatosan zárják be az embereket, a büntetéseket közmunkán dolgozzák le” - mondja János.

A munkára való átváltásnál drágábban számolják be az elzárás napjait, mint amit a „rendes”, nem bírósági ítéletként kiszabott közmunkáért kapnak az emberek.

János: „Akinek egy-két éve van a nyugdíjig, az kénytelen itt maradni. De, aki közmunkából megy nyugdíjba, 40 ezer forintot kap, ami a gyógyszerére nem elég.”

Farkas Zsombor szerint erősen nő a szegénység a 65 év fölötti korosztályban. Szegénységi arányuk 2010 és 2019 között megháromszorozódott, 2019-ben 15%. „Ez valamelyest új tendencia, mert korábban mindig a gyerekek, illetve a gyerekes családok szegénysége nőtt, most pedig inkább az időseké.”

De a közmunkánál is minden évben van 1-2 hónap szünet, néha pedig beüt egy hirtelen kiadás – és ott a csőd.

„Van, aki a hónap végén aláír reggel a közmunkán, aztán elengedem kéregetni. Ennél a háznál is kér valamit, tésztát, hagymát, annál is, hogy mire hazajön a gyerek, tudjon elé rakni valamit” - mondja az egyik polgármester.

Mégis minden településvezető állítja, hogy csak a közmunka segített itt az embereken. Az 54 000, pláne a 80 000 három gyerekkel, jóval több, mint a 22 800.

Foglalkozása: közmunkás

Korán indultunk Pestről, úgyhogy a kocsiból még látjuk a napi eligazításra gyülekező közmunkásokat a falvakban. Miskolc után jönnek a Bála-nagyker táblák, aztán a házak, kerítéseiken, már ahol van valami düledező pár méter a telek szélén, a mosás után száradó ruhák. Ha megfagy bennük a víz, seprűvel kiporolhatók a jégcseppek, és száraz a ruha. Szárító úgysincs a házban, és bent a nedves ruhák nélkül is minden nyirkos, dohos.

Aztán egy irodában üldögélünk, egy papíron nevek a 2000-es, 2010-es évek születési dátumaival. Ők a jövő. Apu is itt van valahol a másik lapon. Azon egy oktatási program résztvevőinek névsora. Foglalkozása: közmunkás, áll mindegyiküknél.

Az utolsó rublikában minden gyereknél: 3H. Halmozottan hátrányos helyzetű. Hiába tuningolta föl 2013-tól a gyerekjóléti statisztikákat a kormány egy módszertani trükkel (a korábbinál több feltételt írva elő a 3H-ssá minősítéshez), ezen a környéken nem könnyű 2H-sokat, simán hátrányos helyzetűeket faragni az emberekből.

Nagykép 2020-ig

A 2000-es években inkább a foglalkoztatási programok és a segélyek imitáltak errefelé társadalmi tagságot. A közmunka már a szocializmus óta létezik, 2008-tól a Gyurcsány-kormány indította az expanzióját, és a Fidesz alatt vált tömegessé és kizárólagossá. Párhuzamosan minden más juttatás befagyasztásával, vagy csökkentésével.

Aztán a válság (a 2011-es, a Magyarországon második) elmúltával nőtt a munkaerőhiány. Panaszkodtak a vállalkozók, miközben az emberek árkot pucoltak, úgyhogy a kormány elkezdte visszavágni az éves közmunka-kereteket.

„2016 és 2019 között valamivel kevesebb, mint a felére, 117 ezer fővel csökkent a közmunkások száma. Ezzel párhuzamosan a regisztrált munkanélkülieké is csökkent 63 ezerrel. Ez összesen 180 ezer” - magyarázza Molnár György, az MTA (ma már ELKH) Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa.

Ezzel párhuzamosan a 15-64 éves foglalkoztatottak száma 127 ezer fővel nőtt. De ugyanakkor az ilyen korú népesség is csökkent 151 ezer fővel.

„Ennek kisebb része normál demográfiai változás, nagyobb része kivándorlás/időszakos külföldi munkavállalás. A munkanélküliek és közmunkások nagyobb részét tehát valószínűleg a munkapiac szívta fel, egy részük pedig külföldre ment dolgozni. Ugyanakkor Borsodban, Nógrádban, Szabolcsban valamivel kisebb arányú volt a közfoglalkoztatottak számának csökkenése” - folytatja a kutató.

2019-ről 2020-ra 14 ezer fővel tovább csökkent a közfoglalkoztatottak száma, de közben a regisztrált munkanélkülieké ennél sokkal jobban, 65 ezerrel nőtt. „A volt közfoglalkoztatottak tehát már a munkanélküliek számát növelik, és a korábban munkát talált közmunkások közül is sokan újra munkanélküliek lettek. Különösen aggasztó, hogy 40 ezer fővel nőtt az ellátás nélküli munkanélküliek száma” - mondja Molnár György.

„A 2019-es és a 2020-as október-decemberi időszakot összehasonlítva viszont csak 32 ezer fővel csökkent a 15-64 éves foglalkoztatottak száma, ami meglepően alacsony szám, miközben az ilyen korú népesség is ennyivel csökkent.”

Mi történt 2020-ban?

„A közmunka tervezési éve március 1-től február végéig tart” - mondja Molnár György. „A kormány érthetően nem kalkulált a járvánnyal, és a közmunka további csökkentését tervezte. Pont márciustól szakadt be a létszám, amikor elindult a járvány. Nem értem, hogy a kormány miért nem növelte vissza az összeget.”

Ötmilliárd forintot hozzácsaptak ugyan a kerethez a járvány első hulláma alatt, de mivel előtte elvettek belőle (a 2019-es 180 milliárd 2020-ban 140 lett), az nem sokat számított. Emiatt nőtt az ellátás nélküli munkanélküliek száma.

„Ha a szükség szempontjából nézzük, akkor a közmunkások száma alapvetően a regisztrált munkanélküliek számához kellene, hogy igazodjon, ami egy év alatt 65 ezerrel nőtt. Szóval nagy szükség lett volna a közfoglalkoztatás létszámemelésére, különösen Borsodban, ahol 15%-kal, és Nógrádban, ahol 14%-kal nőtt a regisztráltak száma. Ehhez képest a közfoglalkoztatás csökkent.”

A foglalkoztatási mutató azért nem csökkent hasonló mértékben, mint ahogy a regisztráltak száma nőtt, mert a Központi Statisztikai Hivatal foglalkoztatási statisztikája - a nemzetközi standardoknak megfelelően - foglalkoztatottnak tekinti azt is, akinek az elmúlt héten nagyon csekély alkalmi munkája volt. Így foglalkoztatottnak tűnnek azok a “Katások”, akiknek valójában megszűnt a munkája: az összeomlott vendéglátásban, turizmusban nagyon sok a Katás kényszervállalkozó.

„Oda költöznek, ahol jól működik a közmunka”

Ezekben a falvakban a polgármesterek lényegében munkaszervezők. „A közmunka a legnehezebb része a polgármesterségnek. Nyolcvan embert nehéz irányítani, és elvárják, hogy köztük legyél” - meséli egyikük, akinek kísérőm szerint nagy lelke van. Saját pénzéből is ad a megszorulóknak, és nem uzsorára. Mert a polgármester mellett az uzsorás a legnagyobb úr, és a két pozíciót néha ugyanaz tölti be.

Az elmúlt években a hátrányos helyzetű térségekben a közfoglalkoztatás megszervezése és működtetése vált a legjelentősebb önkormányzati feladattá. A települések költségvetésének csökkenése és az alacsony központi támogatások miatt egyre jelentősebbé vált a közfoglalkoztatás településüzemeltetési funkciója.

Az 500 lelkes faluban a munkaképes korúak közül négy embernek van fix állása, tízen „rendszeres alkalmi” építőipari munkákból élnek. A többi közmunkás, vagy kihullott a rendszerből.

„Be tudják osztani maguknak a melót. Ha akarják, egy hetes munkát egy nap alatt meg tudnak csinálni.” De ezt egyik fél sem akarja. A polgármester is sakkozik a kerettel: „meghagyom őket télre is, amikor nehéz nekik munkát adni.”

„Jönnének többen is, de nem tudom lefedni munkával, hogy bármennyi státuszt kérjek.” 2016-hoz képest sokkal erősebb a munkaügyi központi ellenőrzés. De azért pár óra után elengedik az embereket, ha nincs elég meló, és hagyják a mezőgazdasági idénymunkát is.

„Elindítottam a kompetencián”: vagyis többen oktatási programokon fejezik be az általános iskolát. Ha van tanfolyam, amire 112 000 bruttót fizetnek, a helyükre föl tudnak venni másokat. „Attól függ, hogy milyen lesz ez az év, hogy lesz-e tanfolyam.”

De hozzáteszi: „nem törekednek arra, hogy tanuljanak. Az egész falu ismerősöm Messengeren, de ha időpontot kéne foglalni valahová, akkor már nincs netjük.”

Sokan azért nem (vagy sem) mennek el közmunkára, mert annyira sok a tartozásuk, amit vonnának tőlük, hogy a semmiért dolgoznának - többségük kényszerből is kihúz nyugatra.

„Beindult a Bosch, én is oda akarok menni. Viszonylag jól fizet, 250 nettó” – mondja egy közmunkás a legnagyobb miskolci foglalkoztatóról. Fontos szempont, hogy a „busz kimegy”, a gyár összeszedi munkásait a falvakban, mert a tömegközlekedés szűkössége is sokakat bezár a településükre.

„Eleinte pontosak, aztán nem érnek oda időben. Azt mondják, a bezártságot nem bírnák a Boschban, pedig csak nem tervezik meg a napjukat” - értetlenkedik az egyik polgármester.

„Már oda költöznek az emberek, ahol jól működik a közmunka. Városon többet kell dolgozni, úgyhogy ide jönnek” - mondja Tamás, aki, kísérőmhöz hasonlóan foglalkoztatási szakember, és lent küzd a végeken.

Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

„Van olyan polgármester, aki egy percre sem enged el. Fenyegeti az embereket, hogy kirakja a közmunkából, vagy nem veszi vissza, ha pofáznak. Településenként változik” - meséli János.

Az önkormányzati rendszer évtizedes leépítése, melyet - sok máshoz hasonlóan - a Fidesz-kormány maxolt ki és fejezett be, pénzt és kompetenciákat nem, de a szavazókat meghagyta a polgármestereknél és képviselőknél. A közmunka 2011-ben indított bővítése így a politikai rendszerbe is becsatlakozik, mert egy kistelepülésen mindenki függ tőle.

Ez egy hűbéri rendszer, mondja kísérőm. „A választáson az nyer, akit mond a polgármester. Nincs itt szükség választási csalásra.”

Ezek a polgármesterek nem feltétlenül fideszesek, magyarázza Péter, csak lojálisak a hűbérurukhoz. Aki a sztratoszférában a környék országgyűlési képviselője, aztán lejjebb az „ezredes úr” (a közmunkaprogramok, sőt az egész „felzárkóztatás” a „humánminisztériumtól” a Belügyminisztérium alá került), még lejjebb pedig, már-már látható közelségben, a munkaügyi központ vezetője. Az az igazán beágyazott polgármester, aki minél magasabb szintű patrónust tud elhívni egy „átadásra”.

„Fel fogok menni a minisztériumba”, „beszélek az ezredes úrral” - erősíti autoritását közmunkásai eligazítása közben egyikük. Hiába tud sakkozni a közmunkás-kerettel, azért egy programból vett gép, mellyel a szavazók telkeit is meg lehetne művelni, vagy 30 emberrel nagyobb keret növelné a választási esélyeit.

Persze hagyományosabb módszerekről is hallani: választás előtt tíz család beköltöztetéséről; máshol 40-50 ezret adott a polgármester néhány fontosabb családnak; és persze van, ahol ő az uzsorás.

„A közmunka az egyedüli, amivel idomítani lehet őket” - beszél képviseltjeiről egyikük, pedig ő az, akit láthatóan nyomaszt, ha nem tud minél többükön segíteni. Ő sem tudja magában feloldani az egyéni és intézményi felelősség közötti dilemmát, ami társadalomfilozófusok között is hitvita: „Csak nézi, ahogy a közmunkások kiássák a saját vízaknáját, de nem fogná meg a lapátot.”

A közmunka nem csak résztvevői kiszolgáltatottsága miatt lehet politikai eszköz. A „legalább dolgozik, nem segélyen él” népszerű mondás minden rétegben. Még ha csak napi két órát dolgoznak is, ami a GDP-be sem számít bele.

Csak a Fidesz?

„Van olyan polgármester, aki úgy fizeti ki az embereket, hogy megmondja, melyik boltjában költhetik el a pénzt. Más közmunkásként van lejegyezve, aztán a polgármester vállalkozásában dolgozik plusz heti 3-4 ezer forintért. Ez egy rémálom. A polgármesterek azt csinálnak, amit akarnak” – meséli Tamás.

A Policy Agenda 2019-es kutatása összefüggést lát a közfoglalkoztatás alakítása és a kormánypártok támogatottsága között, de nem egyszerűen szavazatvásárlást. Ugyanis ott, ahol radikálisan megvágták a közfoglalkoztatási pénzeket, csökkent ugyan, de nem zuhant jelentősen a kormánypárt támogatottsága. Ekkor „az ott élőkben megnőhet a magukra hagyatottság érzése. Ez pedig apró lépésekben jelenthet politikai változást. Ezek felgyorsítása az ellenzék kezében van, ha képes olyan alternatívát kínálni az ott élőknek, amely hihető számukra, és a mindennapi problémáikra ad választ.”

Az ellenzékből ez csak a Jobbik dolga/lehetősége lehet, mert minden megkérdezettünk szerint csak ők és a Fidesz járnak ezekbe a falvakba.

Erősebb összefüggést lát a 21 Kutatóközpont. A kormánypárt az átlagosnál jobban teljesít az alacsonyan iskolázott, rossz munkaerőpiaci lehetőségekkel rendelkező és kiszolgáltatott csoportok (tehát a közmunkaprogramok célcsoportja) körében, és a nagyrészt ilyen polgárok lakta kisebb településeken.

Ebből az következhet, írják a kutatók, hogy „a fideszes politikusok szavazatszerzés céljából tudatosan korlátozzák a választójog szabad gyakorlását”. Hiszen a közmunkaprogramba való be,- vagy kikerülés „annyira befolyásolja az érintett lakosok életkörülményeit és kiszolgáltatottságát, illetve olyan komoly függő helyzetbe kerülhetnek ezáltal, hogy inkább hajlandóak a “helyi normák” követésére, semmint lelkiismeretük szerint szavazzanak”.

Az adatok mutatják, hogy két hasonló adottságú település közül több ott a fideszes szavazat, ahol magasabb a közmunkások aránya. Ennek persze lehetne az is az oka, hogy az emberek hálásak, ez azonban nem látszik a semleges és ellenzéki vezetésű településeken. „A közvélemény-kutatási és területi adatokat összevetve valószínűbbnek tűnik, hogy a hála helyett inkább a nyomásgyakorlás a jellemzőbb”.

Közmunkaalapú társadalom

Némelyik önkormányzati kisbusz olyan, mint egy raliautó, csak nem cégnevek, hanem az uniós és kormányzati gondoskodás bizonyítékai, rég kifutott “humán erőforrás” programok matricái sorakoznak rajtuk. Minden falunak van, támogatásból vették.

Értelmetlen hülyeség/enyhítette a nyomort: ez a két vélemény a közmunkáról. Abban egyetértenek, hogy a közmunka életstratégiává vált.

„Ez a munka gazdaságilag nem éri meg, segélypótlékként működik. Nem fizetés, de nem is hal éhen. Így is fogják föl: 10-kor már hazamennek” -mondja a húsz éve különböző foglalkoztatási, megélhetési programokkal foglalkozó kísérőm.

Helyben mégis mindenki áldásnak tartja, őket kevésbé zavarja az, ami őt: „Ráépül a tanult tehetetlenségre, hogy ne gondoljanak a holnapra”.

Molnár György szerint a közmunkára szükség van, csak nem ekkora mértékben. Sokaknál más eszköz hatékonyabb lenne. „Az a kérdés, hogy a közmunkát puffernek tekintjük-e: amikor a foglalkoztatás alacsonyan áll, akkor az emberek bemennek a közmunkába, amikor fölmegy, akkor visszamennek a munkapiacra. Vagy úgy fogjuk föl, hogy az a cél, hogy a tartós munkanélkülieket visszavezesse a munkaerőpiacra. Az utóbbit nem látjuk, hiszen a súlyosan depressziós övezetekben nem nőtt az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatottsága.

Szerinte is volt a közmunkának pozitívuma, de az a foglalkoztatást helyettesítő támogatásnál magasabb jövedelem, tehát a pénz, nem a közmunka hatása.

2009 és 2019 között több mint 1700 milliárd forintot költött az állam a közfoglalkoztatási programra. Szakértők szerint ennyi pénzből sokkal hatékonyabb, az elsődleges munkaerőpiacra visszavezető rendszert ki lehetett volna építeni.

„Miatta nem tudod beiskolázni az embereket, mert közmunkások. Ugyanazokért a jobbágyokért megy a harc a különböző programok között, hogy kinek a támogatási keretére legyenek elszámolva” - fakad ki Péter.

Magyarországon hét generáció alatt lehet kitörni a szegénységből. Kérdés, hogy mikortól számítjuk a hetet.

„Annyit adnak, hogy nem lesz éhséglázadás. Dolgoznak, a fizetés megéri nekik, de mentálisan tönkreteszi őket. Megkérdezel egy gyereket, hogy mi leszel, ha megnősz, azt mondja: közmunkás csoportvezető.”

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!