Az afgánok számára jelentős gazdasági előnyöket hozott a külföldi katonai jelenlét. A 2001-ben bevonult erők azonban szeptemberre távoznak, ami munkahelyektől, sőt a politikai stabilitástól is megfoszthatja az országot.
Amin Agha nyolc éven át dolgozott fizikai munkásként az amerikai hadsereg legnagyobb afganisztáni bázisán, a bagrami reptéren.
Most azonban, ahogy Amerika megkezdi csapatai kivonását Afganisztánból, Agha több száz más afgánnal együtt elveszítette az állását.
„Az emberek bajban vannak, van aki már nem tudja ellátni a családját” – mondja a 33 éves építőmunkás, aki a bagrami légitámaszpont mellett, egy faluban él nyolcfős családjával.
A 2001-ben indult invázió után az amerikai hadsereg több tízezer afgán polgári dolgozót alkalmazott, és ezzel segítette az afgán gazdasági növekedést.
2011-ben viszont tetőzött a háború és az utána megindult külföldi csapatkivonások nagy gazdasági sokkot okoztak Afganisztánnak, mert súlyosan kihatottak a vállalkozásokra, a munkahelyekre és a jövedelmekre. Amikor idén szeptember 11-re az utolsó külföldi katonák is távoznak, további több ezer afgán érezheti majd a bőrén a pénzügyi csapást.
Mindezt még tetézi az, amire megfigyelők figyelmeztetnek: hogy Afganisztánban a kivonulás mellett a külföldi segélyek visszaesése is tovább súlyosbítja az amúgy is baljós gazdasági kilátásokat, miközben ugrásszerűen nő a szegénység és a munkanélküliség.
A kilátástalan gazdasági jövővel szembenéző afgánok arra is kezdenek felkészülni, hogy újra kirobban a háború a külföldi erők távozása nyomán: a kivonulás tovább gyengítheti az afgán kormányt, ami viszont arra ösztönözheti a tálibokat, hogy a békekötés helyett inkább a háborút válasszák.
Háborús buborék
A közel 20 éve tartó nemzetközi katonai jelenlét életbevágóan fontos foglalkoztatási forrás az afgánoknak. A külföldiek szakácsokat, takarítókat, fizikai munkásokat, szerelőket, fordítókat és biztonsági őröket alkalmaztak.
Emellett afgán vállalkozásokat választottak beszállítónak, és rendeltek tőlük felszerelést, üzemanyagot, zöldséget, gyümölcsöt és palackozott vizet. Afgán cégek fuvarozták az utánpótlást a különböző katonai bázisokra, afgán vállalatok építették a támaszpontokat.
2011-ben, amikor a NATO 130 000 katonával és mintegy 800 katonai bázissal rendelkezett Afganisztánban, az afgán cégek mintegy 5 milliárd dollár bevételhez jutottak az amerikai kormány és a különböző ügynökségek megrendelései nyomán – derül ki az Afganisztáni Újjáépítési Főfelügyelőség (SIGAR) nevű amerikai állami felügyelőszerv adataiból.
A külföldi katonai jelenlét még az ország demográfiai viszonyait is megváltoztatta: egy 2014-es, nem publikált ENSZ-jelentés becslése szerint 11,5 millió afgán – a lakosság mintegy 40 százaléka – élt egy-egy katonai bázis vagy létesítmény öt kilométeres körzetében.
Az ENSZ-jelentés szerint emellett az ötmilliós lakosú fővárosban, Kabulban a lakosok közel 90 százalékának megélhetése közvetlenül a külföldi katonai jelenléttől függött.
2014 óta, amikor tízezrével kezdték kivonni a külföldi harcoló egységeket és a támaszpontok száma 80-ra esett, jelentősen csökkent az üzleti aktivitás is.
A külföldi katonák kivonása súlyos csapást mért az addig jövedelmező logisztikai és építőipari ágazatra. Sok olyan afgán vállalkozás húzta le a rolót, amely korábban külföldieknek nyújtott szolgáltatást. A tulajdonosok gyakran elhagyták az országot, és magukkal vitték a nélkülözhetetlen készpénzt.
Kipukkadt a javarészt a háborús gazdaság által gerjesztett ingatlanbuborék is és Kabulban zuhanni kezdtek az ingatlanárak. A helyi autókereskedések is jelentős visszaesésről számoltak be.
A nemzetközi katonai jelenlétből származó bevételek csökkenése mellett a helyzetet súlyosbította a romló biztonsági helyzet, a politikai bizonytalanság és tavaly már a koronavírus pandémia is.
2012-ben még több mint 14 százalékos volt az afgán gazdasági növekedés, de a ráta a Világbank szerint 2019-ben már 4 százalék alá esett. Idén pedig várhatóan 5 százalékkal zsugorodik az afgán GDP.
Megugrott a szegénységi mutató: 2020-ban 72 százalékra nőtt az egy évvel korábbi 55 százalékról. Közben a munkanélküliség 40 százalékra emelkedett a korábbi 24 százalékról.
’A segélyek visszafogása’
Megfigyelők figyelmeztetnek, hogy Afganisztán súlyos gazdasági helyzetét elmélyítheti a külföldi segélyek visszafogása.
A Világbank adatai szerint az Afganisztánnak nyújtott nemzetközi fejlesztési segély a 2011-es 6,7 milliárd dolláros csúcsról 2019-re 4,2 milliárd dollárra csökkent. Novemberben az adományozók tovább mérsékelték a segélyek összegét, és 2021-re már mindössze 3,3 milliárd dollárt irányoztak elő.
Az Egyesült Államok – mint Afganisztán legnagyobb külföldi adományozója – ígéretet tett arra, hogy továbbra is finanszírozza a kormányt, az ország 300 000 fős hadseregét és az afgán rendőrséget.
Jogvédő csoportok viszont felhívják a figyelmet, hogy a létfontosságú segélyprogramok külföldi támogatása tovább csökken.
Helen Barr, a Human Rights Watch nők jogaival foglalkozó osztályának ideiglenes igazgatója példaként említi a nők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését. 2001 óta ezen a téren hatalmas haladást ért el Afganisztán. Barr szerint viszont a csökkenő források közvetlenül befolyásolják a nők ellátáshoz való hozzáférését és az ellátás minőségét.
A jogvédők szerint Afganisztánnak a nemzetközi katonai kivonulás után nem kevesebb, hanem éppenséggel több támogatásra van szüksége. Sok afgán attól tart, hogy a csapatkivonás nyomán kiújulnak a fegyveres összecsapások, és a külföldi haderő távozása aláássa az emberi jogok terén elért eredményeket és súlyosbítja az országot sújtó humanitárius válságot.
Megfigyelők úgy látják: a katonai vagy polgári segélyek drasztikus csökkentése katasztrofális lenne, és akár az afgán kormány összeomlásához is vezethetne.
Jelenleg az afgán kormány költségvetésének mintegy 80 százalékát finanszírozzák külföldi pénzekből, és a nemzetközi támogatás az ország GDP-jének mintegy 40 százalékát teszi ki.
„Ha a donorok bármilyen ok miatt tovább csökkentik a finanszírozást... az a jelenlegi formájában ismert afgán kormány hirtelen megszűnéséhez vezethet” – fogalmazott John Sopko, a SIGAR vezetője.
Sopko figyelmeztetett arra, hogy „a történelem megismételheti önmagát”, utalva az 1979–89-es szovjet megszállás lezárása után kirobbant polgárháborúra. Ez volt az az instabil helyzet, amely megágyazott az afgánok hatalomátvételének.
Tönkrement a virágzó Bagram
Ezek a lesújtó gazdasági hatások különösen a híradásokból ismert légi bázistól pár kilométerre fekvő Bagram városában érezhetők a legjobban.
„Nincs munka, nincs pénz” – mondja Mohammad Zalmai, egy élelmiszerbolt gazdája. A 46 éves férfi elmesélte, hogy régen napi 10 000 afgánit (128 dollár) keresett, de most alig 2000 afgánit (25 dollár) tud összeszedni.
A támaszpont miatt Bagram évekig virágzó város volt és Afganisztán üzleti életének és lehetőségeinek egyik epicentrumává vált. Most viszont teljesen mások a kilátásai, mert a 200 ezres lakosságú, az északi Parvan tartományban fekvő Bagram szép lassan tönkremegy.
A város bazárjai, amelyek egykor tele voltak külföldi árukkal és elektronikai cikkekkel, ma már jobbára üresen konganak, sok bolt pedig bezárt. Sok afgán pedig, aki a munkalehetőségek miatt költözött ide, mostanra távozott.
Mint Abdul Sakur Kuduszi, a körzet kormányzója megjegyezte: a háború csúcsán 12 ezer afgán dolgozott a bázison. Mostanra 1700-an maradtak.
„Az amerikai csapatok jelenléte jó hatással volt az egészségügyre, a közoktatásra és a gazdaságra. A csapatkivonás mindenkit nagyon aggaszt.”
