Egy új, az eddigi kutatásokat rendszerező tanulmány kimondja, hogy a gyerekek testi fenyítésének semmilyen pozitív hatása nincs, negatív viszont bőven. Ezért azt javasolják a szülőknek és a szabályozóknak, hogy kicsit se náspángolja senki a gyerekét, mert azzal csak árt. Vannak viszont jól működő megoldások minden életkorra.
„Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg”
– írja a Biblia, amely egyébként a Példabeszédek könyvében több helyen is említi a gyerekverés szükségességét.
A gyerekverés egyébként globális tradíció, az ókor óta Kínától Egyiptomig sokan hiszik azt, hogy jó vagy legalábbis elfogadható nevelési eszköz lehet egy-két atyai pofon vagy pedagógiai célú náspángolás. A gyerekverés az idők során váltakozó lelkesedéssel folyt – például a protestáns egyházaknál különösen fellángolt –, de rengetegen ma is így gondolják, vagy egyenesen hirdetik a szükségességét.
„Miután imádsággal átgondoltunk minden más lehetőséget, ha úgy érezzük, csak a verés lenne célravezető, imádkozzunk gyermekünkkel együtt! Beszéljük meg a probléma súlyosságát és hogy mit szeretnénk, mit tanuljon meg a verés által. Csak ezután verjük meg”
– olvasható magyarul is például dr. Kay Kuzma könyvében. Az előre kiszámított, közös élményként ajánlott gyerekverési útmutató adventista keresztény terjesztője szintén a Biblia gyerekverési engedélyére hivatkozott a 444-nek, noha Magyarországon törvény is tiltja a gyerekek bármilyen testi fenyítését.
A verésnek nincsenek pozitív hozadékai
Most egy szerzőcsapat sorra vette az eddig megjelent, a gyerekek pedagógiai célú fenyítéséről szóló 69 nagyobb tanulmányt, és összegezte a tapasztalatokat a Lancet egészségügyi szaklapban.
Ez alapján pedig kimondják, hogy minden verés
„káros a gyermek fejlődésére és jóllétére”.
Mivel kizárólag a pedagógiai motivációjú , elnadrágolás jellegű testi fenyítés tapasztalatai érdekelték a kutatókat, nem foglalkoztak például a szóbeli bántalmazással, a megalázással, a cikizéssel és hasonlókkal.
Ugyanígy nem foglalkoztak a súlyosabb veréssel, például
- ha az arcán ütötték meg a gyereket,
- ha bármilyen tárggyal verték vagy fegyverrel fenyegették,
- ha ököllel ütötték,
- ha meg is rúgták,
- ha szappannal mosták ki a száját,
- ha leforrázták vagy máshogy megégették,
- ha fojtogatták
- vagy lelökték valahonnan.
A kérdést egyébként kifejezetten nehéz mérni, hiszen sokáig kell megfigyelni a felnövő gyerekeket. Ráadásul rengeteg hasonló gyereket kellene megfigyelni, hogy jól ki lehessen szűrni a csak a verés okozta különbségeket.
Bár előfordultak olyan tanulmányok, amelyek vegyes eredményeket találtak – tehát pozitív és negatív hatásokat egyszerre –, ám ezek kevésbé voltak konzisztensek a többi kutatással.
A legerősebbnek ítélt tapasztalat az volt, hogy az elfenekelés és a hasonló testi fenyítések növelték a gyerekekben az agressziót és az antiszociális, a közösséget zavaró viselkedést, mondta el a kutatás vezetője a CNN-nek.
Ráadásul etnikumtól, nemtől és rassztól függetlenül a világon mindenhol utánozni kezdték a gyerekek ezt a fajta bántalmazást. Azt tapasztalták, hogy a negatív következmények egyre súlyosabbak lesznek, ha egyre több pedagógiai célú fenyítést kapnak a gyerekek.
Eredményeiket úgy lehet összefoglalni, hogy a szülő másféle magatartása kicsit sem enyhíti a verés okozta károkat, azaz hiába nagyon megértő és támogató egyébként a szülő, ez a verésnél nem számít.
Akkor mit csináljon a szülő?
Nem marad fegyelmezési eszközök nélkül az a szülő vagy tanár, aki nem akarja elnáspángolni a gyereket. Itt olvashat például a témában magyarul, de megnézheti az amerikai gyerekorvosok fegyelmezési jó gyakorlatait is.
Más-más életkorban más-más típusú fegyelmezés működhet. A kicsik például semmilyen tiltást nem fognak megérteni, hiába ver meg valaki egy bölcsődést. A szülő annyit tehet, hogy megfogja és arrébb teszi gyereket.
Nagyobbaknak már el lehet mondani, hogy a felnőtt tisztában van a gyerek szempontjaival, de más magatartást vár el tőle. Ilyenkor a gyerekek leginkább a szülő figyelméért küzdenek, tehát érdemes megdicsérni szinte mindent, amit csinálnak, és elég fegyelmezési eszköz az, ha egy kicsit magára hagyják, amikor olyat tesz, amit a szülő nem szeretne.
Később jobban megértik a tetteik következményeit és hogy felelősek a döntéseikért. Így már meg lehet beszélni a ballépéseiket, és a helyrehozatalukhoz kötni a továbbiakat. Minden hasonló módszer lényegesen tudatosabb szülői hozzáállást igényel, mint a verés.
