Számokban – Elfogy-e a magyar? Az elmúlt évtized demográfiai folyamatai, 2. rész: Migráció

Mekkora a bevándorlás Magyarországra, honnan jönnek a bevándorlók, és hányan vándoroltak ki? Számokban című sorozatunkban most a népességszám változásait mutatjuk be. Az első részben a termékenységgel, a népesség belső újratermelődésével foglalkoztunk, most a nemzetközi vándorlás legfontosabb számai következnek.

Bevándorlás

• Az utóbbi években jelentősen megnőtt a Magyarországra bevándorló külföldi állampolgárok száma.

2009 és 2016 között évi 20–26 ezer között mozgott, 2019-ben már meghaladta az 55 ezer főt. 2020-ban viszont – a koronavírus-járvány hatására – 44 ezer alá csökkent.

A csökkenés 94 százalékát az országba érkező ukrán állampolgárok bevándorlásának mérséklődése magyarázza. Ha korrigáljuk a bevándorlók számát a honosított magyar állampolgárokkal (a kettős állampolgár határon túli magyarokkal), számuk 2019-ben meghaladta a 64 ezer főt, 2020-ban pedig 51 ezer fő volt.

• A bevándorlók összetétele is átalakult. Míg a kétezres évek elején főként a szomszédos országokból érkeztek külföldiek Magyarországra, addig az EU-csatlakozást, majd a 2007. évi jogszabályi változásokat követően az EU15-ből (a bővítés előtti EU-ból), valamint az Ázsiából érkező összes bevándorlóhoz viszonyított arányuk is növekedésnek indult: 2015-ben meghaladta az ötven százalékot.

E szerkezeti változás azzal is magyarázható, hogy az egyszerűsített honosítás bevezetését követően a szomszédos országokban élő magyarok már magyar állampolgárként vándoroltak Magyarországra, így nem szerepeltek a bevándorlóként nyilvántartott külföldi állampolgárok között. 2011–2016-ban mintegy 97 százalék Romániából, Ukrajnából, Szerbiából és Szlovákiából érkezett.

• 2015 és 2020 között a külföldön született bevándorló magyar állampolgárok összes bevándorlóhoz viszonyított aránya a harmadára csökkent. A négy szomszédos országból érkező külföldi állampolgárságúak aránya viszont az utóbbi pár évben jelentősen megnőtt: 2019-ben a bevándorlók 44, 2020-ban a 35 százalékát a négy szomszédos országból érkező nem magyar, hanem külföldi állampolgárságúak tették ki.

2014–2015-ben minden korábbinál több bevándorló érkezett az országba – számuk az 1990-ben mért bevándorlási csúcsot is meghaladta –, közel negyven százalékuk a négy szomszédos országban született magyar állampolgár volt. Míg 2015-ben 17.747 külföldön született bevándorló magyar állampolgárt regisztráltak, addig 2020-ra a számuk nem érte el a kilencezer főt.

• Az európai országokból bevándorlók mellett egyre többen érkeztek más kontinensekről, főként Ázsiából. 2013 óta a külföldi állampolgárságú bevándorlók 23–33 százaléka ázsiai országból származik.
• A Magyarországgal szomszédos harmadik országbeli állampolgárok – bizonyos hiányszakmákban történő – engedélymentes munkavállalásának bevezetését követően a hazánkba érkező ukrán állampolgárok száma 2016-ról 2019-re a 18-szorosára nőtt, 2019-ben több mint 21 ezer ukrán bevándorló érkezett. 2020-ban nyolcezerrel kevesebb, 13 ezer fő jött.
• A huzamosan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok (továbbvezetett) száma 2021-ben megközelítette a kétszázezer főt (194.491), ami kétszerese az évezred eleji értéknek.
• Az Eurostat adatai szerint Magyarországon a külföldi állampolgárok népességen belüli aránya 2012 és 2017 között 1,4–1,6 százalék volt, az utóbbi években viszont fokozatosan nőtt, 2020-ban elérte a két százalékot.

A külföldi születésű népesség aránya viszont már 2016-ban meghaladta az öt százalékot, 2020-ban pedig 6,1 százalék volt.

• Ugyanakkor a nyugat-európai országokhoz képest mind a külföldi állampolgárok, mind pedig a külföldi születésűek népességen belüli aránya alacsony. 2020-ban az EU27 népességének 8,2 százaléka volt külföldi állampolgár, a külföldi születésűek aránya pedig 12,2 százalékot tett ki. A volt szocialista EU8-országok közül a külföldi születésű népesség aránya csak Észtországban, Lettországban és Szlovéniában volt magasabb (12–15 százalék) ebben az évben.
• A bevándorló külföldi állampolgárok száma egészen 2019-ig meghaladta az országot elhagyókét. A legjelentősebb vándorlási nyereség az új idegenrendészeti törvény bevezetését, majd a Magyarországgal szomszédos harmadik országbeli állampolgárok (bizonyos hiányszakmákban történő) engedélymentes munkavállalásának bevezetését követő években mutatkozott, ekkor 24–31 ezerrel több külföldi érkezett az Magyarországra, mint ahányan elhagyták.
• Az elmúlt húsz évben összességében – a magyar és külföldi állampolgárokat is figyelembe véve – a Magyarországra bevándorlók száma minden évben meghaladta az országból távozókét.

Kivándorlás

• A 2007-től lassú, majd 2011-től gyors ütemben növekvő elvándorlás 2013 és 2015 között viszonylag magas szinten stagnált, 2016-tól csökkent, majd 2019-ben felgyorsult.
• A visszavándorlók – külföldről hazatérők – száma tovább növekedett, bár a jelenség pontos mérete nem ismert.

2010-től folyamatosan emelkedett a külföldi tartózkodás után visszatérők száma: míg 2010-ben alig haladta meg az 1500-at, addig 2017-ben több mint húszezer, 2020-ban pedig már több mint 23 ezer Magyarországon született magyar állampolgár tért vissza az országba. (Ez részben azzal magyarázható, hogy az elvándorlás fokozódásával a visszatérők száma is évről évre nőtt, másrészt az adatok nyilvántartása is pontosabb lett.)

• A vándorlási egyenleg – az EU-csatlakozás utáni két évet leszámítva – egészen 2017-ig negatív volt. A vándorlási veszteség 2010 és 2016 között volt a legjelentősebb, ekkor a Magyarországról elvándorló magyarok száma kilenc–húszezer fővel haladta meg az országba érkezőkét.

Az elmúlt három évben viszont ez a trend megfordulni látszik, a hazai adatok évről évre növekvő (bár csupán pár ezer fős) vándorlási nyereséget mutatnak.

• 2020 elején az Európai Gazdasági Térség (EGT) országaiban és Svájcban élő magyar állampolgárok száma meghaladta a 490 ezer főt. Ez 2014 óta mintegy 160 ezer fős, az ezredforduló óta (2001 januárjától) pedig négyszázezer fős növekedést jelent.

2020-ban e népesség közel háromnegyede a három fő célországban – Németországban (39 százalék), Ausztriában (18 százalék) és az Egyesült Királyságban (16 százalék) – élt. Míg azonban a korábbi években évi 36 ezer, illetve 26 ezer fővel nőtt az európai országokban élő magyarok száma, ennek csupán a töredéke mutatkozik 2018 és 2020 között.

• A véglegesen külföldre telepedők egy része bizonyos idő után megszerzi a befogadó ország állampolgárságát. 2000 és 2019 között közel 46 ezer magyar állampolgár vált valamely EGT-ország állampolgárává. Legtöbben német (31 százalék), brit (24 százalék) és svéd (11 százalék) állampolgárságot, valamint ennél kisebb arányban (6-7 százalék) osztrák és svájci állampolgárságot szereztek. Ezért a külföldön élő, magyarországi születésű népesség létszáma lényegesen meghaladja a külföldön élő magyar állampolgárokét.
• Az ENSZ adatai szerint a Magyarországon született és külföldön élő személyek száma – függetlenül attól, hogy mikor hagyták el az országot – az ezredfordulón még 420 ezer, 2010-ben 528 ezer, 2019-ben 632 ezer, 2020-ban pedig 714 ezer fő volt.

2000-ben ez a teljes hazai népesség 4,1, 2010-ben 5,3, 2019-ben 6,5, 2020-ban pedig a 7,3 százalékát jelentette.

• A külföldön élő népesség – mind a magyar állampolgárok, mind a magyarországi születésűek – aránya továbbra is alacsonyabb, mint a legtöbb kelet-közép-európai országban.

Nemzetközi összehasonlításban

A nyugat-európai hagyományos befogadó országokhoz képest Magyarországra lényegesen kevesebb bevándorló érkezik, és a bevándorlók ezer lakosra számított aránya is alacsonyabb. A külföldi állampolgárságú bevándorlók esetében a nyers bevándorlási ráta 2008 után három ezrelék alatti volt, majd ezt követően növekedésnek indult, és 2019-ben megközelítette a hat ezreléket. A bevándorlók honosított magyar állampolgárokkal korrigált számát figyelembe véve e ráta már 2014-ben és 2015-ben túllépte a négy ezreléket, 2018-ban hat, 2019-ben pedig 6,6 ezrelék volt.

Spanyolország és Svájc esetében a nyers bevándorlási ráta 2019-ben meghaladta a 14 ezreléket, Ausztriában, Belgiumban és Írországban 11 ezrelék feletti, Hollandiában, Németországban és Svédországban pedig nyolc ezrelék feletti volt. Franciaországba és Olaszországba közel ötször annyi bevándorló érkezett, mint Magyarországra, viszont magas népességszámuk miatt e két országban a ráta csupán négy ezrelék körüli volt.

A kelet-közép-európai országok többségében – Lengyelország és Csehország kivételével – a bevándorlók száma 2019-ben még a magyarországinál is alacsonyabb volt. Noha Lengyelországba kétszer annyi bevándorló érkezett, mint hazánkba, magasabb népességszáma miatt a nyers bevándorlási ráta csupán három ezreléket tett ki.

A magyarországinál kisebb népességszámú Észtországban, Litvániában és Szlovéniában viszont a magyarországinál jóval magasabb a ráta értéke, még úgy is, ha figyelembe vesszük a szomszédos országokból magyar állampolgárként bevándorlókat.

A magyarországi elvándorlás viszonylag későn, a kétezres évek végén kezdett számottevően növekedni, de a 2020-ban külföldön élő magyar állampolgárok aránya a régió többi országához képest továbbra is alacsony. A kelet-közép-európai országok többségében az EU-csatlakozást az elvándorlás, illetve a munkaerő-migráció sokkal nagyobb fellendülése követte.

A legnagyobb számban román és lengyel állampolgárok élnek külföldön (2020-ban az európai országokban mintegy 3,6 millió román és 2,6 millió lengyel állampolgár), az arány azonban Románia (16 százalék) mellett Litvánia és Bulgária esetében (nyolc, illetve 12 százalék) a legnagyobb.

A balti országokból, Lengyelországból és Szlovákiából, később a 2007-ben csatlakozó Romániából és Bulgáriából is tömegesen – legalábbis a kibocsátó népességhez képest jelentős arányban – indultak útnak az újonnan megnyílt munkavállalási lehetőségek hatására.

Ha az egyes országokban született és külföldön élő népesség arányát hasonlítjuk össze, Magyarország (7,3 százalék) a rangsor végén áll, miközben a jelentősebb kivándorlási országokban (Litvánia, Lettország, Románia, Bulgária) ez az arány 20–24 százalék.

2050-re csak 8,5 millióan leszünk

Magyarország lakossága a két legutóbbi népszámlálás (2001 és 2011) között 215 ezer fővel csökkent, a KSH adatai szerint a népességveszteség 2011-től 2021-ig 255 ezer fő volt. (A 2021-es népszámlálást idénre halasztották.)

A létszámcsökkenés egyik oka a természetes fogyás: a halálozások száma meghaladja a születésekét. Az elmúlt évtizedben a természetes fogyás 35-40 ezer fő volt évente, 2020-ban a koronavírus okozta járvány hatására megközelítette az ötvenezret.

A magyarországi népesség csökkenése az elmúlt időszakhoz képest nagyobb ütemben folytatódik a következő évtizedekben. A legutolsó hivatalos adatok szerint 2019-ben 9,8 millióan éltek az országban, a kutatók forgatókönyve alapján ez a szám 2050-re 8,5 millióra csökken.

Ha a termékenységi folyamatok kedvezően alakulnak, számításuk szerint 8,8 millióan élnek majd Magyarországon 2050-ben, nemzetközi migráció nélkül viszont 8,2 millióra csökkenne a népesség.

A kutatók által várt 8,5 milliós népességhez képest az Eurostat 2050-re 9,3 millió fővel számol. A termékenységre vonatkozó hipotézisek nagyjából megegyeznek, csak az Eurostat kedvezőbb halálozási kilátásokat feltételez.

A demográfiai folyamatokról szóló előző írásunk: Számokban – Elfogy-e a magyar? Az elmúlt évtized demográfiai folyamatai, 1. rész: Termékenység