A magyar kormány négy év alatt nagyon sok támogatót elveszített az európai politikában. Ezt pontosan mutatja az ország demokratikus állapotáról szóló jelentésekre leadott szavazatok aránya 2018-ban és 2022-ben. Ugyanakkor az európai szélsőjobb és a populisták kitartanak a Fidesz mellett, és csatlakozott hozzájuk két portugál kommunista és egy görög újnáci is.
Négy évvel ezelőtt fogadta el az Európai Parlament az úgynevezett Sargentini-jelentést, amelynek legfontosabb megállapítása az volt, hogy Magyarországon rendszerszinten sérülnek az uniós alapértékek. A múlt héten megszavazott Delbos-Corfield-jelentés a 2018-as értékelés frissítéseként értékelhető, amelyben viszont már az szerepel, hogy Magyarország választási autokrácia, ahol a demokratikus intézmények csak a tekintélyelven működő kormányzat céljait szolgálják.
Míg a Sargentini-jelentés következménye az volt, hogy Magyarországgal szemben a tagállamok megindították az uniós alapszerződések hetes cikkelye szerinti eljárást (amely azóta is tart, és a kormányok nem tudnak továbblépni a legelső lépcsőfokról, a meghallgatások időszakáról), addig a Delbos-Corfield-jelentésnek már nincs semmilyen konkrét következménye, sem a tagállamokra, sem az Európai Bizottságra nézve, politikai állásfoglalásnak tekinthető.
A két dokumentum támogatottsága az Európai Parlamentben azonban jól mutatja, hogy a magyar kormány hogyan veszítette el a szövetségeseit az európai politikában, és hogy kikkel sikerült részben pótolni őket.
Újabb jogi csatavesztés
Előbb azonban nézzük a számokat. Elöljáróban el kell mondani, hogy az Európai Parlament létszáma a brexit miatt csökkent: négy éve még 750-en, most már csak 705-en vannak. A Sargentini-jelentés szavazati arányai a következők voltak: 448 igen, 197 nem, 48 tartózkodás, 693 képviselő szavazott. A Delbos-Corfield-jelentés esetében pedig a következők: 433 igen, 123 nem, 28 tartózkodás, összesen 584 vokssal. Ahhoz, hogy a négy évvel ezelőtti szavazás eredményeként ajánlani lehessen a tanácsnak a hetes cikkely szerinti eljárás megindítását, kétharmados többséggel kellett rendelkeznie az igen szavazatoknak. Ha minden leadott szavazatot figyelembe veszünk, akkor a kétharmados határ 462 voksot jelent, ami láthatóan több, mint a leadott 448 támogató szavazat. Mi történt mégis? Az, hogy az EP-szavazások során a tartózkodás nem minősül leadott szavazatnak, tehát nem is kell figyelembe venni a kétharmad számításánál. Ezzel a képviselők is tisztában voltak, merthogy a szavazás előtt az EP jogi szolgálata kifejezetten felhívta erre a figyelmet. Így a kétharmados határ 430, vagyis ennél 18-cal többen voltak a támogatók. A magyar kormány ezt nem vette tudomásul, és mintegy megkérdőjelezve a tanácsi eljárás megindításának jogszerűségét, az Európai Bíróságon kérte a parlamenti döntés érvénytelenségének kimondását. Az Európai Bíróság azonban közel három évvel később, tavaly júniusban elutasította a keresetet, és helybenhagyta a szavazatszámítás módját. Ez is egyike volt a magyar kormány komoly jogi csatavesztéseinek.
Ugyanezt a logikát követve a múlt heti szavazásról azt lehet elmondani, hogy itt a kétharmados határ 370 lett volna – ha ez bírna bármilyen jelentőséggel. Sőt: a háromnegyedes limit 417, vagyis ezt is meghaladta a támogatók száma. Egészen pontosan a képviselő 78 százaléka jelentette ki, hogy Magyarország már nem teljes értékű demokrácia.
A Néppárt nélkül nem megy
Nem meglepő, hogy a baloldali pártok – szociáldemokraták, liberálisok, zöldek, szélsőbaloldal – tulajdonképpen egységesen a jelentések elfogadása mellett szavaztak 2018-ban és 2022-ben is. Az elmúlt pár év történéseit figyelembe véve az sem furcsa, hogy az Európai Néppárt támogatása fogyott el a Fidesz mögül. De ez a folyamat már a Sargentini-jelentés szavazásakor is megfigyelhető volt, akkor a Néppárt a képviselőire bízta, hogyan szavaznak. Ennek az eredménye az lett, hogy a jelentés elfogadására voksolt 118 képviselő, ellene 57-en, 28-an pedig tartózkodtak. Az akkor 216 fős frakcióból 175-en vettek részt ebben a szavazásban. Ha leszámítjuk az akkor még a Néppártban politizáló fideszeseket és a négy határon túli magyart, akkor 41 képviselő szavazott a jelentés ellen. Múlt héten a jelenleg 176 fős néppárti képviselőcsoportból 135-en voksoltak. 112 mellette, kilenc ellene, 14 tartózkodás. Az ellenszavazatok között van a kereszténydemokrata Hölvényi György és a két RMDSZ-es EP-képviselő. Vagyis maradt hat néppárti politikus a Fidesz mellett, ők azok egyébként, akik a fideszes rendezvények rendszeres szereplői. Nem hosszú a lista, úgyhogy felsorolhatjuk őket: François-Xavier Bellamy, Arnaud Danjean, Brice Hortefeux, Nadine Morano francia, valamint Romana Tomc és Milan Zver szlovén képviselőről van szó. Itt jegyezzük meg, hogy a Fidesz azt jósolta, hogy tavalyi kilépésük után tömegesen hagyják majd el a konzervatív pártcsoportot a képviselők, de senki sem követte a tizenkét magyar kormánypártit – még a KDNP-s Hölvényi sem.
Még egy adat a Fidesz néppárti támogatottságának minimálisra csökkenéséről: a parlamenti szavazatszámítási módot alapul véve 2018-ban a frakció 68 százaléka, 2022-ben pedig 93 százaléka ítélte el az Orbán-rezsimet.
(Szélső)jobbos és kommunista barátok
Ugyanakkor ami nem változott: a szélsőjobboldal, az euroszkeptikus és a populista politikai erők továbbra is támogatják a Fideszt. Ebből a szempontból azonban óriási érvágás volt a brexit a magyar kormánynak, mert a brit konzervatívok – legalábbis 2018-ban – teljes mellszélességgel Orbán Viktor mellett álltak. Mostanra ebben a frakcióban a britek vezető helyét a lengyel kormánypárti képviselők foglalták el, akik – dacára annak, hogy az elmúlt hónapokban a magyar–lengyel hivatalos kapcsolatok az orosz–ukrán háború totálisan ellentétes megítélése miatt a mélypontra süllyedtek – e szavazás során kiálltak a magyar kormány mellett. A konzervatívok közül egyedül a belgák szavaztak ki: az egyéként Belgiumban nacionalistának számító Új Flamand Szövetség mindhárom képviselője támogatta a Delbos-Corfield-jelentést.
Érdekesség, hogy a Portugál Kommunista Párt két tagja is kiállt a Fidesz mellett, és szintén a javaslat ellen voksolt a görög Atanasziosz Konsztantinu, aki az újfasiszta Arany Hajnalban kezdte politikai pályafutását.
Fideszes közeledés
Közben a magyar kormánypártok részéről is történnek erőfeszítések arra, hogy kitörjenek a nemzetközi elszigeteltségből. Ezt a feladatot – az uniós pénzek megszerzése mellett – vélhetően Navracsics Tibor kapta, aki pár napja bejelentette, hogy a kereszténydemokrata frakcióba ül át a fideszes képviselőcsoportból az Országgyűlésben. Navracsics júniusban aktiválta KDNP-s tagságát, mint mondotta, egyébként is kettős párttagsága van. Egy tévéinterjúban azt is megemlítette, hogy „Orbán tud arról, hogy ő azon dolgozik, hogy közelítse a Fideszt a Néppárthoz, és nem ellenzi”.
Szintén júniusi fejlemény, hogy az Európai Néppárt rotterdami kongresszusán – az Euronews beszámolója szerint – ott volt kereszténydemokrata politikusként Navracsics Tibor is, aki többször próbált találkozni az elnökké választott Manfred Weberrel – sikertelenül.
Megkérdeztük Pedro Lopezt, az Európai Néppárt EP-frakciójának szóvivőjét, hogy változott-e a képviselőcsoport megítélése a Fideszről. A szóvivő azt mondta: „Az Európai Néppárt nem változtatott a Fidesszel szembeni álláspontján, és nem is valószínű, hogy egyhamar megtörténik.”
