Több mint két évig készítették elő a CATL óriásvállalat beruházását, az itt élőket mégsem értesítették a tervekről. A pártok után a civilek is megszervezték magukat, 2023 elején a botrányos közmeghallgatások után egymást érték a demonstrációk, a népszavazási kezdeményezések és a bírósági perek. Bár mintha lenne egy kis csúszás a kínaiak eredeti elképzeléseihez képest, az üzem zavartalanul épül, három éven belül elindítanák a gyártást. A kormány akkumulátor-nagyhatalmi céljainak legnagyobb ellenlábasa néhány környékbeli anya, akik azt ígérik, soha nem adják fel a küzdelmet.
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára 2022. augusztus 12-én jelentette be, hogy Magyarország történetének eddigi legnagyobb, háromezermilliárd forint értékű beruházásaként Debrecenben építi fel második európai akkumulátorgyárát a kínai CATL óriásvállalat. Az információt a kormányközeli sajtótermékek kitörő lelkesedéssel fogadták, de számos nagy olvasottságú, fővárosi független médium is megelégedett azzal, hogy tolmácsolták olvasóiknak a hivatalos közléseket, anélkül hogy kérdéseket tettek volna fel a projekttel kapcsolatban.
A debreceni közösségimédia-platformokon ellenben már közvetlenül a bejelentést követően élénk viták bontakoztak ki arról, mennyire lesz az üzem környezetszennyező, robbanásveszélyes, honnan fogják biztosítani a működéséhez szükséges hatalmas vízmennyiséget, valamint honnan lesz a CATL-nek kilencezer dolgozója egy olyan városban, ahol már eddig is tapasztalható volt a képzett munkaerő hiánya. A későbbiekben aztán erőteljes lakossági tiltakozás alakult ki, amely a legintenzívebben kétségtelenül 2023 első hónapjaiban mutatta meg magát, de máig ad életjeleket.
A beruházás bő egy évvel ezelőtt történő bejelentése kapcsán az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy átfogó képet adjunk arról, hogyan öltött formát az akkumulátorgyár-ellenesség Debrecenben és a szomszédos Mikepércsen, milyen fázisai, illetve platformjai voltak eddig a tiltakozásnak, valamint hogyan értékelik az elmúlt egy év fejleményeit a gyárépítéssel szembehelyezkedő civilek és ellenzéki pártok. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen lépéseket terveznek a tiltakozók, illetve hogyan próbálja a kínai cég megszerettetni magát az aggódó helyiekkel.
I. Az eszmélés
Az előnyöktől az elkerülhetetlenségig
A kormány és a debreceni városvezetés kezdetben az új munkahelyekkel, valamint a gazdasági haszonnal, különösen az iparűzési adóból származó bevételekkel igyekezett érvelni a beruházás mellett. Próbálták továbbá eloszlatni az akkugyár kapcsán meglévő lakossági aggályokat. A városvezetés januárban szórólapkampányba is kezdett, amely során tizenhárom, általuk hazugságnak nevezett állításra reagáltak ugyanennyi „igazság” felsorolásával. Ezek közé tartozott például, hogy a Samsung gödi akkumulátorgyára szennyezi a vizet, és ez várható Debrecenben is. A városházi kommunikáció szerint független mérések támasztják alá, hogy nem történt Gödön vízszennyezés. Az Átlátszó még 2022 tavaszán írt arról, hogy egy független laboratóriumi vizsgálat a Pest megyei város több, öntözésre használt kútjában kimutatta a mérgező N-metil-2-pirrolidon (NMP) nevű oldószert.
A városvezetés ugyanebben a szórólapkampányában azt az állítást is cáfolta, miszerint a gyár negyvenezer köbméter vizet használna fel egy nap alatt. Ez a szám többek között egy mikepércsi közmeghallgatáson hangzott el tavaly november 30-án az egyik felszólalótól. A szórólap ezzel azt állította szembe, hogy napi 24 ezer köbméterben maximálták az akkumulátorgyárat is befogadó teljes Déli Gazdasági Övezet vízfogyasztását. Ezzel egy 2022 júniusában elfogadott közgyűlési határozatra utaltak vissza, amelyben arról döntöttek, hogy 24 ezer köbméterre növelik az ipari park vízkapacitását – maximálásról azonban nem volt szó az anyagban.
Kevés olyan adat volt, amely kapcsán annyira nem láthattak tisztán az akkugyár iránt érdeklődő debreceniek, mint az üzem vízfelhasználása. Míg sokáig csak találgatások jelentek meg többek között Palkovics László korábbi technológiai és ipari miniszterre hivatkozva – aki 2022 májusában arról beszélt, hogy egy 100 gigawatt gyártókapacitású akkumulátorgyárnak óránként ezer köbméter a vízigénye –, az önkormányzat pedig a 24 ezres számot emlegette, október 28-án Papp László (Fidesz) polgármester és Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter megállapodási szerződést írt alá, amely alapján a gazdasági övezet vízkapacitását napi 42.480 köbméterre növelnék. Később aztán egymásnak ellentmondó számok jelentek meg a CATL gyár engedélyezési eljárásai során: a biztonsági jelentés szerint maximum napi 15.500 köbméter és óránként körülbelül 1500 köbméter közötti tartományban mozogna az első ütem, tehát a gyár egyharmadának a vízfogyasztása. A környezethasználati engedélyezési dokumentációban ugyanakkor napi 3378 köbméterről, csúcsvízigényként pedig napi 6242 köbméterről írtak. Ezzel kapcsolatban az egyik debreceni közmeghallgatáson a hatóságok közölték: az utóbbi adat a valós, a számot a biztonsági jelentésben is korrigálták. Februárban aztán a 24.hu írta meg, hogy a kormányhivatal honlapján publikáltak, majd két nap után eltüntettek egy tanulmányt, amely szerint akár napi hatvanezer köbméterre is emelkedhet az akkumulátorgyár vízfogyasztása.
A legfrissebb, idén júliusban publikált adat szerint a CATL első ütemének napi átlagos vízigénye 3077 köbméter lesz.
Az időben előrehaladva megfigyelhető volt, hogy a kormányzati retorika az akkumulátorgyártás előnyei helyett egyre inkább az elkerülhetetlensége mellett kezdett érvelni. Orbán Viktor miniszterelnök idén március 9-én úgy fogalmazott: ha nem tudjuk előállítani az elektromobilitáshoz szükséges járműelemeket, máshol fogják legyártani, a magyarországi autógyárak pedig bezárnak. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter augusztusban egyenesen nemzetellenes törekvésnek nevezte az akkumulátorgyárak elleni küzdelmet.
Megtagadták a szerződés kiadását
Bár a közvéleményt 2022-ben meglepetésként érte a kínai akkumulátorgyár építése, Kósa Lajos (Fidesz) országgyűlési képviselő az év augusztus 25-én a Debreciner kérdésére elárulta: akkor már több mint két esztendeje közösen készítette elő a beruházást a kormány, az önkormányzat és a CATL. Ebben az időszakban semmilyen hivatalos információt nem közöltek arról, hogy akkumulátorgyár-építési terveik lennének Debrecenben.
Szeptember 5-én aztán Barcsa Lajos (Fidesz) gazdasági ügyekért felelős alpolgármester, Kocsik-Marossy Virág, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója és Csen Csün-vej, a CATL nemzetközi üzletfejlesztéséért felelős vezérigazgató alá is írt egy megállapodást a beruházásról. Hiába adott be közérdekű adatigénylést a Debreciner a dokumentum megismeréséért, az adatgazda vagyonkezelő cég nem adta ki, arra hivatkozva, hogy más általi megszerzése vagy nyilvánosságra hozatala aránytalan sérelmet okoz a vagyonkezelő üzleti tevékenysége szempontjából. Papp László polgármester a városi közgyűlésben szeptember 15-én arról beszélt, hogy egy ingatlanértékesítésről szóló előszerződést írtak alá a felek, de a dokumentumot azóta sem hozták nyilvánosságra.
December végére szinte a teljes ellenzék elutasította az akkugyárat
A CATL-beruházás elleni, szervezett formában történő tiltakozást az augusztusi bejelentést követő negyedik napon szinte egyszerre vállalta magára három politikai szervezet: a debreceni közgyűlésben több ciklus óta mandátummal rendelkező Civil Fórum és a DK, valamint a jelenleg helyi önkormányzati képviselő nélkül működő LMP. Az MSZP ugyanekkor sürgősségi megvitatást kért a polgármestertől, mivel – mint jelezte – előzetesen még a közgyűlés tagjait sem tájékoztatták a gyárépítésről.
A többi ellenzéki párt csak később csatlakozott a tiltakozókhoz: Mándi László, a Momentum önkormányzati képviselője augusztus 22-én vetette fel aggályait, öt nappal azt követően, hogy a párt a közösségi médiában az ügyet is tárgyaló közgyűlésen való részvételre buzdította a debrecenieket. A Mi Hazánk Mozgalom szeptember 7-én jelezte fenntartásait, a Jobbik szeptember 23-án egy parlamenti kérdésben jelenítette meg kritikáit, a Debrecenben komolyabb aktivitást egyébként eddig nem mutató Párbeszéd – Zöldek részéről pedig december 20-ról találtuk az első megszólalást a CATL ügyében.
Bár a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak (MKKP) szervezetként sok észrevehető megmozdulása nem volt az akkumulátorgyárral kapcsolatban, mindenképpen érdemes megemlékezni Tóth Imre „Bruti” tevékenységéről. A korábban kutyapárti színekben egy zuglói időközi önkormányzati választáson is induló, 2022-ben a pártnak kampányoló debreceni zenész-humorista 2023 áprilisában egy ironikus dalt adott ki Akkumulátorgyárat szeretnék a kertem végébe címmel. Ezt idén májusban egy LMP által szervezett tüntetésen is előadta.
Az akkumulátorgyár támogatói között is találunk azonban debreceni ellenzéki politikust. Ő Káposznyák István, a Szolidaritás elnökségi tagja. A politikus ezt azzal indokolta, hogy jelenleg technológiaváltás zajlik a világban, Magyarország pedig előnyt szerezhet a gazdasági versenyben, ha nem marad ki a folyamatból.
Láthatjuk: bár 2022 végéig szinte a teljes ellenzék állást foglalt a beruházással kapcsolatban, mindössze három szervezet, a Civil Fórum, a DK és az LMP állította helyi politikája középpontjába az üzem kérdését. A Civil Fórum – amely a Fideszhez hasonlóan évek óta nem reagál a Debreciner egyetlen megkeresésére sem – még ősszel utcai standolásba kezdett. Arról kérdezgették a debrecenieket, támogatják-e az akkumulátorgyár építését az eddig megismert információk alapján. A DK szórólapkampányt, valamint petíciót indított a témáról, az LMP pedig kezdettől fogva arról kommunikált, hogy népszavazást akar az akkugyárról.
Nem dönthettek a debreceniek a sorsukról
A zöldek előbb egy helyi referendummal próbálkoztak. Az alábbi két kérdést nyújtották be a helyi választási irodának (hvi):
„Egyetért-e ön azzal, hogy Debrecen közigazgatási területén tilos legyen olyan ipari létesítményt létrehozni, amelynek az óránkénti vízigénye meghaladja a 450 köbmétert?
Egyetért-e ön azzal, hogy tilos legyen Debrecen közigazgatási területén olyan ipari létesítményt létrehozni, amelynek éves vízigénye meghaladja Debrecen éves lakossági vízfogyasztásának másfélszeresét?”
Ezeket első fokon ugyan átengedte a helyi választási bizottság (hvb), de a párt nem vette fel az ajánlóíveket, úgy döntöttek ugyanis, hogy inkább országos népszavazást kezdeményeznek az ügyben.
Ilyen referendumot egyelőre nem írtak ki, a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) augusztusban már a harmadik LMP-s országos népszavazási kezdeményezés hitelesítését utasította el.
A párt azóta már mással magyarázza a helyi referendum elengedéséről szóló döntését: Kanász-Nagy Máté, az LMP frakcióvezető-helyettese a Válasz Online augusztus 17-i podcastjában arról beszélt, hogy az általuk kezdeményezett helyi népszavazás nem lett volna alkalmas az akkumulátorgyár építésének megakadályozására, mivel a beruházó három ütemre bontotta a kivitelezést, így a hivatalos vízigény alacsonyabb annál a szintnél, amelyet a kérdésben meghatároztak.
Idén januárban előbb a Momentum, majd a Mi Hazánk Mozgalom is megpróbálkozott a helyi népszavazás kezdeményezésével, kérdéseiket azonban a helyi választási bizottság lesöpörte az asztalról, csakúgy, mint a helyi civilek hasonló próbálkozásait. A bizottság a legtöbb esetben arra hivatkozva utasította el a hitelesítést, hogy az adott kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményeinek, vagy Alaptörvény-ellenes lenne a szavazás során meghozott döntés. Az egymást követő elutasítások miatt az ellenzéki pártok körében egyre általánosabb lett az a nézet, hogy a hvb semmilyen népszavazást nem fog engedélyezni, amely az akkumulátorgyár sorsáról dönthet. A Momentum április 13-án már azért adott be egyszerre 150 helyi népszavazási kérdést, hogy ezzel késztesse lemondásra a bizottság tagjait – ez azonban nem történt meg.
Mikepércsi Anyák és az aHang aktivistái a civil tiltakozás élén
Az akkumulátorgyárral kapcsolatban megmozduló szereplők között azonban nem csak a pártok politikusait találjuk meg. Legkésőbb tavaly szeptember óta a debreceni és környékbeli civil szféra képviselői is elkezdték aktivizálni, illetve megszervezni magukat az ügy mentén. A debreceni önkormányzat és a magyar kormány sokáig adós maradt a beruházás részletes ismertetésével. Így fordulhatott elő, hogy szeptember 22-én egy civil szervezet, az Alternatív Közösségek Egyesülete szervezte meg az első nyilvános fórumot az akkugyárról. Ezen többek között az ilyen üzemekről már közvetlen tapasztalattal rendelkező Göd-ÉRT Egyesület és az Élhetőbb Monostorért képviselőitől, valamint Jakkel Barbarától, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogászától is kérdezhettek az érdeklődő debreceniek.
Október elején nem tűnt különösen fontos eseménynek, hogy a Debreceniek az akkumulátorgyár ellen Facebook-oldal működtetői az aHang felületén elindítottak egy levélküldő kampányt, amelyben Papp László polgármesternek üzenték meg, hogy nem akarnak kínai akkugyárat Debrecenbe. Ekkoriban már több hasonló aláírásgyűjtés is zajlott más kezdeményezőktől. Ez lett azonban az egyik legsikeresebb, cikkünk írásakor már 13.569-en támogatták a civil petíciót. Később kiderült, hogy komoly átfedés van a 2021-es ellenzéki előválasztást is koordináló aHang helyi aktivistái és az akkuellenes csoport tagjai között, gyakorlatilag felváltva akcióztak hol az egyik, hol a másik szerveződés nevében, hol pedig közösen, mint például február 9-én, amikor átadták Szekeres Antal jegyzőnek az addig összegyűlt, több mint tizenegyezer, Papp Lászlónak címzett levelet. A debreceni civilek az akkugyárellenes tüntetések gyakori szereplőivé váltak, egyikük, Horváth Nándor László pedig a bíróságon is szembetalálta magát a kínai óriásvállalattal.
A leglátványosabb és legaktívabb lakossági tiltakozást eddig kétségtelenül a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület tagjai fejtették ki. A nevüknek megfelelően elsősorban helyi anyákból álló civil szervezet története a községben tavaly november 30-án tartott közmeghallgatásig nyúlik vissza, ahol több későbbi tagjuk is feltette aggódó kérdéseit a beruházás várható hatásaival kapcsolatban. Január 15-én aztán helyi lakosok a mikepércsi sportpályán gyűltek össze, hogy megbeszéljék, hogyan tudnak közös erővel fellépni az általuk veszélyesnek ítélt gyárépítéssel szemben. Fő célként ekkor egy akkugyárellenes országos népszavazást jelöltek meg, valamint elhatározták, hogy pártoktól függetlenül fognak szerveződni. A Mikepércsi Anyák március 15-én, egy általuk szervezett demonstráción jelentették be az egyesületté válást. Amellett, hogy ők szervezték az eddigi legnagyobb akkumulátorgyár-ellenes tüntetést Debrecenben, többször is próbálkoztak helyi népszavazás kezdeményezésével, szakmai konferenciát rendeztek, tárgyaltak a CATL magyarországi képviselőjével, valamint bíróságon támadták meg a gyár környezethasználati engedélyét.
II. Küzdelem a meghallgatásokon, az utcán és a bíróságokon
A közmeghallgatások kiüresítésével reagált a Fidesz a lakossági felháborodásra
A CATL akkumulátorgyár históriájában kiemelt helyen kell szerepelnie a közmeghallgatásoknak, amelyeken a lakosok feltehették a beruházással kapcsolatos kérdéseiket, elmondhatták aggályaikat, és kritizálhatták a gyár érkezéséért felelőssé tehető döntéshozókat. Összesen három ilyen eseményt tartottak: elsőként november 30-án Mikepércsen, majd Debrecenben január 9-én és 20-án.
A mikepércsi közmeghallgatáson a fenti feltételek csak részben valósulhattak meg, ugyanis az önkormányzat előzetes meghívása ellenére sem Papp László debreceni polgármester, sem Szilágyi Balázs, a CATL magyarországi képviselője nem vett részt az eseményen. A következő időszak közhangulatát némiképp előrevetítette, hogy a mikepércsiek gúnyos tapssal és kinevetéssel jutalmazták a hiányzást.
Ekkor már zajlott az üzem katasztrófavédelmi és környezethasználati engedélyezési eljárása, amelynek keretében, tehát törvényi kötelezés miatt tartották meg a január 9-i és 12-i debreceni közmeghallgatást. A kormány vagy az önkormányzat kezdeményezésére ezeken felül máig nem tartottak egyetlen nyilvános fórumot sem a debreceni akkumulátorgyártással kapcsolatban.
A január 9-i katasztrófavédelmi közmeghallgatás országos sajtóvisszhangot váltott ki, a nagyrészt feszült hangulatban zajló, hatórás rendezvényen a bekiabálások miatt Szilágyi Balázs, a cég képviselője nem tudta elmondani tájékoztatóját, a közönség pedig Papp László polgármester kérésére sem csendesedett el. A megjelentek közül többen is népszavazást követeltek. Papp itt tett ígéretet arra, hogy hasonló keretek között részt venne egy mikepércsi fórumon is. Bár azóta közel nyolc hónap telt el, a Mikepércsi Anyák pedig egy konkrét rendezvényre is meghívták, a debreceni politikus máig nem tett eleget ennek az ígéretének.
A január 9-i közmeghallgatás másnapján Papp László arról beszélt a Klubrádiónak: a debreceni lakosság többségének akarata ellenére is meg kell építeni az akkumulátorgyárat, mert szerinte ez a város érdeke. Eddig egyébként egyetlen nyilvános közvélemény-kutatási eredményt publikáltak a témában, ezt a Momentum megrendelésére a 21 Kutatóközpont készítette január 28. és február 1. között. Ez alapján a megkérdezett debreceniek 64 százaléka inkább nem támogatta a beruházást, 65 százalékuk pedig teljes mértékben egyetértett azzal, hogy népszavazásra van szükség az ügyben.
Január 20-án a hajdú-bihari kormányhivatal által, munkaidőben megtartott környezetvédelmi közmeghallgatáson még jobban radikalizálódtak a tiltakozók, több molinó és zászló is felbukkant a teremben, a rendezvény eleinte inkább hasonlított tüntetésre, mint közmeghallgatásra. Az esemény több momentumról is emlékezetes maradt, többek között itt hazaárulózta a sokaság Rácz Róbert hajdú-bihari főispánt és Hajduné Kovács Mária Mónikát, a kormányhivatal környezetvédelmi főosztályvezetőjét. De itt esett meg az is, hogy a CATL kínai képviselői külön kérdésre sem válaszoltak arra, hogy milyen esetben lennének hajlandók visszalépni beruházási szándékuktól. A kormányközeli média elsősorban azt emelte ki a közmeghallgatásból, hogy egy, a beruházást ellenző férfi megütött egy, az akkumulátorok mellett érvelő nőt, azt azonban elhallgatták, hogy hasonló eset történt fordított felállásban is: egy beruházáspárti férfi ellökött egy, az akkumulátorgyár ellen felszólaló asszonyt.
Sokan többek között a debreceni közmeghallgatások egyik utójátékának, sajátos következményének tekintik, hogy április 27-én a Magyar Közlönyben megjelent egy kormányrendelet, amely az Ukrajnában zajló háborúra hivatkozva érvényben tartott veszélyhelyzet ideje alatt lehetővé teszi a közmeghallgatások megtartását az érintettek személyes jelenléte nélkül. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint ezáltal alapvetően sérül az intézmény funkciója. A Debrecinernek júniusban Jakkel Barbara, a jogvédő szervezet jogásza azt nyilatkozta: úgy látják, alapjogsértő lenne az a szabályozás, amely kizárja a személyes jelenlétet, mivel ez az Alaptörvényben biztosított véleménynyilvánításhoz fűződő jog része.
Tüntetések minden irányból
A debreceniek, a mikepércsiek és a környék más településein élők nem csak a közmeghallgatásokat használták fel arra, hogy személyesen tiltakozzanak a kínai akkumulátorgyár ellen. Január 28-án tartották az első demonstrációt az ügy kapcsán a Mikepércsi Anyák szervezésében. Azóta kiderült, hogy a Mikepércsről Debrecenbe, a Kossuth térre vonulás nemcsak az első, hanem egyben az eddigi legnagyobb ilyen jellegű megmozdulás is volt. Körülbelül ezren vettek részt a tüntetésen, Debrecenben 2010 óta nem volt ennél népesebb demonstráció. A következő napok aztán megmutatták, milyen sokféle azon emberek sokasága, akik ellenzik az akkugyár megépítését: a mikepércsi, több esetben értelmiségi megszólalók után ezoterikus gondolkodású, a környezetet féltő turanisták, valamint az alispáni rendszer bevezetését és az Oroszország elleni szankciók visszavonását követelő szélsőjobboldaliak jelentek meg a város főterén. Ezt követően az LMP, a Mi Hazánk, majd a Momentum, végül ismét az LMP tartott egy-egy nagyobb megmozdulást Debrecenben. Ahogy korábban említettük, a Mikepércsi Anyák a nevüket adó községben is szerveztek tüntetést március 15-én.
Eközben sorra jöttek az újabb engedélyek
A tiltakozások azonban a gyár épülése szempontjából eddig hatástalanok voltak. A debreceni önkormányzati média január 19-én közölte, hogy a CATL megkapta a katasztrófavédelmi, február 13-án pedig a környezethasználati engedélyt is. Az utóbbit zöldhatóságként kiadó Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal hangsúlyozta: a beruházásnak a legszigorúbb környezetvédelmi feltételeknek kell megfelelnie. Június 13-án már építési engedéllyel is rendelkezett a kínai cég. Ebből derült ki többek között az is, hogy a központi cellagyártó épület harminc futballpálya nagyságú lesz.
Ez utóbbi információ ma már idejétmúltnak számít, július 12-én ugyanis az is kiderült, hogy a CATL kérelmére a kormányhivatal eljárást indított az üzem környezethasználati engedélyének „jelentős változás miatti felülvizsgálat alapján történő módosítása” érdekében. A kapcsolódó dokumentáció szerint a cellagyártó alapterületét 152.484 négyzetméterről 135.181 négyzetméterre csökkentik. Bár a debreceni és a fővárosi sajtó egy részében is jelentek meg erre vonatkozó utalások, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kisebb lesz a gyár központi épülete, mivel a magasságát az építési engedélyben szereplő 19,43 méterről 17–25 méterre változtatták.
Leváltották a vízügyi igazgatót, letiltották a vegyészprofesszor előadását
A CATL-beruházást az elmúlt hónapokban több olyan eset is kísérte, amelyek kapcsán a gyár kritikusai politikai cenzúrát emlegettek. Az első ilyen Kincses Dániel, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Tivizig) igazgatójának menesztése volt. Őt márciusban, azt követően mentette fel Pintér Sándor belügyminiszter, hogy februárban szakvéleményt adott ki az akkumulátorgyár vízfelhasználásával kapcsolatban. Ebben többek között arról írt, hogy a jelenlegi műszaki állapotok miatt csak elméletben elérhető Debrecen napi százezer köbméteres vízkapacitása, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy a debreceni vízbázisokon jelentkező vízigények egy-két éven belül megközelíthetik a felszín alatti víztestek igénybevételi határértékeit. A Belügyminisztérium máig nem adott magyarázatot arra, miért döntöttek az igazgató menesztése mellett.
Áprilisban aztán Fábián István vegyészprofesszor, a Debreceni Egyetem volt rektora került kellemetlen helyzetbe, amikor Magyarország akkumulátor-nagyhatalom lesz! Megéri? címmel tartott volna intézeti szemináriumot az említett felsőoktatási intézményben. Kun Ferenc, a Természettudományi és Technológiai Kar dékánja azonban megtiltotta az esemény megrendezését, arra hivatkozva, hogy az egyetem a működési rend alapján „nem ad helyet a területén aktuálpolitikai kérdések megvitatásának”. A dékán döntése miatt Fábián végül az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának székházában tartotta meg előadását.
Ilyen előzmények után érkeztünk el 2023. május 9-hez, amikor Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nem előzmények nélkül, de a CATL-beruházás ellen küzdőket minden bizonnyal sokkolva bejelentette, hogy egy másik kínai óriásvállalat, az Eve Power is akkumulátorgyárat épít Debrecenben, a BMW-gyár mellett, a város északnyugati határában. Az üzem a német autógyártót szolgálja ki, hengeres akkumulátorokat állítanak majd elő évi 28 gigawattóra gyártókapacitással.
Még nem zárult le minden per, de az építkezés nem áll le
A CATL üzeme gőzerővel épül, bár több kísérlet is történt a beruházás bíróságon történő megtámadására. A Debreceni Törvényszék arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy egy kereset érkezett hozzájuk egy magánszemélytől a katasztrófavédelmi engedély felülvizsgálata ügyében. A nevét nem említették, de kizárásos alapon Horváth Nándor Lászlóról, a Debreceniek az akkumulátorgyár ellen csoport tagjáról van szó. Az ő keresetét júliusban elutasította a bíróság. Az aktivista ügyvédje, Schiffer András korábban arról tájékoztatta a Debrecinert, hogy a nyári ítélkezési szünetet követően a Kúriához fordulnak felülvizsgálati kérelemmel.
A környezethasználati engedély felülvizsgálata kapcsán hét keresetet adtak be a Debreceni Törvényszékhez, ebből ötöt magánszemély, kettőt pedig civil szervezet. Az egyik magánszemély keresetét elkésettség miatt a bíróság jogerősen visszautasította. További egy ügyben a felperes civil szervezet elállt a keresettől, ezért a bíróság jogerősen megszüntette a pert.
A törvényszék tájékoztatása szerint öt kereset elbírálása van folyamatban, négy magánszemély és egy civil szervezet kezdeményezésére, ezekben az ügyekben várhatóan szeptemberben fognak újabb tárgyalást tartani.
A Debreceni Törvényszéktől több felperes is kért már azonnali jogvédelmet, magyarán azt, hogy állítsák le az építkezést, amíg nem születik jogerős ítélet a fenti keresetek ügyében, ezeket azonban eddig rendre elutasította a bíróság. Bár Moczok Gyula, az MSZP korábbi választókerületi vezetője és ügyvédje, Litresits András fellebbezésére a Fővárosi Ítélőtábla júliusban megsemmisített egy ilyen végzést, a Debreceni Törvényszék másodjára is elutasította a kérvényüket.
Faültetéssel és szemétszedéssel szerettetné meg magát a kínai cég
Még augusztusban kerestük a CATL-t, hogy megtudjuk, hogyan áll most debreceni üzemük építése. Szeptember 5-én elküldött válaszukban azt írták, már elvégezték a talaj-előkészítési munkálatokat, a cölöpözést szeptemberben fejezik be. A beruházás most érkezett el a szerkezetépítési fázishoz.
Érdeklődtünk, van-e csúszás az eredeti tervekhez képest. A CATL közölte: az első ütem építését 2025-ben fejezik be, a termelés három éven belül elkezdődik, ezt követően felgyorsítják az üzem többi részének építését, így fokozatosan növelik a termelési volument. Az építkezés jelenleg összhangban van az ütemtervvel – írták. Eredeti elképzeléseikhez képest azonban lehet némi csúszás, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a tavaly szeptemberi szerződés aláíráskor ugyanis még azt mondta, a kínaiak 2025 elején már elindítanák a gyártást.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a tiltakozásokat figyelembe véve milyen konkrét lépéseket tervez a cég annak érdekében, hogy jó kapcsolatokat építsen ki Debrecen és az agglomeráció lakosságával. A Debrecinernek küldött levélben mindenekelőtt hangsúlyozták: a beruházás és a gyár üzemeltetése a vonatkozó magyar és európai uniós törvények, előírások betartásával történik. „Meggyőződésünk, hogy beruházásunk, mely fenntartható módon fog működni, Debrecen gazdaságát erősíti, és a város életének szerves részévé válik” – írták.
Azt ígérik, nemcsak munkavállalóik karrierútját, hanem a jövő tehetségeit is támogatni szeretnék Debrecen és a régió különböző oktatási szintjein. Mint írták, már találkoztak a környék különböző oktatási intézményeivel, többek között szakiskolákkal és a Debreceni Egyetemmel, hogy felmérjék a tehetséggondozásban rejlő lehetőségeket. Céljuk a szakemberképzés támogatása az akkumulátorgyártás területén. A vállalat számít arra, hogy minél több helyi fiatal szakembert köszönthetnek munkatársaik között.
Azt írták, kiemelten fontos számukra a bizalomépítés, együttműködő partneri viszonyt alakítanának ki a helyi közösséggel. Közölték: társadalmi felelősségvállalásuk részeként szeretnék támogatni Debrecenben és a város környékén a fenntarthatóság és a környezetvédelem ügyét. Ezért is adományoztak nemrég száz esővízgyűjtő hordót a debreceni önkormányzatnak. Ezt az akciójukat terveik szerint a jövőben megismétlik. „Emellett együttműködünk a helyi intézményekkel, faültetést és szemétszedési akciókat szervezünk Debrecen és agglomerációja természeti környezetének védelme érdekében. Eltökélt szándékunk továbbá, hogy támogassuk a régió gyermekotthonait” – sorolták elképzeléseiket.
III. A tiltakozók helyzetértékelése és tervei
A CATL-beruházás bejelentésének évfordulója alkalmából még augusztusban levelet írtunk számos ellenzéki pártnak, valamint a debreceni közgyűlésben helyet foglaló Civil Fórum nevű szervezetnek. Kerestük továbbá a Debreceniek az akkumulátorgyár ellen csoportot és a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesületet. Az alábbi két kérdést tettük fel nekik:
- Hogyan értékelik az elmúlt egy évben folytatott, akkumulátorgyár-ellenes tiltakozás hatékonyságát? Mi az, amit sikerült elérniük a beruházást ellenzőknek? Miben látják a tiltakozás sikerének vagy sikertelenségének okát?
- Milyen további lépéseket terveznek a beruházás ellenében?
Megkeresésünkre a Civil Fórum az azóta eltelt közel egy hónap alatt nem reagált. A Debrecinernek válaszoló pártok jellemzően inkább eredményesnek találták az akkumulatorgyár elleni küzdelmet, a konkrét sikerek kapcsán pedig elsősorban a civilek tiltakozásait és saját megmozdulásaikat emelték ki.
„Nekünk kell megteremtenünk a változást” – írták a debreceni civilek
A Debreceniek az akkumulátorgyár ellen csoport a Debrecinernek eljuttatott válaszában arról írt: az elmúlt egy év világossá tette számukra, hogy csak összefogással és közösségi erővel léphetnek előre. Úgy látják, itt az idő az együttes cselekvésre és megszólalásra, mert most valóban nagyon sokat számít a közös hang.
A csoportban ténykedő civilek szerint az akkumulátorgyártás már elkezdett nemzeti szintű kihívássá válni, eközben helyi ügy is, amelynek az itt élők akarata szerint helyben kellene eldőlnie. Úgy látják, ehhez mindenkit fel kell hívniuk, egytől egyik megkeresniük, és közösséget formálniuk.
„Szövetségeseket kell keresnünk más érintett városokban is, hogy az állampolgárok számára minél nagyobb kontrollt biztosítsunk. Legyen szó tájékoztatásról, átláthatóságról vagy a törvények betartásáról, nekünk kell megteremtenünk a változást” – hangsúlyozzák.
Társadalmi felelősségvállalásra és szolidaritásra buzdítanak a Mikepércsi Anyák
A Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (Miakö) úgy látja: Magyarországon egy évtizede tudatosan rombolták le a biztonságos környezetet kialakítani és fenntartani tudó intézményi és jogi környezetet, ezért joggal érezhették az ázsiai befektetők, hogy hazánk ideális helyszín a beruházásaiknak. „Az ázsiai akkumulátorgyárak és katódgyárak, feldolgozóüzemek gyakorlatilag azt csinálnak, amit már otthon megszoktak, nem törődnek a működésüket megalapozó szabályokkal, nem ismerik a munkavédelmet, nem értik, mit jelent az, hogy óvjuk a környezetünket” – értékelték a helyzetet.
Az egyesület meglátása szerint a civil kezdeményezések ott jelennek és erősödnek meg, ahol az állam hatékony fellépésének hiányát tapasztalják. Ők is ezt érezték, úgy látták, a hatóságok, a debreceni önkormányzat és a kormány is a gyárakért dolgozik, nem Magyarországért és benne a magyarokért.
A Mikepércsi Anyák a jelenlegi kormány akkumulátorgyár-nagyhatalmi víziójával szemben határozzák meg magukat, küzdelmükben pedig számítanak minden, Magyarországon élő ember támogatására. Megítélésük szerint ezen a téren már sokat elértek, ugyanis országosan egyre többen tartják fontosnak környezetük megóvását és az életfeltételek fenntartását a jövő generációk számára.
Eredménynek tartják azt is, hogy Debrecen vezetése elkezdett egy monitoringrendszerben gondolkodni, ami a civilek szerint eszükbe sem jutott volna, ha a tiltakozók nem beszélnek a fontosságáról. Kiemelték továbbá, hogy a hatóság már határozottabban – de továbbra sem elégségesen – figyel oda az engedélyek kiadásánál, véderdősítést kezdeményeztek, a technológia átalakítására törekszenek. A Miakö meggyőződése ugyanakkor, hogy a városházi és kormányzati szóhasználatban szürkevízként emlegetett, tisztított szennyvíz felhasználása valójában csak kommunikációs trükk. Sikerként említették továbbá, hogy a civilek országos nyilvánossághoz segítették az ügyet, meghatározták a közbeszédet, konferenciák és beszélgetések segítségével edukálják az embereket.
„Nyílt kommunikációra biztatunk mindenkit, és arra, hogy ne féljenek a hatalomtól, bízzanak magukban, kérdezzenek, mondjanak véleményt, legyenek szolidárisak a más témákban tiltakozókkal” – kérik az anyák, akik érzik, hogy az emberek meg fognak mozdulni, ez szerintük csak idő kérdése.
Mint írják, gondolkodó, a közügyekre nyitott, a közért tenni akaró, félelmet nem ismerő közösséget építenek, és szövetségeket alkotnak. Ezeket tartják a legfontosabb feladataiknak. Fő céljuk továbbra is az, hogy a debreceni akkumulátorgyárak ne épüljenek meg, ne kapjanak működési engedélyt. Azt ígérik, soha nem adják fel a küzdelmet.
Konkrét javaslataikat, követeléseiket is felsorolták. Szükségesnek látják például a környezetvédelmi engedélyezési eljárások szigorítását, egységes szabványok létrehozását sürgetik az akkumulátorok minőségére, biztonságára és környezeti hatásaira vonatkozóan. Úgy látják, nyomást kell gyakorolni az Európai Unióra, hogy a beruházások környezetében megteremtse a biztonság alapvető feltételeit. Fontosnak tartják, hogy a döntéshozóknak a konkrét kérdésekre konkrét válaszaik legyenek, másképp szerintük nem biztosított az átláthatóság. Követelik annak felülvizsgálatát, hogy a kormányok betartják-e a polgárok egészséges környezethez való jogát szavatoló aarhusi egyezményt, továbbá szorgalmazzák a magyar környezetvédelmi hatóság uniós környezetvédelmi joggal nem számoló döntéseinek és mulasztásainak kivizsgálását.
Mint írják, működésükhöz elengedhetetlen az önkéntesek szerepvállalása, ezért keresik azokat az embereket, akik hajlandók lennének feladatot vállalni. A szervezet egyik legnagyobb problémája a finanszírozás, a Miakőnek ugyanis nem áll rendelkezésére olyan anyagi forrás, mint a kormányhoz közel álló szervezeteknek.
A Mikepércsi Anyák megítélése szerint a civil mozgalmaknak rendkívül fontos szerepük van Magyarországon a demokrácia fenntartásában: részt kell venniük a társadalmi felelősségvállalásban, az egészséges környezet megóvásában, valamint a nemzeti összetartozás erősítésében.
A polgármester nem felel
A CATL akkumulátorgyár ügyével kapcsolatban augusztus 8-án levélben kerestük Papp Lászlót, Debrecen polgármesterét is, aki azonban az azóta eltelt egy hónap alatt sem válaszolt. Az alábbi kérdéseket küldtük el a politikusnak:
- Az Ön értékelése szerint milyen hatást gyakorolt a beruházás Debrecen életére az elmúlt egy évben?
- Milyen lépéseket tart szükségesnek annak érdekében, hogy a beruházás Debrecenre nézve se rövid, se hosszú távon ne okozzon társadalmi, gazdasági, környezeti vagy bármilyen más jellegű károkat? Milyen konkrét lépéseket tesz ennek érdekében az önkormányzat?
- Mit tesz azért Ön polgármesterként, hogy a város lakói megbarátkozzanak a beruházással és az általa jelentett változásokkal?
- Indul-e a 2024-es önkormányzati választáson polgármesterjelöltként? Amennyiben nem, miért nem?
