Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

A kormány szerint hiába csökken a lakosság száma, nem lesz kevesebb szemét


Gyűjtik a szemetet az óbudai Hajógyári-szigeten a fesztivál végén 2018. augusztus 15-én
Gyűjtik a szemetet az óbudai Hajógyári-szigeten a fesztivál végén 2018. augusztus 15-én

Rengeteg becslésen alapszik az a háttértanulmány, amely alapján a kormány úgy döntött, hogy 35 évre kell odaadni a Molnak a hulladékkoncessziót. Az uniós szabályok szerint kötelező háttérszámításokkal megindokolni az öt évnél hosszabb idejű koncessziót. Szakértők szerint a kormány egyes tételek esetében jelentősen túlbecsülte a költségeket.

„Értelemszerűen az európai modellben nem merül föl a széles körű, hulladékkal kapcsolatos koncessziónak sem a szükségessége, sem a lehetősége” – olvasható az egyik szakértői anyagban, amely a magyar hulladékgazdálkodási koncesszióról készült.

Két szakértő véleményezte a kormányzat azon anyagát, amely megágyazott a hazai hulladékgazdálkodás koncesszióba adásának. Mint ismert, a kormány 35 évre adta koncesszióba a magyarországi hulladékpiac nagy részét egy olyan pályázaton keresztül, amelyre egyedül a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (Mol) jelentkezett.

Ehhez kapcsolódóan: A hazai kisvállalkozások üzletét adta oda az állam a Molnak a hulladékos koncesszióval

Indokolni kell

Az uniós jogszabályok szerint számításokkal kell alátámasztani, ha öt évnél hosszabb időre készül egy tevékenységet koncesszióba adni az állam. Azért kell háttérszámításokkal megindokolni ezt a lépést, mert a koncessziós rendszerrel az állam az adott szektort elzárja a szabad verseny elől. Ezt a kabinet meg is tette, de a számításokat nem hozta nyilvánosságra.

Az uniós irányelv szerint a piaci verseny tényleges biztosítása és a verseny korlátozásának elkerülése érdekében a koncesszió időtartamát korlátozni kell.

Az öt évnél hosszabb időtartamú koncesszió is indokolt lehet olyan esetben, amikor ezen hosszabb időtartam elengedhetetlen ahhoz, hogy a koncessziós jogosult számára lehetővé váljon egyrészt új befektetéseinek megtérülése, másrészt az, hogy a befektetett tőke hozamot termeljen, vagyis megérje a koncesszió.

A kormány egy negyvenoldalas dokumentumban indokolta meg, miért kell 35 év ahhoz, hogy a Molnak megérje a koncesszió. A háttérszámítást azonban eltitkolta, a Transparency International Magyarország (TI) korrupcióellenes civil szervezetnek kellett kiperelnie. Miután a Kúriát is megjárta a per, az adatokat idén tavasszal kapta meg a TI.

A szervezet ezután két szakértőt kért fel a háttérszámítások véleményezésére. Az általuk készített jelentés szerint sok a kockázat a kormányzati modellszámításban, rengeteg a becslés, a bizonytalan tényező, emiatt megkérdőjelezhető az egész számítás létjogosultsága.

A problémák egy részét a kormány okozta

A szakértői vélemények szerint az általánosan elfogadott és jól működő európai hulladékgazdálkodási modell leegyszerűsítve három pilléren nyugszik. A közszolgáltatás keretében végzett hulladékbegyűjtés felelőse az önkormányzat, illetve a települések alkotta szövetség, ennek indokolt költségeit a fizess, amikor eldobod elv alapján nagyrészt a lakosság fedezi.

A kiterjesztett gyártói felelősségi körbe tartozó termékek gyűjtésének költségeit a gyártók fedezik. Minden egyéb, a hulladékkal kapcsolatos tevékenységet versenyfeltételek között működő magánvállalkozások végeznek piaci alapon.

A Szabad Európa birtokába került szakértői vélemények azt is megállapították, hogy a kormányzati dokumentum ismerteti ugyan a lakossági hulladékgazdálkodással kapcsolatos problémákat, de „nem tekinti feladatának, illetve megfeledkezik arról, hogy ezen problémák kiváltó oka döntő részben a 2012-t követő években meghozott állami intézkedésekre vezethető vissza”.

Ehhez kapcsolódóan: Kormányrendelet fogja megmondani, hogy mennyit fizethet a Mol a hulladékért

Ez volt az úgynevezett szemétszállítási rezsicsökkentés, amikor a kormány befagyasztotta a lakossági kukák ürítésének költségét. Emiatt jelenleg veszteségesen működik a kommunálishulladék-szállítás, keresztfinanszírozásra van szükség, vagyis az államnak pótolnia kell a veszteségeket.

A költségek így kevéssé transzparens módon más területeken kell hogy megjelenjenek, például az eltúlzott kiterjesztett gyártói felelősség díjaiban. Magyarul a gyártók a lakossággal fogják megfizettetni a termék árában a szemétszállítás költségét az idén júliusban induló új rendszerben, ami részben felváltja a jelenlegi termékdíjas szisztémát.

Az új rendszerben a termékek gyártói viselik a pénzügyi felelősséget a hulladékkezelésért a termék teljes életciklusa során. A szabályozás a csomagolásokat, az egyes egyszer használatos műanyag termékeket, az elektromos és elektronikus berendezéseket, az elemeket és akkumulátorokat, a gépjárműveket, a gumiabroncsokat, az irodai és reklámhordozó papírokat, a sütőolajat és -zsírt, bizonyos textiltermékeket, valamint a fabútorokat érinti.

A szakértők szerint az egyik leghomályosabb rész, hogy a rezsicsökkentés miatt várható pénzügyi veszteségeket hogyan fedezze a koncessziót kapó vállalkozás. A kormány szerint az előzetes kalkulációk alapján évi 37–139 milliárd forintos veszteség várható a rendszer üzemeltetéséből.

De hogy pontosan mennyi, azt nem tudni, ahogy azt sem, hogyan alakul a veszteség mértéke a következő évtizedekben. Már csak emiatt is nehéz 35 évre előre látni, vagyis megindokolni, hogy a Molnak éppen 35 év alatt térül meg a befektetése, vagyis pont ennyi időre kapja meg az államtól a hulladékkezelés jogát.

A kormányzati számítás a szakértők szerint a hosszú, 35 éves időtáv miatt rendkívül sok becslést tartalmaz, időnként még a kiinduló adatoknál is. „Ilyen sok becslésen alapuló adat a kölcsönhatások következtében az időszak előrehaladtával egyre nagyobb tévedés veszélyét hordozza magában” – olvasható az anyagban. Ezzel kapcsolatban néhány példát is nevesít a szakértő.

A csomagolás hulladékáram tekintetében közölt adat forrásaként az uniós statisztikai hivatalt, az Eurostatot jelöli meg a kormányzat. Az Eurostat azonban a kormány által jelentett adatot jeleníti meg, amely a termékdíjas rendszerből származik, amelynek tárgya nem a csomagolás, így „tényként kezelhető csomagolási adat 2012 óta nem áll rendelkezésre”.

A lakossági hulladék kezelésének költségei jelentősen meghaladják az intézményi hulladékét. A kormányzati anyag a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő NHKV átlagos fajlagos költségeit vetíti a teljes volumenre, ezért „biztonsággal állítható, hogy a költségek jelentősen túl vannak becsülve”.

Ehhez kapcsolódóan: Bejelentés a GVH-hoz: A Mol érzékeny üzleti adatokat kért be a hulladékos cégektől

Új szabályok jönnek

A szakértő szerint az egész számítási anyag legnagyobb problémája azonban, hogy olyan időpontban készült, amikor a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerrel és a visszaváltási rendszerrel kapcsolatos részletszabályok nem voltak ismertek, még kevésbé volt ismeret ezek költséghatásairól.

„Másrészt azonban a már akkor ismert jogszabályi környezet ezen rendszerek működtetését a koncesszor hatáskörébe utalta. Ebből adódóan a koncesszió időtávjának meghatározása bizonyosan hibás” – állapította meg a szakértői anyag. E szerint az is előfordulhat, hogy a Mol számára a megtérülési idő csupán néhány év, és „a fennmaradó időszakban az anyagban bemutatott indokolt nyereségnél nagyságrenddel nagyobb nyereségre tesz szert”.

A szakértői anyag szerint a leginkább vitatható feltételezés, hogy 2027-ig némileg növekvő, majd utána állandó hulladékmennyiséggel kalkulál a kormány, holott Magyarország lakossága folyamatosan csökken.

A KSH Népességkutató Intézete előrejelzése szerint 2050-re hazánk lakossága kilencmillió fő körül fog alakulni, de ha hozzávesszük a várható bevándorlást, akkor sem lesz több 9,2-9,3 milliónál. Ez a mostani lélekszámhoz képest három-négyszázezer fővel kevesebb.

„Ha ehhez hozzávesszük, hogy az elöregedési folyamat is felgyorsul, és az idősek fogyasztása általában alacsonyabb, mint a többi lakossági rétegé, akkor elég nagy valószínűséggel megjósolható, hogy a hulladékmennyiség inkább csökkeni fog” – vélekedett a szakértő.

„Némileg ellentmondásos a kormányzati dokumentumban, hogy kinek kell megvalósítania az EU-s célok eléréséhez szükséges pótlólagos, illetve fejlesztési célú beruházásokat. Egy helyen az szerepel, hogy a Molnak az EU-s megfelelési vállalások eléréséhez 2040-ig összesen 1462 milliárd forint beruházást kell eszközölnie.”

A „fenntartási célú pótlólagos beruházások” esetében viszont azt írják, hogy azokat „az állam nevében majd az NHKV kezdi meg, és a koncessziót elnyert vállalkozás folytatja”. Eközben a Mol koncessziós cége a honlapján azt írja, hogy a következő tíz évre „csak” 185 milliárd forint beruházást vállalt, illetve egy százezer tonna energetikaihulladék-hasznosító kapacitás kiépítését.

  • 16x9 Image

    Wiedemann Tamás

    Wiedemann Tamás a Szabad Európa budapesti irodájának újságírója. 2007 óta ír gazdasági témájú cikkeket. Dolgozott a Magyar Hírlapnál, a Napi Gazdaságnál, a Magyar Nemzetnél és a G7-nél. 2009-ben a Robert Bosch Alapítvány és a Berliner Journalistenschule ösztöndíjasa volt Berlinben. 

XS
SM
MD
LG