Szinte egész, Afganisztánnal közös határát kerítéssel erősítette meg Pakisztán. A 2670 km hosszan futó kerítés hivatalos célja, hogy megállítsa a szélsőségeseket. Megfigyelők szerint azonban a mindkét oldalon élő pastu közösségeket fogja inkább elvágni egymástól.
Az afgán–pakisztáni határon nemzedékek óta járnak át a családok, kereskedők és a gerilla harcosok. A közel 2700 km-es közös határ néhol a világ legnehezebben megközelíthető helyein – sivatagokon és 4000 méternél magasabb hegyeken fut keresztül.
A határt még a 19. századi brit gyarmatosítók húzták meg úgy, hogy az ketté vág egy 50 milliós pastu közösséget, amelynek tagjai az úgynevezett „Durrand-vonal” két oldalán élnek. „A falumbeliek minden nap az afgán oldalon dolgoztak: taxiztak vagy kereskedtek” – meséli Abdul Juszaf, a határ pakisztáni oldalán fekvő Kurram-járásból.
2017-ben azonban változni kezdett a helyzet: a pakisztáni katonaság 3 méter magas, szögesdróttal megerősített kerítést kezdett el építeni a határ teljes szakaszán. Lezártak egy sor „informális” határátlépőt és csak 16 hivatalos ponton át engedélyezték a forgalmat.
Idén januárban pakisztáni illetékesek bejelentették, hogy a kerítés 90 százaléka már készen áll és júniusra befejezik a teljes projektet. A hadsereg szerint a védelmi létesítmény máris csökkentette a militánsok által elkövetett támadások számát a 220 milliós országban.
A határ mindkét oldalán élő pastu közösségek szerint viszont a kerítés családokat választott szét és vállalkozásokat tett tönkre. Afganisztán – amelynek határvitája van a szomszédjával, és egyes területeket magának akar – elítélte az egyoldalú pakisztáni lépést.
"Javult Pakisztán biztonsága"
A pakisztáni hadsereg az északi „törzsi területeken” 2014-ben történt véres incidensek után kezdte meg a kerítés építését. Ezekre a területekre nem terjed ki a pakisztáni biztonsági szervek fennhatósága. A 2001-es, amerikai vezetésű afganisztáni inváziót követően a térség a szélsőséges csoportok, így az Al Kaida, az afgán Tálibok, a Hakkani-hálózat és a pakisztáni Tálibok (TTP) menedékhelye lett.
Utóbbiak már 2007 óta véres lázadást szítottak a pakisztáni fegyveres erők ellen, de a katonai offenzívák miatt átmenekültek afgán területre. A többi szélsőséges csoportot – a fegyveres erők állítólagos segítségével – az ország más részeire telepítették át.
A pakisztáni tálibok ellen folytatott katonai offenzíva során több millió polgári lakos volt kénytelen elhagyni otthonát, több ezren meghaltak és megfigyelők szerint emiatt nőtt meg a militánsok támadásainak a száma az országban.
Csak 2020-ban 319 terrorral összefüggő incidens történt, amelyek során 169 polgári személy halt meg Pakisztánban – állítja az Új-Delhi székhelyű, a régióban a szélsőséges mozgásokat figyelő adatbázis, a Dél-Ázsiai Terrorizmus Portál.
2013-hoz képest azonban drámai módon visszaesett a támadások száma – akkor még évi 4000 terrorral összefüggő incidenst jegyeztek fel, amelyekben 2700-an haltak meg. A pakisztáni kerítés látszólag ezt a javuló tendenciát akarja megőrizni.
Miközben lecsapott a hazai és otthon harcoló militánsokra, Iszlámábád feltételezések szerint támogatta a pakisztáni területen élő afgán és kasmíri szélőségeseket, amelyek segítségével proxyháborúkat vív Afganisztánban és Indiában.
A pakisztáni hadsereget, – amely különösen befolyásos otthon, mivel beleszólása van a belpolitikába és a külpolitikába – , régóta vádolják az afgán tálibok támogatásával. Ezzel az lehet a pakisztáni hadsereg stratégiai célja, hogy Pakisztán-barát kormány jöjjön létre Kabulban és hogy korlátozza ősriválisa, az afgánokkal szoros kapcsolatokat ápoló India befolyását.
Pakisztán és az afgán tálibok kapcsolatai az 1990-es évekre nyúlnak vissza – Iszlámábád fegyverekkel, kiképzéssel és hírszerzési információkkal támogatta a konzervatív iszlamistákat. Amikor a tálibok 1996-ban magukhoz ragadták a kormányzást Afganisztánban, Pakisztán volt egyike annak a három államnak, amely elismerte a rezsimet. 2001-es bukása után pedig sok tálib vezető Pakisztánban talált menedéket.
Ismét felemelkednek a pakisztáni tálibok
Sok megfigyelő szkeptikusan tekint arra, hogy a kerítés valóban visszatartja-e majd a militánsokat, különösen, hogy a határ zord és elhagyatott vidékeken halad át. Gondot jelenthet a helyi korrupció és határátkelőkön szolgálatot teljesítő határőrök lefizetése is.
Az utóbbi hónapokban a TTP-militánsok kimerészkedtek rejtekhelyeikről és több tucat halálos támadást hajtottak végre. Az egyikben 11 pakisztáni katona halt meg október 15-én a déli Vazirisztán tartományban. Egy másik támadás során hat katona azután vesztette életét, amikor járműveik mellett útszéli pokolgépek robbantak fel. Amikor egy második járműben ülő katonák segíteni akartak és a helyszínre érkeztek, egy újabb robbantásban öten haltak meg.
A TTP mindkét merényletért felelősséget vállalt.
A militánsok rátámadtak az építőmunkásokra is és videókat posztoltak az interneten, amelyeken azt látni, hogyan rombolják le a kerítés szakaszait és szereznek meg építőanyagot.
"Ezt egyetlen afgán kormány sem fogja elismerni"
Ajesa Sziddika pakisztáni író és katonai szakértő szerint a pakisztáni hadsereg határőrségi törekvései mögött „politikai megfontolások” állhatnak. „A kerítés gyakorlatilag a Durand-vonal megerősítése” – mondta.
A Brit Birodalom képviselői és Abdur Rahman Khan afgán király 1893-ban állapodtak meg a jelenlegi határról. Pakisztán, 1948-as létrejötte óta és a külvilág nagy része is nemzetközi határnak tartja a Durand-vonalat.
Afganisztán ugyanakkor nem ismeri el a határt, mint olyat, és kizárólag Durand-vonalként emlegeti azt. Kabul elítélte a határ megerősítését célzó pakisztáni lépéseket, azt hangoztatva, hogy a határmenti tevékenységeket mindkét országnak jóvá kell hagynia.
Az új határvédelmi rendszer egy sor véres összecsapást is provokált az elmúlt években. Júliusban 15 afgán polgári lakos vesztette életét, amikor harcok robbantak ki afgánok és pakisztániak között a Chaman-határátkelőnél – ez volt az utóbbi évek legtöbb halottat követelő incidense.
Az előzmény az volt, hogy a helyiek tiltakoztak a pakisztáni kormány döntése ellen, amellyel útlevél- és biometrikus-adat ellenőrzést vezetett be. Lövöldözések is kirobbantak, amikor a pakisztáni hadsereg katonai objektumokat próbált felépíteni a határon.
„A kerítés ellenségességet szül a kétoldalú kapcsolatokban és még inkább elidegenítheti a határ mindkét oldalán élő pastu közösségeket” – mondta Dzsanan Moszazai Afganisztán egykori Iszlámábádi nagykövete.
„Kerítésekkel szétválasztani a Durand-vonal mentén élő közösségeket, amelyeket a legmélyebb társadalmi, politikai és gazdasági kötelékek kötnek össze, nem fog menni és nem lesz olyan afgán kormány, amely ezt elfogadná” – tette hozzá.
„A kerítés szétválasztotta a családjainkat. Hónapokon át nem tudjuk meglátogatni őket. Még temetésre vagy esküvőre sem mehetünk át” – mondta a 33-éves Zohaib Vazír a pakisztáni dél-vazirisztáni körzetből.
Afgán illetékesek szerint a kerítés nem fékezi meg a szélsőségeseket és terroristákat, mivel szerintük eleve Pakisztán az oka a régióban tapasztalható terrornak az által, hogy felfegyverzi és a szélsőségeseket és menedéket ad nekik.
"Sokat szenvedtünk"
A határ két oldalán élő pastu közösségek immár nem tudnak szabadon átmenni a másik oldalra üzleti vagy családi ügyekben vagy csak azért, hogy iskolába járjanak. A kerítés felállításával szigorúbb bevándorlási szabályokat is bevezettek.
Az utazóknak most már útlevéllel és vízummal is rendelkezniük kell, ha át akarnak kelni a határon. „A vállalkozásaink sokat szenvedtek. Gyakran napokig vagy hetekig tart, mire átmehetünk a határon” – mondta Hadzsar Nazar Din, a pakisztáni Észak-Vazirisztán régióból. Emellett a magas vámokra és a hosszú sorbanállásra panaszkodott.
Hadzsar 1983. óta szállít búzát, lisztet és cukrot Pakisztánból Ghazni városba és Kabulba. „Régen könnyű volt, de az új határrend mindent leállított” – mondja.
Frud Bezhan és Daud Khattak írása.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából.
