Máshová sem tudnak elköltözni, ha az egész ország tele lesz ilyen beruházásokkal. Muszáj tenni! – mondták azok a nők, akik tüntetéseket és tájékoztató fórumot tartanak, népszavazási kérdéseket adtak be, jogi lépésekre készülnek, és immár egyesületként folytatják a harcot a kínai CATL debreceni beruházásával, valamint a kormány akkumulátor-nagyhatalmi terveivel szemben. A mikepércsi anyák szervezték az akkugyár elleni első, rendőrségen bejelentett demonstrációt.
A CATL nevű kínai óriásvállalat Debrecen déli gazdasági övezetébe tervezett akkumulátorgyára kapcsán országos figyelmet szerzett és a tiltakozások egyik katalizátorává vált a mikepércsi anyák egy csoportja. Fél évvel ezelőtt még csak aggódva figyelték a beruházással kapcsolatos híreket, idén március 15-én viszont bejelentették: Mikepércsi Anyák a Környezetért (Miakö) néven egyesületet alapítottak az eljárásokban való hatékonyabb részvétel érdekében. Ők tették országosan ismertté mozgalmukkal a Debrecentől néhány kilométerre lévő hajdú-bihari települést.
Ehhez kapcsolódóan: Aggodalom és kivárás – Környező települések vezetői a debreceni akkumulátorberuházásról
Egy közmeghallgatással kezdődött
Először a tavaly november 30-i mikepércsi közmeghallgatáson tették fel a gyárépítéssel kapcsolatos kérdéseiket az akkor még nem létező egyesület mostani tagjai. Mivel az eseményen az előzetes meghívás ellenére senki sem jelent meg a CATL és a környezethasználati eljárást lefolytató Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal képviseletében, valamint Papp László (Fidesz), Debrecen polgármestere is csak az önkormányzati tulajdonú EDC Debrecen Nonprofit Kft. ügyvezetőjét, Pécskay Zoltánt küldte maga helyett, kérdéseikre többnyire nem kaptak érdemi válaszokat.
Ehhez kapcsolódóan: A polgármester lemondását követelték a debreceni akkumulátorgyárról szóló közmeghallgatáson
Január 9-én Debrecenben tartották az első, törvény által kötelezően előírt közmeghallgatást a katasztrófavédelmi eljáráshoz kapcsolódóan. A bekiabálások, valamint a városvezetéssel és a céggel szembeni lakossági indulatok miatt emlékezetessé vált eseményen részt vett számos mikepércsi is. Az anyák itt ismét feltették a kérdéseiket, de a közmeghallgatás után úgy érezték, továbbra sem kaptak teljes körű tájékoztatást.
Három helyi népszavazási kérdést adtak be
A beruházástól egyre inkább tartó mikepércsiek ezt követően előbb a közösségi médiában, majd személyesen is szervezkedni kezdtek. Január 15-én a helyi sportpályán gyűltek össze a debreceni lakosokkal, hogy megvitassák az ellenállás lehetséges módjait. Az eseményen elhatározták, hogy a pártoktól függetlenül működnek majd. Már ekkor felvetették az egyesületalapítás lehetőségét.
A megjelentek közül többen egy akkumulátorgyár-ellenes országos népszavazást jelöltek meg fő célként, amelyet az iparági beruházások által érintett települések összefogásával szerettek volna megvalósítani. Eddig csak az LMP kezdeményezett ilyet a Nemzeti Választási Irodánál, még január 23-án, de március 21-i döntésében a Nemzeti Választási Bizottság elutasította a kérdés hitelesítését. Helyi referendumot azonban hármat is kezdeményeztek az anyák Debrecenben. Ezek jelenleg a helyi választási bizottság döntésére várnak:
- Egyetért-e ön azzal, hogy felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem csak lakott területtől 15 kilométerre létesülhessen Debrecen közigazgatási területén?
- Egyetért-e ön azzal, hogy ne épüljön meg a CATL (Contemporary Amperex Technology Co. Limited) cég és leányvállalatainak gyára Debrecenben?
- Egyetért-e ön azzal, hogy Debrecen közigazgatási területén ne lehessen veszélyes anyagokat használó, akkumulátorgyártással kapcsolatos tevékenységet végző üzemet létesíteni?
Ehhez kapcsolódóan: Sokkal nagyobb lehet a kínai akkumulátorgyár vízigénye, mint amennyiről Debrecen vezetése beszél
Január 20-án tartották a beruházás környezetvédelmi közmeghallgatását, amelyet a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal szervezett. A tüntetéssel (molinók, zászlók és megafonok is voltak a tiltakozóknál) indult eseményen ismét ott voltak a mikepércsi anyák, akik számos kérdéssel készültek, többek között a levegő- és zajszennyezéssel kapcsolatban.
Tüntetésben is az élen járnak
A mikepércsi anyák voltak azok, akik megszervezték az akkugyár elleni első, rendőrségen bejelentett demonstrációt. Január 28-án közel tizenegy kilométert megtéve mintegy kétszázan sétáltak át a községből a gyárterület mellett elhaladva Debrecen főteréig, ahol az ott várakozókkal egyesülve ezres tömeggé váltak. Máig ez volt a legnagyobb tüntetés a beruházás ellen.
Március 15-én újabb, megemlékezéssel egybekötött demonstrációt szerveztek Mikepércsre, ekkor már egyesületként, a szervezők számos konkrét információval léptek a tiltakozók elé. Bejelentették, hogy az akkumulátorgyár környezethasználati engedélyét megadó kormányhivatali határozat megtámadására készülnek. Arról is tájékoztatták a megjelenteket, hogy támogatják Horváth Nándor László debreceni lakost, aki a katasztrófavédelmi engedély miatt fordult a bírósághoz.
Március végére fórumot szervez az egyesület, ahol a tervek szerint meghívott szakértők beszélnek majd a beruházásról. A március 15-i rendezvényen azt is bejelentették, hogy szigorúbb környezetvédelmi előírásokat akarnak elérni a már meglévő gyárak érintettjeinek védelmében, valamint valódi környezetvédelmet, gyakorlatban is működő demokráciát és nyílt párbeszédet követelnek.
Ehhez kapcsolódóan: Népszavazást követeltek a debreceniek a botrányosra sikerült, éjszakába nyúló közmeghallgatáson
Az unokák jövője a tét
Megkérdeztük a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület néhány aktív tagját, miért döntött úgy, hogy egy közösség részeként szerepet vállal az akkumulátorgyár elleni tiltakozásban. Fónainé Pásztor Enikő, a Miakö elnöke áprilisban fog nyugdíjba vonulni, négy gyermeke és hét unokája van. Értelmiségi család tagja, ő, a férje és a gyermekei is diplomások. Úgy gondolja, az értelmiségnek számonkérhető feladata és felelőssége van a jövő formálását illetően.
Második éve lakik Mikepércsen férjével, Debrecenből költöztek ki, miután a gyerekek önállósodtak. Az egyesület elnöke harminc éve kertészkedik, ebből a célból választották új otthonukat, ahol egy gyerekek képzésére szolgáló, környezetbarát módszereket ismertető bemutatókertet alakított ki. „Ez volt a szívem csücske. Na most itt halt meg a dolog, ha lesz egy akksigyár, ami elszennyezi a vizet, amivel öntözöm a növényeimet, hogy fogom a gyerek szájába adni a paradicsomot, amit ő ültetett, ő gondozott, de nem eheti meg?”
Ehhez kapcsolódóan: Nem adja ki a kínaiakkal kötött akkumulátorgyár-megállapodás szövegét a Debreceni Vagyonkezelő
Fónainé Pásztor Enikő hangsúlyozta: elsősorban az unokái jövője készteti tiltakozásra. Azt szeretné, hogy unokái majd lássák, nem ült tétlenül, hanem felállt és tüntetett a jövőjük védelmében.
Beszéltünk Kozma Évával is, aki már több tüntetésen felszólalt az akkumulátorgyár ellen. Termékfejlesztő mérnökként dolgozik, jelenleg kávés kozmetikumokat fejleszt. Három gyermeke van, a második születésekor költöztek ki Mikepércsre. Mint mondta, a község előnyének tekintették, hogy közel található Debrecenhez, így az ottani szolgáltatásokhoz is. Más rokonaikhoz hasonlóan ők is ideális környezetnek találták gyermekeik felneveléséhez. „Ez a gyár szépen belerondít az egészbe, azt láttam, muszáj tenni valamit” – fogalmazott. Mint mondta, olyan anyákkal dolgozik most együtt, akikkel korábban nem is ismerték egymást.
Meddőséget okozó oldószer miatt is aggódnak
Lövei-Szabó Cintia, a Miakö tagja közel tíz éve él Mikepércsen családjával. „Azért költöztünk Mikepércsre, mert szerettük volna egy falusias légkörű településen felnevelni a gyerekeinket” – mondta. Úgy látja, a gyár keresztülhúzza az elképzeléseiket. Szociális területen dolgozik, jelenleg gyeden van négy hónapos csecsemőjével. Mint mondta, minél többet olvasott az akkumulátorgyártásról, annál jobban elkeseredett. Az első gyermekére három, a másodikra pedig hat évet várt. Ezért tiltakozik az ellen, hogy olyan oldószert használjanak a település közelében, amely meddőséget is okozhat.
„A saját gyerekeimet nem akarom ugyanannak kitenni, mint amiben én is szenvedek” – sorolta. Amikor rájött, hogy ez megtörténhet, felvette a kapcsolatot másokkal, akik szintén ellenzik a beruházást. Lövei-Szabó Cintia arról is beszélt: soha nem akart külföldre költözni, de most elgondolkodott ezen. Mint mondta, máshová nem tud elmenni, ha az egész ország tele lesz ilyen beruházásokkal.
A gazdasági végzettségű Gyöngy-Tóth Enikő két gyermek édesanyja, ő volt az akkumulátorgyár elleni első tüntetés fő szervezője. Mint elmondta, születése óta Mikepércsen él, itt alapítottak családot férjével. Fontos neki a település sorsa, ezért kezdett el tiltakozni az üzem építése ellen. „Azért a közösségért, ahol élek, ahol az életünk nagy részét terveztük” – jelentette ki.
Egy szervezetet könnyebben lehet vegzálni
Molnár Ágnes az Alternatív Közösségek Egyesülete (AKE) alelnökeként évek óta aktív szereplője a magyarországi civil szférának, és jó rálátással rendelkezik a környék önszerveződő megmozdulásaira. A Debreciner érdeklődésére kifejtette: ha egy csoport egyesületet alapít, azt jelzi, hogy komolyan gondolja a szándékait és hosszú távon építkezik, fenntartható megoldást keres céljai elérésére.
Molnár Ágnes úgy látja, a mai Magyarországon előnyei és hátrányai is vannak az egyesületalapításnak. Előnye, hogy más szervezetek és döntéshozók komolyabban veszik a csoportot. „Szoktak is arra hivatkozni döntéshozók, hogy miért állnának szóba egy csoporttal, ha nem is szervezet” – magyarázta. Hátránya, hogy egy jogi formát könnyebben lehet vegzálni, mint egy megfoghatatlan csoportot. Az AKE alelnöke úgy látja, mivel a mikepércsi anyák hosszú távra terveznek, forrásokra lesz szükségük, és várhatóan törvényi úton is fel fognak lépni, ezért nem rossz döntés az egyesület létrehozása. Az adminisztrációs terhek miatt azonban fontos, hogy egy egyesületet nem könnyebb vezetni, mint egy céget, ez is egy felelősséggel járó tevékenység.
Ehhez kapcsolódóan: Megállíthatja-e egy debreceni népszavazás az akkumulátor-nagyhatalmi rémálmot?
Arra a kérdésünkre, hogy hozzájárulhat-e a mikepércsi anyák egyesülete a hazai civil szféra erősödéséhez, Molnár Ágnes azt válaszolta: ha a céljuk nem csupán az akkumulátorgyár megállítása, hanem környezetük hosszú távú megvédése, akkor hozzájárulhatnak egy erősebb civil társadalomhoz. Az AKE alelnöke szerint ezt maguk a mikepércsiek tudják megmondani.
Fónainé Pásztor Enikő, a Miakö elnöke érdeklődésünkre elmondta: céljuk túlmutat az akkumulátorgyár elleni küzdelmen, Mikepércs környezetét akarják megóvni, de jelenleg ez a beruházás jelenti a legnagyobb veszélyt. „A barkámon zizegnek a méhek, nyáron lesznek lepkék, tele van a kert élettel, növényeken túl állatokkal is. Itt csicsereg velem szemben egy gyönyörű rigó, télen idejártak a cinkék enni. Ezek mind el fognak tűnni” – fogalmazott.
