Három évtized telt el azóta, hogy a Szovjetunió szétesése közepette Ukrajna független állammá vált. Az ország most azért küzd, hogy megszabaduljon a kilencvenes években feltűnt oligarchák befolyásától, amelyek a nyugati illetékesek, Zelenszkij elnök és a civil szféra szerint fojtogatják a társadalmat.
Amikor az ukrán alkotmánybíróság októberben törölte az ország korrupcióellenes törvényeinek nagy részét – amivel csapást mért Kijev reformprogramjára és külföldi hírnevére –, sok megfigyelő a nagy hatalmú helyi oligarchák kezét vélte látni a dologban.
Azzal, hogy a legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította, hogy a politikai jelölteket és tisztviselőket vagyonnyilatkozatra kötelezzék és megbüntessék, ha hazudnak a vagyonukról, a döntés bírálói szerint a Legfelsőbb Bíróság lehetővé tette, hogy az oligarchák megvásárolják a törvényhozók, a miniszterek és a bírák lojalitását.
Ez újabb kudarc volt a megcsontosodott érdekcsoportok ellen küzdő reformereknek számára, akik jogállamiságra épülő társadalmat próbálnak építeni, és egyértelműen az európai integráció útjára akarják terelni Ukrajnát.
Kijev „külső ellenséggel” áll hadban, de belülről is kemény kihívással néz szembe
Az ukrán parlament 1991. augusztus 24-én – három nappal a sikertelen moszkvai puccs után – fogadta el a függetlenségi nyilatkozatot. A keményvonalas puccsisták a gorbacsovi reformok és a Szovjetunió esetleges összeomlása miatt aggódtak. Jogosan: az ukránok a december 1-jei népszavazáson elsöprő többséggel jóváhagyták a függetlenséget, és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság még abban a hónapban megszűnt létezni.
Harminc évvel később az Oroszország által támogatott kelet-ukrajnai lázadók ellen vív háborút, és határozottan küzd azért, hogy visszaszorítsa az oroszok befolyását az ukrán gazdasági, társadalmi és kulturális szférában. Ugyanakkor a civil társadalom aktivistái, a külföldi üzleti élet képviselői, nyugati tisztviselők, sőt Volodimir Zelenszkij elnök szerint a „belső erők”, az oligarchák befolyása és hatalma is visszaveti Ukrajna fejlődését.
A kilencvenes évek vége óta oligarchák uralják az ország politikai és gazdasági életét, a volt szovjet vagyonból szerzett pénzzel támogatják a nekik hasznos politikai jelölteket, befolyásolják a korrumpálható bírákat és pénzelik a céljaikat kiszolgáló médiumokat.
A mágnások „még mindig fojtogatják az országot. Túl nagy a hatalmuk az igazságszolgáltatás és a parlament felett” – mondta Morgan Williams, az USA–Ukrajna Üzleti Tanács, az országban működő külföldi vállalkozások érdekeit képviselő washingtoni székhelyű szervezet elnöke. Williams az oligarchákat iparági dominanciájuk miatt monopolistáknak nevezi.
Az oligarchák parlamenti „szavazógépei”
Egy januárban közzétett oknyomozó riportban a kijevi székhelyű Bihus.info azt vette górcső alá, hogy a Verkhovna Rada törvényhozói hogyan szavaztak a Rinat Ahmetovot és Ihor Kolomojszkijt érintő törvényjavaslatokról. A Forbes magazin Ahmetovot a leggazdagabb, Kolomojszkijt pedig a negyedik leggazdagabb ukrán oligarchának tartja. A portál szerint mindketten többtucatnyi képviselőt „irányítanak” a parlamentben.
Ahmetov és Kolomojszkij az ország fém-, bánya- és energiaiparának meghatározó szereplője. Nyereségük mértéke részben a kormány által kivetett adókon és vámokon, valamint a két milliárdos által ellenőrzött ércüzemek állami finanszírozásán múlik.
A két érintett visszautasította a tényfeltáró anyag állításait. Ahmetov cége azt nyilatkozta még januárban a médiának, hogy „határozottan tagadjuk azokat a megalapozatlan állításokat, amelyek szerint ellenőrzést gyakorolnánk bármelyik parlamenti képviselő felett”. Kolomojszkij az év elején a Szabad Európa ukrán szolgálatának azt mondta, hogy „kommunikál” a képviselőkkel, de nem befolyásol senkit. Hozzátette: üzleti tevékenysége „nem függ” semmilyen törvénytől.
Porosenko exelnök is oligarcha
Petro Porosenko volt elnök, Ukrajna hetedik leggazdagabb embere a parlament harmadik legnagyobb pártját vezeti, az oroszbarát Viktor Medvedcsuk törvényhozó pedig, akit a Forbes a tizenkettedik helyre rangsorol, a második legnagyobbat.
A Williamshez hasonló kritikusok azt állítják, hogy a mágnásoknak a kulcsfontosságú iparágak és tisztviselők feletti uralma politikai reformokat buktatott el – beleértve az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés kiemelten fontos törvénymódosításait –, és aláásta a külföldi befektetéseket és a versenyt.
A függetlenség óta az ország gazdasága lassabban növekszik, mint a világgazdasági átlag. Annak ellenére, hogy jelentős természeti erőforrásokkal – többek között földgázzal és vasérccel –, gazdag termőföldekkel és magasan képzett lakossággal rendelkezik, Ukrajna Európa legszegényebb országai közé tartozik.
A nép változást akar, a mágnások jól érzik magukat a mostani helyzetben
A függetlenség óta az ukránok kétszer is az utcára vonultak – a 2004-es narancsos forradalomban és a 2013–14-es Euromajdan-tüntetéseken –, hogy tiltakozzanak a hivatali korrupció ellen, és hogy az európai integráció felé vezető útra tereljék országukat.
Ezt az utat – amely hívei szerint a szegénységből való kiszakadást és más előnyöket hoz, cserébe a kemény reformokért – az ukrán elit időnként ellenezte, állítják megfigyelők.
„Az oligarchák közül sokan nagyon elégedettek a status quóval, és nem szeretnének olyan változásokat, amelyek alkalmazkodást követelnének tőlük. Viszont ez nem jó a gazdaságnak és nem jó az ukrán népnek se” – mondta a Szabad Európának Andy Hunder, a kijevi Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke.
Volodimir Zelenszkij elnök, egykori humorista és színész 2019-ben egy establishmentellenes kampánnyal jutott hatalomra. Megválasztása előtt az ígérte, hogy szembeszáll az oligarchákkal. Ám azóta több mint két és fél év telt el ötéves ciklusából, és egyes megfigyelők kezdik megkérdőjelezni az elszántságát és politikai irányvonalát.
„Készen állnak arra, hogy törvényesen és átláthatóan működjenek? – kérdezte Zelenszkij az oligarcháktól idén március 13-án. – Vagy továbbra is monopóliumokat akarnak fenntartani, irányítani a médiát, befolyásolni a képviselőket és más köztisztviselőket? Az előbbinek örülünk. A másodiknak vége” – tette hozzá.
Három hónappal később Zelenszkij olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely megtiltaná az oligarcháknak minősített személyeknek, hogy politikai pártokat finanszírozzanak vagy hogy az állam által eladott vagyontárgyakat vásároljanak^.
Ki számít oligarchának?
A törvénytervezet szerint oligarchának minősül az, aki négy kritériumból háromnak megfelel. A vizsgált feltételek a teljes vagyonra, egy iparágban szerzett monopolhelyzetre, a médiatulajdonra és a politikai részvételre terjednek ki.
Zelenszkij már fellépett az ország leggazdagabb embereinek egyik csoportja ellen. Februárban szankciókat vezetett be Medvedcsuk ellen, azzal vádolva, hogy finanszírozza az Oroszország által támogatott kelet-ukrajnai lázadókat és veszélyezteti az ország területi integritását. A büntetőintézkedések részeként az állam befagyasztotta a Medvedcsuk tulajdonában lévőnek tartott vagyont, köztük három televíziós csatornát.
Az Egyesült Államok kijevi nagykövetsége akkor azt mondta, hogy támogatja Ukrajna „erőfeszítéseit, hogy szankciókkal védje szuverenitását és területi integritását”, de a büntetőintézkedések aggodalmat is keltettek Nyugaton. Medvedcsuk tagadta a vádakat, „illegitimnek” és „törvénytelennek” nevezte a szankciókat.
Egy májusi bejegyzésében Zelenszkij azt írta, hogy a Medvedcsuk elleni lépések csak a kezdetét jelenti „oligarchafelszámoló” programjának. Júniusban a befolyásos Dmitro Firtas ellen is szankciókat vezetett be. Ő a kilencvenes és kétezres években az Oroszország és Ukrajna közötti zavaros földgáz-kereskedelemben gazdagodott meg. Jelenleg Ausztriában él, és az Egyesült Államoknak történő kiadatás ellen küzd. Az amerikai hatóságok azzal vádolják, hogy részt vett egy vesztegetési ügyben.
A média a fegyver a mágnások kezében
Egyesek azonban attól tartanak, hogy az oligarchaellenes törvényt a politikai ellenfelek elleni fellépésre használhatják fel. Az állítólag Medvedcsuk tulajdonában lévő adók rendszeresen bírálták Zelenszkijt és vélhetően befolyásolták az elnök népszerűségi mutatóit. Eközben Zelenszkij kormánya nyomozást folytat a milliárdos Porosenko ellen, akit jelenleg Zelenszkij legnagyobb riválisának tekintenek.
Ukrán ügyekkel foglalkozó megfigyelők szerint Zelenszkijnek elődjeihez hasonlóan nehéz lehet megzabolázni az oligarchákat – még akkor is, ha őszinte a szándéka –, mivel a mágnások hatalmas befolyást építettek ki az ukrán médiában.
Ahmetov, Zelenszkij és Porosenko, valamint Viktor Pincsuk, az ország második leggazdagabb embere mind jelentős médiavagyonnal rendelkezik. Rajtuk kívül más mágnások is rendelkeznek médiaplatformokkal.
Hunder elmondta, hogy néhány reformpárti tisztségviselőt a mágnások által ellenőrzött médiumok támadásai hivatala feladására késztettek. Szerinte a legtöbb médium veszteséges, ami felveti a gyanút, hogy inkább a választók szívének és elméjének megnyerésére törekszenek, mintsem a profitszerzésre.
Pincsuk képviselői azt mondták a Szabad Európának, hogy a StarLightMedia „egy olyan vállalkozás, amely a vezetésre és a működési nyereségre összpontosít”, és azt állították, hogy ez az egyetlen, profitot termelő médiacsoport Ukrajnában.
Porosenko hivatala a Szabad Európának küldött nyilatkozatában azt mondta, hogy az általa birtokolt médiumok „nem a tulajdonos, hanem az ukrán társadalom és a független ukrán állam érdekeit tartják szem előtt”.
„Alkut kell kötni ezekkel a fickókkal”
Roman Waschuk, aki 2014–2019 között volt Kanada ukrajnai nagykövete, a Szabad Európának elmondta: nagyon nehéz olyan jelöltet megválasztani, aki mögött nem állnak ott a nagy kereskedelmi médiacégek.
„Ez azt jelenti, hogy aki belép a politikába, annak ezekkel a fickókkal kell alkut kötnie” – mondta az aktív szolgálatból visszavonult Waschuk, aki továbbra is figyelemmel kíséri az ukrajnai fejleményeket.
Szerhij Verlanov, az ukrán állami adóhivatal korábbi vezetője, akit 2020 áprilisában bocsátottak el, az oligarchamédia „könyörtelen támadásaira” panaszkodott.
Az, hogy az oligarchák „szinte teljes ellenőrzést gyakorolnak az ukrán média felett, lehetővé tette a demokratikus erők marginalizálását és lejáratását – írta egy 2020. novemberi bejegyzésében az Atlantic Council, egy washingtoni székhelyű agytröszt honlapján. – A közszférában, a bűnüldözésben, az üzleti életben és különösen az igazságszolgáltatás terén való átható befolyásuk lehetővé tette, hogy reformról reformra szabotálják, blokkolják, elfojtsák és végül visszafordítsák a törekvéseket.”
„Amíg az oligarchikus rendszer szabályai szerint játszunk, addig Ukrajna arra lesz kárhoztatva, hogy körbe-körbe járjon” – írta Verlanov.
Az elnök „saját oligarchája” – vagy az oligarcha elnöke
Nagyon sok ukrán szerint Kolomojszkij kiterjedt médiaérdekeltségei segítették Zelenszkijt az elnöki székbe jutni.
Az amerikai kormány nyomozást folytat Kolomojszkij ellen egy ukrán bankból kiindult pénzmosási ügylet gyanújával. Kijev viszont nem indított ellene semmilyen eljárást. Ezt egyesek úgy értékelik, hogy a kormány nem eléggé elkötelezett az oligarchák elleni harcban.
Az ukrán mágnások felemelkedése a kilencvenes évek privatizációira nyúlik vissza, amikor a Szovjetunió összeomlását követően néhány kiválasztott ember megszerezte az ország legértékesebb vagyontárgyait.
Williams szerint az oligarchák monopolizáltak bizonyos iparágakat, befolyást gyakorolnak az állami vállalatokra és túl nagy befolyással bírnak a kormányzati szerződésekre, ami árt az ország befektetési lehetőségeinek.
Waschuk szerint azonban lassan csökken a kilencvenes évek ukrán oligarcháinak hatalma, mivel nagyrészt a „régimódi” szén- és acéliparban tevékenykednek.
Szerinte az informatikai és a mezőgazdasági ágazatokból új, befolyásos üzletemberek fognak felbukkanni, akik felszámolják a még mindig uralkodó, kilencvenes évekbeli generáció befolyását.
A hónap elején egy másik technológiai vállalkozó is felkerült a huszonöt leggazdagabb ukrán listájára, amikor eladta cége részvényeit egy befektetőnek, így több mint egymilliárd dollárra értékelték a startupját.
Továbbra sem világos azonban, hogy az ilyen technológiai vállalkozók mennyire fognak részt venni a hazai politikában, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egyesek a Szilícium-völgybe költöznek, és a kormány politikája kevésbé érinti őket, mint a nyersanyag-kitermelő iparágakat.
Waschuk azt is mondta, hogy Ukrajna és a Nyugat összehangolt fellépésére lenne szükség az oligarchák visszaszorításához, részben azért, mert a mágnások jól beépültek a nyugati pénzügyi rendszerbe.
Példaként említette a Kolomojszkij-féle PrivatBank Nyugat által támogatott államosítását, hogy megakadályozzák a bank csődjét és egy újabb ukrán gazdasági válság kirobbanását.
„Valójában a nyugati kormányok és az ukrán hatóságok bekerítő hadműveletére lenne szükség ahhoz, hogy megszorongassák ezeket az embereket” – mondta Waschuk.
„A Nyugatnak meg kell mutatnia, hogy van némi politikai súlya a játszmában.”
