Ukrajna nem szuverén, nekünk mindegy, ki nyeri a háborút, sőt valójában az is mindegy, lesz-e ukrán államiság, vagy sem – az elmúlt években sorjáztak a felháborodást keltő nyilatkozatok keleti szomszédunkkal kapcsolatban, miközben a felszín alatt más volt az attitűd.
„Színész” – 2022. március 27-e után egy időre ez lett kormánykörökben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök állandó jelzője. Ezen a napon beszélt ugyanis arról Orbán Viktor a közrádióban, hogy míg ő a „jog világából érkezett”, és onnan szerzi a képességeit, tapasztalatait, Zelenszkij színész volt, mielőtt megválasztották Ukrajna elnökének, ezért neki ilyen képességei és tapasztalatai vannak.
A kormányfő persze azt már nem tette hozzá, hogy valójában Zelenszkij is elvégezte a jogi egyetemet Kijevben, bár kétségtelenül rögtön utána a filmezésben kezdett el dolgozni színészként és producerként; viszont mivel a magyar kormányfő az ELTE jogi kara után egyből a főállású politika világába katapultált, valódi munkatapsztalatokat ő sem szerzett „a jog világában”.
Tíz éve tart
A magyar kormányzati retorika azóta is több, Ukrajnára nézve dehonesztáló fordulatot produkált, de a két ország viszonyában jóval korábban jött el a negatív gesztusok ideje, mint a 2022. február 24-én kezdődő orosz agresszió. 2014 szeptemberében például az FGSZ Földgázszállító Zrt. éppen akkor döntött úgy, hogy „az ellátásbiztonság érdekében határozatlan időre” felfüggeszti az Ukrajnába történő földgázszállítást, amikor a Gazprom is leállította az ukrán gázexportot.
Ehhez kapcsolódóan: Ukrajna orosz gáztranzit-fenyegetése már nem érinti Magyarországot.
A felfüggesztés ugyan csak néhány napig tartott, de a lépést mégis többen úgy értékelték, hogy a magyar kormány egy ukrán szempontból különlegesen nehéz helyzetben mutatta meg (ebben az évben szállta meg Oroszország a Krímet, és kezdődtek harcok a Donyecki és Luhanszki terület elszakításáért): nem habozik akár egészen kemény eszközökhoz sem nyúlni a két ország viszonyában.
Hűvösből fagyosba
A magyar–ukrán viszony régóta a hűvös és a fagyos között váltakozik azóta is. Ukrán oldalról kevés hajlandóságot mutatnak a magyar kisebbséget (is) sújtó nyelvtörvény okozta érzékenység iránt, míg magyar részről rendszeresek az ukránokat joggal felháborító megnyilvánulások.
2016-ban például Orbán Viktor a magyar nagykövetek előtt mondott beszédében a külügyminisztériumban úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak mindig az volt a biztonsági érdeke, hogy legyen valami a magyar és az orosz határok között, és ezt „hívhatják akár Ukrajnának is”. Ezt többen értelmezték – joggal – úgy, hogy a miniszterelnök kétségbe vonta Ukrajna létének legitimitását.
Ehhez kapcsolódóan: Tényleg kifulladt az ukrán ellentámadás? – Rácz Andrást és Demkó Attilát kérdeztük.
Orbán Viktor azzal is feltűnést keltett, hogy 2022. április 3-a éjszakáján, amikor eldőlt, hogy a Fidesz negyedszerre is kétharmados többséghez jut a parlamenti választásokon, győzelmi beszédében úgy beszélt Volodimir Zelenszkijről mint egyik ellenfeléről, akit le kellett győznie (természetesen többek között Soros György mellett).
Bucsa nem népirtás – vagy mégis
A kormányfő a győztes választás után nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, de ezen konkrét kérdésre válaszolva sem ítélte el a Bucsában történt tömegmészárlást, csak annyit mondott, ki kell vizsgálni az eseményeket.
Napokkal később kiderült, hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin telefonon beszélt, ekkor viszont szóba kerültek a Bucsában történtek. Ezeket Vlagyimir Putyin „ukrán provokációnak” nevezte, amit a jelek szerint a magyar kormányfő szó nélkül hagyott, a beszélgetésről az MTI-nek kiadott sajtóközleményből pedig teljesen kimaradt a téma, csak a Kreml sajtószolgálata által közöltekből derült ki.
Ehhez kapcsolódóan: A német hírszerzés lehallgatta az orosz hadsereg rádióforgalmát a bucsai civilek meggyilkolásáról.
Az eset után még Orbán Viktor korábbi politikai szövetségese, Jarosław Kaczyński, a lengyel Jog és Igazságosság Párt elnöke is kifakadt, és azt mondta, hogy „ha Orbán Viktor nem látja, mi történt Bucsában, forduljon szemorvoshoz”. Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke ezt követően volt kénytelen közölni, hogy „Orbán Viktor természetesen elítéli a bucsai tömegmészárlást”.
Idén januárban az ukrán külügyminisztérium bekérette a kijevi magyar nagykövetet, miután Orbán Viktor egy kormánybarát újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen azt mondta: a Nyugat el fogja veszíteni az ukrajnai háborút, de előtte még sokkal szörnyűbbé válik; Putyin már most elérte célját, hogy tönkretegye Ukrajnát, hiszen az ország olyan, mint Afganisztán, egy senki földje.
Ukrajna nem nyerhet; Oroszország nem nyerhet
Májusban Katarban egy gazdasági fórumon a miniszterelnök megismételte, hogy szerinte Ukrajna nem nyerhet. „Ha megnézzük a számokat, a környezetet és azt, hogy a NATO nem hajlandó csapatokat küldeni, akkor nyilvánvaló, hogy a csatatéren nincs győzelem szegény ukránok számára” – idézte a Bloomberg Orbán Viktort.
Érdekes, hogy a kettő között – februárban – ennek az ellenkezőjét is mondta a kormányfő. Akkor arról posztolt, hogy „Oroszország nem nyerhet, mert az egész nyugati világ felsorakozott Ukrajna mögött. Ugyanakkor Oroszország atomhatalom, és egy atomhatalmat nem lehet sarokba szorítani, mert az nukleáris háborút robbanthat ki. Tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükségünk. Minél hamarabb, annál jobb.”
Követni a vezért
Természetesen a Fidesz megmondóemberei sem akartak ebben a retorikai versenyben lemaradni. Szintén idén februárban Bencsik András, a Demokrata című napilap főszerkesztője azt mondta a Hír TV egyik műsorában, hogy ő az oroszoknak drukkol a háborúban, mert Volodimir Zelenszkij, „a színművész” valójában csak egy „szerencsétlen”, egy „figurát alakít”, és „része egy nagy, mocskos hazugságnak”. Bencsik szerint egyébként a magyarok nyolcvan százaléka az oroszokat támogatja.
Ehhez kapcsolódóan: Hogy jelenik meg Magyarország Putyin propagandájában, és fordítva?
Az eset után még a sajtóklub másik rendszeres vendége, Néző László is úgy érezte, hogy meg kell szólalnia, és A gondolkodó magányossága című cikkében – miközben természetesen hitet tett Orbán Viktor álláspontja mellett – írta le, hogy ebben a háborúban épeszű ember nem drukkolhat az oroszoknak. Ehhez képest Tusnádfürdőn Kristály Lehel, a Bihari Napló című lap főszerkesztője azt mondta, nem érti, miért ne lehetne szimpatizálni Putyinnal, aki az egyik ezredét Erdélyről nevezte el.
Ezt megelőzően még június 27-én a Bild német napilapnak adott hosszú interjút Orbán Viktor Oroszországról és Ukrajnáról. Ebben megismételte, hogy Ukrajna nem nyerhet, azt viszont provokációnak minősítette, amikor az újságíró esetleges oroszbarátságára kérdezett rá. Azt válaszolta, hogy „ellenkezik történelmi tapasztalatainkkal”, hogy oroszbarátok lennénk.
A háborúval kapcsolatban itt mondta ki először, hogy szerinte Ukrajna „nem szuverén ország”, mert külföldi támogatással vívja a harcot a megszállókkal szemben, viszont Oroszország gyengesége is bebizonyosodott a Nyugattal, mindenekelőtt a NATO-val szemben, így még egy esetleges orosz győzelem esetén sem várható, hogy Putyin bármely tagállamot megtámadná.
Végül arról beszélt: számára Putyin nem háborús bűnös, igaz, ehhez hozzátette, azért, mert az egyik hadviselő fél fejeként az orosz elnökkel szemben ez a kérdés még „értelmetlen”. Ha előre háborús bűnösnek kiáltunk ki valakit, akkor lehetetlen vele béketárgyalásokat folytatni.
Mindegy, úgysem érdekel?
A Bild-interjúban Orbán Viktor arról is beszélt, „nem érdekli Oroszország” a háborút tekintve, csak az érdekli, hogy a háború rossz, és magyarok halnak meg benne. Akár a gondolatmenet továbbfejlesztése is lehetne, amit Kövér László két héttel a tusnádfürdői fesztivál előtt mondott az InfoRádióban. Az Országgyűlés elnöke szerint „bennünket – bocsánat, lehet, hogy érzéketlenül hangzik, vagy úgy hangzik, mintha bizonyos erkölcsi szempontok egyáltalán nem játszanának szerepet a magyar kormány és Magyarország álláspontjában –, de bennünket nem érdekel, ki nyer. Eleve nem nyer ezen senki se.”
Ehhez képest akár meglepő is lehet, hogy a tusnádfürdői beszédben Ukrajnáról egyáltalán nem szólt a kormányfő, egyetlen utalása az volt, amikor megemlítette, hogy „az ukránok támadása (…) a szegény, kicsi magyar OTP ellen nem más, mint hungarofóbia”. A szabadegyetemet követő közrádiós interjúban azért ismét megemlítette, hogy Ukrajna szerinte nem szuverén, hiszen külső segítségre szorul.
Ehhez kapcsolódóan: Miről beszélt, és miről nem Orbán Viktor Tusnádfürdőn?
Dízel, fegyver Ukrajnába
Mindezek fényében érdekes, hogy a magyar kormány valójában jóval aktívabban vesz részt Ukrajna támogatásában, mint a kormányzati retorika alapján sejteni lehetne. A nyilvánosságra került, úgynevezett Pentagon-iratok szerint például a háború első, legkritikusabb heteiben Románia és Magyarország is szállított – vasúton, illetve közúton – létfontosságú dízelolajat Ukrajnának, amit nyilvánvalóan a hadsereg használt fel.
Ráadásul – mint megírtuk – időközben kiderült: a Mol eddig negyvenezer tonna dízelolajat exportálhatott Magyarországról, és kilencvenötezer tonnát a tulajdonában álló Slovnaft szlovákiai finomítójából Ukrajnának piaci ár alatt.
Ehhez kapcsolódóan: Speciális megoldással juthat Ukrajnába a molos dízel nagy része.
A Pentagon-iratokból az is kiderült, hogy bár a magyar kormány elvileg nem engedélyezi, hogy fegyvereket szállítsanak az országon keresztül Ukrajnába, a horvát hadsereg 14 darab MI–8-as helikopterét átengedte, sőt a gépek le is szálltak a pápai légi bázison. Arról egyébként korábban is többször voltak sajtóbeszámolók, hogy Törökországból és Bulgáriából szállítógépek repültek át a magyar légtéren, úti céljuk az a kelet-lengyelországi reptér volt, ahová a legtöbb, Ukrajnának szánt fegyver érkezik légi úton.
Tusnádfürdőn az Indexnek adott interjúban Andrej Buzarov újságíró is arról beszélt, hogy kevesen tudják, de magyar támogatással zajlik több ukrán újjáépítési beruházás, nemcsak Kárpátalján, de Kijev közelében is.
Minderről egy kormányzati forrásunk csak annyit mondott, hogy „valóban sokkal többet segítünk, mint ahogy kommunikáljuk. De Orbán Viktor háború- és ukránellenes retorikájával nyerte meg a választásokat ismét kétharmaddal, és ezek után nem könnyű kihátrálni ebből a kommunikációból. Ráadásul most már a politikai ellenfeleink is beszorítottak minket ebbe a helyzetbe, működik a dacreakció is.” Forrásunk szerint talán a 2024 második felében induló magyar uniós elnökség adhat majd lehetőséget arra, hogy a kormány változtasson a kommunikációján.
Nincs csatorna
A felmérések igazolni látszanak a fentieket. A Publicus Intézet közvélemény-kutatása szerint – amelyet a Népszava ismertetett – például 2022 március elején még a megkérdezettek 64 százaléka nevezte orosz agressziónak az orosz agressziót, májusra ez az arány nyolc százalékponttal csökkent, miközben tizenötről 25 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint a háború valójában Oroszország védekezéséről szól.
Persze nagy különbség volt a kormánypárti és az ellenzéki pártpreferenciájú megkérdezettek között: a Fidesz–KDNP szavazóinak 42, az ellenzék támogatóinak 85 százaléka tartotta orosz agressziónak a háborút. Nagyon magas volt ugyanakkor azok aránya, akik 2022 májusában már nem tartottak attól, hogy a háború esetleg Magyarországra is átterjed (81 százalék a márciusi 79-hez képest).
Ehhez kapcsolódóan: A hadseregről, a biztonságérzetről és a kormány teljesítményéről is kérdezték a lakosságot.
Érdekes ugyanakkor, hogy – mint Kálló Dánielnek, a Publicus Intézet elemzőjének a Hírklikken megjelent tanulmányából kiderült – ezzel párhuzamosan viszont elkezdett romlani az Orbán-kormány hozzáállásának általános megítélése a háborúhoz.
Míg 2022 márciusában 66 százaléknyian elégedettek voltak a kormány passzív magatartásával, addig – már jóval a választások után – augusztusra többségbe kerültek az elégedetlenek (52 százalék), októberre pedig 56 százalékra nőtt az arányuk. Tavaly októberben már 57 százalék mondta azt a megkérdezettek közül, hogy az Orbán-kormánynak keményebben kellene elítélnie Oroszországot.
Az inga visszaleng
Ezután viszont ismét ellentétes tendencia következett: 2023 márciusára már ismét többségében (54 százalék) elégedettek voltak a megkérdezettek azzal, ahogy a kormány kezeli a háborút, míg nőtt az Ukrajnával szemben ellenszenvet táplálók aránya: a megkérdezettek 38 százaléka inkább negatív véleménnyel volt az országról.
Kálló Dániel szerint mindez annak köszönhető, hogy a háború első heteit követően mindenki számára világossá vált, hogy Ukrajna nemcsak nem omlik össze a támadás következtében, de hatásosan veszi fel a harcot, miközben a magyar kormány elszigetelődött. Csakhogy mivel a kormánnyal szembeni elégedetlenséget ebben az esetben sem sikerült egyetlen politikai erőnek sem becsatornáznia, a kormány békepárti és Ukrajnát ellenszenvesnek beállító üzenetei fokozatosan ismét teret nyertek.
