Megvizsgáltuk, hogy néhány nagyobb magyar és orosz kormányközeli médiakiadvány vonatkozó címeiben milyennek mutatják be az orosz támadást Ukrajnában, hogy jelennek meg a főbb szereplők, illetve Európa két, egy irányba evező „béketeremtője”: Putyin és Orbán. Látszik, hogy a magyar kormány inkább a háború óta lett érdemben hasznos az orosz állami propagandának. Főképp az EU megosztottságát próbálják hangsúlyozni rendre Orbánékra hivatkozva.
A magyar kormány az EU-ban egyedülálló módon Vlagyimir Putyin álláspontját és narratíváit hangsúlyozza az ukrajnai orosz támadás után is. Ezzel párhuzamosan az orosz állami kommunikációban eddig szinte jelentéktelen Magyarország úgy tud megjelenni, mint Putyin aktív szövetségese és a megosztott Európai Unió szimbóluma.
Megnéztük, hogy nagy vonalakban – némely fő kormányközeli médiakiadvány címadása esetében – hogyan változott a másik ország és az orosz–ukrán háború megjelenítése a 2022-es orosz inváziós kísérlet után.
Mindehhez azonban eggyel távolabbról érdemes áttekinteni az egymást követő Orbán-kormányok és a Putyin vezette Oroszország kommunikációs viszonyát.
Hatalomra jutott, és már Oroszország lett a minta
Orbán Viktor 2010 előtt még Magyarország nyugati orientációjának egyik leghangosabb képviselője volt. Keményen elítélte például Oroszország Georgia elleni agresszióját, és Ukrajnával együtt meg is akarta hívni mindkét országot a NATO-ba 2008-ban.
„…magunk miatt akarunk a Nyugathoz tartozni, mert függetlenek és erősek akarunk lenni, és nekünk Keleten nincs semmi keresnivalónk, ott nekünk semmilyen babér sem terem, csak alárendeltség és kiszolgáltatottság. (…) Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt már mindenki kezdi veszedelmesnek látni”
– érvelt például 2007-ben.
2010-es hatalomra kerülése után azonban gyorsan és jelentősen változtatott külpolitikai hozzáállásán, egyebek mellett meghirdette a keleti nyitás politikáját és a nyugati hanyatlás elkerülhetetlen közeledtét.
Ez az irány tovább erősödött, miután Orbán 2014-ben bejelentette, hogy illiberális állammá alakítaná Magyarországot, mintaországaként pedig többek között a putyini Oroszországot jelölte meg. A magyar belföldi kormányzati kommunikáció a 2022-es ukrajnai orosz invázió kapcsán is Ukrajnát és a Nyugatot igyekezett fő veszélyforrásként beállítani.
A magyar kormány egyrészt közvetlenül az invázióig az angolszász hírszerzést támadta azzal, hogy információi hamisak, és ne osszon meg ilyesmi „hisztériakeltést”, „provokációt”, A támadás megindulása után pedig arra váltott a magyar kormánykommunikáció, hogy Ukrajna nem győzhet, védekezésük támogatása káros, az USA-nak rá kellene kényszeríteni az ukránokat a mielőbbi fegyverletételre.
Hivatalosan „a mielőbbi béke érdekében” ismételték ezt az érvelést, időközönként hozzátéve az ellenkezőjét is, hogy ezzel együtt a magyar kormány kiáll Ukrajna mellett, támogatja a védekezést.
A 2022. áprilisi országgyűlési választások előtt Orbánék fő kampánya az volt, hogy az ellenzék „lepaktált az ukránokkal”, így ha nyernének, külföldi érdekek miatt háborúba lépne Magyarország, nem lenne elég földgáz a lakosságnak, és gazdaságilag tönkremenne az ország.
Majd Orbán Viktor – választási győzelme után – azonnal ellenségének jelölte meg Zelenszkij ukrán elnököt. Szijjártó Péter külügyminiszter sorozatosan úgy nyilatkozott, hogy szavaiból nem derült ki, hogy kivel háborúzik Ukrajna, nem sokkal később pedig közölte, hogy miközben a magyar emberek segítenek az Ukrajnából menekülőknek,
„…addig az ukrán politikusok folyamatosan elfogadhatatlan hangnemben beszélnek Magyarországról, provokálnak minket, hazugságokat állítanak, és próbálnak minket befeketíteni. A köszönet hangján egyszer sem szóltak.” (Utóbbit cáfolhatóan rosszul tudta Szijjártó.)
Vagy párttársa, Kövér László házelnök szerint Zelenszkij elnöknek „pszichés problémája” van, „fenyegetőzik”, a kárpátaljai magyaroknak pedig lesz félnivalójuk az ukránoktól a háború után. A kormánypárti politikusok megnyilatkozásai mindezekkel együtt is jóval visszafogottabbak voltak, mint belföldi médiakampányaik.
Hogy jelenik ez meg a médiában?
A magyar kormány Európában egyedülállóan központosított médiapiacot alakított ki az elmúlt 12 év során. Ennek folytán 2022-re a magyar médiakiadványok elsöprő többsége kormányközeli befolyás alatt volt, amit az ellenőrizetlen közösségi médiában jelentős szürke zónás média is támogatott.
A kormányzati kommunikációban mindez a következő munkamegosztás mellett működött eddig:
- az ismert politikusok leginkább csak az aktuális kampány fő tételmondatait ismételték, mellette veszélyeket sejtettek;
- a kormányközeli média ezeket kibontotta rövid távú, közvetlen külföldi fenyegetésekre,
- majd a közösségi médiára célzott szereplőik mindezeket extrém szintre igyekeztek emelni.
Putyin legújabb ukrajnai támadása kapcsán a magyar kormányközeli médiabirodalom különösen az orosz állam elleni európai gazdasági szankciókat támadta, illetve kiemelten az ukrán védekezéshez szükséges nyugati fegyverszállításokat. Emellett a 2022 előtti időszakhoz hasonlóan az orosz állam dezinformációs törekvéseit is ellenőrzés nélkül továbbították a magyar lakosság felé.
A mintában szereplő magyar cikkekből az látszik, hogy míg az „Oroszország”, „orosz”, „Putyin” vagy „Moszkva” viszonylag stabilan megjelenik a vonatkozó cikkekben, az „Ukrajna”, „ukrán”, „Kijev” vagy „Zelenszkij” lényegében alig.
Ez a szomszédság ellenére magyarázható lehet például azzal, hogy utóbbi globális politikai súlya kisebb volt az inváziót megelőzően.
Szijjártó Péter neve például tavaly év végéig nem igazán tudott bekerülni az orosz kormánypárti média vonatkozó címeibe, még azzal sem, amikor megkapta a külföldieknek adható legmagasabb orosz állami kitüntetést.
Az inváziós kísérletet követően viszont már feltűnőbb, hogy Putyin nagyjából háromszor annyit szerepelt a címeikben, mint az ukrán elnök. Megfigyelhető emellett némi hangnemváltás is a címekben az április 3-i magyar választások után.
Míg például Zelenszkij előtte többé-kevésbé leíró címeket kapott, a választások után már inkább őrült diktátorként jelenik meg: rendszeresen „hazudik”, „neonáci botránya” van, „fellázadtak ellene az ukránok”, „halálba küldi katonáit”, közel a „totális veresége”, korrupt, részeg, sértődött, ideges, fenyegetőzik, „nem hajlandó tárgyalni”, atombombát vetne be vagy épp „Moszkvát lőné” a címek alapján.
Az invázió kezdete és a választások közti időszakban lényegesen visszafogottabb volt a kormánypárti kommunikáció a háború kapcsán. Ez okozott is finomhangolási problémákat a fideszes kampány közvetítőinél, mert így például a korábbi kampányokban megszokott totális ellenségkép felállítása az ukránokról egy ideig nem fért bele. A kampány után viszont, úgy tűnik, visszatért a régi stílus, itt egy előtte-utána példa a hangnemre Bayer Zsolt kormányközeli megmondóembertől. A tartalom kapcsán például a 2015-ös migránskampány bejáratott elemei köszönnek azóta vissza, csak ukránokkal behelyettesítve: nem emberek, kultúrájuk alsóbbrendű, veszélyt jelentenek a magyarok létbiztonságára.
Ezzel párhuzamosan Putyin viszont stratégaként jelenik meg, aki „fontos döntéseket”, „bejelentéseket”, „kemény utasításokat” tesz, „biztos a győzelemben”, „elárulja a siker titkát”, nevet a szankciókon, „beveti a csodafegyvert”, és atomfegyvert fog használni.
Putyint „provokálják”, „abszurd vádakkal” illetik, fenyegetik, meg akarják ölni, de ő így is a békéről tárgyalna, béketerveket fontolgatna. Miközben az invázió nélkül „összeomlott” volna Ukrajna, az orosz nép legyőzhetetlen, az orosz kormány csak a történelmi határokat állítaná vissza, és Oroszország a puszta létéért küzd a háborúval.
A magyar választások után emellett a szankciók és a nyugati világ megítélése is jelentősen változott a címekben, például a Nyugat „lábon lőtte magát”, „öngólt lőtt”, saját magának árt csak a szankciókkal, válságba sodorta magát, rátámadt Oroszországra, és totális háborút hirdetett ellene, a Nyugat kényszeríti háborúzni is Putyint. Emellett „magára maradt”, „meg fog fagyni télen”, atomháborút kockáztat Ukrajna támogatásával, és a Nyugat „nem engedi”, hogy békét kössön Oroszország és Ukrajna.
A magyar kormány tavaly minden korábbinál több közpénzt költhetett kampányüzeneteire belföldön; ezeknek komoly hatásuk lehetett a lakosságra. A 2022-es kampányidőszak végére a magyarokat kirívóan nem érdekelte a szomszédjukban zajló háború, nem akartak vele foglalkozni vagy pláne segíteni az ukránoknak.
Április közepére az EU-n belül egyedül a magyar lakosság nem támogatta, hogy Ukrajna valaha is uniós tagország legyen. Nyárra a magyar közvélemény harmada jutott arra az álláspontra, hogy az ukránoknak meg kellene adniuk magukat. 2023 elejére a magyar lakosság harmada gondolta azt, hogy az ukránok is felelősek azért, hogy Putyin el akarja foglalni az országukat.
Meg kell jegyezni még, hogy tavaly ősztől a korábbiaknál is lényegesen magasabb fokozatba kapcsolt a kormányközeli médiabirodalom azóta is futó, saját gyártású bombás-brüsszelezős külön reklámkampánya.
Az új ellenségkép az ukránok helyett újra az EU és általában a nyugati világ lett. Bár az Európai Unió és az ország uniós tagsága jellemzően kirívóan népszerű volt Magyarországon, 2023 elejére jelentősen csökkent az EU-ról pozitívan gondolkozók aránya.
A magyar kormány lépései is hasznosabbak lettek az orosz propagandának
Az Orbán-kormányok több mint egy évtizede jelentős erőforrásokkal próbálják szorosabbra fűzni a viszonyt különböző orosz állami szereplőkkel. Az orosz kormánypárti médiába 2022-re sikerült jobban bekerülniük úgy, mint Putyin EU-n belüli támogatói.
Erre az utal, hogy míg Magyarország súlya a nemzetközi politikában vagy az orosz–magyar államközi kapcsolatokban nem sokat változott, a magyar szereplők említése a címekben tavaly már duplája volt az előző évinek.
Az orosz kormánypárti média címeiben Magyarország leginkább Ukrajna, a gázüzletek és a nemzetközi politika kapcsán szerepel. Utóbbinál az Európai Unió, a külügyminisztérium vagy Orbán Viktor megszólalásai jelennek meg a leggyakrabban előforduló szavak közt.
Sokszor került elő még Kárpátalja is Magyarország kapcsán, különösen az invázió utáni hónapoktól. Ekkor az orosz propagandához illeszkedően olyan álhíreket, sejtetéseket kezdtek egyre inkább terjeszteni, amelyek szerint Magyarország vissza tervezi foglalni a kárpátaljai régiót.
2023-tól egy másik üzenet is bekerült emellé, amely szerint az ukránok elnyomják a helyi magyarokat. Ez utóbbi szintén illeszkedik az orosz propagandához: az invázió egyik indoklásaként használják azt – a második világháború kezdetén is bevetett – állítást, hogy az orosz ajkú kisebbség helyi elnyomása miatt támadtak az országra.
Magyarországról leginkább a RIA Novosztyi és a TASZSZ, valamint a Regnum és a RIA FAN kormányközeli hírügynökség írt. A RIA FAN egyébként uniós szankciók alatt áll, a Putyinhoz közel álló Jevgenyij Prigozsin vállalkozóhoz kötődik. Prigozsin emellett a Wagner zsoldossereg tulajdonosa és vezetője is.
Ehhez kapcsolódóan: Növekszik a kalózok, milíciák, zsoldosok szerepe a világban, de mire használják őket, és miért?
A Magyarország kapcsán leggyakrabban előkerülő szavak között volt a még a „szankció” és az „ellen/szemben” (против) is. Számos orosz kormányközeli kiadvány foglakozott az európai szankciókkal és Magyarország „különleges szerepével” ezen belül.
Az itt megjelenő címek azt sugallják, hogy Magyarország „nem támogatja”, „megnehezíti”, „felülvizsgálatot kér” az Oroszország elleni szankciók ügyében, egyedüli szövetségese Putyinnak az uniós országok közül.
Többet foglalkoztak emellett Svédország és Finnország NATO-csatlakozásával kapcsolatban a magyar kormány álláspontjával is. Itt a magyar felet „kétkedőnek”, „lelkesedés nélkülinek” írták le.
2023-ban egy újabb narratíva vált egyre hangsúlyosabbá a nevezett az orosz médiakiadványokban: ezekben Magyarországot Európa fő „béketeremtőjeként” állítják be. Jól illeszkedik ugyanis az orosz kormánypropaganda üzenetei közé, hogy a magyar kormány „azonnali tűzszünetet” követel, és folyamatosan a konfliktus súlyosbításával vádolja a nyugati világot.
Az Oroszországban és Magyarországon emlegetett „azonnali tűzszünet” ugyanis a gyakorlatban azt jelentené, hogy a „békének” beállított állapot Oroszország feltételei szerint jönne létre, Ukrajna megszállt területeinek oroszként való elismerésével.
Az orosz kormány médiakampányainak hatásosságát általában nehéz pontosan megítélni. Az orosz Levada Központ közvélemény-kutató felméréseiből viszont az látszik, hogy az Európai Unió megítélése mindig akkor zuhant be az orosz lakosság körében, amikor az orosz hadsereg megtámadott egy másik országot: 2008-ban Georgiát, 2014-ben és 2022-ben pedig Ukrajnát. Ehhez hasonló mintázatot mutat az Egyesült Államok megítélése is.
A szervezet idén márciusban végzett felmérése szerint az oroszok hozzáállása az Európai Unióhoz és az Egyesült Államokhoz továbbra is túlnyomórészt negatív. Az USA-t a megkérdezett oroszok mindössze 14 százaléka, az EU-t pedig 18 százaléka értékelte pozitívan. Jellemzően a fiatalabbak, a 18–24 éves korosztály viszonyult a legpozitívabban ehhez a két nyugati szereplőhöz.
Amikor a válaszadók szerinti legbarátságosabb országokra kérdeztek rá, Magyarországot korábban rendre csak az orosz válaszadók egy-két százaléka választotta, 2022-re viszont már öt százalékra emelkedett ez az arány.
Ha további kulcsszavak érdeklik vagy egyszerűen letöltené az adatbázist, ide kattintva, a Tableau interaktív felületén is megteheti. A téma orosz verzióját pedig itt találja.
Az adatbázis összeállításában és a cikk megírásában a 23 országban jelen lévő Szabad Európán és a Current Time csatornán belül több szerkesztőség működött együtt, szerzőként Maja Guszeva, Aziza Raimberdieva, Olga Szerebrjanaja, Németh Dóra és Szalai Bálint, szerkesztőként pedig Krisztina Zakurdaeva.