Ahogy a ’90-es évek polgárháborús időszakában, az amerikai kivonulás után ismét hadurak szabdalhatják fel Afganisztánt – jelentős részben ugyanazok a vezetők, akik 25 éve is uralták az ország különböző régióit.
Az RFE/RL közép-ázsiai szolgáltatása szerint Afganisztán északi, nyugati és központi térségeiben már mozgósították fegyvereseiket helyi erős emberek, attól tartva, hogy az amerikai bevonulás után ismét a tálibok törhetnek hatalomra. A nyugati katonák távozása után elvileg a kabuli kormánynak kellene rendet tartania Afganisztánban, ám a rezsim valós befolyása és katonai ereje korlátozott. Sokan attól tartanak, hogy a békefenntartók távozása után ismét a káosz lesz úrrá az országban.
Nem tették le a fegyvert
Ha beigazolódnak az aggodalmak, hasonló helyzet alakulhat ki, mint 1992 és 1996 között. Ekkor, a Szovjetunió elleni gerillaháborút követően, Afganisztánban teljesen felbomlott az államrend. A fővárosban végül, véres harcok árán a szélsőséges iszlamista tálib mozgalom vette át a hatalmat, valójában azonban a tálib rezsim befolyása sosem terjedt ki az egész országra, a távolabbi régiókban különféle, főleg etnikai alapon szerveződő milíciák vezetői kormányoztak.
A polgárháború hadurainak jelentős része a 2001-es NATO-hadműveletek után is megőrizte pozícióját. Ali Adili, a kabuli Afganisztáni Elemzők Hálózata nevű, független kutatócsoport tagja az RFE/RL-nek elmondta, azok a hadurak, akik korábban a tálibokkal is harcoltak, 2001 után szerepet kaptak a kormányban, ám az erős emberek befolyását igazán csak a nemzetközi katonai jelenlét ellensúlyozta.
Az amerikaiak megegyeztek a tálibokkal, de Kabul még nem
Ahogy korábban a tálibok, az új, Amerika-barát kormány sem tudta teljesen ellenőrizni Afganisztánt. A hivatalos kormánynak folyamatos problémákat okoznak a tálib felkelők, akikkel a mai napig nem sikerült stabil békét kötni. A kabuli kormány gyengesége miatt a hatalmi űrt Afganisztán távolabbi régióiban továbbra is a hadurak és etnikai alapon szerveződő milíciák töltik be, akik, bár szintén ellenségnek tekintik a tálibokat, a kormánnyal sincsenek felhőtlen viszonyban, és az elmúlt 20 évben fegyveres összecsapásokra is volt példa a milíciák és a nemzeti hadsereg között.
Adili úgy fogalmazott, „nem lehet kizárni, hogy a helyi vezetők újra kiszámíthatatlanná válnak, különösen akkor, ha a katonai kivonulás Afganisztán politikai elszigetelődésével is jár”.
Afganisztánban a békét elsősorban a máig lezáratlan tálib felkelés veszélyezteti. Bár 2020 februárjában a tálibok vezetői békeszerződést írtak alá az Egyesült Államokkal (ebben a békekötés egyik feltétele épp a 2021-es kivonulás volt), az afgán kormánnyal a mai napig nem kötöttek érvényes békemegállapodást a felkelők. Az amerikai-tálib megállapodást Asraf Ghani afgán elnök is bírálta, szerinte a tálibok egy „trójai faló stratégia” részeként fogadták el a megállapodást, ahol az amerikaiak jóhiszeműen beleegyeztek tálib hadifoglyok szabadon engedésébe és a 2021-es kivonulásba.
Egyre több tálib támadás
Bár a kabuli kormány az utolsó pillanatig próbál politikai megállapodást kötni a felkelőkkel, jó esély van rá, hogy az amerikai kivonulás pillanatában a konfliktus még mindig tartani fog, és a tálibok újult erővel támadják a kormányerőket. Ezt vetíti előre, hogy a 2021-es év elején megszaporodtak a tálibok által elkövetett merényletek, annak ellenére, hogy az amerikai megállapodás egyik feltétele volt a civilek afgán biztonsági erők elleni támadások beszüntetése.
Nemzetközi megfigyelők szerint kérdéses, hogy Afganisztán alig 300 ezer fős nemzeti hadserege és rendőrsége amerikai segítség nélkül fel tudja venni a harcot a tálib fegyveresek ellen. Az afgán biztonsági erők veresége a kabuli kormány összeomlásához és új, sokszereplős polgárháború kitöréséhez vezetne.
Felvonulnak a szabadcsapatok
A nagyrészt a többségi pastu nemzetiségű tálibok célja elsősorban a kabuli kormány megdöntése, és egy vallási fundamentalista állam felállítása. Egy ilyen polgárháborús helyzetben a többi népcsoport milíciái elsősorban saját területeiket próbálnák védeni a táliboktól, gyakorlatilag függetlenítve magukat Kabultól.
Afganisztán jelentős része így újra ugyanazoknak a szereplőknek az uralma alá kerülhet, akik a ’90-es évek polgárháborújában is fegyvereseket vezettek. Ilyen például a Tádzsik népcsoporthoz tartozó Ismail Khan, az ország egyik legbefolyásosabb hadura, aki április 18-án, Herat városában több száz, kalasnyikovokkal felfegyverkezett milicistával tartott erődemonstrációt.
A 75 éves Ismail Khan a szovjetek elleni, az Egyesült Államok által is támogatott mudzsahed felkelés egyik hadvezéreként, majd Herat haduraként vált ismertté. Az amerikai bevonulás után egy időre víz- és energiaügyi miniszternek nevezték ki, idén áprilisban viszont azt mondta: ha az afgán kormány nem tud békét kötni a tálibokkal, több száz harcos vár a parancsára, hogy megvédjék Herat tartományt. Khan az általa gyengének nevezett kormánynak azt üzente, meg ne próbálják lefegyverezni az embereit, akiket az afgán‒szovjet háborúban ismerté vált kifejezéssel mudzsahedeknek nevezett.
Kard tábornok és a többiek
Pár nappal korábban, az Afganisztán középső részén élő, perzsa nyelvű és síita vallású Hazara népcsoport egyik vezetője, Zulfiqar Omid jelentette be, hogy „ellenálló frontot” hoznak létre a hazarák üldöztetése elleni küzdelem jegyében. Omid a Facebookon tett közzé fotókat a fegyveres csoport tagjairól, amelynek vezetésére Mohammad Ali Sadaqatot, a mudzsahed felkelés veterán parancsnokát kérte fel.
Omid az RFE/RL-nek úgy nyilatkozott, bár támogatja a békefolyamatot, nem tudni, milyen hely lesz majd a kivonulás utáni Afganisztán. Elmondása szerint a hazara emberek nem érzik magukat biztonságban, mivel az almúlt 20 évben folyamatosan terrortámadások célpontjai voltak. Kabulban, a hazarák lakta Dasht-e Barchi negyedben az elmúlt években számos támadást követtek el a tálibok és az Iszlám Állam afganisztáni hívei, amelyeknek több száz ember esett áldozatul.
Egy újabb tálib hatalomátvétel esetén a síita kisebbség rémisztő helyzetbe kerülne, hiszen a ’90-es években a tálibok etnikai tisztogatást követtek el a hazarák ellen az uralmuk alá hajtott régiókban. Azonban a hazara csoportok a 2001 utáni kormányokkal sem ápoltak baráti viszonyt, a Kabulhoz közeli Maidan Wardak tartományban például az elmúlt hónapokban is összecsapások zajlottak a kormányerők és az ottani, Abdul Ghani Alipur vezette hazara felkelők között.
Alipur (akit hívei Kard tábornoknak neveznek) saját elmondása szerint azért tartja fenn 300 fős milíciáját, hogy megvédhesse a hazarákat a táliboktól. A kabuli kormány szerint viszont ez csak álca, valójában Alipur és követői bűnszervezetként viselkednek, védelmi pénzt szednek és más bűncselekményeket követnek el. Ennek ellenére Alipur igen népszerű a nép és a hazara vezetők körében is, akik úgy vélik, a kormány szemet huny a tálibok támadásai felett.
Az elmúlt hónapokban szintén a kormány ellen szólalt fel Gulbuddin Hekmatyar, az egyik leghírhettebb exhadúr, aki a polgárháború alatt egy ideig Kabult is ellenőrizte. A közelmúltban Hekmatyar több száz fegyveres támogatója vonult fel Kabulban, követelve a kormány lemondását, és egy ideiglenes kormány felállítását a békefolyamat támogatására. A korábbi mudzsahed parancsnok, aki a tálibokkal rivális iszlamista mozgalmat alapított, a fővároson kívül is mozgósította híveit: április 13-án Hekmatyar pártjának több száz fegyverese vonult fel Észak-Kelet-Afganisztánban, ahol elmondásuk szerint a kormányerők segítsége nélkül is képesek voltak kiűzni a tálibokat. Azonban Hekmatyar pártja a tálibokétól kevéssé különböző ideológiát hirdet, és elemzők szerint félő, hogy egy általuk kedvezőtlennek vélt békeszerződés után ők is nyílt felkelést hirdetnek, hiszen a mozgalom egészen a közelmúltig, 2016-ig harcban állt a kormánnyal.
Mozaikosodás
Ali Adili elmondása szerint Afganisztán számos etnikai és más érdekcsoportjai eltérő okokból fordulnak ismét a korábbi hadurakhoz. „Egyes közösségek attól tartanak, hogy a béketárgyalások csődje miatt összeomlik az államrend, és ez esetben a hadurak védelmére szorulnak.” Emellett, mint mondta, a kisebbségi csoportok saját pozícióikat is erősíteni próbálják – akár a tárgyalóasztalnál, akár egy a tálibok elleni háborúban.
Arra egyébként volt már példa, hogy a tálibok elleni harc érdekében a kormányerők együttműködtek helyi szabadcsapatokkal. Korábban az afgán kormány az amerikai erőkkel együttműködve létrehozta az Afgán Helyi Rendőrség nevű, 18 ezer főből álló egységet, amely bár névleg a kormány irányítása alatt állt, valójában helyi milíciák laza szövete volt.
2020-ban a szervezet pénzhiány miatt hivatalosan feloszlott, de időközben más hasonló milíciákat is finanszírozott a tálibok erősödése miatt egyre elkeseredettebb kormány. Ezeknek a csapatoknak a lojalitása, és hajlandósága az afgán nemzeti hadsereggel való együttműködésre megkérdőjelezhető.
Rahmatullah Amiri kabuli politikai elemző az RFE/RL-nek azt mondta: bár a milíciák, a kormányerőkkel együttműködve, rövid távon meg tudnák akadályozni a tálibok áttörését, a hadurak idővel fenyegetést is jelentenének a kormányra. Elmondása szerint a szabadcsapatok erősödése megkérdőjelezné a kormány legitimitását. Emellett, a korábbi tapasztalatok alapján, a hadurak uralta területeken súlyos jogsértésekre kerülhet sor.
