Orbán-irigység és néma düh: a szomszédos országok és a magyar kormány viszonya

„Szijjártó Péter egy meggyengült ország hitelét vesztett külügyminisztere.”​ „Néma dühvel figyelik a magyar kormány támogatáspolitikáját.” „Általános az Orbán-irigység a régió politikusai között.” Ellentmondó vélemények a magyar és a szomszédos országok kormányainak kapcsolatáról. Milyen a magyar kormány szomszédságpolitikája, és annak fogadtatása?

Szokás mondani, hogy a külpolitika a belpolitika meghosszabbítása. A hazai közönségnek szóló kormánykommunikáció mindenek felettisége a magyar külpolitikára is igaz: politikai tábora egyben tartásában a Fidesz egyik fő eszköze a magyar nacionalista és függetlenségi hagyományt felerősítő retorika.

Harcias kommunikációja ellenére a magyar kormány külpolitikája legtöbbször óvatosan követi a németet, és fontos kérdésekben nem megy szembe az euroatlanti iránnyal (ami maga sem egységes a két keleti nagyhatalommal, Oroszországgal és Kínával szemben).

Deklarált célja a külgazdaság elsődlegessége. Ez általában magánbizniszekkel, kormányközeli üzleti körök kistafírozásával társul (lásd a lélegeztetőgépek, vagy a kínai vakcina beszerzését).

A korábbi kormányok régiós politikáját három szempont vezérelte: az ország euroatlanti integrációjának támogatása, jó viszony a szomszédokkal, és a határon túli magyar közösségek támogatása. Így politizál-e a Fidesz is?

Cikkünk megírásához beszéltünk a kormány diplomatáival, egy szlovákiai és több magyarországi elemzővel, Szent-Iványi István korábbi SZDSZ-es politikussal, aki később a Fidesz-kormány szlovéniai nagykövete is volt, egy Kárpátalján élő magyarral, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetésének egyik tagjával is.

Alapvető érdekek

A Fidesz egyrészt Magyarország régiós hegemóniáját, és annak érzetét igyekszik kialakítani, másrészt politizálásában a határon túli magyar közösségekért vállalt kormányzati felelősség hagyományos elvét felváltotta a Budapest-központú nemzetegyesítés.

A támogatáspolitika és a kettős állampolgárság révén biztosított nemzetegyesítés (annak praktikus politikai hasznaival: a külhoniak levélszavazatai és voksturizmusa) elsőbbségét mutatja, hogy a szülőföldjükön megvalósuló jogegyenlőséggel kapcsolatos témák nem kerültek elő Szijjártó Péter legutóbbi bukaresti látogatásán sem.

Míg elődei Magyarország euroatlanti integrációja miatt (és persze a kisebbségi magyar közösségekhez való ellentmondásos múltjuk, viszonyuk, antinacionalista önmeghatározásuk miatt) „nézték el” sokszor a szomszéd országok magyarokat sújtó nemzetépítő nacionalizmusát, addig a Fidesz az uniós színtéren való szövetség-keresése (kritikusai szerint az euroatlanti dezintegráció) miatt teszi ugyanezt.

Bár az elmúlt hónapokban a magyar kettős állampolgárság körül kiújultak a diplomáciai viták, az elmúlt tíz évben a Fidesznek jó viszonya volt a szomszéd kormányokkal. Függetlenül attól, hogy azok melyik politikai oldalhoz tartoztak: a baloldali populista szlovák Robert Ficóval, vagy a román szocialista (etnicista-nacionalista) PSD-vel is, de főleg azokkal, akik Orbán Viktorhoz hasonlóan igyekeznek átalakítani országuk politikai rendszerét (a szlovén Janšához, a szerb Vučićhoz).

A 2000-es évektől a szomszéd kormányok sem tettek olyat nemzeti kisebbségeikkel (kivétel Ukrajna), mely akadálya lehetett volna euroatlanti integrációjuknak. (Ami persze nem jelenti a jogegyenlőség megvalósulását, inkább azt, hogy az unió nem szívesen foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel.)

A 30 éve létrehozott regionális érdekképviseletet, a visegrádi országok szövetségét (V4) Orbán Viktor az unión belüli zsarolási potenciál eszközeként igyekezett használni.

Cserében a V4-es szomszéddal, a szlovákokkal való kétoldalú kapcsolatokban nem kerültek elő sem a szlovákiai magyarok életében ma is jogkövetkezményekkel járó, a világháború után kollektív bűnösségüket kimondó Benes-dekrétumok, sem a kettős állampolgárság szlovákiai tilalma.

A Fidesz (Magyarország) mára jelentősen meggyengült az unióban, és a V4-ek is inkább V2-vé alakulnak. Emiatt továbbra sem valószínű, hogy a szlovák‒magyar kapcsolatot Magyarország a kisebbségi követelések felhánytorgatásával nehezítené. Ehelyett igyekszik a vezető kormánypárttal is kiépíteni a Fico-kormányéhoz hasonló viszonyt.

Fontos kivétel a nem uniós tag Ukrajna, ahol a Fidesz-kormány folyamatosan tiltakozott a kisebbségi jogok szűkítése ellen. Az ukrán kormány az orosz fenyegetettség miatt ebben a vitában nyerésre áll, Magyarországnak még a lengyelek sem szövetségesei.

Merünk nagyok lenni

A magyar külpolitika mindig bővítéspárti volt, de a Fidesz-kormánynak Magyarország régiós vezető szerepének erősítésében lett fontos eszköze a balkáni országok uniós csatlakozása melletti intenzív lobbizás. (Magyar uniós bővítési biztossal.)

„Ez a legpozitívabb része a magyar külpolitikának. De azzal nem értek egyet, hogy feltétel nélkül támogassuk ezen országok csatlakozását. Szerintem nem lehet gyengíteni az uniót azzal, ha nem teljesítik a csatlakozás demokratikus feltételeit. Szijjártó Péter az ellenkezőjét mondja” ‒ állítja Szent-Iványi István volt nagykövet.

Nem tartja irreálisnak ezt a kelet-európai vezető szerepet egy Fidesz-közeli elemző. „Ezt most nem is játsszuk rosszul. Nemzetiségi ügyekben befelé nagyvonalúak vagyunk, még ha néha nemzetállamról beszélünk is, amit ha egy román mond, akkor kiver a víz. Ez egy vihető szerep, csak a minket körülvevő botrányok mérséklik az érdekérvényesítő képességet. De az meg tetszik a népnek, hogy naponta elküldünk mindenkit a fenébe.”

Szkeptikusabb egy másik elemző: „Magyarországnak ténylegesen van egy ilyen geopolitikai helyzete, kérdés, hogy lehet-e ma azt a szerepet játszani a nagyhatalmak között, amilyen a finn, az osztrák vagy a jugoszláv szerep volt a hidegháború korában.”

Orbán Viktor politikai megítélése pozitívabb a régióban, mint Bécsen túl. És nemcsak a rebellis széljobb körökben, hanem a főáramban is. „A magyar miniszterelnök regionális ambícióját kicsit irigykedve figyelik Romániában, mivel ők is szeretnének regionális vezető pozíciót betölteni, és Románia geopolitikai értelemben erre alkalmasabb is lenne.”

A magyar kormány régiós hegemón törekvéseinek eszköze és bizonyítéka a próbálkozása a szomszéd országok médiapiacának átformálására. A Fidesz nemcsak a szinte teljes kárpát-medencei magyar sajtót vásárolta föl (részben pártemberek általi tulajdonlással, részben hatalmas anyagi támogatással, pl. több millió euró a Ma7 csoportnak Szlovákiában), hanem Szlovéniában és Horvátországban többségi médiumokat is vásárolt.

Ukrajnában pedig az állam diszfunkcionális működése miatt Magyarország részben állami feladatokat is ellát.

Magyar multik

A kormánypolitika már kevésbé tudja befolyásolni a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat, mint a 90-es években. Van egy önműködő gazdaság, uniós, nemzetközi gazdasági hálózatok működnek. A gazdasági kapcsolatok jók, a román‒magyar kétoldalú kereskedelem tavaly 9 milliárd euró volt.

A magyar vagy magyar többségű, gyökerű cégek erősítése, gazdasági pozíciószerzésének támogatása, a régiós piac magyar multik általi integrálása nem csak Orbán Viktor célja, elődeinek is volt ilyen stratégiája. „​Horn Gyula akadályozta meg, hogy az OTP-t megvegyék” ‒ emlékeztet egy diplomata.

Régiós szerepfelfogásunkat mutatja, hogy a Wizzair a magyar állam támogatásából hordja Budapestre az embereket a Balkánról.

A Richter, a Mol, az OTP elismert, jelentékeny szereplői a román piacnak (részben a régiósnak is). Óvatosak, mondják a kinti működésüket ismerők, ügyelnek arra, nehogy úgy tűnjön, hogy magyar szupremáciát hoznak létre. Nem támogatnak magyar érdekeket, nem adnak pénzt az RMDSZ választási kampányaira.„Mindhárman ügyesen csinálják, nem magyar multiként viselkednek. Bukarestben van a központjuk, inkább románok vannak a menedzsmentben, erősek a társadalmi szerepvállalásban. Úgy viselkednek, mint egy lengyel vagy cseh multi” ‒ mondja RMDSZ-es forrásunk.

Szent-Iványi Istvánnak azzal nincs baja, hogy regional championok legyünk. „​Jó, hogy vannak helyi hőseink. A kormány külgazdasági stratégiájával az a baj, hogy nem piackonform eszközökkel akarják a jó célt elérni, hanem bürokratikus, állami, szervezeti beavatkozásokkal. A kereskedőházak is ezért buktak meg.”

Visszafelé is van már mozgás: a hazai építőiparban megjelent az első erdélyi NER oligarcha, Balázs Attila.

Gazdaságfejlesztési támogatások

A határon túli magyarokat célzó kulturális/oktatási támogatásoknak évtizedes hagyománya van, sőt a magyarok lakta régiók gazdasági támogatásait már a szociálliberális kormányok is célul tűzték ki. A Fidesz alatt ezek a támogatások megsokszorozódtak. A Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyeletével működő Kárpát-medencei Gazdaságfejlesztési Program keretében 159 milliárd forint értékű támogatás jutott el a külhoni magyarokhoz. Ezek elosztását még Fidesz-közeli elemzők is átláthatatlannak tartják.

A főleg a mezőgazdaságba érkező gazdaságfejlesztési pénzek a gazdálkodó világ erősítését célozzák, bár beszéltünk olyan szakértővel, aki szerint a földkoncentrációt erősítik.

A magyar kormány általában nem állami vagy önkormányzati tulajdonba invesztál, hanem egyháziba vagy alapítványiba. Ebben van logika: így nem állhat elő az, hogy később a „fogadó” állam esetleg elvegye, mondván, már nincs annyi magyar, bezárjuk az iskolát. Ez ‒ valamint a budapesti döntéshozatal ‒ ugyanakkor azzal jár, hogy sokszor nem a működő intézmények fejlesztésére költenek (általában sem tudástranszferbe, hanem betonba invesztál a magyar kormány), hanem újak létrehozására, amelyek néha meglévő magyar iskolákat sorvasztanak el egy-egy településen.

De az oktatási beruházások alapvetően hasznosak, amikor például szórványvidéken, ahol egy-egy településen nincs annyi magyar gyerek, hogy intézményt „tartson fenn”, épül egy magyar kollégium.

Mit szólnak ehhez a szomszédok?

A szomszéd országokba ömlő támogatások megítélése nem egyértelmű a fogadó kormányoknál. Akikkel a magyar kormány nem kooperál abban, hogy hogyan lehetne koordinálva jobban hasznosítani a két ország magyaroknak szánt pénzeit.

Végeredményben kénytelenek tolerálni a magyar kormány intenzív jelenlétét országukban, mondják megkérdezettjeink. De, egy volt diplomata szavaival: „​Néma dühvel viszonyulnak hozzá.”

A gazdaságfejlesztési és ingatlanfelújítási támogatások nemcsak azért megtűrtek a szomszéd országokban, mert hírek szólnak arról, hogy ezek egy része nemcsak magyarokhoz, hanem többségi gazdasági csoportokhoz is kerül. (Szakértők szerint az ukrán‒magyar viszony eszkalálódásába belejátszott az is, hogy ezek a politikai-gazdasági elitek rivalizáló helyzetbe kerültek Kárpátalján.)

Megtűrik azért is, mert a magyarországi támogatásokat helyben költik el, és már az áfatartalmuk is érzékelhető tétel az ország költségvetésében. Ezek részben etnikailag címkézett, de mégiscsak az országba érkező fejlesztési pénzek.

„​Elviselik, mert nincs ellenerejük, és nem tudják, hogy mit csináljanak. Ki ne örülne annak, ha valaki odavisz az országába 50 milliárd forintot, mint Szerbiába? Amelynek egyharmada ráadásul megy a vajdasági szerbeknek” ‒ mondja egy szakértő.

Emellett vannak országspecifikus szempontok is. Románia a fekete-tengeri gázt csak Magyarországon keresztül tudja továbbítani.

„​Romániában ellentmondásos, de nem olyan rossz a megítélése a magyar kormány jelenlétének. A nacionalista narratíva, miszerint jönnek és visszafoglalják Erdélyt, már kevésbé érdekes. De például a sportban példa a magyarországi erős állami szerepvállalás. A román foci anyagi helyzete olyan, mint a magyarországi volt, mielőtt megjelentek volta a fideszesek a klubok élén. És a román focinak is van nosztalgiája a saját 90-es évei iránt” ‒ mondja RMDSZ-es forrásunk.

De a román külügyminiszter is tett már olyan megjegyzést, hogy a magyar támogatási rendszer nem felel meg a román törvényeknek. ​
„​De ők pont ugyanígy nyomják a pénzt Moldovába, ezért nem akarnak olyat lépni, ami akadályozza a moldovai politikájukat” ‒ mondja a volt diplomata.

„Fajlagosan” Szerbiában fektet be a legtöbbet a kormány. A szerb vezetés annyira érdekelt az EU-csatlakozás magyar támogatásában, hogy nem teszi szóvá, és a Fidesz-partner VMSZ elköteleződött Vučić elnök mellett. Kérdés, hogy mi vár a magyarokra Vučić után. Ha még lesznek.

Meggyengült-e Magyarország?

Hogyan hat majd Magyarország érdekérvényesítési lehetőségeire a Fidesz kikerülése az európai főáramból?

Megkérdezettjeink legtöbbje nem ért egyet Szent-Iványi Istvánnal, aki szerint szomszédaink egy meggyengült kormány hitelét vesztett külügyminiszterével tárgyalnak. „​Már a 7. cikkely beindításával elindult ez a folyamat. Támadhatóvá vált a magyar kormány a szomszédok részéről is. Látják, hogy nincs fölötte védőernyő, érződik ez a szlovák és ukrán vitában is.”

Egy másik, anonimitást kérő volt Fidesz-nagykövet szerint viszont ennek főleg uniós ügyekben lehet hatása: „​a határokon átívelő együttműködési projektek lehet, hogy kicsit hátrébb kerülnek”.

Szerinte a kilépésnek áttételes hatása lesz a román‒magyar viszonyra: „​a románok kevésbé akarnak majd együttműködni, nem lesznek rászorítva, hogy figyelembe vegyék a véleményünket, mert tudják, hogy nagyon ki vagyunk szolgáltatva”.

Orbánéknak eddig sem volt erős érdekérvényesítő képessége, mondja egy másik elemző. „​Rossz Orbán sajtója, az ellenzék folyamatosan viszi ki az ügyeket Európa elé. A magyar belpolitika állandóan európai ügy. Ilyen nincs Szlovákiában, ők nem panaszkodnak egymásra Európában. Szlovákia renoméja továbbra is nagyon jó. El lehet képzelni a reakciókat, ha a Kuciak-ügy Magyarországon történt volna. Pedig a szlovák jogállam ugyanúgy ezer sebből vérzik, mint a magyar. Például az alkotmánybíróság kilenc éve nem képes megvizsgálni az állampolgársági törvényt.”

Egy Fidesz-közeli elemző szerint nem baj, hogy nem próbálunk meg kicsik lenni. „​Orbán ügyesen csinálja a regionális hatalom-építését. Ezek az érdekérvényesítés legitim eszközei.”

A már említett Orbán-irigység dacára néhány szomszédunk megszabadult a Magyarországgal szembeni korábbi kisebbségi érzésétől. Szlovákia egyértelműen fejlettebb, és Románia is sok mutatóban lehagyott már minket.

És még egy szempont: Magyarországnak a kisebbségi magyarokra gyakorolt szívóhatása, a külhoni magyar kisebbségi társadalmak Budapest irányítása alá kerülése végeredményben a szomszédos többségi elitek azon részének kedvez, amely saját homogén nemzetállamuk kiépítését tartja ideális állapotnak. És még egy liberális szlovák politikusnak is el kell gondolkodnia a népszerűségvesztésén, ha a Benes-dekrétumok törvénytelenségét kezdené firtatni.

Vagyis a Fidesz (illetve az anyaország) befolyásának van egy „kényelmi” szempontja is: tisztul a nemzetállam, hadd menjenek!

Ukrajna az orbáni geopolitika kudarca?

„​Sértő, amikor Szijjártó hoz 50 lélegeztetőgépet, és azt mondja, hogy az ukránoknak ezt meg azt kell csinálni, a magyar állam ezt meg azt szeretné. De azt már nem szereti, ha a magyar állam ügyeibe beleszólnak” ‒ mondja helyi interjúalanyunk.

„​Nem racionális, ahogy a kijevi kormány viszonyul a kárpátaljai magyarokhoz. Csak úgy magyarázható, hogy egy fiatal állam, ami nacionalista lázban ég” ‒ mondja egy Fidesz-kormány alatti volt régiós külügyér.

Azt Szent-Iványi István is elismeri, hogy „​Ukrajna nem ellenőrzi teljes mértékben a folyamatokat, a titkosszolgálatot sem. De nekünk lehettek volna NATO, EU szövetségeseink. A lengyelek teljesen máshogy viszonyulnak az ukrán vezetéshez, pedig történelmileg több lezáratlan számlájuk van. Ez állatorvosi lóként mutatja ennek a hetvenkedő, át nem gondolt, voluntarista politikának a kudarcát.”

Persze a magyar‒lengyel kölcsönös illiberális mintakövetés dacára Lengyelországnak az az érdeke, hogy közte és Oroszország között legyen egy pufferzóna: Ukrajna. Ezért ‒ és nem csak hagyományos oroszellenessége miatt, melyben kormánypárt és ellenzéke is osztozik ‒ támogatja Ukrajnát.

Egy tanulmányra hivatkozva korábban leírtuk, hogy az Ukrajnába érkező magyarországi támogatások egyharmadát teszik ki az ukrán költségvetés Kárpátaljára eső részének.

„E tőkebefektetéseken keresztül a magyar állam sikeresen hatolt be az ukrán nemzetállam területére, ahol egy olyan alternatív, vagyis a magyar támogatáspolitikának alárendelt párhuzamos intézményrendszer kiépítését valósította meg, amely – a kettős állampolgárságon, az etnocentrikus alapon létrehozott civil és érdekvédelmi szervezeteken, az egészségügyi, oktatási, közművelődési intézményhálózaton, valamint a lokális munkaerőpiacokon keresztül – a régió lakosságának mindennapi életére számos vonatkozásban nagyobb politikai, ideológiai és nem utolsósorban gazdasági befolyást gyakorol jelenleg is, mint maga az ukrán nemzetállam” ‒ fogalmazott a kutató.

A magyar diplomácia mintha nem vette volna tudomásul, hogy a háborúban álló Ukrajna nemzetépítése nem biztos, hogy elnézi azt, amit a többi szomszéd országé igen. Ami máshol működött, itt nem, és ezt a magyar kormány sokáig keménykedéssel igyekezett áthidalni.

„​A magyar külügy nem vette figyelembe, hogy milyen helyzetben vette át Zelenszkij ezt a szétcsúszott országot, ahol licitálnak a nacionalista társadalom kegyeiért a politikusok. Az elnök nem tud gazdasági terveket kidolgozni, csak tüzet olt, és a népszerűség fenntartásáért azt kell csinálnia, ami hangzatos, és ez a nacionalizmus” ‒ mondja egy Kárpátalján élő magyar.

„​A magyarok végre megértették, hogy nem lehet tovább eszkalálni a helyzetet, mert az ukránok visszacsapnak. Nem nekik van vesztenivalójuk. Ebből mindenképpen a kárpátaljai magyarok jönnek majd ki rosszul” ‒ mondja egy, a helyi viszonyokat jól ismerő elemző.

Persze lehetséges, hogy a magyar állam számolt ezzel.
​„​Bekalkulálták, hogy az állampolgárság mindenképp feszültséget okoz. A kárpátaljai magyarságot pedig nem lehetett megmenteni. Akkora a különbség a két ország gazdasága között, hogy ők mindenképp eljöttek volna” ‒ mondja egy elemző.

Ukrajnában már csak 70-100 ezer magyarral számolnak a szakértők. Az ott végző magyar főiskolások ¾-e Magyarországra jön dolgozni. A Fidesz gazdaságpolitikusai ‒ persze nem nyilvánosan ‒ mindig a magyarországi munkaerőpiac tartalékaként tekintettek a határon túli magyarokra.

„Magyarországon legalább rend van”

A határokon átívelő intézményes nemzetegyesítés a párhuzamos magyar társadalmak meggyengülését eredményezi. A Fidesz ugyanis Magyarország folytatását szeretné kiépíteni ezeken a helyeken, a Magyarországon működtetett patronázsrendszert exportálja. A külhoni magyar sajtó felvásárlásával pedig a külhoni magyarok budapesti befolyásolását erősíti. Ahogy az egyik elemző mondja:
„​coki a regionalitásnak, és annak, hogy a helyi elitek mit akarnak. A párhuzamos magyar társadalmat a Fidesz ugyanúgy meg akarja fojtani, mint a szomszéd országok. A magyar közösségek önállósága ugyanúgy megszűnik, mintha Pozsony vagy Bukarest uralná őket.”

A virtuális nemzet intézményesülése máshogy látszik egy, a magyarhoz hasonlóan nemzetállami szűrőn, mint Budapestről. A szomszéd kormányok kétlelkűek. Szuverenitásuk sérülése bosszantja őket, miközben él az Orbán-irigység is. „​Olyan nacionalisták, akik fújoltak Magyarországra, Orbánt dicsérik: lehet, hogy a magyarokkal baj van, de Orbántól lehet tanulni. Mintát ad arra, hogy szembe lehet menni mindenkivel.”

Persze bajban lenne a Fidesz (és leginkább a kisebbségi magyarok), ha a szomszéd kormányok is úgy viselkednének a magyarjaikkal, ahogy a Fidesz a civil szervezetekkel Magyarországon. (Ahogy történt ez Ukrajnában. Emlékezetes, hogy Fidesz politikusok ugyanúgy titkosszolgálati vizsgálatot kértek hazai civilek ellen, ahogy most Ukrajnában az SZBU vegzálja a magyar szervezeteket.)

Ahogy egyik kárpátaljai interjúalanyunk mondta: „​Az ukránok látják a kettős mércét. Amikor a magyar kormány a CEU-t csesztette, néztem egy Orbán Viktor beszédet. Gondoltam, ha az ukrán oktatási minisztériumban lefordítanák, akkor simán betámadhatnák a mi magyar főiskolánkat. Libabőrös is lettem, reméltem, hogy nem nézik a beszédet.”

A magyar autonómia létrehozását már a többségi elitek (és társadalom) elutasítása is lehetetlenné tette, de a magyar kettős állampolgárság óta teljesen irreális a hatalom és a források megosztása többség és kisebbség között az etnikai alapú regionalizmus alapján. (Hiszen a területi autonómiát már egy másik ország állampolgárai kapnák.)

Ugyanakkor a szomszéd országokban a magyarországinál jóval nagyobb az önkormányzati/megyei autonómia, ami továbbra is segíti a helyi „magyar világok”, intézmények működését. Miközben a magyar kormányzati központosítás gyakorlatilag minden helyi és intézményi autonómiát fölszámolt már Magyarországon.

A magyarságpolitika a budapesti kormányzat geopolitikai szuverenitásépítkezésének rendelődött alá, foglalja össze egy kisebbségkutató. Egy volt Fidesz-külügyér szerint azért ez a szuverenitás-építés erősen korlátos. „​Nézd meg, hogy gazdaságilag hol vagyunk a többiekhez képest. Mágnás szinten építkezünk, az igaz. Csak az a baj, hogy nálunk nagyon sok pénzt lopnak el.”

De sok kelet-európai vezető számára vonzó , hogy meg lehet valósítani egy illiberális demokráciát Európában (még az osztrák Strache is erről beszélt a bukását okozó videón). A saját közvéleményük jelentős része sem elutasító ezzel a modellel szemben.

„​Magyarországon legalább rend van, itt működnek a dolgok, van egy főnök” ‒ mondja egy elemző. „​Máshol úgy élik meg az emberek, hogy instabil a világ. És a szomszéd országok nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel, mert a politikai elitek nagy átalakulásban vannak mindenütt.”

Nem lennének könnyű helyzetben, és várhatóan nem is maradnának szülőföldjükön a külhoni magyarok, ha a szomszéd kormányok nem csak irigyelnék Orbán Viktort, hanem adaptálnák az ő radikális válaszát is a magyar társadalomfejlődés évszázados problémáira: azt, hogy Magyarországot csak erővel lehet modernizálni.