Májusban és júniusban 3,9 százalékos volt az orosz munkanélküliség, ami a legkedvezőbb adat a Szovjetunió összeomlása óta, ezt azonban elsősorban a demográfiai trendek és a tömeges kivándorlás miatt csökkenő lakosságszám magyarázza.
Első ránézésre érthetetlennek tűnnek a magas foglalkoztatottsági adatok, mivel a nemzetközi közösség szigorú büntetőintézkedéseket rendelt el Oroszországgal szemben az ukrajnai háború miatt, több száz nyugati vállalat kivonult az országból, számos ágazat súlyos nehézségekkel néz szembe, és recesszióba került a gazdaság.
A 3,9 százalékos munkanélküliség jóval alatta van az európai uniós átlagnak, és nincs messze az amerikai 3,6 százalékos szinttől.
Sokan gondolhatják, hogy a közzétett foglalkoztatottsági adatoknak sem kell hinni, miután kiterjedt bizonyítékok vannak rá, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök rezsimje választási csalást követett el, meghamisította a koronavírus-járvány áldozatainak számáról szóló statisztikákat, illetve rendszeresen fontos közérdekű információkat titkol el a nyilvánosság elől.
Bár kevés szakértő tartja tökéletesen megbízhatónak ezeket az adatokat, sokan úgy vélekednek, hogy az alacsony számokat elsősorban nem a hamisítás, hanem a kedvezőtlen demográfiai trendek, az elbocsátások helyett a bérek vagy a munkaórák csökkentését preferáló kormányzat és a gazdasági nehézségek kezelésében szerzett jelentős tapasztalatok magyarázzák. Ehhez hozzáadódik még a munkaképes korú emberek tömeges kivándorlása, az ukrajnai invázió növekvő emberigénye (mérsékelt nyugati becslések szerint tizenötezernél is több orosz katona vesztette eddig életét), valamint az, hogy a veszélybe kerülő munkahelyek betöltői között magas a közép-ázsiai bevándorlók aránya.
A munkanélküliség ugyanakkor várhatóan ennek ellenére is meg fog ugrani ősszel, amikor véget érnek a szezonális munkák a mezőgazdaságban és az építőiparban, visszaesik az idegenforgalom és tovább súlyosbodik a szankciók miatti recesszió. Az előrejelzések szerint azonban még így is magasabb lesz az év végére a foglalkoztatottság, mint több európai országban.
„Tény, hogy a Kreml, a munkaadók és az emberek is hozzá vannak szokva a gazdasági válságokhoz – húzta alá Chris Weafer, a Macro-Advisory nevű tanácsadócég alapítója. – Jól kifejlesztett rendszere van a foglalkoztatásnak és a szociális támogatásoknak, amely most ismét életbe lép” – tette hozzá.
Szoc Mekkrojál: megjelentek az eredetire kísértetiesen emlékeztető étel- és itallogók Oroszországban
Vlagyimir Putyin elnök első két ciklusa alatt, 2000 és 2008 között jelentős gazdasági fellendülés volt az ásványkincsekben gazdag Oroszországban, részben a kőolaj és a földgáz magas világpiaci árának köszönhetően. Azóta az ország több alkalommal is súlyos helyzetbe került: a 2008–2009-es gazdasági világválság, a 2014-es első nyugati szankciók, az energiaárak mérséklődése, a 2020-as pandémia és a mostani újabb nemzetközi korlátozások miatt.
A kormány minden egyes krízis kezelése során új tapasztalatokkal gazdagodott a problémák esetleges politikai következményeivel kapcsolatban, a hatóságok pedig mindent megtesznek a munkahelyek védelmében, így őrizve meg a stabilitást. „A Kreml mindig is félt a munkanélküliségtől, ezért mindig gyorsan lépett a munkahelyek megóvása, a munkaadók támogatása érdekében” – mondta Weafer.
Szankciós sokk
A nyugati országok jórészt kizárták Oroszországot pénzügyi piacaikról és technológiai szektorukból, így megbénítva számos importfüggő céget. A több százezer embert foglakoztató autóipar teljesítménye például májusra kilencven százalékkal esett vissza a szankciók miatt.
Anton Kotyakov munkaügyi miniszter egy augusztus 15-i lapinterjúban hangsúlyozta, hogy a kormány segítséget nyújt az új ellátási forrásokat kereső vállalatok számára, adósságátalakítást ajánlanak fel nekik, ágazati támogatásokat dolgoznak ki. Mint kiemelte, a munkanélküliségi ráta alakulása attól függ majd, hogy milyen gyorsan tudnak alternatívákat találni az érintett vállalatok a nyugati termékekre.
Az állam a külföldi cégek kivonulásának hatásait is csillapítani próbálta, különböző eszközökkel meg akarta nehezíteni az alkalmazottak elbocsátását, sok társaság így továbbra is fizette a bérüket, még ha nem is kellett dolgozniuk.
Az Oroszországban mintegy 62 ezer embernek munkát adó McDonald’s amerikai gyorsétteremlánc egy szibériai vállalkozónak adta el a hálózatot, aki szerződésben vállalta, hogy legalább két évig megtartja a dolgozókat az addigiakkal azonos feltételekkel. „Ha a McDonald’s valaha vissza akar majd térni Oroszországba, segíteni és üdvözölni fogják, ugyanis megfelelő módon távozott, megóvva a munkahelyeket” – vélekedett Weafer.
A moszkvai Stratégiai Kutatóközpont júniusi jelentésében arról számolt be, hogy a foglalkoztatottak fél százaléka, azaz mintegy 350 ezer ember dolgozott olyan külföldi cégnek, amely beszüntette vagy visszavágta oroszországi működését. „A külföldi vállalatok közvetlenül a munkahelyek két-három százalékát adják, és valójában nem számítanak kritikus fontosságú munkaadónak országos szinten” – mutattak rá.
Az orosz központi bank felmérése keretében közgazdászokat kérdeztek meg júliusban, akik átlagosan 5,6 százalékos munkanélküliséggel számoltak év végére a korábbi 6,5 százalékos prognózissal szemben.
Makszim Resetnyikov gazdasági miniszter óva intett a várhatóan emelkedő munkanélküliségi mutatók dramatizálásától, leszögezve, hogy a helyzet kezelhető. Az általa vezetett tárca jelentése szerint az energiaexportból származó bevétel idén százmilliárd dollárral magasabb lesz a tavalyinál, a kormány így segíteni tudja a szankciók miatt nehézségekkel szembenéző cégeket.
Demográfiai visszaesés
Noha az alacsony munkanélküliségi ráta kedvező a kormánynak, az adatok mögött álló okok rossz hírt jelentenek az ország számára, ugyanis a legfontosabb tényezőt a negatív demográfiai trendek jelentik, amelyeket a háború csak tovább súlyosbít.
A munkaképes korú lakosság körülbelül 75 millió főt tesz ki, közülük mintegy hárommilliónak nincs munkája. Előbbi szám azonban évente fél-egy millióval csökken, több ember távozik a munkaerőpiacról, mint ahány belép.
Ennek oka jórészt a születésszám jelentős csökkenése a kilencvenes és a kétezres években. „A negatív demográfiai trend, a kevesebb új belépő valóban nagy szerepet játszik az orosz munkaerőpiac általános feszességében” – jelentette ki Tatjana Orlova, az Oxford Economics elemzője.
Emellett egyre többen döntenek a kivándorlás mellett a politikai szabadságjogok korlátozása, a borús gazdasági kilátások közepette, ami csak felgyorsult az ukrajnai háború megindítása óta.
Az Orosz Elektronikus Hírközlési Egyesület március végi becslése szerint az inváziót követő hónapban hetvenezer IT-szakember hagyhatta el az országot, és újabb százezren követhetik őket.
A munkanélküliségi adatok megugrását az is fékezi, hogy számos állást közép-ázsiai bevándorlók töltenek be, és nehéz időkben ők veszítik el először a munkájukat, csak ez nem szerepel a hivatalos statisztikákban, pusztán hazamennek.
Számuk akár a tízmilliót is elérheti, a legtöbben az építőiparban, a kiskereskedelemben és a közlekedési szektorban dolgoznak, amelyek erősen ki vannak téve a gazdasági sokkoknak.
Munkaerő- és képzettséghiány
Az ukrajnai invázió következtében is tízezrek estek ki a munkaerőpiacról, különösen olyan térségekben, ahol egyébként is alacsony a foglalkoztatottsági arány, például az Észak-Kaukázusban. Orlova ennek kapcsán hangsúlyozta: az orosz gazdaságot a munkanélküliség egyenlőtlensége jellemzi, a városok jobban teljesítenek.
Az oroszok nagyjából negyven százaléka állami cégnél vagy szoros kormányzati kapcsolatokkal rendelkező vállalkozók tulajdonában lévő társaságnál dolgozik, amelyek a nehéz időkben sem szívesen bocsátják el a dolgozóikat, tartva a kormány haragjától.
Azonban a magánvállalatokat nem csak a hatósági nyomásgyakorlás gátolja meg a képzett dolgozók elbocsátásában, ugyanis ha ezt megteszik a nehéz időkben, akkor semmi garancia nincs arra, hogy a későbbi fellendülés idején pótolni tudják majd őket.
„Oroszországnak nem munkanélküliségi problémája van, hanem munkaerő- és képzettséghiány-problémája” – mutatott rá Weafer.
