Tarthatatlan az iskolapszichológiai rendszer működése, az iskolapszichológusok hasonlóan alulfizetettek, mint a tanárok, ezer körüli diák tartozik hozzájuk, nem vonzó a pálya, ezért kevés a tapasztalt szakember, rengeteg a betöltetlen státusz – mondta a Szabad Európának dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus. Szerinte a budai középiskolában egy hete történt késelés is azt bizonyítja, hogy rosszul működik a rendszer, és bármikor előfordulhat hasonló eset.
A sajtóhírek alapján egy fejlődési zavaros fiatalról lehet szó autizmussal vagy Tourette-szindrómával, ami részben magyarázhatja, hogy a viselkedése miatt piszkálhatták, és azt is, hogy miért nem tudja szabályozni az indulatait, aminek a végeredménye egy ilyen súlyos támadás lett – mondta a Hol a helyem iskolapszichológiai központ szakmai vezetője. Arra is felhívta a figyelmet, hogy hasonlóan erőszakos viselkedéshez nemcsak mentális betegség, hanem például súlyos depresszió vagy fejlődési zavar is vezethet.
A szakember szerint amennyiben igaz, hogy a diák korábban kijelentette, hogy valakit meg fog ölni, és valóban ő látható azon a felvételen, amelyen az iskola folyosóján teljes erőből beleveri a fejét a szekrénybe, akkor itt már közbe kellett volna lépni. Az iskolapszichológus szerint nem a késelő fiú és nem is a családja az első számú felelős; ha egy ilyen rossz mentális állapot esetén nem történik semmi, az az intézmény felelőssége – véli Jármi Éva, aki húsz évig tanított az ELTE iskolapszichológia tanszékén, amely az iskolapszichológiai hálózat módszertani bázisát adja.
Szerinte a tanároknak ezekre a vészjelekre fel kellett volna figyelniük, ami lehet, hogy meg is történt, de akkor az iskolapszichológusnak és a pedagógiai szakszolgálatnak is tudnia kellett volna, hogy itt egy olyan diákról van szó, akinek a pszichés állapota aktuálisan nagyon rossz.
A videón is látható önsértő jelenet, amikor teljes erőből beleveri a fejét a szekrénybe, az autizmusspektrumon lévő gyerekekre jellemző, és egy egyértelmű vészjelzés, ahogyan az a kijelentés is, hogy valakit meg fog ölni. Ez akkor alakul ki, amikor olyan feszültséget élnek át, amit nem tudnak kordában tartani – magyarázta a szakember.
„Ilyen súlyos esetet nem az iskolapszichológusnak kell ellátnia, a diagnosztika és a kezelés túlmutat a feladatukon. Ebben a helyzetben az ő dolga az, hogy irányba rakja az ügyet: gondoskodnia kell arról, hogy a szülő és az iskola megkapja azt a tájékoztatást, hogy hova forduljanak ellátásért. De az a helyzet, hogy ha gyerekpszichiáterre van szükség, ott olyan iszonyatos várólisták vannak, hogy ha nincs akut veszély, amire mentőt lehet hívni, akkor nagyjából nem lehet bejutni. Három-öt hónapos várólisták vannak, ami nonszensz.”
Amennyiben egy ilyen súlyos állapotról tudomást szerez az iskola, azt azonnal körbe kell járni, állapotfelmérés kell annak eldöntése érdekében, hogy mi áll a problémás viselkedés hátterében, és beavatkozási tervet kell kialakítani, hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy a gyerek ne legyen ön- és közveszélyes – mondta a szakember. Ennek lehet az a következménye, hogy ki kell venni az iskolából, mert ott nincs biztonságban sem ő, sem mások, de nem feltétlenül ez következik, viszont valahogy közbe kell lépni – tette hozzá.
Első körben az iskolapszichológusnak kell jelezni, hogy a gyereknek milyen önsértő kirohanásai vannak. Az iskolapszichológus felveszi a kapcsolatot a szülőkkel, az osztályfőnökkel, akár osztálytermi megfigyelést végez, beül egy tanórára, a gyereket is megnézi, hogy a vészjelzések megvannak-e a viselkedésében – sorolta. Amennyiben kiderül, hogy a gyereket bullyingolják, heccelik, állandó céltáblája az ugratásoknak az osztályban, meg kell vizsgálni, hogy lehet ezt megakadályozni.
„Egy autistát nem kell látványos módon heccelni, hogy kiakadjon, elég, ha arrébb teszik a tolltartóját, ő arra már kiugrik a bőréből.”
Miután az iskolapszichológus minden információt begyűjtött, az érintett szakemberek bevonásával megbeszélést kell tartani, hogy mi legyen a gyerekkel, súlyos esetben gyógyszeres kezelés és magántanulói státusz is szóba jöhet.
Mint mondta, sokszor ez azért nem történik meg, mert nem tudják, hogy kinek a dolga, nincs együttműködés és nincsenek világos kompetenciahatárok. Ezek általában komplex esetek, nemcsak az iskolapszichológus és a tanárok dolga, hanem egészségügyi vagy akár szociális és gyermekvédelmi terület. De ha minden ilyen terület éppen a saját túléléséért küzd, akkor ez nem működik – mondta Jármi Éva.
„Ez az eset is azt bizonyítja, hogy nagyon rossz a rendszer működése, nem az iskola igazgatója, az iskolapszichológus vagy az osztályfőnök a rossz, hanem az a rendszer, amiben dolgoznak.”
Tavaly öngyilkossággal indult a tanév, egy fiú bullying miatt végzett magával. Korábban olyan videók kerültek nyilvánosságra, amelyben lányok alázták és verték meg osztálytársukat, vagy egy másikon a tanárt támadja meg órán egy diák – sorolta a közelmúlt ismertebb eseteit. Szerinte amikor ilyen történik, mindenki megijed, hogy hol tartunk, de nem lehet kijelenteni, hogy durvábbak a gyerekek, csak az esetek egyre láthatóbbá válnak, sok emberhez eljutnak, és ennek van torzító hatása.
Ugyanakkor a társadalomban meglévő feszültség és szorongás, amit a Covid-járvány felerősített, megnöveli a frusztrációt és agressziót – tette hozzá. Elhúzódó gyengébb traumák, például éveken át tartó kiközösítés és megszégyenítés is kiválthat hasonló tüneteket. A gyerekek sokáig nem mernek szólni, nem bíznak senkiben, szégyellik, hogy ez történik velük, ezek hosszú távon súlyos következményekkel járnak.
Rendszerhiba
A törvény szerint ötszáz diák ellátása esetén kell iskolapszichológust biztosítani, tehát a kisebb iskoláknál a tankerületi központnak nem kötelező ilyen szakembert alkalmazniuk.
„Nem kevés olyan iskolapszichológus van, akihez 800-1200 diák tartozik. Egyéni ellátást nyújtani ilyen esetszámnál nem lehet, ez vicc. És ez még a jobbik eset. Több olyan iskola van, ahol a létszám alapján kellene iskolapszichológus, de nem tudják betölteni a státuszt. Ez lehet regionális probléma, vagy a rossz munkakörülmények miatt nem találnak jelentkezőt. Nagyon nem vonzó a pszichológusok számára ez a szakterület” – fogalmazott.
Jármi Éva szerint a leggyakrabban pályakezdő pszichológusok kerülnek az iskolákba, akik sokszor nem ezt tanulták, mostohák a körülmények, ezért amint lehet, továbbállnak egy jobb munkahelyre.
„A legtöbb iskolában ezért épp nincs, épp keresik, épp most jött, és senki nem tudja, hogy kicsoda. Kevés olyan iskola van, ahol olyan iskolapszichológus dolgozik, aki ért is ahhoz, amit csinál, és már régebb óta ott van, ismerik, van bizalom az irányába a tanárok és a szülők részéről.”
Az iskolapszichológusok ugyanannyit keresnek, mint a pedagógusok, ami már az egészségügyben lévő fizetésektől is le van maradva, a magánszektortól pedig fényévekre van. A szakember szerint a pedagógusok mellett a pszichológusokra is nagyon negatívan hat az az állapot, ami jelenleg a közoktatást jellemzi.
„Bárhonnan indulunk, mindig a rendszer hibáinál lyukadunk ki, és erre nem megoldás a több iskolaőr” – véli a szakember, aki szerint a helyzet javítása részben pénz kérdése. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyek vonzóbbá teszik ezt a területet, hogy ne csak kényszerpályán lévők válasszák, és ne a saját túlélésükért küzdjenek.
Mint mondta, nem az a gond, hogy az iskolapszichológusok ugyanannyit keresnek, mint a tanárok, hanem az, hogy a fizetésük nagyon alacsony a többi diplomáséhoz képest.
„A jövőre ígért 21 százalékos béremelés semmi, nulla, nem minősül emelésnek. Egy múlt heti konferencián egy oktatási szakember kiszámolta sokféle mutató alapján, hogy 67 százalékos béremelés kellene ahhoz, hogy visszaálljon a korábbi rendszer, amikor még nem szakadt el a tanárok és az iskolapszichológusok fizetése a többi diplomásétól.”
Dr. Jármi Éva nagyon pesszimista, de reméli, hogy talán ezek a jelzések megkongatják a vészharangot, hogy muszáj valamit tenni, mert tarthatatlan a helyzet, és ilyen drámák történhetnek még.
