Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Költözéshez pakoltak, de megszüntették őket – Öt éve nincs Népszabadság


A Népszabadság újságíróinak és támogatóinak demonstrációja Budapesten 2016. október 16-án

Öt évvel ezelőtt október 8-ika szombati napra esett. Reggel 8.40-kor leálltak a szerverek, elérhetetlenné vált a Népszabadság online felülete. Egy pillanat alatt szűnt meg Magyarország 60 éve működő, legnagyobb országos politikai, közéleti napilapja. Miért kellett felszámolni? Voltak figyelmeztető jelek? Hogy emlékszik vissza az eseményekre a lap akkori főszerkesztő-helyettese és külpolitikai újságírója?

„Tulajdonképpen az Origóról tudtam meg”

„Otthon voltam, reggelit készítettem a fiaimnak, amikor az egyik kollégám felhívott és megkérdezte, hogy ki van-e rúgva. Miért lennél?! – kérdeztem vissza. Azt mondta, azért, mert nem éri el a levelezését, azt a rendszerüzenetet kapja, hogy nincs jogosultsága a hozzáféréshez. Én is kipróbáltam, engem is kizárt a rendszer. Visszahívtam, mondtam, hogy én sem férek hozzá a levelezésemhez, de még akkor sem gondoltam arra, ami végül történt. Azt hittem, szerverproblémáról van szó” – emlékszik vissza arra az októberi szombat reggelre Gergely Márton, a Népszabadság akkori főszerkesztő-helyettese.

Annyira elhitték a csapdát, amit állítottak nekik, a szerkesztőség költözéséről szóló mesét, hogy nem gondoltak másra. „Minden elképesztően cinikusan lett kitalálva. Összepakoltunk, minden személyes holmit hazavittünk, minden céges eszközt felcímkézve az irodában hagytunk, hogy a költözéskor csak fel kelljen kapni és vinni.”

Azt mondja, volt kollégája, aki pénteken azzal ment oda hozzá, hogy napokon belül bezárhatják a lapot, ő meg elhajtotta, hogy hagyja őt most ezzel, dolog van, lapot kell csinálni. Aztán szombat reggel felhívta egy másik kollégája, hogy olvasta az Origón a felfüggesztést, „tulajdonképpen az Origóból tudtam meg”, hogy leállt a lap.

Gergely Márton úgy emlékszik, nagyon nehézkes volt a kommunikáció. Kizárták a csapatot a levelezéséből, nem volt szerkesztőségi iroda, hiszen a régibe már nem, az újba pedig még nem mehettek be. Újra kellett építeni a kapcsolattartást. Azonnal találkozott Murányi András főszerkesztővel és Pető Péter főszerkesztő-helyettessel.

„Volt még egy cinikus csapdája a cégnek azért, hogy azt hazudhassák, hogy felfüggesztették a lapot, és anyagi okokra hivatkozhassanak. Közölték, hogy adjunk le egy reorganizációs tervet, és ha az a tulajdonosoknak elfogadható, tárgyalhatunk a folytatásról” – mondja Gergely Márton.

"Délután összegyűltünk a Grund kerthelyiségben, ahol a kollégákkal úgy döntöttünk, hogy akkor dolgozunk ki tervet, ha nem marad el egyetlen lapszám sem, s vasárnap visszamehetünk dolgozni. Erről a menedzsment hallani sem akart."

Gergely Márton hangsúlyozta, a veszteségek nem akkor voltak, amikor Pecina megérkezett, 2014-ben. Amikor az a tulajdonos volt házon belül, aki felszámolta a lapot, nem volt veszteséges, „Pecinának mi egy fillérjébe sem kerültünk”.

Gergely Márton szerint az egész szabad sajtó elleni támadás célja az volt, hogy a kormányzati kommunikáció maga alá gyűrje a vidéki napilapokat és megszerezze a Nemzeti Sportot. Ennek a stratégiának volt a mellékszála a Népszabadság. „Hogy mikor döntötték el, hogy lenyelik ezt a hatvan évet, hogy mikor vált egyértelművé, hogy ezt a drasztikus megoldást választják, és nem azt, hogy lassan kiéheztetik a lapot, nem tudom.”

Arra a kérdésre, vajon miért nem volt nagyobb társadalmi visszhangja egy ekkora múltú lap felszámolásának, a jelenleg a HVG hetilap felelős szerkesztőjeként dolgozó újságíró azt mondta, szerinte 2016 egy közönyösebb időszaka volt a kétharmadnak, vége volt az alkotmányozás okozta felhördülésnek, egy viszonylag fellendülő gazdasági helyzet mellett kevés veszteségérzetet okozott az embereknek a lap megszűnése. Hozzáteszi, akkor a piac is nagyobb volt még, a népszabisok zömét felszívta.

Személyes sorsára vetítve azonban az újságíró mérföldkőnek tartja a történteket. Mint fogalmaz, egyetemistaként inkább sodródott a szakma felé, semmint tudatosan választotta. A hivatás érzését a Népszabadság bezárása váltotta ki belőle. „A profitorientált szabad sajtóban való hitem innen származik, jobban hiszek a szakmámban azóta, mint előtte hittem.”

És akkor jött Heinrich Pecina

Magyarország legnagyobb közélti napilapját, a hatvan éven át működő Népszabadságot számos más hazai lappal együtt még 2014-ben vette meg az osztrák Heinrich Pecina érdekeltsége. Pecina ezután hamar összevonta az összes magyarországi regionális és országos médiaérdekeltségét egy cégbe, ez lett a máig létező Mediaworks Hungary Zrt. Heinrich Pecina ekkor már ismert ember volt Magyarországon, előéletéről a 444 cikkében olvashat bővebben.

Az átalakítás után hamar lefotózták a Mediaworks első vezérigazgatóját, ahogy Habony Árpáddal tárgyal (Magyar Narancs). A lap ekkor negyvenezer körüli nyomtatott példányszámmal és kis online felülettel bírt. A Népszabadságban volt nagyjából egynegyedes kisebbségi tulajdonrésze az MSZP-nek is. A pártot Pecina 2015-ben törvénytelenül kidobta a cégből, majd adott nekik százmillió forintot egy lényegében üres cégért. Az MSZP eltette a pénzt, és nem pereskedett a tulajdonrészéért.

Mivel a médiafogyasztás egyre inkább az internetre tolódott át, a Népszabadság ebbe az irányba tervezett átalakulni. 2016 során komoly befektetéseket eszközöltek az online felületükbe, designváltást készítettek elő és számos új embert vettek fel.

A csapda

Október elején az volt a terv, hogy átköltöznek egy másik irodaházba, a dolgozókkal ezért összepakoltatták a dolgaikat, október 9., vasárnapra pedig behívták őket az új irodaházba, hogy a hétfői lapindítás már zökkenőmentesen menjen. A cég vezetése még kisebb ünnepséget is ígért, amire a pizzarendelést már le is adták.

Október 8-án, szombaton azonban a tulajdonos váratlanul „felfüggesztette” a lap működését, az online felületet és az archívumot is. Nem hirtelen felindulásból, mert a dolgozók otthonához egyenként motoros futárokat küldtek egy aláírás nélküli levéllel, amelyben felmentik őket a munkavégzés alól. Emellett azonnali hatállyal elvették az e-mail-címüket, még az irodaházba sem léphettek be elvinni a bedobozolt tárgyaikat.

Heinrich Pecina pusztán gazdasági okokkal indokolta a lépést, mivel szerinte évi egymillió eurós veszteséget hozott össze a lap. Ez az érvelés több szempontból is furcsa volt, hiszen ezzel a később törvénytelennek is bizonyuló megoldással lett a lehető legnagyobb a tulajdonos vesztesége. A teljesség igénye nélkül a korábbi online cikkek elérhetetlenné tétele olyan reklámbevételektől fosztotta meg a tulajdonost, amelyek lényegében ingyen lettek volna. Amikor a dolgozók később kérték, hogy Pecina adja nekik a márkanevet, nem volt hajlandó erre.

A lépést minden parlamenti párt elítélte, kivéve Fidesz–KDNP-t. Németh Szilárd, a párt szóvivője más véleményen volt, szerinte „épp itt volt az ideje, hogy bezárjon a Népszabadság váratlanul”. A munka alól felmentett dolgozók még tárgyaltak a tulajdonossal a lap lehetséges újraindításáról, de Orbán Viktor már arra utalt, hogy ez nem fog létrejönni, és sok szerencsét kívánt az álláskeresésükhöz.

Heinrich Pecina még októberben eladta az egész Mediaworksöt egy Opimus nevű cégnek, mai nevén az Opus Globalnak. Mészáros Lőrinc tagadta, hogy ő vagy bizalmasai vásárolták volna fel a médiacsoportot, de később nyíltan is ez lett a milliárdos egyik legfontosabb cége. A Mediaworks lapjainak tulajdonjogát később 2018-ban végül ingyen átadta a Fideszt támogató médiaholdingnak, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA-nak).

A Népszabadság újságírói szétszéledtek, az lap online archívumából egyes részletek maradtak elérhetők, például az utolsó címlap. A pizzaparti kifejezés pedig a kormánypárti felvásárlás szinonimájává vált a magyar sajtóban.

Volt még egy egészen hasonló eljárás

Pecinának 2016-ra saját bevallása szerint elege lett a nyereséges magyar médiaportfóliójából, ezért a teljes kivonuláson gondolkozott. De hamar újra megjöhetett a kedve, mert egy hozzá köthető offshore-cég 2017-ben, jórészt MKB-s és takarékbankos hitelből megvette a három kelet-magyarországi megyei napilapot kiadó Inform Mediát.

Majd gyorsan tovább is adta azt Mészáros Lőrinc érdekeltségeinek. Így kötött ki a helyben meghatározó Hajdú-bihari Napló, az Észak-Magyarország és a Kelet-Magyarország is a kormánypárti médiabirodalomban.

„Franciaországban ez nem így nézett volna ki, lángolt volna Párizs.”

„Szombat volt, sokáig aludtam, lenémítottam, talán ki is kapcsoltam a telefont. Amikor felébredtem és megnéztem, láttam, hogy rengeteg a nem fogadott hívásom, üzenetem, és azonnal megcsörrent a kezemben a készülék. Anyám hívott. Mi van a munkahelyeddel? Megszűnik az állásod? Nem is értettem, miről beszél” – idézte fel a Szabad Európának 2016. október 8-nak reggelét Körösi Ivett.

A Népszabadságnál akkor külpolitikával foglalkozó fiatal újságíró azonnal felment a nol.hu portálra, a lap internetes oldalára, ahol a címoldal helyett egy zavaros közleményt talált a lap felfüggesztéséről. Mint mondja, teljes volt a bizonytalanság, de felfüggesztésről beszéltek, így még akkor is az volt benne, hogy nem végleges az, ami történik. „Most visszatekintve ez nagyon naiv gondolat volt.”

Ivett, aki 2013-ban került a Népszabadsághoz, úgy emlékszik, hogy bár korábban többen hangot adtak a félelmüknek, hogy Pecina nem feltétlenül azzal a szándékkal jön, mint ahogy kommunikálja, meg sem fordult a fejükben, hogy kivégzés, megsemmisítés következik.

„Annyira precedens nélküli volt ez az egész. Szerintem a nálam tájékozottabb kollégák sem gondoltak arra, hogy ez megtörténhet és így fog megtörténni. Úgy gondolom, mindenki úgy pakolta össze és címkézte fel a dobozát, hogy csak költözés következik.”

Mint mondja, nagyon gyorsan alakítottak egy Facebook-csoportot, főleg ott zajlott az információcsere, már aznap többen találkoztak. Ivett úgy emlékszik, benne azon a találkozón kezdett egyre inkább tudatosodni az egész véglegessége.

Amikor arról kérdeztük, szerinte miért nem indított el nagyobb tiltakozást, miért nem volt nagyobb társadalmi visszhangja a hatvan éve működő napilap felszámolásának, Ivett azt mondta, Magyarország nem az az ország, ahol az emberek a szabad sajtó bezúzása miatt hetekig az utcára vonulnak. „Franciaországban ez nem így nézett volna ki, lángolt volna Párizs.”

Szerinte a Népszabadságot azért számolták fel, mert azok az oknyomozó anyagok, amelyeket publikált, túlságosan leleplezők, kellemetlenek voltak a kormánynak, mint például a Rogán-féle helikopterezés megszellőztetése.

„Mérföldkő volt az életemben, azt éreztem, hogy szakmailag kihúzták a lábam alól a talajt. Nagyon sokáig tartott, amíg megtaláltam magam” – emlékszik vissza Ivett a lapbezárás utáni időszakra. Mint mondja, sokáig abban a tudatban voltak, hogy sikerül együtt maradniuk. Publikáltak a Facebook-oldalon, próbálták fenntartani a „népszabiságot”, de ahogy teltek a hetek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez ebben a formában nem megy hosszú távon, család van, számlákat kell fizetni, ez így nem működhet.

Ivett egy ideig a Népszavánál dolgozott, majd gyermeke született, utána pedig más területen helyezkedett el. Szabadúszóként azonban még ír, amit nagyon fontosnak tart. Mint mondja, eltelt öt év, de most is évente találkoznak, mert ez jó közösség volt, nagyon komoly emberi kapcsolatok születtek.

XS
SM
MD
LG