Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Önkényes döntések a Médiatanácsban - uniós jelentés a magyar médiáról


Orbán Viktor miniszterelnök gratulál Karas Monikának, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa megválasztott elnökének az Országgyűlés plenáris ülésén 2013. szeptember 9-én.

Varga Judit miniszternek igaza van: a jogállamnak nincsenek objektív kritériumai. A médiaszabályozásról is elmondható, hogy ahány ház, annyi szokás. De a formális uniós elvárásoknak megfelelő magyar média jog- és intézményrendszerének közvetlen politikai befolyásolására vannak azért bizonyítékok. Ezekről is szó van egy új uniós szakértői jelentésben.

Az Európai Unióba belépett országok részben lemondtak arról, hogy a média szabályozásáról szuverén módon döntsenek országukban. De csak részben, mert az EU audiovizuális irányelvei csak tág kereteket határoznak meg, bár a tagállamoknak ezeket át kell ültetniük a jogrendjeikbe. Ezt sokféleképpen tehetik meg, mert nincs egységes és részletes uniós médiajog, amely meghatározná mondjuk azt, hogy hány tagból álljon, hogyan válasszák meg, és milyen jogosítványokat adjanak az egyes országokban a médiapiacot szabályozó hatóságnak. Az viszont igen, hogy legyen ilyen hatóság, és hogy az független legyen a kormánytól.

Az Unió audiovizuális irányelveinek „honosítását” időnként monitorozza az EU. A legfrissebb monitori jelentés (mely nem tekinthető az EU bármely szerve hivatalos állásfoglalásának) februárban lett nyilvános. Ennek megállapításait mutatjuk most be.

Spoilerezünk: ez sem lesz az az uniós atombomba, amely Magyarországon megteremti majd a szabad, a kormány politikai befolyásától mentes médiapiacot. (Ami a kormánypárt értelmezésében szabad, és mentes a kormány politikai befolyásától.)

De viszonyítási pont, ami szerepelhet például a Magyarország ellen indított 7. cikkely szerinti eljárásban is.

Átláthatóbb médiapiacokat szeretne látni Vera Jourova
please wait

No media source currently available

0:00 0:01:54 0:00

Mi ez a vizsgálat?

Az Európai Parlament és az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács 2010-es közös audiovizuális alapelveit (AVMDS) 2019 végén módosították a médiapiaci (és technológiai) viszonyok – továbbra is - nagyon gyors változása miatt. A tagállamok szűk egy évet kaptak arra, hogy az új alapelveket átültessék a nemzeti jogrendekbe. Ennek teljesülését vizsgáltatta meg a Bizottság.

Az AVMDS célja kettős: védeni a fogyasztókat, és segíteni őket abban, hogy a demokratikus társadalom működtetéséhez szükséges információk birtokában lehessenek, és ezzel összefüggésben pedig segíteni egy „egészséges audiovizuális piac” működését. Hiszen az unió alapvetően mégiscsak egy piaci intézményként jött létre.

A vizsgálat három területtel foglalkozott. Az egyik a sértő vagy törvényellenes tartalmak megjelenésének szabályozása a videómegosztó platformokon. Ez kapcsolódik a terrorizmushoz, a kiskorúak védelméhez, Trumphoz, a Fidesz panaszaihoz arról, hogy cenzúrázza őket a Facebook: vagyis az egész szólásszabadság problematikához.

A másik terület, melynek tagállami szabályozását vizsgálta a mostani jelentés, az un. „signal integrity” kérdése. Ez nehezen fordítható magyarra (a jel egységessége, zavartalansága, talán), és valójában a médiatartalmak technológiai közvetítése során létrejövő üzleti lehetőségekről, azok szabályozásáról szól.

A harmadik vizsgált terület pedig a médiacégek tulajdonviszonyainak szabályozása, így a média sokszínűségének biztosítása.

Mi jelenhet meg a videómegosztókon?

Európában tizenöt videómegosztó platformot vizsgáltak (YouTube, Facebook, Vimeo, Twitch, Flickr, Daily Motion stb.)

Az uniós szabályozás itt a kiskorúak védelmére és az illegális és sértő tartalmak kiküszöbölésére irányul. Vagyis szólásszabadság és tiltott tartalom konfliktusáról van szó, ami sokszor nem egyértelmű.

A kiskorúak szexuális kizsákmányolásán alapuló vagy a terrorizmust népszerűsítő tartalmakat általában automatikus eszközök szűrik még azelőtt, hogy a felhasználó találkozna velük. De még az sem egységes, hogy a cégek mit tartanak terrorizmusnak vagy terrorista csoportnak. Bár az új-zélandi christchurchi terrorista mészárlás után, melyet az elkövető élőben közvetített, a platformok egységesen igyekeznek fellépni az online terrorista vagy erőszakos extremista tartalmak ellen.

Néhány platform, például a Twitch, a Veoh és az Archive.org specifikusan nem tiltja le a terrorista szervezeteket vagy tartalmakat, ugyanakkor tiltja az illegális tevékenységet és az erőszakra való felhívást. Azok a platformok, amelyek viszonylag nyitottak terrorizmussal kapcsolatos tartalmakra, ha azok újságírói vagy kritikai céllal születtek, egyértelműen tiltják viszont azokat a tartalmakat, melyek a terrorista szervezeteket dicsőítik, vagy nekik tagokat toboroznak.

A nemzetközi jogban léteznek definíciói a terrorista cselekményeknek, de jelentősek az eltérések abban, hogy egy csoport terroristának minősül-e. Az EU-nak van egy rendszeresen frissített listája a terrorista szervezetekről, de ez különbözik az USA és más országok hasonló listájától.

A gyűlöletbeszéd is illegális, de a platformok különböznek, hogy melyik elméletileg mit tart annak, és mi különbözteti meg az ilyen szövegeket az egyszerűen durva nyelvezettől.

Mindegyik VPS, amely meghatározott védett kategóriákat, ezek közé fölvette a rassz, etnikum, vallás, egyházhoz tartozás, nemzetiség, szex/gender, szexuális orientáció, fogyatékosság vagy betegség-alapú csoportokat, és sok kiegészítő kategóriákat is használ. Így például a YouTube, a Twitch és a Snap a „veterán” és a migráns státuszt is fölvette ezek közé. Ők, valamint a TikTok és a Facebook a kasztot is ide sorolta, mások az életkort vagy az erőszakos cselekmények áldozatait és ezek rokonait, a szocio-ökonómiai státuszt, vagy a testsúlyt és a terhességet.

Az AVMSD nem ír elő szabályozást ezen a területen, hanem a nemzeti médiahatóság és a platformok társszabályozását, illetve a médiapiac szereplőinek önszabályozását bátorítja.

Magyarország nem a piacra, hanem a médiahatóságra bízta ennek a szabályozását, és a videómegosztók tartalmaival kapcsolatos uniós irányelveket át is ültette a jogrendjébe, mely 2020. júliusában léptek életbe.

A pártatlanság őrei: a Médiatanács tagjainak eskütétele a Parlamentben 2019. december 10-én. (Az elnök, Karas Mónika nincs a képen.)
A pártatlanság őrei: a Médiatanács tagjainak eskütétele a Parlamentben 2019. december 10-én. (Az elnök, Karas Mónika nincs a képen.)

A technológia szabályozása

A "signal integrity" fejezet kimerítő hosszúságú technikai része azzal az úttal foglalkozik, ahogyan a forrástól (pl. egy tévékamerától) eljut az információ egy tévékészülékbe vagy egy laptop monitorára. A jel eközben különböző technikai folyamatokon megy keresztül, egyéb információkat is csatolnak mellé, és a felhasználás, a fogyasztó adatai is társulnak mellé. Ezeknek mind van kereskedelmi, üzleti jelentősége. Ezen technológiáknak köszönhető, hogy az online hirdetések (ellentétben például a lineáris televíziózás hirdetéseivel) személyre szabottak, nagyon pontosan célzottak.

Az uniós szabályozás azt célozza, hogy az online videóplatformok és audiovizuális médiaszolgáltatók a médiatartalmat hordozó jelet üzleti célokból csak akkor módosíthassák (rövidítsék, megváltoztassák, megszakítsák), ha abba a tartalom előállítója beleegyezik, és a tartalom szerkesztői felelőssége megmarad nála.

Az uniós irányelvek ezen részének átültetését eddig kevés ország végezte el, Magyarország igen.

A média tulajdonosai

És most jöjjön magyar olvasók jelentős részét az előzőnél gyaníthatóan jobban érdeklő fejezet, ami a média tulajdonviszonyaival foglalkozik. Hiszen Magyarországon egyetlen nap alatt, 2018. november 28-án 476 médiatermék került a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) tulajdonába. És ezt az alapítványt egy fideszes parlamenti képviselő vezeti.

A médiatulajdonlásnak egyértelmű a kapcsolata a véleménynyilvánítás szabadságával (a vélemények sokszínűségével), ami a demokráciák alapköve. A médiapiaci felvásárlások és piaci egyesülések világszerte a médiapiac koncentrációjához vezetnek. Szintén jellemző folyamat, hogy nem csak a médiatársaságok alakulnak konglomerátumokká, hanem a tartalom-előállító cégek telekommunikációs cégekkel egyesülnek. (Ennek fényében valamelyik telekommunikációs világcég magyar leányának évek óta lebegtetett fölvásárlása valamelyik „nemzeti tőkés” által, a médiapiacra is hatással lesz.) Ezek az fölvásárlások nem pusztán médiaspecifikus, hanem versenyjogi szabályozás alá is esnek, ami az EU közös jogrendjének egyik oszlopa.

Magyarországon a kormánypárti médiabirodalom, a KESMA létrejötte egyébként már önmagában a kormány politikai befolyását bizonyítja, hiszen nyilvánvalóan nem piaci alapon történt: a médiacégek tulajdonosai önként adták be tízmilliárdos értékű vállalataikat a fideszes képviselő vezette alapítványba.

Magyarország a médiakoncentráció tekintetében a közepesen erősen szabályozott országok közé tartozik (mint Ausztria vagy Olaszország), írja a jelentés. Lineáris médiaszolgáltató (TV vagy rádió) nem alapíthat új médiaszolgáltatást, és nem vásárolhat föl más médiacéget, ha az új szolgáltatás közönségaránya az átlagosnak 35 százalékát elérné a maga piacán, illetve 40 százalékot a kombinált, rádiós és tévés piacon.

A jelentés szerint Magyarország egyedi eset a szabályozásban, mivel nincs olyan független szabályozó, ami biztosíthatná a fair piaci versenyt. Ebben egyébként a Gazdasági Versenyhivatal és a Médiatanács a két szereplő.

A Médiahatóság osztja le és menedzseli a rádiófrekvenciák elosztását és a műsorszóró piacot. A médiatörvény nem szabályozza a frekvenciaelosztás kritériumait, az a médiahatóság belső szabályai szerint történik, ami kiterjedt befolyást eredményez a magyar médiapiac fölött. A döntés ellen ugyanakkor bírósági jogorvoslatot lehet kérni.

A Médiatanács tehát figyeli a médiapiac alakulását, és ha szükséges, adminisztratív úton beavatkozik, hogy megelőzze azt a médiakoncentrációt, ami sértené a jogszabályokat.

A jelentés megállapítja: „mivel a Médiatanács tagjait a Parlament nevezi ki, a Tanács függetlensége nem biztosított, amikor a kormánypártnak kétharmados többsége van. Ugyanis a jelölés és megválasztás az ellenzéki pártok bármilyen hozzájárulása nélkül megtörténhet. A korábbi szabályozás szerint minden parlamenti frakció egy tagot jelölhetett, míg most a kormánypárt legalább két tagot jelölhet a négyből. És mivel a Médiatanács elnökét a miniszterelnök jelöli, a kormánypártnak garantált a testületi többsége…Ez megkérdőjelezi a függetlenségét. És ellentétben áll más országokkal, ahol a döntéshozó testület egy részét a köztársasági elnök vagy civil/szakmai szervezetek jelölhetik.”

A jelentés kiemeli a KESMA birodalom létrejöttét. Leírja, hogy mielőtt a GVH vizsgálhatta volna az egyesülést, a kormány egy rendelettel nemzetstratégiai szempontból kiemelt jelentőségűnek minősítette a tranzakciót, ezzel kivonva azt a GVH vizsgálata alól. A GVH így kompetenciahiányra hivatkozva le is zárta a vizsgálatát, és engedélyezte az egyesülést. A kormánynak ez a jogi lehetősége, írja a jelentés, aláássa az AVMSD implementációját, és korlátozza annak hatását.

A jelentés megállapítja, hogy „még, ha léteznek is szabályok a média tulajdonlásra, ezek hatékonysága minden országban a politikai akarattól függ.” Vagyis nincs univerzális, mindenkire alkalmazható megközelítés abban, hogy hogyan lehet elérni a médiapiaci koncentrációk szabályozottságát.

A médiapiac közepesen szabályozott Magyarországon, de a törvényeket gyengén alkalmazzák, és a hatékonyságuk problémás. „A Médiatanács döntései ellentmondásosak és önkényesek, és a kormány bármely, a médiatörvényben meghatározott korlátozást felül tud írni” – szerepel a monitori jelentésben.

Az EU irányelvek és a tanulmány végkövetkeztetése is az, hogy a médiatulajdonlásra vonatkozó szabályok (amelyek megakadályoznák a médiamonopóliumok létrejöttét) szükségesek, de nem elégségesek. Ezek a szabályok önmagukban nem elégségesek a diverzitás és a pluralizmus biztosítására, ami kevés médiaszereplővel is lehetséges. Másrészt a horizontális koncentráció fontos lenne azért, hogy európai médiacégek is globális szereplővé válhassanak, amit akadályozna a merev uniós szabályozás. Ugyanakkor jelenleg védeni kell a diverzitást is, írják.

A KESMA létrejötte

A parlament 2013-ban fogadta ezt a törvényt, ami lehetővé teszi, hogy a kormánynak fontos monopóliumok, oligopóliumok létrejöhessenek a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálódása nélkül. A kormány több tucat alkalommal élt is már ezzel a lehetőséggel.

A bíróság szerint a versenyhatóság jogsértően hagyta jóvá a kormánypárti sajtóbirodalom létrejöttét.

Miközben a kormányrendelet indoklásában csak annyi szerepelt, hogy „közérdekből” döntött így a kormány, a Mérték Médiaelemző Műhely számítása szerint a KESMA a hír- és közéleti médiapiac árbevételének (a közmédiát nem számítva) közel 40 százalékát birtokolja. Ez komoly hatás a médiapiacra, a média sokszínűségére.

2020. június 25-én viszont az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az egyesülést nemzetstratégiaivá minősítő kormányrendelet nem alaptörvény-ellenes. „Az Alkotmánybíróság határozatában lényegében két alkotmányos érték összemérése történt meg: az egyik oldalon a kormányzati minősítés alapjául szolgáló közérdek, a másikon pedig a sajtó sokszínűségéhez fűződő alkotmányos érdek… Annak megítélése, hogy egy konkrét beruházás nemzetgazdasági szempontból kiemelten közérdekűnek minősül-e, alapvetően gazdaságpolitikai döntésnek tekinthető, ami elsődlegesen a kormány politikai felelősségi körébe tartozik.”

Schanda Balázs alkotmánybíró különvéleménye szerint viszont így „az a helyzet áll elő, hogy épp a jelentős összefonódásoknál hiányzik az a kontroll, ami megvan azoknál az összefonódásoknál, amelyeket nem minősítettek jelentősnek. Ha a médiapluralizmus védelmére hivatott szabályozás épp a jelentősebb összefonódások esetén nem érvényesül, akkor alaptörvény-ellenes helyzet áll elő, függetlenül attól, hogy egy konkrét összefonódás összességében érinti-e a médiapluralizmust vagy sem.”

Formális és valós függetlenség

Zárásként érdemes egy korábbi, 2019-es vizsgálatot is fölidézni, ami a médiaszabályozó testületek függetlenségét vizsgálta.

A függetlenség formális (de jure) biztosítékai szerepelnek a magyar törvényben, írja ez a jelentés, de néhány de facto mutató szerint a szabályozó független működése deficites. „A 2018-as AVMS irányelvek elvi és valós függetlenséget is követelnek a szabályozónak. Magyarországon a formális megfelelés biztosított, de a működés számos súlyos anomáliákat mutat.”

Vagyis a törvény kimondja ugyan a pártatlanságot, de a döntéshozatal gyakorlatában ez nem látszik. Bizonyíték erre például, hogy 2011-13 között minden, a rádiófrekvenciákra vonatkozó döntés vita vagy ellenszavazat nélkül született, ugyanígy egy random kiválasztott 2019-es időszak 175 döntése is.

A Tanács elnöke (akit a miniszterelnök nevez ki), választja ki a helyetteseit, valamint az NMHH igazgatóját és helyetteseit, és bármiféle indoklás nélkül el is bocsáthatja őket. Az elnök hatalmát semmiféle intézmény nem egyensúlyozza ki – írja a jelentés, bár a bírósági felülvizsgálat lehetősége adott.

Végeredményben ez a vizsgálat a szabályozó testület függetlenségére vonatkozó speciális uniós szabályozást hiányol olyan esetek miatt, mint Lengyel-, vagy Magyarország, ahol a függetlenség politikai nyomás alatt van.

A jelentés kimondja, hogy a „magyar médiapiac, amely nagy mértékben a jobboldali kormány által ellenőrzött, egy olyan autoriter médiarendszer felé halad, ahol a konzervatív kormány át tudja alakítani a médiaviszonyokat jogi, szabályozási és állami pénzügyi eszközökkel.”

Utóbbi arra a piactorzításra utal, amely az Európában egyedülálló mennyiségű állami hirdetési forrással működteti a kormánypárti médiumokat.

Végeredményben látszik, hogy ott, ahol a politikai akarat éppen, hogy nem a kormánytól független szereplők függetlenségének biztosítására, hanem egyenesen ezen autonómiák fölszámolására irányul, ott az EU bármilyen szabályozása csak követő üzemmódú tud lenni.

Különösen nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, ha egy kormánynak kétharmados többsége van a parlamentben, vagyis a máshol az ellenzéki kontrollt is lehetővé tevő szabályok itt simán működnek csak kormánypárti szavazatokkal.

Ezért Varga Judit igazságügyminiszter nem csak magabiztosan, de még okkal is mondhatja azt, hogy a jogállamnak (a joguralomnak) nincsenek objektíven alkalmazható kritériumai. „A jogállamért aggódóknak nagyobb tisztelettel kéne adózniuk a tagállamok különbözőségei iránt, és nem kéne ráhúzniuk mindenkire egy mesterséges, mindenkit egységesen kezelő keretrendszert.”

A miniszternek igaza van abban, hogy a jogállamiság meghatározatlansága Brüsszel kompetenciáinak hiányából is fakad. A Bizottság egy általunk megkérdezett vezető brüsszeli tisztviselő szerint nem sokat tud kezdeni ezzel a helyzettel. „Orbán Viktor egy profi csapattal kihasznál minden kiskaput, menekülőutat, és él vissza a helyzettel.

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Közel 30 éves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth Rádió főszerkesztője, és 3 évet dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. 10 évig tanított az ELTE médiatanszékén.

XS
SM
MD
LG