Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Tajtékos napok: hat kérdés az orosz-ukrán feszültségről


Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy tiszt társaságában sétál egy lövészárokban. Az elnök a donyecki régióban fekvő Petrivszke falu közelében állomásozó ukrán katonai egységhez látogatott el, 2020. április 11-én.

A közösségi médiában több videón is látni, hogy orosz nehézfegyverzetet szállítanak vonatokon az ukrán határ közelébe. Az elcsatolt Krím-félszigetet Oroszországgal összekötő hidat pedig egy időre lezárták, hogy utat nyissanak a fegyveres konvojoknak. Felforrósodhat-e az orosz-ukrán konfliktus?

Az utóbbi napokban Kelet-Ukrajna ismét a híradások élére került. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök arra utalt, hogy csak hazája NATO-tagsága – vagy legalábbis a felvételéhez vezető első lépés – hozhatja el a békét a térségbe. Rövid idő alatt hat ukrán kormánykatona halt meg az Donbassz egy részét ellenzőrző, oroszajkú lázadókkal kirobbant összecsapásokban.

Az orosz média közben egy ukrán támadásban meghalt ötéves gyerekről szóló hírt említ.

Miközben egyre hangosabb a háborús retorika, megpróbálunk választ adni hat kérdésre az ukrán-orosz feszültségben.

Nem folyik már most is háború?

De igen. A Donbassz néven ismert kelet-ukrajnai iparvidéken 2014. áprilisában robbant ki a fegyveres konfliktus. Több tűzszünet ellenére még mindig nem értek véget a harcok. Eddig már több, mint 13 ezer ember halt meg és 1 millió menekült el otthonából az ENSZ adatai szerint.

Legutóbb 2017. januárjában folytak súlyos összecsapások Avdijivka város közelében. Azóta a felek rendszeresen lövik egymást aknavetőkkel vagy vetnek be mesterlövészeket. A legutóbbi, legsúlyosabb incidens március 26-án történt, amikor négy ukrán kormánykatona halt meg a Donyecktől északra fekvő Sumi mellett.

2020. kezdete óta 70 ukrán katona vesztette életét és több száz sebesült meg – közölte a múlt hónapban egy ukrán illetékes.

Március óta érezhetően fokozódott az orosz csapatmozgás az ukrán-orosz határ mentén és további csapatok érkeztek a 2014-ben elcsatolt Krímbe.

Mindez aggodalommal tölti el a nyugati kormányokat.

Milyen hadifelszerelésről van szó?

Az elmúlt hetekben egyre több fénykép, video és egyéb adat került napvilágra, amelyek szerint jelentős számú orosz páncélos haditechnikát és katonákat mozgatnak az ukrán határ közelébe és a Krím-félszigetre.

Ennek nyomán a „nyílt forrásokkal” dolgozó kutatók és újságírók munkához láttak, hogy a pontosan meghatározzák a felvételek földrajzi helyzetét és ebből kikövetkeztessék az orosz katonai parancsnokság és a Kreml szándékait.

Az egyik – sokat ismételt – elmélet szerint az erődemonstrációval Moszkva rá akar ijeszteni Kijevre és üzenni akar a Nyugatnak, hogy gyorsan kész katonákat beküldeni Ukrajnába és nem is keveset.

Az a magamutogató mód, ahogy az orosz haditechnikát mozgatják, arra utal, hogy Moszkva a kardcsörtetést és nem a villámháborút választotta” – értékelte a helyzetet Makszim Szamorukov, a Moszkvai Carnegie Központ kutatója egy április 5-én megjelent véleménycikkében.

Megfigyelők megjegyzik: Moszkva a múltban is végrehajtott jelentős csapatmozgásokat – normál hadgyakorlatok előtt – anélkül, hogy inváziót indított volna. Egyes elemzők szerint azonban a mostani csapatösszevonásokra nem érvényes a korábbi magyarázat.

Mit mond Moszkva?

Nem sokat, vagy nem sok egyértelmű dolgot.

Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő a múlt héten azzal hárította el a riporterek kérdéseit, hogy közölte: nincs miért félni az orosz fegyveres egységek átvezénylésével kapcsolatban és különben is, szigorúan belügyről volt szó.

Viszont, ha a Krím kerül szóba, akkor Kijev, a Nyugat – és szinte az egész külvilág – nem fogadja a Kreml magyarázatát, mert nem ismeri el a félsziget feletti orosz fennhatóságot.

Közben az orosz Déli Katonai Körzet – a Donbassz-közeli térségekért, a Krímért és az Észak-Kaukázusért felelős parancsnoki régió - közölte, hogy éves harckészültségi gyakorlatot tart, amelyhez több tucat más gyakorlat is kapcsolódik március 29. és április 30. között.

Néhány nappal korábban Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter is hozzájárult ahhoz, hogy még kevésbé lehessen tisztán látni. Bejelentette, hogy az észak-nyugati Pszkov városban állomásozó 56. Légideszant Dandárt átszervezik és átdobják Feodoszija krími kikötővárosba. A Kercsi-szoros felett átívelő híd lezárása jelentések szerint az egység felszerelésének szállításával függ össze.

De míg Oroszország rendszeresen szervez nagyszabású, az egyes parancsnoki körzetek egészére kiterjedő és több ezer katonát és több tucat egységet megmozgató hadgyakorlatokat, egyes elemzők szerint most annyi haditechnikát mozgatnak, ami már meghaladja a normális szintet.

Sojgu közben kedden az összes orosz katonai körzetben induló, nagyszabású hadgyakorlatokat jelentett be.

A lövészárokban nem a vírustól félnek
please wait

No media source currently available

0:00 0:01:50 0:00

De hát nincs érvényben tűzszünet?

Elvileg igen. A sokszor megsértett fegyvernyugvásról az úgynevezett Minszki Egyezményekben állapodtak meg. A kétkomponensű megállapodás második egyezményét 2015. februárjában írta alá Ukrajna, Oroszország valamint a két önkényesen kikiáltott, a donyecki és luhanszki régió területének egy részét ellenőrző lázadó köztársaság vezetése. Az aláírók közt volt továbbá az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet.

A Kelet-Ukrajnához kötődő diplomáciai alkudozás során emlegetik még a „normandiai formátumot”. Ebben a csoportban Oroszország, Ukrajna, Franciaország és Németország foglal helyet. Elméletben a konfliktus rendezése a célja, de ezt fékezi, hogy Oroszország anyagilag és más módon támogatja a kelet-ukrajnai lázadókat, hatással van rá az ukrán belpolitika, valamint Berlin és Párizs ingadozása, hogy mennyire keményen szálljon szembe Moszkvával és mennyire határozottan támogassa Kijevet.

Április 3-i nyilatkozatában a német külügyminisztérium például „önmérsékletre” intett a jelenlegi feszültségben, de úgy, hogy erre „az összes felet” felszólította.

Ezzel több bírálatot váltott ki – illetékesek szerint egyenlőségjelet húzott a fenyegető orosz csapatmozgatás és Ukrajna védekező pozíciója között. (Szerdáig nem volt nyilvános bizonyíték arra, hogy Ukrajna is az oroszokhoz hasonló módon, jelentős mennyiségű haditechnikát dobott volna át.)

Az Európai Unió közben támogatásáról biztosította Ukrajnát. Mivel azonban Josep Borrell külügyi főfelelőst megalázó módon kezelték moszkvai látogatásán, megfigyelők ebből arra következtettek, hogy az Uniónak kevés ráhatása van a kérdésben Oroszországra.

Lehet, hogy Moszkva „azt akarja világossá tenni a Nyugat számára, hogy minél inkább támogatja retorikájával Ukrajnát, annál nagyobb a kockázata, hogy egyszer kénytelen lesz állni a szavát... mert itt olyasmiről van szó, amit a Kreml szerint Európa nem akar meglépni” – írta Mark Galeotti Oroszország-elemző a BNE Intellinewsban megjelent véleménycikkében.

És mit mond az Egyesült Államok?

Megfigyelők szerint az orosz manőverek időzítése és komolysága kihívást jelenthet Joe Biden elnöknek. Biden – korábbi alelnöksége és a 2014-ben indult háború kezdete óta – Ukrajna egyik legharcosabb támogatója.

A Krím elcsatolása után Washington szankciókkal sújtotta Moszkvát és – gyakran békülékeny retorikája ellenére – ezeket Biden elődje, Donald Trump sem vonta vissza.

Az új Biden-kormányzat konfrontatívabb hozzáállást helyezett kilátásba. Amerikai illetékesek Biden hatalomralépése óta többször megismételték: se nem akarják újraindítani az oroszokkal a viszonyt, se nem akarják eszkalálni a helyzetet.

Magyarázatot kértünk Oroszországtól ezekről a provokációkról. Ami viszont még fontosabb: közvetlenül jeleztük ukrán partnereinknek, hogy támogatjuk őket” – mondta hétfőn Ned Price külügyi szóvivő.

Az új amerikai elnökség további gazdasági szankciókkal sújtotta Moszkvát az Alekszej Navalnij ellenzéki vezér elleni, majdnem halálos kimenetelű mérgezéses merénylet és Navalnij bebörtönzése után.

A washingtoni kormányzat továbbá nem részletezett válaszcsapást helyezett kilátásba az amerikai kormányzati informatikai hálózatokat ért masszív hekkertámadás miatt, amelyet az orosz hírszerzés számlájára írtak.

Április 2-n, Biden megejtette első telefonbeszélgetését Volodimir Zelenszkijjel és ebben Washington „megingathatatlan támogatásáról” biztosította az ukrán elnököt. A hívás előtt vezető amerikai védelmi illetékesek beszéltek ukrán kollégáikkal.

Miközben az EU többmillió euróval segítette Ukrajnát abban, hogy működőképesebb és kevésbé korrupt kormányzatot hozzon létre, az Egyesült Államok fegyverekkel látta el és kiképezte az ukrán hadsereget. A fegyverszállítások részeként páncéltörő és az éjszakai látást segítő eszközökhöz valamint a tűzérségi egységeket bemérő radarokhoz juttatták az ukrán fegyveres erőket.

Március 1-én az amerikai védelmi minisztérium 125 millió dolláros új katonai segélyt jelentett be Ukrajnának. Olyan kapacitásokat említettek, amelyek „fokozzák a haderő halált okozó képességét, javítják a parancsnoki-ellenőrző és szituációs elemző képességeit”.

A tűzérségi elhárító radarok mellett továbbra is segítik a műholdas megfigyelésben, a helyzetértékelésben, valamint javítják a katonai kórházi és a harci zónából történő evakulási képességeket.

A Kreml közben harcosan ellenzi, hogy Ukrajna bármikor is belépjen a NATO-ba. De miközben Kijev tagsága még mindig csak távoli lehetőség, ez nem akadályozta meg Zelenszkijt hogy nyilvánosan beszéljen róla.

Elköteleztük magunkat, hogy megreformáljuk hadseregünket és védelmi szektorunkat. De a reformok egyedül nem állítják meg Oroszországot. A NATO az egyetlen módja a Donbasszban folyó háború leállításának” – írta a Twitteren, miután telefonon beszélt Jens Stoltenberggel, az Észak-Atlanti Szövetség főtitkárával.

Mik Oroszország céljai?

Hogy Moszkvának néhány nagyszabású hadgyakorlaton és csapatvezénylésen túl vannak-e további céljai, az sem Washington, sem Kijev, sem más nyugati fővárosok számára nem világos.

Viszont útmutatóul szolgálhat, hogyan kezel Oroszország a hátsó udvarában zajló más konfliktusokat. Ezek a „befagyott konfliktusok” a Szovjetunió összeomlása után több helyen is rendezetlenek maradtak, például ilyen Grúzia és két szakadár tartománya, Abházia és Dél-Oszétia vagy a moldovai központi kormány és az oroszajkú Transzdnyisztria szembenállása.

Az összes ilyen helyre orosz erők vonultak be, vagy békefenntartóként vagy odatelepített egységként. A valóságban az ENSZ vagy az EBESZ jóváhagyása nélkül jelentek meg és Moszkva javára billentették el a status quot.

Arról, hogy a Donbasszba nemzetközi békefenntartókat küldjenek az EBESZ égisze alatt, a múltban már szó volt. Az elképzelések azonban elakadtak az olyan kérdések miatt, hogy ezek az egységek az ukrán-orosz határon vagy a Kelet-Ukrajnán belüli demarkációs vonalon járőrözhetnének-e.

A legtöbb megfigyelő szerint Oroszország nem akarja megreszkírozni a totális háború újraindítását és nem akar – legalábbis egyelőre – további ukrán területeket megszerezni.

James Sherr, a brit külügyi intézet, a Chatham House Oroszország programjának korábbi vezetője szerint Moszkva végső célja az lehet, hogy orosz békefenntartó kontingenst vezényeljenek Ukrajnába.

Valószínűleg a leginkább reális forgatókönyv egy helyi, drámai és pusztító eszkaláció, amely orosz ’békefenntartók’ telepítéséhez vezet a jelenlegi demarkációs vonal mentén” – írta az Észt Nemzetközi Védelmi és Biztonsági Központnak írt kommentárjában.

Mike Eckel írása
XS
SM
MD
LG