Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

EU-riporter

Laura Corduta Kövesi, az Európai Ügyészég új főügyésze válaszol az újságírói kérdésekre az EPPO luxemburgi központjában, 2021. június 1-én.

A héten végre fanfárhangok közepette megkezdte működését az Európai Ügyészség (EPPO). Bár az EU-bennfentesek himnuszokat zengtek a két évtizeden át épített szervezetről, amelynek feladata a gigantikus EU-költségvetéssel kapcsolatos pénzügyi csalások elleni harc, eléggé úgy tűnik, hogy a magyar exférjjel rendelkező Laura Codruța Kövesi hatalmas súlyokat vesz a vállára.

A szervezet kis költségvetése, egyes fontos tagállamok távolmaradása, a bizáncian bonyolult rendszer és a tagországok szeszélyei mind fékezni fogják küldetését, hogy megvédje az európai adófizetők pénzét.

Persze érthető, hogy milyen lelkesedés övezte, amikor a luxemburgi székhelyű EPPO kedden végre kitárta kapuit. Ezen a napon sokszor elhangzott a „történelmi” szó. És tényleg, lehet, hogy történelmi a hír. Az EU történetében először hozott létre egy olyan valódi szervet, amely szembeszállhat a pénzügyi csalásokkal.

Jó pillanat: példátlanul nagy EU-költségvetés felhasználását kell védeni

Az EPPO jókor lépett működésbe: a tagállamok most kezdik el lehívni a pénzeket a blokk történetének legnagyobb, hétéves költségvetéséből. Ez a behemót 1,8 billió euróra rúg, és a feladata talpra állítani az uniót a pusztító koronavírus-járvány után.

Becslések szerint csak a határokon átnyúló áfacsalások évente harminc–hatvanmilliárd eurós veszteséget okoznak az EU-nak. Kövesi szerint az ügyészség évente háromezer esettel fog foglalkozni, főleg az egészségügyi, mezőgazdasági és közbeszerzési szférában. Az új főnök már az első napon megjegyezte, hogy máris jelentettek egy németországi és egy olaszországi ügyet.

Miközben nincs kétség, hogy a harcos természetűként ismert Kövesi a megfelelő ember a feladatra, nehéz nem gondolni arra, hogy hivatala nem fog megfelelni az elvárásoknak.

Vessünk csak egy pillantást a költségvetésére! Ez évi 45 millió euró, ami nem igazán sok. Sőt egy sor tagállamban a nemzeti főügyészségek több pénzből gazdálkodnak. Az EU csalásellenes hivatala, az OLAF (amelynek, szemben az EPPO-val, nincs döntési jogköre, és csak ajánlásokat fogalmazhat meg) 2019-ben hatvanmillió eurós büdzsé mellett működhetett.

Bonyolult struktúra

Ami még aggasztóbb lehet, az az EPPO észbontó szerkezete. Kövesi ezt elegánsan úgy fogalmazta meg nyitó sajtótájékoztatóján: „Komplex struktúrával rendelkezünk, központi szinten tizenöt állami kamarával, ezekben huszonkét európai ügyész és jómagam hozzuk meg évi több ezer ügyben a kulcsfontosságú döntéseket. Összesen száznegyven európai delegált ügyészt felölelő, decentralizált irodáink vannak, amelyek különböző eszközökkel, technológiákkal, módszerekkel és nyelveken dolgoznak. Egységesített hivatalként huszonkét különböző büntetőjogi procedúrát fogunk össze.

Majd bizonyos büszkeséggel hozzátette: „Ilyennel még sohasem próbálkoztak.” Ehhez cinikusan azt lehetne hozzátenni, hogy valószínűleg megvan rá az alapos indok, hogy miért nem.

A forrásaim úgy érzik, hogy a nehézségek ellenére a hivatal – a kezdeti gyermekbetegségek után – sikereket érhet el, és hogy a jövőben jelentősen növelhetik a költségvetését.

Viszont nehézségek lesznek. Például az akadékoskodó és bosszantó módon viselkedő tagállamok, amelyek mint mindig, arra panaszkodnak, hogy további jogköröket kell átadniuk az EU-nak.

Nem mindenhová ér majd el a keze – például Magyarországra sem

A hivatalhoz eddig csak huszonkét tagállam csatlakozott a huszonhétből. Talán nem is rossz ez a mérleg, ha figyelembe vesszük, hogy amikor néhány éve elkezdték a felállítását, csak tizennégyen iratkoztak fel.

A gond az, hogy az öt távol maradó között van néhány kulcsfontosságú állam – első helyen Magyarország és Lengyelország. A „problémás páros” már többször összeakasztotta a bajuszt Brüsszellel a jogállamisági és más kérdésekben, miközben nagy összegekre számítanak az EU-költségvetésből. Attól tartani, hogy mindkét ország kormánypártja „nem szalonképes módon” használja fel a pénzeket.

Miközben mozgásba lendülhet az EPPO ezekben az országokban, ha bizonyíték merül fel a határokon átnyúló csalásokkal kapcsolatban, tény, hogy hatalmas lyukak tátonganak az EU térképén, olyan lyukak, ahová az ügyészség keze nem ér el.

Persze nem csak Budapestről vagy Varsóról van szó. Nyugati tagállamok, így Dánia, Írország és Svédország is távol maradtak, bár Stockholm jövőre csatlakozhat.

Végül pedig az EPPO-t gúzsba kötik majd a tagállamok szeszélyei. Nézzük csak Szlovéniát, ahol az egyre inkább konfrontatív Janez Janša miniszterelnök a múlt hónapban nem volt hajlandó jóváhagyni két szlovén ügyész kinevezését, ami megnehezíti, hogy az EPPO nyomozzon az országban. Finnország is vár a kinevezésekkel a nyugdíjak kérdésében folytatott feszült tárgyalások és amiatt, hogy kinevezhet-e részmunkaidős ügyészeket (mivel arra számít, hogy csak nagyon kevés olyan ügy merül fel, amelyben az EPPO illetékes lesz).

Mindez arra emlékeztet, amit egy EU-diplomata válaszolt arra kérdésre, hogy további tagállamok lépnek-e majd ki a brexit után. „Nem – válaszolta, majd megmagyarázta. – A befizetett pénzért cserébe sokkal többet kapnak vissza a támogatások és a piaci hozzáférés révén.”

A választóknak osztogatott EU-pénzek rendszere olyan öreg, mint maga az unió. Talán az EU-gépezet olajaként lehet leírni. Lehet, hogy néha piszkos. Kövesi próbálkozásai, hogy megtisztítsa a rendszert, csak akkor lehetnek sikeresek, ha a tagállamok szabad kezet adnak neki.

Ursula von der Leyen (b) és Charles Michel az Európai Tanács elnöke (k)  az EU-csúcs egyik sajtótájékoztatóján beszélnek.

Az eheti brüsszeli EU-csúcstalálkozó kicsit olyan volt, mint amikor egy jóindulatú, de a valósággal köszönő viszonyban sem lévő tanár két iskolai renitenst próbál megfegyelmezni.

És miközben a kisebbik rossz gyerek kapott egy fülest, addig a nagyobbik – aki gyakran bújtja fel a kisebbet – megúszta a letolást.

Természetesen Belaruszról és Oroszországról van szó, a tanár hálátlan szerepét pedig az EU játssza. Belarusznak egyáltalán nem kellett volna napirendre kerülnie, de a Ryanair-gép hétvégi földre kényszerítésével és Raman Pratasevics újságíró és aktivista letartóztatásával hirtelen központi témává vált.

Az elítélő hang határozott és az uniós csúcstalálkozó zárónyilatkozata valójában erősebb volt a vártnál. (Brüsszel általában vagy vonakodik, vagy képtelen gyors és érdemi intézkedéseket hozni.)

Gyors büntetés Belarusznak...

Most viszont döntött: Belarusz légi cégeit ki kell zárni az EU légtér használatából, miközben saját légterét már el is elkerülik az uniós légitársaságok. A Minszk elleni szankciócsomagot, - amely hetek óta különböző munkacsoportoknál parkol - a vártnál gyorsabban fogják megerősíteni és jóváhagyni. Ezt követően pedig az Európai Bizottság és az EU külügyi vezetője "haladéktalanul... további célzott gazdasági szankciókat" dolgoz ki.

Nos, ezt állítsuk szembe azokkal az állásfoglalásokkal, amelyeket a 27 EU-tagállam Oroszországgal kapcsolatban fogadott el, alig néhány órával azután, hogy megállapodtak a Belarusszal kapcsolatos intézkedésekről és világgá kürtölték azokat.

... de mikor sújtanak már le keményen Moszkvára?

Az uniós vezetők ugyan ismét kifejezték szolidaritásukat a Cseh Köztársasággal, de hogy pontosan miért, azt nem fejtették ki.

A blokk elítélte Moszkva "jogellenes, provokatív és bomlasztó tevékenységét az EU-tagállamok területén és azon kívül".

Aki nem rutinos olvasója az EU gyakran talányos megfogalmazású nyilatkozatainak, annak talán el lehet nézni, ha nem veszi észre, hogy a szöveg arra a közelmúltbeli prágai leleplezésre utal, amely szerint 2014-ben orosz ügynökök robbantottak fel egy kelet-morvaországi fegyverraktárat és az incidens két ártatlan ember életét követelte.

Nem volt viszont szó – a Cseh Köztársaság melletti kiállás jeleként – további orosz diplomaták kiutasításáról. (Pedig Prága moszkvai nagykövetségét megtizedelték a Vrbeticei leleplezések nyomán Moszkvával megindult kölcsönös kiutasítások).

Szolidaritást eddig csak a szomszédos Szlovákia és a három balti állam tanúsított azzal, hogy orosz diplomatákat küldött haza, és nem tűnik úgy, hogy a közeljövőben más országok csatlakoznának hozzájuk.

Egyszerűen csak meghosszabbítják a régi szankciókat

További szankciókról nem esett szó. Még azt sem ítélték el, hogy a Kreml feketelistára tette Vera Jourovát, az Európai Bizottság cseh alelnökét és David Sassolit, az Európai Parlament elnökét. (Ők eddig a legmagasabb rangú brüsszeli tisztviselők, akik ellen Moszkva szankciókat vezetett be).

Egyelőre úgy tűnik, az EU egyszerűen megelégszik azzal, hogy meghosszabbítja a döntő részben a Krím 2014-es annektálása miatt bevezetett intézkedéseket. A lista azóta is egyre több névvel bővül a különböző orosz bűntettek miatt.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón elég jól összefoglalta a helyzetet:

"Mindannyian ismerjük a szomszédos országokban, például Ukrajnában, Moldovában vagy Grúziában történő beavatkozást és a destabilizációt. Láttuk, hogy hibrid fenyegetések, szabotázsakciók, merényletek, az "oszd meg és uralkodj" elv alkalmazásával, kibertámadások és dezinformációs kampányok útján próbálják meggyengíteni az Európai Uniót és megingatni a tagállamokat. Évek óta látjuk ezeket a mintákat. A helyzet nem változik, sőt, egyre romlik."

Mégis, Minszkkel ellentétben Moszkva volt az, amely a héten megúszta a büntetést.

Van der Leyen azt képzeli, hogy van, ami összeköti Európát az oroszokkal

És ennek oka az, amit von der Leyen a fenti mondatok után megfogalmazott: "Ugyanakkor az EU-t és Oroszországot egy közös jövő köti össze. Oroszország a legnagyobb szomszédunk, és továbbra is a kereskedelem és a befektetések forrása az [Európai] Unió számára. Közös határaink mentén az európaiak és az oroszok élete összefonódik, Oroszország pedig fontos szereplő a globális kihívásoknak adott válaszokban és a regionális kérdések kezelésében".

Persze felmerül a szemtelen kérdés: miért, Belaruszt és az EU-t nem köti közös jövő, tekintve, hogy Belarusz három uniós tagállamával is határos, és a blokkban él számos állampolgára, köztük neves politikusok és kulturális személyiségek.

A válasz természetesen a politika és a gazdaság. Egyszerűen sok tagállam függ Moszkvától az energia, a turizmus és pénz miatt. Brüsszel pedig mindig szívesen fogadná, ha az ambiciózus éghajlatvédelmi megállapodásokat, az iráni nukleáris alkut és a nyugat-balkáni helyzetet rendező terveket – egy sor, az Unió keze nyomát viselő témát – úgymond jó szándékú orosz segítséggel tudná prioritásként kezelni.

Az EU tehát leragadt annál, hogy továbbra is a 2016-ban megfogalmazott öt vezérelv alapján kezelje az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat.

Ezek:

  • a minszki megállapodások teljes körű végrehajtása;
  • szorosabb kapcsolatok Oroszország poszt-szovjet szomszédaival;
  • az EU ellenálló képességének növelése az orosz fenyegetésekkel szemben;
  • szelektív párbeszéd Moszkvával bizonyos kérdésekben (például a terrorizmus elleni küzdelemben);
  • a közvetlen, emberek közötti kapcsolatok támogatása.

Ez egy olyan mikuláscsomag, amelyben Lisszabontól Lapföldig mindenki talál magának témát, aminek eljátszhat az értelmezésével.

Mindennek a tetejébe az Európai Bizottság feladatként megkapta, hogy a következő, júniusi csúcsra egy olyan jelentéssel álljon elő, amely a fenti elvek alapján felvázolja az EU-orosz kapcsolatokra vonatkozó politikai opciókat.

A csintalan Vlagyimir valószínűleg jól szórakozik, amint elsétál a tanáriból miközben a rovót kapott Aljakszandr vállán nyugtatja a kezét.

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG