Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Számokban – Elfogy-e a magyar? Az elmúlt évtized demográfiai folyamatai, 1. rész: Termékenység


Hatott-e, és ha igen, hogyan a családvédelmi akcióterv a demográfiai folyamatokra? Mekkora a bevándorlás Magyarországra, és honnan érkeznek a bevándorlók? Mi van a házasságkötési boom mögött? Számokban című sorozatunkban most a népesség 2010 utáni legfontosabb változásait mutatjuk be.

Milyen demográfiai hatásai voltak a Fidesz-kormányzás elmúlt tizenkét évének? Közülük mi tekinthető szakpolitikákkal nem vagy kevéssé befolyásolható társadalmi folyamatnak? Cikkünkben a legfontosabb magyarországi demográfiai folyamatokat összegző Demográfiai portré 2021 című, nemrég megjelent tanulmánykötetre támaszkodunk. Nem adunk teljes képet, csak azokat a területeket mutatjuk, amelyekről a kormány/Fidesz (adott esetben az ellenzék) politikai kommunikációjának gyakran hangoztatott állításai szólnak, így elsősorban a termékenység, a családpolitika és a nemzetközi vándorlás (migráció) változásait.

Most is követjük Számokban sorozatunk szerkesztési elvét: a Fidesz-kormányokat megelőző időszakot igyekszünk összevetni a rendelkezésre álló legfrissebb adattal, valamint európai uniós, elsősorban régiós összehasonlításban is megmutatjuk a magyarországi változásokat.

Sorozatunk eddigi részeiben (a közoktatásról szólót itt, az egészségügyit itt, a fenntartható fejlődés terén látható változásokról szólót pedig itt olvashatják) a terület egy-egy jeles szakemberét kértük meg a számok értelmezésére. Most erre nem volt lehetőségünk. A vezérfonalként használt friss tanulmánykötet demográfus szerzőinek ugyanis megtiltották, hogy nyilatkozzanak a sajtónak a végeredményben adófizetői forintokból készült tanulmányuk tudományos megállapításairól. Pedig a kormánynak kedvező adatok is látszanak.

A tanulmányok szerencsére megszülethettek.

A komoly anyagi ösztönzők nyomán megugrott a házasodási kedv

  • A 2010-es évek második felében jelentősen nőtt a házasságkötési hajlandóság. 2020-ban 89 százalékkal több esküvőt tartottak, mint 2010-ben, és e tíz év alatt 39-ről 94 százalékra nőtt annak a valószínűsége, hogy egy nő az élete folyamán legalább egyszer megházasodik.
  • Azt még nem lehet megítélni, hogy a házasodási hajlandóság trendváltása mennyiben módosítja hosszú távon a párkapcsolati magatartást.
  • Egyébként a fiatalok később alapítják az első, együttélésen alapuló párkapcsolatukat, és később is házasodnak, mint évtizedekkel ezelőtt. 2019-ben az első házasságkötéskor a nők átlagos életkora már 30,1, a férfiaké 32,8 év volt.

A házasságban élők aránya még sosem volt olyan alacsony, mint 2019-ben (41,8 százalék). Az ekkor megugró házasságkötési hajlandóság következtében azonban 2019 és 2020 között 0,5 százalékponttal nőtt az arányuk (42,3 százalék), 2021. január 1-jére pedig az előzetes adatok szerint 42,4 százalékra emelkedett.

Vagyis míg a házasságkötések száma évek óta nő, a házasok aránya csak az utóbbi két évben emelkedett. Ez az élettársi kapcsolatok elterjedtségét mutatja. Bő két évtized alatt általánossá vált, hogy a fiatalok első együttélése élettársi kapcsolat.

Novák Katalin – még családügyi miniszterként – sült kolbászt eszik tükörtojással és bundáskenyérrel reggelire a debreceni piacon Kósa Lajossal
Novák Katalin – még családügyi miniszterként – sült kolbászt eszik tükörtojással és bundáskenyérrel reggelire a debreceni piacon Kósa Lajossal

Az élettársi kapcsolatban élők aránya az ezredforduló óta a duplájára nőtt: 2001-ben a 15 éves és annál idősebb népesség hét, 2011-ben tizenegy, 2016-ban tizenhárom százaléka élt élettársi kapcsolatban. Másik nézőpontból: 2016-ban az együtt élő párok közel negyede, 23 százaléka nem volt házas.

Egyébként a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő azonos nemű párok (amire 2009 óta van lehetőség) száma alacsony: 906.

Visszatérve a házassághoz: számuk már a hetvenes évek közepétől csökkenni kezdett. A statisztikai adatközlések kezdete óta még soha nem kötöttek olyan kevés házasságot, mint 2010-ben (35.520).

Ezt követően előbb lassan, majd 2014 és 2016 között ugrásszerűen emelkedett és néhány év stagnálás után 2019-től újra robbanásszerűen nőtt a házasságkötések száma. 2020-ban – a koronavírus-járvány ellenére – 67.095 házasságot kötöttek, ami 89 százalékkal meghaladta a 2010-es szintet. 1990 óta egyetlen évben sem léptek ilyen sokan frigyre.

A házasságkötési hajlandóság átfogó mutatója a teljes első házasságkötési arányszám (teha). E mutató alapján Magyarországon egy nőnek 2000-ben 49, 2010-ben 39, 2018-ban 65, 2019-ben 88, 2020-ban pedig (előzetes adatok alapján) 94 százalék volt az esélye arra, hogy megházasodjon. A teha értéke utoljára a hetvenes évek második felében volt hasonlóan magas, mint 2020-ban.

A »házassági boom« megindulásában vélhetően szerepet játszott a 2008–2009-es világgazdasági válság alatt elhalasztott esküvők bepótlása, 2015-től pedig a házaspárok által igénybe vehető állami támogatások szerepe vált meghatározóvá” – írják a kutatók.

  • 2015 januárjától érhető el az első házasok adókedvezménye, valamint az azóta többször bővített családi otthonteremtési kedvezmény (csok).
  • A csokot csak házaspárok vehetik igénybe később születendő, előre vállalt gyermekeik után, és a nem közös gyermekek is csak házas igénylők esetén adódnak össze. Ez magyarázhatja a házasságkötések átlagon felüli növekedését az ötven éven aluli gyermekesek körében.
  • A 2019 júliusától elérhető (és 2022 végéig igényelhető) babaváró hitel újabb lendületet adott a házasságkötések növekedésének. A babaváró hitelt csak házaspárok vehetik igénybe, a nő életkora legfeljebb negyven év lehet.
  • A házasodás motiválása mellett a boom feltétele volt az is, hogy sokan élnek élettársi kapcsolatban, ők pedig gyorsan tudnak reagálni a makrogazdasági helyzet változására vagy az anyagi előnyt jelentő szakpolitikai intézkedésekre.

Meglepő, hogy miközben jelentősen emelkedett a házasságkötések száma, az első ízben házasodók átlagos életkora alig és csak az elmúlt évben csökkent. A kutatók feltételezése szerint tehát nem csak annyi történt, hogy az egyébként is házasságkötést tervezők előrehozták az esküvőt (mert ebben az esetben jelentősebben csökkent volna az átlagos életkor), hanem olyanok is házasodtak, akik más körülmények között nem biztos, hogy megtették volna. Tehát a huzamosabb ideje élettársi kapcsolatban élők (akár már közös gyermeket nevelők) egy része is a házasságkötés mellett dönthetett.

Azt pedig régóta állítják a demográfusok, hogy házasságban biztosabban megszületnek a tervezett gyerekek, mint élettársi kapcsolatban.

Mennyire egyedülálló a magyar növekedés?

A K1. ábrán látható 28 ország közül a 2010-es években tizenöt országban – zömében közép- és kelet-európai államokban, valamint Ausztriában és Németországban – emelkedett a házasodási kedv.

Ennek oka az lehet, hogy a kétezres évek végén, a világgazdasági válság idején elmaradt esküvőket néhány évvel később megtartották. A Magyarországon tapasztalható növekvő trend tehát nem példa nélküli, az emelkedés nagyságrendje azonban az.

Romániában, Szlovákiában és a balti államokban is jelentős volt a 2010-es években a teha emelkedése. Kiemelkedik Románia, ahol a teha 2013 óta folyamatosan nő, és 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben is egy fölött volt az értéke. 2007-ben is előfordult már egy fölötti érték Romániában, amit az abban az évben bevezetett, kétszáz eurónak megfelelő értékű házassági támogatás eredményezett átmenetileg. 2017-től az önkormányzatok egy része ismét bevezetett anyagi juttatást a fiatal házasságkötők számára (például Bukarestben 330 eurót), ami sok párt motiválhatott a házasodásra.

A magyar mellett tehát a romániai példa is mutatja, hogy a teha értéke nagyon érzékenyen reagál az első házasságkötés időzítésének változásaira, a makrogazdasági környezetre és a házasodást ösztönző támogatásokra.

Csökken a válások száma

A válási arányszám több mint fél évszázada nő, de a válások száma Magyarországon a kétezres évek eleje óta csökken, 2010 és 2018 között erőteljesen, harminc százalékkal. 2020-ban 14.979 válást mondtak ki. 1958 óta nem volt ilyen alacsony a válások száma Magyarországon.

Strandon 1971-ben
Strandon 1971-ben

A válások száma függ a házas népesség számától és válási magatartásától. A házas népesség létszáma a nyolcvanas évek óta folyamatosan csökken: 1980 és 2010 között harminc százalékkal (5,6 millióról 4,6 millióra), majd 2010 és 2020 között további tíz százalékkal.

Közben a válások száma az első időszakban csak tizenöt, majd az utóbbi tíz évben 26 százalékkal csökkent. Így a válások alakulását elsősorban a válási hajlandóság csökkenése befolyásolta az utóbbi évtizedben, ami jóval nagyobb mértékben esett vissza, mint a házas népesség száma.

Amennyiben a 2020-as válási magatartás változatlan maradna, úgy a házasságok 33 százaléka végződne válással. 2019-ben ugyanez a mutató 38 százalék volt, míg 2010-ben még 46 százalék.

A gyermekek hetven százaléka ismét házasságban születik.

Jelentősen javult a termékenység

  • Az elmúlt időszakban pozitív trendek jellemezték a termékenység alakulását. 2020-ban a teljes termékenységi arányszám 1,55-ra emelkedett, megszűnt a hároméves, 1,49-os szinten való stagnálás.
  • A születések száma 2020-ban 92.338 volt, ez 3,4 százalékkal haladta meg a 2019-es születésszámot. A szülőképes korú nők létszámának csökkenése azonban előrevetíti, hogy a termékenység növekedése ellenére is komoly akadálya van a születésszám-növekedésnek.
  • Míg 2015-ben a gyermekek 52,2, addig 2020-ban 69,5 százaléka született házasságban.
  • A termékenységi folyamatok azt mutatják, hogy a termékeny korú népesség alkalmazkodik a társadalompolitikai beavatkozásokhoz.
  • Európai összehasonlításban a hazai termékenység szintje átlagos. A 2019-es, EU27-re számolt átlagos teljes termékenységi arányszám 1,53 volt. Ez lényegében változatlan 2014 óta. Tehát Magyarország 2016 óta az uniós átlag környékén teljesít, míg 2020-ben valószínűleg már meghaladta.

Részletesebben

A közelmúlt stagnáló, enyhén csökkenő születésszámát követően 2020-ban 92.338 gyermek született Magyarországon, ami jelentős, mintegy 3,5 százalékos növekedés az előző évihez viszonyítva, és a legmagasabb születésszám 2016 óta. Ha a születésszámok egyszerű változását nézzük, ekkora – háromezer főt meghaladó – éves növekedést az elmúlt három évtizedben egyszer sem tapasztaltunk Magyarországon.

Az elmúlt évtized igen mérsékelt születésszám-növekedése Magyarországon folyamatosan és erőteljesen csökkenő gyermekvállalási korú népesség mellett következett be. Az 1975 körül született, nagy létszámú nemzedék (az úgynevezett Ratkó-unokák) gyermekvállalási korból (15–49 éves) való kilépése miatt az ebben az életkorban lévő nők száma 2011 és 2020 között 167 ezer fővel, mintegy kilenc százalékkal csökkent.

„A női népesség korszerkezetének ismeretében biztosan állítható, hogy a következő években is folytatódni fog e női korcsoport létszámának csökkenése, ezen csak egy – reálisnak nem tűnő – erőteljes pozitív vándorlási egyenleg módosíthatna” – írják a kutatók.

A korstruktúra eltéréseire visszavezethető torzítások kiküszöbölésére, a termékenységi magatartás mérésére a teljes termékenységi arányszámot (tta) használják. Ez a termékenységi szint jelentős emelkedését mutatja Magyarországon.

A teljes termékenységi arányszám mértéke a 2011-es, 1,24-os mélypontot követően folyamatosan, komoly mértékben és trendszerűen emelkedett 2016-ig, majd néhány év stagnálást követően 2020-ra 1,55-ra nőtt. Ez az elmúlt negyed évszázad legmagasabb termékenységi értéke: 1,5 feletti tta utoljára 1995-ben volt Magyarországon. Ez az érték az élve születések mértékénél jobban mutatja, hogy az elmúlt időszak termékenységi folyamatai alapvetően pozitív irányúak voltak.

A gyermekvállalás kritikusan alacsony szintjének kialakulása jelentős mértékben összefüggött a gyermekvállalási életkor kitolódásával. Amikor 2011-et követően megállt az anyák átlagos gyermekvállalási életkorának növekedése, a termékenység növekedni kezdett.

Az elmúlt évek új trendje, hogy az első gyermek vállalásának kora az anyák esetén lassan ismét növekedni kezdett.

A 36 éves nők gyermekvállalási hajlandósága a rendszerváltás és 2010 között megduplázódott, majd további másfélszeresére nőtt.

Egyre fontosabbá válik a negyven év feletti gyermekvállalás szerepe (bár ez biológiai okok miatt erősen korlátos): 1990-ben az összes élve születés fél, 2010-ben másfél, 2020-ban már 3,3 százaléka tartozott ebbe a csoportba.

Magyarországon egyébként egy átlagos „kispapa” valamivel idősebb 34 évesnél.

A termékenység állami ösztönzése

Egyes államok – köztük Magyarország is –komoly összegeket fordítanak a termékenységet ösztönző népesedéspolitikára.

Nehéz megítélni, vajon az egyes családpolitikai intézkedések látványosnak tűnő hatásai mennyiben valósak, illetve mennyiben az időzítés megváltozásának (vagyis a később úgyis megszülető gyermekek előrehozatalának) eredményei – szerepel a tanulmányban. Utóbbi esetben ugyanis költséges módon csak azt sikerült elérni a családtámogatásokkal, hogy az intézkedést követő évek megemelkedett gyermekszámát erőteljes csökkenés követi majd, de a befejezett termékenység nem változik.

Ennek dacára indokolt feltételezni, írják a kutatók, hogy Magyarországon a társadalompolitikai beavatkozások hatnak a termékenységi folyamatokra.

Magyarországon az ezredfordulótól 2015-ig nagymértékben, 71-ről 52 százalékra csökkent a házasságból született gyermekek aránya. Ezt követően azonban – összefüggésben a házasságkötések számának a növekedésével – megfordult a trend, ahogy ezt feljebb bemutattuk.

2018-ra 56 százalékra növekedett a Magyarországon házasságból született gyermekek aránya, majd 2019-re 61, 2020-ra pedig 69,5 százalékra ugrott az érték. Az egy év alatti, előbb öt, majd nyolc százalékpontot meghaladó növekedés egy ilyen, alapvetően stabil demográfiai indikátor esetén nagyon jelentősnek számít, a rendszerváltás óta ekkora változás egy év alatt még soha nem történt ebben a statisztikában. Mi lehet az oka és a következménye ennek a radikális átrendeződésnek a termékenységre nézve?

Látni, hogy elsősorban nem a régóta fennálló házasságokban születik több gyermek, hanem sokan megházasodtak és gyermeket vállaltak: a házasságkötést követő egy éven belül született gyermekek aránya a 2018. évi tizenháromról 2020-ra tizenegy százalékponttal, 24 százalékra növekedett.

Havi bontásban vizsgálva az adatokat az okok is nyilvánvalóvá válnak: a gyermeket vállalók házasságkötési hajlandósága 2019-ben egyértelműen a családpolitikai intézkedések hatására ugrott meg. Az ok a babaváró hitel 2019. július 1-jei bevezetése volt. Februárban jelentették be az úgynevezett családvédelmi akciótervet, és decembertől már jelentősebb születésszám-növekedés jelei mutatkoztak.

  • Mivel ezt a tízmillió forintos hitelt/támogatást csak házaspárok igényelhetik, a közös gyermeket tervező párok anyagilag érdekeltté váltak abban, hogy házasságot kössenek. Ugyanakkor a támogatás anyagi kockázatot is jelent: ha nem születik közös gyerekük, a juttatást kamatostól kell visszafizetni. Így az élettársi kapcsolatban élők számára az volt az anyagilag legracionálisabb, kockázatcsökkentő lépés, hogy megvárják, amíg a gyermek megfogan, ezután házasodnak össze gyorsan, és igénylik a támogatást. Így a legrosszabb esetben is hozzájutottak tízmillió forint kamatmentes, szabadon befektethető támogatáshoz.
  • Hogy sokan így kalkuláltak, azt jól mutatja azon házasságok számának és arányának 2019. július 1-jét követő kiugró növekedése, amelyek esetén már várandósan állt a menyasszony az anyakönyvvezető elé. Míg az új intézkedés hatálybalépése előtt az ilyen várandósházasságok száma havi hatszáz környékén ingadozott, az intézkedés bevezetését követően havi 1400 körülire ugrott, ami már az összes szüléshez viszonyítva is jelentős, 15 százalékot meghaladó arány.
  • Mivel a babaváróhitel-konstrukció a jelenlegi szabályozás szerint 2022 végéig marad fenn, kérdés, hogy a támogatás esetleges megszűnését követően ismét visszaesik-e majd a házas termékenység, vagy ez az időszak alkalmas a korábbi trend tartós megtörésére.

Most akkor ki szül pénzért?

Míg a közvélekedésben a Kádár-rendszer óta máig erős az a negatív sztereotípia a cigány emberekkel kapcsolatban, hogy a támogatásokért szülnek, addig ugyanez teljesen elfogadott a „magyarok” esetében. Miközben az egyik csoportnál havi 28 ezer forintos, a másiknál tízmilliós támogatásról van szó.

És mely rétegekben nő a termelékenység a különböző intézkedések nyomán?

Az 1993-ban bevezetett gyermeknevelési támogatás (gyet) bevezetésének célja a sokgyermekesek anyagi leszakadásának megakadályozása volt. Ez a három- és többgyermekesek részére fix összegű (a gyermekgondozási segély összegével megegyező) havi juttatást biztosít a legkisebb gyermek nyolcéves koráig. A harmadik gyerek születését követő rendszeres támogatás öt évvel való meghosszabbítása egyértelműen növelte az alacsony státuszúak termékenységét.

Az 1999-ben bevezetett, a keresettel rendelkezők számára nagyon kedvező, a gyermekek után járó családi adókedvezmény már kimondottan népesdéspolitikai irányultságú volt. A gyermekszám szerinti adókedvezmény differenciált volt, és egyértelműen a harmadik gyermek vállalásának anyagi kompenzációját célozta. Ekkor a felsőfokú végzettségűek gyerekvállalási hajlandósága lett érzékelhetően magasabb.

Családtámogatás, női munkavállalás

Az utóbbi években a magyar állam minden korábbinál több forrást szánt a családtámogatási rendszer bővítésére. A kiadások a kormány számításai szerint 2018-ban a GDP mintegy 4,8 százalékát tették ki.

A pénzbeli ellátások aránya egyre csökken a többi ellátási forma bővülése mellett, ráadásul a gyes és a családi pótlék összege 2008 óta változatlan, reálértékük erőteljesen csökkent.

A munkaviszonyhoz kötött és jövedelemfüggő ellátásokra szánt kiadások (csed, gyed) azonban számottevően nőttek az utóbbi években, és 2021-ben további bővülés várható a csed emelése miatt.

A csokot többségében a már gyermeket nevelő családok veszik igénybe, ugyanakkor viszonylag kevés gyermektelen házaspár kötelezi el magát hivatalosan három gyermek vállalása mellett.

A három év alatti gyermeket nevelő nők foglalkoztatása nőtt az utóbbi években, ám a kisgyermekes anyák közül továbbra is igen kevesen dolgoznak gyed mellet.

Egy februárban megjelent tanulmány szintén ezzel a kérdéssel foglalkozik.

Szerzői (Bördős Katalin és Szabó-Morvai Ágnes) számításai szerint „a családtámogatási rendszer összességében vett hatása alacsony”, mert a születésszám növelése szempontjából vannak hatékonyabb és kevésbé hatékony elemei. Az egyetlen szignifikáns hatás a harmadik születés valószínűségének növekedése. A rendszer egésze így a harmadik születések számának növelése révén gyakorol enyhe pozitív hatást a termékenységre.

1961-ben, a műsor századik adásának alkalmával A Szabó család rádiósorozat szereplői (Sütő Irén, Szabó Ernő és Gobbi Hilda) ünnepelnek
1961-ben, a műsor századik adásának alkalmával A Szabó család rádiósorozat szereplői (Sütő Irén, Szabó Ernő és Gobbi Hilda) ünnepelnek

A szerzők azt találták, hogy a gyermekvállalás utáni újbóli elhelyezkedés valószínűségével kapcsolatos tényezők, azaz a nők jelenlegi foglalkoztatottsága, a bölcsőde, óvoda elérhetősége és a részmunkaidős munkalehetőségek jelentősen növelik a tea-t. Ez különösen igaz az első gyermek vállalása esetében.

Ennek azért van nagy jelentősége, mert az elmúlt években megnőtt a gyermeket nem vállalók aránya a magyar társadalomban.

A családi ellátórendszer azon elemei bírnak a legjelentősebb termékenységi hatással, amelyek a foglalkoztatás, a megélhetés és a lakhatási kilátások területeit célozzák.

„Ennek a megállapításnak két fontos következménye van, amelyek segíthetnek a politikai döntéshozóknak a nemzeti termékenységi politikai rendszer hatékonyságának növelésében. Először is a foglalkoztatás és a bérek növelését célzó gazdaságpolitikák valószínűleg még akkor is a leghatékonyabb termékenységi politikák közé tartoznak, ha általában nem tekintjük ezeket a családtámogatási rendszer részének. Másodszor az eredmények rámutatnak arra, hogy a megfizethető lakhatás kulcsfontosságú tényező a gyermekvállalási döntésekben.”

„Ez a cél a könnyen és olcsón elérhető jelzáloghitelekkel (amelyeket a jelenlegi rendszer támogat) és a megfizethető bérlakásokkal érhető el, ami rávilágít arra, hogy a lakásbérleti piac fejlesztése és az állam által biztosított bérlakások a termékenységet támogató stratégia létfontosságú részét képezhetik” – írják a kutatók.

Az olcsó jelzáloghitelezés a jelenlegi rendszer központi eleme, a bérlakáspiac fejlesztése pedig az ellenzék programjáé.

Mi a helyzet nemzetközileg?

Mennyire számít ritkaságnak a teljes termékenységi arányszám hazai, 0,3 körüli növekedése? A nemzetközi tapasztalatok alapján reális-e középtávon bízni abban, hogy a hazai termékenység eléri a népesség újratermeléséhez szükséges, 2,0 feletti értéket?

Az elmúlt években – még a Covid–19-járvány kitörése előtt – a termékenység több fejlett és korábban magas termékenységgel jellemezhető, fontos államban (Franciaország, Egyesült Államok) csökkent.

Másrészt a kiterjedt jóléti állammal, univerzális jóléti szolgáltatásokkal jellemezhető észak-európai országokban, ahol az évezred elején magas, 1,8 és 2,0 közötti tta volt jellemző, a 2008-as világgazdasági válságot követően nem állt meg a termékenységcsökkenés. A legerőteljesebb csökkenést 2008 és 2019 között Finnországban (1,85-ról 1,35- ra) és Norvégiában (1,96-ról 1,53-ra) mérték. Viszont az olyan, klasszikusan alacsony termékenységű államokban, mint Németország, a teljes termékenységi arányszám növekedésnek indult.

Egyes volt szocialista országok (például Csehország és a három balti állam) termékenysége az elmúlt években annyira megemelkedett, hogy már elérte az észak-európai csökkenő szintet. Végeredményben az elmúlt évtizedben Európában közeledtek egymáshoz a termékenységi szintek.

Jelenleg a föld lakosságának 30,3 százaléka 45 olyan ország/autonóm terület valamelyikében lakik, amelyben a teljes termékenységi arányszám most is 1,6-os érték alatt van, vagy valamikor az elmúlt évtizedekben az alá süllyedt. A magyarországi eddigi abszolút minimumot jelentő 1,24-es tta igen alacsony, de nem példa nélküli: ennél alacsonyabb termékenyégi mélypont volt megfigyelhető igen sok korábbi szocialista országban Oroszországtól Csehországig, a mediterrán országokban (Spanyolország, Olaszország, Portugália, Görögország) és Távol-Keleten (Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr, Makaó). A legalacsonyabb termékenységet, 0,85-ot 1993-ban a volt NDK-ban mérték.

A jelenségben érintett negyvenöt államból húszban az 1,6-es érték alá süllyedést követően legalább 0,3-es emelkedés következett be. (Sőt néhány államban hullámvasútszerűen többször is voltak jelentős emelkedési periódusok.) A növekedés mértéke az államok csaknem fele esetén elérte a 0,3-et. Spanyolországban például az 1998-as 1,13-ról 2008-ra 1,45-ra nőtt a tta, míg Csehországban 1,13-ról 1,71-ra, Szlovéniában 1,2-ről 1,62-ra stb.

A volt szocialista országok szinte kivétel nélkül ebbe, a mélypontot követően növekvő országcsoportba tartoznak, és az ezredforduló után szinte kivétel nélkül minden ilyen országban meg lehetett figyelni a termékenység jelentős növekedését. A növekmény sok esetben abból táplálkozott, hogy a halasztási folyamat, a termékenységcsökkenés egyik meghatározó tényezője megállt, és megindult az elmaradt születések részbeni bepótlása. A növekmény mértéke tehát főként attól függ, hogy a halasztás vagy a lemondás milyen mértékben jellemzi a változásokat.

Azonban tény, hogy az eddigi tapasztalatok alapján egy ország, amennyiben termékenysége az úgynevezett szuperalacsony (1,3 alatti) vagy az alacsony (1,6 alatti) termékenységi szintre csökkent, ezt követően már – Grúzia kivételével – nem tudott visszakapaszkodni a reprodukciós szintig. Vagyis az alacsony termékenységi periódust megélt államok termékenységi szintje a növekedést követően is 2,0 alatt stabilizálódott. Azon jelentősebb államok, amelyek ideiglenesen vagy tartósan, de sikerrel visszatértek a 2,0 feletti termékenyégi szintre (például Franciaország, Irán, Kazahsztán vagy Vietnám), a növekedési szakaszt megelőzően sem voltak 1,7-es tta alatt.

Mi várható?

Az elmúlt szűk évtized termékenységnövekedése Magyarországon egyértelműen pozitív folyamat, amely csak azért nem nyilvánult meg látványosan a születésszámok növekedésében, mert éppen jelentősen csökkent a gyermekvállalási korban lévő nők száma – írják a kutatók.

Ugyanakkor nem szabad túlbecsülni e pozitív tendencia mértékét. A tta értékének ugyanis meg kellene haladnia a kettőt ahhoz, hogy egy népesség újratermelje magát, és ettől – az 1,24-ról 1,55-ra történő növekedés ellenére – a magyarországi érték jelentősen elmarad, a kettő fölé való visszatéréshez szükséges mértékű emelkedésre pedig nemzetközi előzmények nem találhatók.

Esélytelen, írják a kutatók, hogy a fiatalabb évjáratok elérjék, sőt megközelítsék az 1960-as évjárat befejezett termékenységét. Amennyiben ugyanis a Ratkó-unokákat (a hetvenes évek közepén született generációt) követő, azoknál kisebb létszámú, de a jelenleg még gyermekvállalási korban lévő életkori csoportoknál nem fordul meg a gyermektelenség növekvő trendje, kizárható, hogy az ő befejezett termékenységük az önreprodukcióhoz szükséges értékre emelkedjen.

A nagycsaládosok és kétgyerekes potenciális nagycsaládosok aránya ugyanis nem elégséges ahhoz, hogy kiegyenlítse azt a termékenységi deficitet, amelyet a gyermektelenek okoznak. Ma Europában az egygyerekesek aránya minden országban eléri legalább a 14 százalékot, a nagycsaládosok aránya pedig sehol sem nagyobb, mint harminc százalék. Ezekkel a Magyarország esetén külön-külön is irreális keretfeltételekkel számolva (17 százalék gyermektelen, 14 százalék egygyermekes, 39 százalék kétgyermekes, 30 százalék nagycsaládos) is csak 1,97-os érték becsülhető.

A nyolcvanas évek közepén született, jelenleg a harmincas éveik közepén járó csoportok eddigi gyermekvállalási jellemzői nem a gyermektelenség csökkenését, hanem egyértelműen annak további növekedését jelzik előre.

Ennyiben tehát ma Magyarországon egy tartós és fenntartható szintet megcélzó termékenységi fordulathoz nem egyszerűen a teljes termékenységi arányszám további növelésére lenne szükséges, hanem mindezt olyan társadalmi környezetben kellene megvalósítani, ahol a gyermektelenség aránya is csökken.

És a legfrissebb hír: február legvégén publikálta a KSH a 2022. januári demográfiai mutatókat. Idén januárban összesen 6602 gyermek született, ami nagyon alacsony érték. Januárban az elmúlt évtizedekben soha nem esett hétezer alá a születésszám – írja Facebook-posztjában Kapitány Balázs demográfus.

Ezek a 2022 januárjában született babák 2021 tavaszán fogantak, amikor a koronavírus talán legsúlyosabb hulláma pusztított Magyarországon, ez indokolhatja a visszaesést. „Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a következő hónapok születésszámai érdemi javulást mutatnak-e majd, vagy esetleg a népesedéspolitikai intézkedésekkel felpumpált termékenységi buborék kipukkanásának első jelei figyelhetők meg az új adatokban” – írja a demográfus.

A témát ebben a cikkben folytatjuk: Számokban – Elfogy-e a magyar? Az elmúlt évtized demográfiai folyamatai, 2. rész: Migráció

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Kerényi György közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén. 

XS
SM
MD
LG