Ukrán tisztviselők továbbra is nehézfegyvereket követelnek, hogy ellensúlyozzák Moszkva fölényét a tűzerőben, amely lehetővé tette az orosz erőknek, hogy kiterjesszék a keleti Donbászra gyakorolt nyomást.
A harcok elhúzódásával a háború az Európai Unió számára is kemény és messzemenő kérdéseket vet fel, miközben az EU vezetői kénytelenek megküzdeni az emelkedő energiaárak, a lappangó globális élelmiszerválság, az infláció és a hatalmas menekültválság széles körű következményeivel.
A Szabad Európa Chris Doughertyvel, az Egyesült Államok volt védelmi tisztviselőjével, a washingtoni székhelyű Center for a New American Security agytröszt munkatársával beszélgetett, hogy többet tudjon meg a harctéri esélyekről és arról, hogy mi várható Ukrajna támogatóitól.
A NATO-miniszterek találkozója és a Kijevbe utazó nyugati vezetők vizitje előtt ukrán tisztviselők nyíltan beszéltek arról, hogy több fegyver és lőszer kell, hogy győzni tudjanak Oroszország ellen. Mennyire tartja valószínűnek, hogy Kijev megkapja, amit kér, és hogy az időben a harctérre kerül?
Úgy gondolom, hogy sok mindent meg fognak kapni abból, amit kérnek, bár a szállítmányoknak valószínűleg olyan helyekről kell majd érkezniük, mint az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság. Nem hiszem, hogy a kelet-európai szövetségesektől olyan sokat kapnának, mert ők már így is nagyon sokat adtak a korlátozott készleteikből – miközben nyugati készleteik is viszonylag alacsonyak. Eredetileg sok régebbi, szovjet korabeli felszerelésüket küldték az ukránoknak, és ezekből egyre kisebb mennyiséget tudnak a harctérre juttatni.
Az igazi kérdés az, hogy ezek a szükséges időn belül el tudnak-e jutni a harctérre, ami ez több tényezőtől is függ.
Az egyik a távlati tényező, azaz hogy mennyi időbe telik, amíg a nyugati kormányok megállapodnak, majd átmennek a megrendelések a bürokrácián. Aztán ott van annak biztosítása, hogy a fegyverek valóban átjussanak az Atlanti-óceánon, és az összes logisztikai dolog, amelyet meg kell oldani, hogy Ukrajnába kerüljenek. Tehát az, hogy mennyi ideig tart a tranzit, nagyban befolyásolja a teljes időt. Az utolsó tényező pedig az ukrán hadsereg integrálásának kérdése.
A szállítás mellett az ukrán erők átképzése is időbe telik
Azt hiszem, ez az egyik olyan terület, ahol sok fennakadást látunk. Az egy dolog, hogy valakinek fegyverrendszert adunk, de az egy másik, hogy kiképezzük, hogyan kell hatékonyan használni. Plusz teljesen más dolog kiképezni őket arra, hogy hogyan tartsák fenn ezt a fegyverrendszert hosszú távon, és hogyan hangolják össze az összes többi új fegyverrendszerrel, amelyeket az ukránok most próbálnak bevezetni a fegyveres erőikbe.
Az ukránok mindezt harctéri körülmények között próbálják megtenni, és olyan erőkkel, amelyek egyre kevésbé állnak azokból a tapasztalt harcosokból, akik 2014 óta harcolnak Ukrajnában. A csapatok kezdenek a háború áldozatává válni, így az ukránok előtt nehéz kihívások tömege áll – a politikai megállapodásoktól kezdve a taktikai felhasználáson át a személyzeti problémákig –, és ez megnehezíti ezeknek a fegyverrendszereknek az integrálását.
Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy integrálhatók, de minden valószínűség szerint nem hetek, hanem hónapok alatt.
Például az Egyesült Államok által az ukránok számára biztosított nagy mozgékonyságú tüzérségi rakétarendszerek (HIMARS) valószínűleg hamarabb megérkeznek, mivel már megszületett a döntés, hogy elindulhat a szállítmány. Az Ha az Egyesült Államok valamit nagyon gyorsan akar eljuttatni oda, C–17-es repülőgépre rakják, és hetek helyett napok alatt odaérhet. Ha azonban hajón szállítunk, figyelembe kell vennünk a tranzitidőt és az összes közbenső tranzitpontot, amelyen a szállítmánynak át kell haladnia.
Meddig képesek folytatni az oroszok a tüzérségi offenzívát?
Akkor most mi a helyzet? Ön néhány hónapos átfutásra utal, miközben Volodimir Zelenszkij elnök nemrég azt mondta: a Donbászban most zajló harcok fogják meghatározni a háború jövőjét, és hogy Ukrajna ezekkel próbálja kimeríteni Oroszországot. Működhet-e ez stratégiaként, és fenntartható-e az ön által említett időbeli perspektívát figyelembe véve?
Azt hiszem, ez egy sor tényezőtől függ.
Az egyik az, hogy Oroszország meddig tudja fenntartani ezt a három fronton zajló tömeges tüzérségi offenzívát, amelyet Harkivban, majd a Donbászban látunk – különösen most Szeverodonyeckben –, majd egy másik fronton, délen, Herszonban.
VideÓ: Az ukránok új, nagy hatótávolságú francia ágyút vetnek be
Mindegyik esetben az orosz tűzerő intenzív alkalmazását láthatjuk – az oroszok épp erre tervezték a fegyveres erőiket. A nehéztüzérségre való összpontosításra építették az orosz doktrínát. Ez lehetővé teszi számukra, hogy elpusztítsák az ellenséges városokat és minden olyan akadályt, amellyel csapataik szembekerülhetnek. Amikor tehát néha azt hallani a kommentátoroktól, hogy az oroszok nem profik, mert városokat támadnak, az nem is állhatna távolabb a valóságtól. Az oroszok szemszögéből nézve ez a tervük, ez egyértelműen a taktika eleme, és nem hiba.
A kérdés tehát az, hogy Oroszország meddig tudja ezt fenntartani. Azt hiszem, elég egyértelmű bizonyítékot látunk arra, hogy orosz oldalon nehézségek vannak, különösen a felszerelés és az állomány tekintetében.
Emberhiány
Már most látjuk, hogy felszereléssel teli orosz vonatok haladnak, olyan eszközökkel, amelyek a raktárakból kerülnek elő – ezek gyakran régebbi felszerelések. Az oroszok lényegében visszamennek a raktárakba, és előveszik a készleteiket, miközben megpróbálnak további erőket összeszedni Oroszország mélyéről. Közben toboroznak, akit csak tudnak, be akarnak szervezni.
A nehézség ezzel kapcsolatban az, hogy ezek az erők nem lesznek túl koherensek. Valószínűleg nem nagyon ismerik majd a fegyverrendszert, amelyet működtetnek, és gyorsan a frontra dobják őket. Tehát orosz oldalon nehézségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy meddig tudják fenntartani az ilyen jellegű műveleteket anélkül, hogy szélesebb körű mozgósítást rendelnének el.
Továbbá mivel most a legtöbb helyen támadásban vannak, néhány nehézséggel kell szembenézniük. Nemcsak arról van szó, hogy képesek vagyunk-e a fronton harcolni, hanem arról is, hogy ha már a fronton vagyunk, rendelkezünk-e a szükséges tartalékokkal és a szükséges további állománnyal, hogy éket tudjunk nyitni az ellenséges területre. A válasz eddig Oroszország számára az, hogy nem.
Ukrán és nyugati tisztviselők egyaránt azt mondták, hogy az ukrán csapatok túlerővel harcolnak, és kimerültek. Még ha Oroszországnak gondjai is vannak, hogy tud Kijev átcsoportosítani?
Rövid távon ez valóban az állományon múlik.
Az ukránok kifogyóban vannak a tüzérségi lövedékekből, és szerintem a tüzérségi harcok számítanak, de nem hiszem, hogy az ukránok meggyőzően megnyerhetnének egy szimmetrikus tüzérségi párbajt az oroszokkal. Tehát a kérdés valójában az, hogy az ukránok meddig tudnak kitartani ezen a három fronton, és elég sokáig tudnak-e kitartani ahhoz, hogy ezek a fegyverrendszerek megérkezzenek és hatékonyak legyenek a csatatéren.
Ha ez sikerül, akkor szerintem van reményük arra, hogy megtartsanak néhány területet, és talán még korlátozott ellentámadásokat is indíthatnak. Bár, ismétlem, ahogy az oroszok is szembesülnek ezekkel a személyzeti és felszerelésbeli hiányosságokkal, az ukránok is hasonló problémákkal küzdenek. Egyszerűen nincs elég tartalékuk kiképzett katonák vagy felszerelés tekintetében ahhoz, hogy nagy előnyre tegyenek szert, amikor lyukat ütnek az orosz vonalakon.
A Nyugat is belefárad?
Végül ott van a háború tágabb politikai és gazdasági fenntarthatóságának kérdése.
Az orosz oldalon ez az, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök és rezsimje meddig folytathatja azt, amit „különleges katonai műveletnek” neveznek, ahelyett hogy valóban tényleges háborúnak nyilvánítanák, és mozgósítanák a lakosságot.
Hogy a nyugati oldalon meddig képes ez a koalíció – amely eddig elég szilárd néhány egyértelmű kivételtől eltekintve – továbbra is ellátni Ukrajnát hírszerzéssel, fegyverekkel és ellátmánnyal? Meddig maradhat együtt?
Már most azt látjuk, hogy Nyugaton csökken az érdeklődés Ukrajna iránt, ami olyan dolgokban mutatkozik meg, mint a Google-keresések, és hogy mennyi hír jelenik meg róla a címlapokon. Oroszországon belül nyilvánvalóan nehezebb felmérni a közvéleményt és a Kremlben dolgozók belső véleményét, de elképzelhető, hogy kemény kérdéseket tesznek fel… Bár nem vagyunk biztosak benne, hogy elég hangosak-e.
Tehát a kérdés az, hogy melyik fél tudja politikailag és gazdaságilag fenntartani a háborút. Amennyiben az ukránok képesek kitartani azokon a területeken, ahol most harcok folynak, ez a kérdés egyre inkább előtérbe kerül majd a nyár hátralévő részében, valamint az ősz és a tél folyamán.
