Távozott az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójából Magyarország kormánypártja, a Fidesz. De mikor is robbant ki az ellentét, amely elvezetett idáig? Mivel Orbán Viktor miniszterelnök és pártja már régóta szemben állt az EP vezető konzervatív frakciójával, nehéz pontos választ adni.
Úgy tűnik azonban, hogy a március 3-i döntés a Európai Parlament EPP-frakciójából való kilépésről örökre elvághatja a szálakat. Most minden szem Németországra szegeződik, ahol Angela Merkel kancellár és Armin Laschet, a konzervatív CDU párt frissen megválasztott új vezetője ismét magára vállalhatja a közvetítő szerepét és megpróbálhatja elősegíteni a reménytelennek tűnő megbékélést.
Hatalmas üzenetértéke van az EPP belső működéséről szóló szerdai szavazásnak, ami lökést adott a Fidesznek a kilépésre. 148 európai parlamenti képviselő szavazott igennel, 28 ellene és 4 tartózkodott, amikor a parlamenti frakció új működési szabályairól döntöttek.
Korábban csak egy tagpárt egyes képviselőinek felfüggesztésére volt lehetőség a frakcióban, most már egy egész nemzeti delegációval is meg lehet ezt tenni, ha a csoport kétharmada erre szavaz. Az új szabály egyetlen szóval sem említi a Fideszt, de mindenki tudta, hogy a magyar kormánypártról van szó. A szerdai voksolás a napnál is világosabbá tette, hogy az EPP képviselők nagy része „belefáradt” a Fideszbe. Nagyon belefáradt.
Fidesz: kint is vannak, bent is vannak, de hol maradnak?
Amint ismertté vált az eredmény, Orbán azonnal kiadott egy levelet, amely szerint a brüsszeli/strasbourgi parlament 11 Fidesz-képviselője távozott a frakcióból. Most az a kérdés, mi történik a Fidesszel a nagyobb EPP családban.
Ennek a pártszövetségnek ugyanis még mindig tagja a vezető magyar kormányerő – bár 2019. márciusában felfüggesztették az akkori brüsszeli bizottsági elnök és EPP-veterán, Jean-Claude Juncker elleni vitriolos támadások miatt.
A felfüggesztés annyit jelent, hogy a párt képviselői nem lehetnek jelen az EPP tanácskozásain, nem szólalhatnak fel, nem szavazhatnak és nem javasolhatnak jelölteket különböző pozíciókra.
A döntés után néhány órával az EPP egy nyilatkozatban méltatta európai parlamenti frakciója új ügyrendi szabályait és megjegyezte: a Fidesz ellen „az EPP szabályzatának 3. cikkelye alapján kizárási folyamat indul meg”.
Az egyszerű többséggel hozott döntést az EPP politikai közgyűlése hozhatja meg – a tervek szerint június végén –, ha a pandémia ebben nem akadályozza meg. A Fideszt ugyanakkor már korábban is kizárhatják.
A 3. cikkely ebből a szempontból döntő fontosságú, mivel nyíltan kimondja: az EPP-család tagpártjainak az Néppárt európai parlamenti frakciójában kell helyet foglalniuk. Amíg „függetlenek” (és most ez a helyzet a Fidesszel), addig úgy veszik, hogy nem változott a helyzet. De amint csatlakoznak a parlament egy másik csoportjához, az EPP szinte bizonyosan kizárja őket.
A szabadság ára az EU-parlamentben: minimális befolyás
Most az a kérdés, hogy mit lép Orbán Viktor? Nem könnyű sokáig teljesen függetlenként működni az Európai Parlamentben. A frakció felszólalási időkeretét drasztikusan lecsökkentik, minimálisra csökken a lehetőség, hogy fontos ügyeket vihessenek és jelentéstevők legyenek a tagok. Az EPP-n belül lenni annyit tesz, hogy az embernek sokkal több a befolyása.
Ez az Európai Parlament legnagyobb politikai családja, innen került ki a három legutóbbi brüsszeli bizottsági elnök és ez Angela Merkel otthona is. Leegyszerűsítve: ez az uniós politikai legnagyobb hatalommal bíró szövetsége.
A Fidesz lehetőségei
A magyar miniszterelnök – az EPP tagjaként – már régóta próbál kialakítani magáról egy olyan képet, hogy ő az EU-n belüli (és azon kívüli) alternatív jobboldali vezető. Nem kizárt, hogy a Fidesz összefog olasz szövetségese, a harcosan bevándorlásellenes volt belügyminiszter Matteo Salvini szélsőjobbos Identitás és Demokrácia (ID) csoportjával.
Az ID, amelyben megtalálható Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése és az osztrák Szabadságpárt, az FPÖ, a politika peremén lavíroz a Parlamentben és általában az EU-ban.
A különböző migránsellenes és szélsőjobb pártok már régóta próbálnak létrehozni egy „szuperfrakciót”, amely valódi befolyással bír Brüsszelben, de eddig mindig belefutottak a nyilvánvaló ellentmondásba: nacionalisták akarnak nemzetközi szövetséget kialakítani.
A Fidesznek a kissé szalonképesebb opció, ahová jobban beilleszkedne, a mérsékelten euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) csoport lehet. Ide tartozik a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) és a cseh ODS. Ennek a frakciónak voltak a tagjai a brit toryk is, de az Európával kapcsolatos belső csatározásaik odáig vezettek, hogy 2009-ben innen is kiléptek.
A magyarok lesznek az új britek?
A Fidesz, most magára vállalhatná a brit konzervatívok szerepét, de persze jobb emlékezni a történelemre: sok brexit-kommentátor szerint az egyik lépés, amely elvezetett Nagy-Britannia uniós kilépéséhez épp az volt, amikor a toryk szakítottak az EPP-vel.
A lépés nyomán beszűkültek David Cameron akkori brit miniszterelnök kommunikációs lehetőségei az európai döntéshozók felé és a kormányfő elszigetelődött az európai porondon.
Ironikus módon egy tory találmány lehet a mentőcsónak, hogy a Fidesz mégis EPP-tag maradjon – az Európai Demokraták (ED) frakció.
Az ED csoportot az 1990-es években hozták létre brit konzervatívok, mert az lehetőséget teremtett nekik az EPP-hez való idomulásra, de úgy, hogy ne csatlakozzanak hozzá. Ehelyett lett egy EPP/ED szövetség, amely egészen 2009-ig maradt fent.
Merkel inkább magához közel tartaná a fekete bárányt
Orbán Viktor is elgondolkodhat egy ilyen megoldáson – és valószínűleg Merkel és Laschet is elgondolkodik rajta. A két német politikus szinte sziámi ikrekként mondja ugyanazt Fidesz-ügyben és vallja, hogy a német-magyar kapcsolatok és az EPP számára is az a jobb, ha a nyájon belül marad a fekete bárány.
És annak ellenére, hogy lesújtó véleménnyel van a német bevándorlási politikáról, Orbán mindig elismerően beszélt a kancellárról.
Ezzel a megoldással az lehet a gond, hogy hirtelen más EPP-tagpártok is csatlakoznának az ED-hez, például Orbán szlovén szövetségese, Janez Jansa SDP-je, továbbá a szlovákiai és romániai magyar kisebbségi pártok és talán még az egyre inkább jobbra forduló francia republikánusok is.
Lehet, hogy végül Berlin dönt majd arról, mi legyen: átalakuljon-e úgy az EPP, hogy egyszerre legyen benne egy euroszkeptikus és egy eurofil platform vagy eljött az ideje annak, hogy megindítsák az utolsó nagy offenzívát az európai jobboldalért folyó csatában?
