Attól tartanak az orosz színházi szférában, hogy szigorú hatósági cenzúra áldozatai lesznek, miután a kulturális minisztérium egyik illetékese közölte, vizsgálni fogják, hogy az intézmények repertoárpolitikája összhangban áll-e a nemzetbiztonsági stratégiával.
Óriási sikert aratott nemrég a moszkvai Sovremennik Színház legújabb darabja. Egy kisebbség azonban egészen másképpen reagált az előadásra, többek szerint ugyanis az ország egyik legünnepeltebb színésznőjének számító Lija Ahedzsakova által játszott karakter egyes monológjai sértették a háborús veteránokat és „melegpropagandát” terjesztettek. Szerintük az intézmény elutasítja a „hazafias értékeket”, amelyekre Oroszországnak épülnie kell.
Ezek a vádak nem csupán a népszerű Sovremennik Színházat, hanem más intézményeket is bajba sodorhatnak Oroszország-szerte.
Augusztus 2-án a kulturális minisztérium társadalmi bizottsága vizsgálatot jelentett be annak felderítésére, hogy az ország vezető színházai megfelelnek-e a Vlagyimir Putyin elnök által júniusban aláírt nemzetbiztonsági stratégiának. E szerint Oroszország „kulturális szuverenitása” veszélyben van, „hagyományos értékei” pedig „támadás alatt állnak” a Nyugat részéről.
Mihail Lermontov, a testület vezetője arról számolt be az Interfax hírügynökségnek, hogy több panasz is érkezett hozzájuk egyes darabokkal kapcsolatban, ezért úgy döntöttek, hogy nyilvános vitára bocsátják az ügyet. Kiemelte: különös figyelmet fognak fordítani „a hazafias és az erkölcsi-szellemi értékek megőrzésére”.
Az első kenyér című, Ahedzsakova főszereplésével színpadra vitt darabot a panaszos csoport „a homoszexualitás égbekiáltó propagandájának” nevezte, hozzátéve, hogy bizonyos szövegrészletek sértők azok számára, akik a második világháborúban a Szovjetuniót védték a fasizmustól. Tiltakozó levelet küldtek a főügyészi hivatalnak, a színház vezetésének és a moszkvai főpolgármesternek is. Két nappal később az intézmény átírta a színésznő által játszott karakter monológját, kitörölve belőle minden káromkodást.
Visszakozás?
Augusztus 3-án a kulturális minisztérium visszakozni látszott, Olga Ljubimova tárcavezető elhatárolódott Lermontov kijelentéseitől, mondván, az ügyben nem egyeztettek vele. „A társadalmi bizottság egyes tagjainak elképzelései és eszmefuttatásai nem tévesztendők össze a tárca állásfoglalásával” – fogalmazott.
Hangsúlyozta továbbá, hogy a minisztériumnak nincs joga beleszólni a kulturális intézmények alkotótevékenységébe. „Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy az alkotmány tiltja a cenzúrát az országunkban” – mondta.
A visszakozás ugyanakkor nem jelent megoldást a Sovremennik Színház körüli botrányra.
A kormány hangos bírálójaként, a politikai foglyok támogatójaként ismert Ahedzsakova egy interjúban a terrorizmushoz hasonlította a nacionalista csoportok kampányát a különböző művészeti alkotások ellen.
„Ki tüzelte fel ezeket az embereket? Ki zavart össze mindent? Milyen veteránokat sértettem én meg?” – tette fel a kérdést, rámutatva, hogy a tiltakozók a színház kreatív igazgatójának menesztését szeretnék elérni.
A nemzeti identitás védelme
A RIA Novosztyi szerint a tiltakozáshoz Szvjatoszlav Ribasz író is csatlakozott, aki úgy vélekedett, hogy meg kell védeni Oroszország nemzeti identitását. Júliusi cikkében több darabot is kifogásolt, és felszólította a hatóságokat, hogy vizsgálják meg közelebbről az orosz színházakban zajló tevékenységet.
A Lermontov által beharangozott eljárás lefolytatásának sokak szerint az lehet a célja, hogy hozzáigazítsa a művészeti szférát a konzervatív kormány politikájához, a színházi rendezők számára pedig hamarosan tilalmassá válhatnak bizonyos témák.
Az új orosz nemzetbiztonsági stratégia nagyobb hangsúlyt helyez az értékek védelmére, illetve élesebben bírálja a Nyugatot, azt állítván, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei fenyegetést jelentenek az orosz kultúrára. Mint írják, „egyes barátságtalan nyugati országok szándékosan erodálni próbálják a hagyományos értékeket, torzítani akarják a világtörténelmet, meg kívánják változtatni az Oroszország szerepével kapcsolatos véleményeket”.
„Világos a hagyományos orosz értékeknek, a haza szolgálatának eszménye. De talán a legfőbb probléma ma Oroszországgal, hogy az uralkodó elit csak ritka esetekben osztja ezeket az eszméket, és felmérések szerint még a legminimálisabb erkölcsi tekintéllyel sem rendelkezik ahhoz, hogy ezen az úton vezesse a társadalmat” – közölte Dmitrij Trenin, a moszkvai Carnegie Központ igazgatója.
