Szerte a világon előszeretettel vetnek be a hivatalos hadseregek helyett civil milíciát, zsoldossereget a kormányok. Egy friss felmérés sorra vette ezeket, e szerint 2010 óta újra növekszik az ilyen szervezetek aktivitása. Sok előnyük lehet a kormányok szempontjából, de jellemzően különösen rossz hírt jelentenek a helyi civilek számára.
A Wagner-csoport, a Blackwater, a DynCorp vagy az Aegis, Arkan Tigrisei, a török Szürke Farkasok, az YJÊ jazidi női milícia, a mexikói Sinaloa-kartel, a Boko Haram, a Niger-deltai Bosszúállók, a Bangladesi Chhatra Liga, az indai Népi Felszabadítási Gerillahadsereg vagy akár a Tök Pucér Tábornok kannibálkommandója csak néhány példa azon több ezer nem állami fegyveres szervezet közül, amelyek mostanában részt vettek komolyabb konfliktusokban a világon.
Ezek a fegyveres csoportok nagyon különbözők lehetnek céljaiktól kezdve a szervezetükön és módszereiken át a finanszírozásukig, nehéz kategorizálni őket. Céljaikat tekintve például egy kalózcsapat vagy egy drogkartell és mondjuk egy pont ellenük bevetett biztonsági cég is anyagi célokért fog fegyvert.
De jó eséllyel minden másban viszont különböznek. Már csak abban is, hogy az utóbbi legális tevékenységet végez, amely remélhetőleg hasznot hajt a társadalomnak, míg a rablási főtevékenység garantáltan nem.
Még a hasonlónak tűnő szervezetek sem feltétlenül hasonlók. A nyolcvanas években a Rondas campesinas mozgalomban a perui parasztok fegyveres polgárőrséget szerveztek maguknak a kommunista lázadók ellen. Az illegálisan és európai szemmel máig sokszor brutálisan működő fegyveres szervezeteket a kormány később legalizálta.
A paraguayi Fegyveres Parasztok Szövetsége viszont lényegében indulása óta hagyományos rablóbandaként működik, őket nem is tervezik legalizálni.
A kormányoknak dolgozó árnyékhadseregek
Lázadókból, helyi hadurakból, bűnszervezetekből, vallási vagy ideológiai fanatikusokból rengetegféle van világban, ebben a cikkben most csak a másik oldallal fogunk foglalkozni: azokkal a nem állami fegyveres szervezetekkel, amelyeket a kormányok vetnek be a saját oldalukon.
Az ilyen, kormányt támogató milíciák(KTM-ek) ugyanis meglepően elterjedtek külső és belső ellenfelek ellen is. Egy közelmúltbeli kutatás több mint ötszáz ilyen KTM-et talált 1981–2014 között; számuk a korábbi csökkenés után 2010 óta újra nőni kezdett. Viszont stabilan nagyjából a világ kormányainak negyede, ötven-hatvan ország vet be ilyen kormánypárti fegyvereseket.
„Nincsenek jó fiúk a mi normáink szerint. Mindenekelőtt nincsenek normák. Nincs igazságszolgáltatás vagy jogállam, hogy felelősségre vonja az embereket. A talibán nem szörnyen gonosz, az afgán farmer nem ártatlan áldozat” – magyarázta 2011-ben Matt, egy amerikai zöldsapkás különleges egység kapitánya arról, hogy miért működnek együtt civileket is terrorizáló helyi alakulatokkal is a tálibok ellen. Úgy érvelt, hogy noha neki sem tetszik ez a helyzet, az sem segítene semmit, ha nem használnák fel őket. Az együttműködéssel szerinte pont lehetőségük nyílik az afgán harcosok morális mércéjének fokozatos alakítására is.
Az egyes ellenfelek ellen többek között azért hasznosak az KTM-ek a vezetőknek, mert
- papíron nem a kormány a felelős, kiszervezik az erőszakot.
Alapjáraton mára szinte mindenhol az államé az erőszak monopóliuma, viszont borzalmas képek, egyértelmű videók születnek arról, ha például egyenruhás rendőrök verik szét az ellenzéki tüntetőket. Ám ha hagyományőrző fiatalok, focihuligánok, vallási csoportosulások teszik, ezt egy, a kormánytól független csetepaténak lehet beállítani.
Ciki, ha a rendőrség ejt politikai foglyokat, egyértelmű a felelősség, ha az állami fegyveres szervek kezdenek etnikai tisztogatásba, azonnal nyílt háborúhoz vezethet, ha a hivatalos haderő támad egy másik országra.
- A fegyveres szerveknél kevésbé látszódnak az emberveszteségek.
Az idők során egyre értékesebbé vált az emberélet, az alkotmányokban rendre szerepel, hogy a kormánynak lehetőség szerint vigyáznia kell az állampolgáraira. Más országok állampolgáraira viszont sokkal kevésbé, megérheti őket küldeni veszélyes feladatokra.
Saját állampolgárok esetében nem lebecsülendő kommunikációs előny lehet, ha a tényleges katonai veszteségek egy részét el lehet sütni civil veszteségnek.
- Gyakran olcsóbbak, gyorsabbak, beágyazottabbak.
Sokszor lényegesen olcsóbb és gyorsabb lehet létező helyi fegyveres erőket felbérelni egy-egy célra, mint saját fegyvereseket a helyszínre juttatni. Annál is inkább, mert az ilyen KTM-ek jellemzően a helyi civilek fosztogatásával is kiegészítik a jövedelmüket.
Komoly kihasználható előnyt jelenthetnek a már létező helyi etnikai, vallási és egyéb ellentétek is. Ennek a leglátványosabb történelmi példáit talán a gyarmatosítás során mutatták be az európai támadók.
A helyi szervezeteknek nagy előnyük még a helyismeretük, helyi beágyazottságuk. A közelmúltból elég lehet a Szovjetunió vagy a NATO afganisztáni kudarcait felidézni.
- Minőségi előnyük is lehet.
A jól működő, korszerű hadsereg felépítése és fenntartása kiemelkedően drága és időigényes folyamat. A kormányoknak viszont gyors megoldást kínálhat egy korszerű, külső fegyveres szervezet felkérése.
Például 1995-ben Sierra Leonéban már a főváros közelébe értek az ország csaknem egészét elfoglaló lázadó csapatok, amikor a kormány leszerződött a dél-afrikai Executive Outcomes katonai magánvállalattal.
A cég első körben harminc veterán katonát és egy szovjet Mi–24-es harci helikoptert bevetve tíz nap alatt százhúsz kilométerrel szorította vissza a durván tizenötezer képzetlenebb lázadót. Egy hónap alatt visszafoglalta a finanszírozásukat biztosító bányákat is. A vállalat következő jelentős offenzívája után a lázadók tűzszünetet kértek, és aláírták a teljes fegyverletételt.
A KTM-ek általában egyébként könnyű gyalogságnak számítanak, ritka, amikor más jellegű hadászati eszközeik is vannak.
Jellemzően olyan régiókban fordulnak inkább elő, ahol egyébként is háború zajlik, és gyakori, hogy az ilyen csoportok tevékenysége elsősorban a fegyvertelenek, civilek ellen irányul.
Külön említést érdemel az orosz kormány céljaiért harcoló Wagner-zsoldoscsoport. A Wagner-csoport nem katonai vállalkozás, valójában informális szervezet, amelynek – legalábbis papíron – nincsenek irodái vagy munkatársai.
Az amerikai pénzügyminisztérium és az Európai Unió szerint a Wagner Jevgenyij Prigozsin orosz üzletemberhez, „Putyin szakácsához” köthető. Prigozsin nem ismerte el a kapcsolatot, ahogy az orosz kormány is tagadja, hogy használná a szervezet embereit.
Jogvédők és az ukrán kormány azzal vádolja a Wagner-csoport harcosait, hogy 2014-től háborús bűnöket követtek el Szíriában és Kelet-Ukrajnában. Alább bővebben is olvashat egy nemrég kilépett Wagner-zsoldos élményeiről.
Hazai tapasztalatok is akadnak
Távolabbról indítva: ha szélsőséges nézeteket valló felnőttek szeretnének egymással egyenruhában menetelni vagy katonásat játszani az erdőben, azt Magyarországon is nyugodtan megtehetik. Ilyen kisebb kezdeményezésből számtalan akadt az elmúlt időszakban.
A Magyar Nemzeti Arcvonal nevű kisebb neonáci csoport még az orosz katonai hírszerzés, a GRU embereitől is kaphatott játékfegyveres kiképzést Magyarországon. A bőnyi rendőrgyilkosság kapcsán derült csak ki viszont, hogy bőven voltak már igazi fegyvereik is.
A Jobbikhoz és a Fideszhez erősen kötődő Magyar Gárda nevű milícia leginkább a cigányok ellen jött létre, és rendőrségi és honvédelmi feladatokat is át kívánt venni.
A magyar törvényeknek megfelelően a szervezet fegyvertelen csapat lehetett csak, de terveik szerint később lőfegyveres paramilitáris alakulattá váltak volna. 2009-ben a bíróság feloszlatta az egyesülést, többek között az Országos Cigány Önkormányzat és a Mazsihisz is részt vett felperesként az ügyben.
Európában általában is kevésbé gyakori a profi, pénzért dolgozó félkatonai csoport, inkább ideológiai vagy vallási okokból szeretnének erőszakosabb fellépést a térségbeli érdeklődők.
Kelet-Európában egyébként a veterán katonák mellett például a fociultráknál magas a kockázata, hogy félkatonai szervezetet is létrehoznak. Jellemzően azért, mert már eleve meg vannak szervezve, és sok csapatnál felülreprezentáltak a szélsőséges nézeteket vallók a szurkolók körében.
Európában is voltak bőven komoly erőt képviselő vagy akár évtizedeken át működő KTM-ek. Ez a régióban sem volt független attól, hogy volt háború, a Balkánon vagy Csecsenföldön több ilyen szervezet létezett, mint mondjuk Skandináviában.
A magyar Munkásőrség fennállása döntő részében állami fegyveres testületnek számított. Az adatbázisban 2014-ig gyűjtötték össze a megfelelő szervezeteket.
