Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

„Ne akadályozzák a sztrájkjogukkal élni kívánó kollégákat” – Egyházak és pedagógusok a tiltakozásokról


Élőlánc Erzsébet hídon
Élőlánc Erzsébet hídon

Tüntetés, sztrájk, kirúgás, utolsó figyelmeztetés: a kormány nem sokáig tudja már elodázni az érdemi lépéseket a közoktatási válság megoldására. Cikkünkben kevésbé reflektorfényben lévő oktatási szereplőkre voltunk kíváncsiak.

Egyházi iskolák tanáraival is lehetett találkozni a tüntetéseken. Szerdán megkérdeztük a három nagy keresztény egyház sajtóirodáját arról, hogy adtak-e ki bármilyen iránymutatást a fenntartásukban lévő oktatási intézmények dolgozóinak.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a véleményük a közoktatás válságáról, és tárgyaltak-e erről a kormány illetékeseivel.

A nagy egyházak hagyták tiltakozni pedagógusaikat

Ellentétben az állami tankerületekkel, egyik egyház sem akadályozta tiltakozni akaró pedagógusait.

Az evangélikusoktól ezt a választ kaptuk:

„Az október 5-i felhíváshoz négy vidéki és két budapesti középiskolánk, valamint két általános iskola pedagógusai csatlakoztak, átlagosan 25-30 fő intézményenként.

Az úgynevezett intézményvezetői konzultáción a jogszerűségre, a tantestületek egységének megőrzésére, a kommunikáció fenntartására hívtak fel a figyelmet az illetékes osztály részéről.”

Ezen kívül felhívták a figyelmünket arra, hogy az Evangelikus.hu januári, az akkori sztrájkfelhíváskor született cikke most is érvényes. Ebben Varga Márta, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Nevelési és Oktatási Osztályának vezetője elmondta, hogy a megmozdulás előtt levelet küldött az intézményvezetőknek, amelyben kérte, hogy ne akadályozzák a sztrájkjogukkal élni kívánó kollégákat alapjoguk érvényesítésében. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az intézményvezetők kötelessége a sztrájk ideje alatt az intézmény működésének biztosítása.

„A kialakult helyzetben rendkívül fontosnak ítélte, hogy a sztrájkhoz és a polgári engedetlenséghez való eltérő viszonyulás ne rombolja a pedagógusok együttműködését, a jól működő közösségeket” – áll a cikkben. A Klebelsberg Központ működésének ellentmondásai nem érintik az egyházi fenntartású intézményeket – idézik Varga Mártát.

A Magyarországi Református Egyház kommunikációs osztálya is válaszolt: „A Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálata a demonstrációk kapcsán nem adott ki tájékoztatást a református fenntartásban lévő intézmények számára. A folyamatos kapcsolattartás keretében jelezzük a köznevelést sújtó nehézségeket a terület felelős minisztériumainak.”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága Sajtóosztálya ugyanazt válaszolta lapunknak is, mint a 444-nek. Lényege: „A katolikus egyházmegyei fenntartók minden esetben az Alaptörvénnyel, illetve a hatályos jogszabályokkal összhangban álló intézményi működés mellett elkötelezettek. A jelenlegi helyzetre is igaz, hogy az Alaptörvényben és a jogszabályokban rögzített jogok nem sérülhetnek, érvényes ez a pedagógusokra, de érvényes ez az általunk nevelt-oktatott gyermekek tanuláshoz való alapjogának érvényesülésére is (…)”

Mint írják, „tisztában vagyunk a köznevelés jelenlegi, illetve pedagógusaink nehéz helyzetével, hiszen fenntartóink részesei a nevelő-oktató munka mindennapjainak is. Munkatársaink jelzik, hogy ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek iskoláinkban, mint az állami fenntartású intézményekben.”

A válaszban szó esik még a háború okozta súlyos gazdasági helyzetről, és kiderül, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia „államigazgatási szinten jelezte és jelzi az általunk is érzékelt nehézségeket. Ugyanakkor továbbra is hisszük, hogy részünkről a problémák megoldására vonatkozó alternatívák keresése, felmutatása, valamint a folyamatos párbeszéd tudja előrevinni a folyamatot a helyzet megoldásáig.”

Miután visszakérdeztünk, hogy akkor kaptak-e bármilyen eligazítást az iskoláik, az udvarias levél megismétli, hogy „az Alaptörvénnyel, illetve a hatályos jogszabályokkal összhangban álló intézményi működés mellett elkötelezettek”.

Bár a válasz nem egyértelmű, de egy katolikus iskolából úgy tudjuk, hogy nem kaptak eligazítást odaföntről.

„Elvesztették már a bizalmukat az emberek”

Bár főleg középiskolák tanáraival találkozunk a pedagógustiltakozásokról és retorziókról szóló hírekben, de szép számban képviseltették magukat az óvodapedagógusok is. (Akik, az általános iskolai tanítókhoz hasonlóan, nyelnek egyet, hogy mind a sajtó, mind a kormány tanárokról beszél, nem pedagógusokról.)

Egy budapesti óvónő megkeresésünkre elmondta, hogy közülük és a kerület többi óvodájából is sokan kint voltak szerdán, jövő pénteken pedig mindannyian sztrájkolni terveznek. „Mi már tavasszal is sztrájkoltunk egy napot. A többnaposat nem vállaltuk, részben a jövedelmi viszonyok miatt, másrészt ez gesztus volt a szülők felé.”

Egy egész életében Fidesz-szavazó budapesti általános iskolai tanárnak is elege lett. Iskolájukban 36-37 pedagógus van, akiknek a harmada részt vett a sztrájkban. „Én nyugdíjasként járok be. Nem a pénz miatt nem sztrájkoltam, hanem bementem felügyelni azok helyett, akik sztrájkolnak. Én ezzel segítettem. De kint voltam az élőláncon.”

„Több kollégámmal a jobboldalon vagyunk – mondja. – De szép lassan nem a Fidesz fogja számunkra képviselni ezt az értéket. Nekem ez a legrosszabb: ha ma lenne a választás, nem tudnám, hogy hova voksoljak. Mert most nagyon elrúgták a pöttyöst.”

És hogy mi a bajuk?

A megkérdezett óvodapedagógus kerületében majdnem ötven pedagógus hiányzik. Az ő óvodájukban a pedagógusi státuszok negyede betöltetlen. Mindenki pályaelhagyó lett. November óta hirdetnek, és egy jelentkező sem volt. Kérdezem, mennyire van rálátása a vidéki óvodai helyzetre, mert ott még nagyobb a szakemberhiány. „Nem tudunk már konferenciára menni, ahol találkozhatnék velük, mert nincs, aki beálljon helyettünk arra a napra” – feleli.

Pedig az óvodák (még) önkormányzati fenntartásban vannak, és jóval nagyobb pedagógiai szabadságot élveznek. (Persze ott játékos képességfejlesztésre van szükség, nem lehet frontálisan életidegen tananyagot „letanítani”.)

„Mindenki azt érzi, hogy a szőnyeg szélére vagyunk állítva, és semmibe sincs véve a pedagógustársadalom. Elvesztették már a bizalmukat az emberek, forradalmi indulatok vannak” – mondja.

A nemzeti szellemű tankönyvfejlesztés

A történelemtanár szerint nem csak a pénztelenség dühíti őket. „Ott van a vállalhatatlan, hulla gyenge tanterv, nagyon ócska tankönyvekkel. Azután a túlterheltség. Amíg ki nem találták, hogy beépítik az óraszámba a kötelező helyettesítést, addig azokat kifizették. A pénz is számít, de ez annak az elismerése is, hogy ezek az emberek túlmunkát végeznek. Ez most nincs. Ott van a kötelezettséged, csináld. Ez is felháborítja az embereket. A pályakezdők szinte esélytelenek Budapesten. Nagyon sok a vidékről jött pedagógus, nekik különösen nehéz a megélhetés. Lakni kell, enni kell, közlekedni kell, a maradék húsz fillérből pedig majd kulturálódnak.”

A szélsőjobboldali nézeteiről ismertté vált egyetemi tanár, Takaró Mihály informális ideológiai felügyelete alatt zajló (formálisan már csak szakértőként van jelen az Oktatási Hivatalban) állami tankönyvfejlesztés utolsó előtti évének produktumait kezdték el használni az iskolák szeptemberben. Még a nyolcadikos és a tizenkettedikes könyvek vannak hátra, azok akkreditációja elvileg februárban történik. Jellemző a tankönyvfejlesztés mindennapjaira, hogy hallottunk olyan történetet, amikor egy irodalmi szöveggyűjteménybe kerülő Shakespeare-dráma részlete kapcsán a fejlesztők aggódtak, mert azt a vállaltan meleg Nádasdy Ádám, az ELTE nyugalmazott angolprofesszora fordította.

„Már nem dobáljuk ki a töri-, földrajz- és biológiakönyveket. Eltesszük. Bármennyire is az újat kellene használni, ezt tesszük a gyerekek kezébe” – mondja a megkérdezett jobboldali tanár. Ebből nem lehet gond, kérdezzük, hiszen kötelezően csak az állami fejlesztésű két tankönyv közül lehet választani. „De, de az ember küzd. Van egy fenyegetettségérzés, hogy bármikor beronthatnak, vagyis inkább bekérhetik, hogy miből tanítunk. Vagy elég egy jóindulatú szülő, hogy az én gyerekem nem is ezt tanulja. De a könyvek didaktikailag és tartalmilag is mérhetetlenül rosszak. Nagyon nehezen dolgozza fel ez a 10–14 éves korosztály. De azért nem nagyon viszik haza a régi könyvet. Bent hagyjuk a suliban, és néha abból jegyzetelnek, abból készítünk vázlatot. És cipeli magával mindennap a legfrissebb könyvet.”

„Az oktatásban már harmadik, negyedik éve zajlik a leépítés. Engem a legjobban az bánt, hogy egyre vállalhatatlanabbak, főleg a történelemkönyvek. Fogjon meg egy modern könyvet, ha van a családban egy ötödikes, és az ősemberről kiderülhet, hogy valószínűleg komcsi volt, mert nincs benne.”

Mennyire terjedhetnek ki a tiltakozások?

Az óvodai és az általános iskolai pedagógus is említi Kövér László házelnök mondatát arról, hogy a jó tanár nem csak pénzért végzi a munkáját. Ez minden pedagógusnál kiverte a biztosítékot.

Bár a kormány a konfliktus eszkalálását választotta a kirúgásokkal, megkérdezettjeink szerint a pedagógusok nem tartanak a retorziótól. „Sokkal jobban piszkál mindenkit, hogy mennyit fognak majd levonni ezekért. De a tanárokban egyre inkább megvan az a hangulat, hogy »Kirúgsz, na, és honnan hozol helyettem másikat?« Ez fogja megadni a tanároknak a magabiztosságot” – mondja egyikük. Igaz, kevés munka- és nulla mobilitási lehetőséggel bíró kistelepülési pedagógussal nem beszéltünk.

A pedagógusok érzékelik azt is, hogy nagy velük a társadalmi szolidaritás. „Nagyon lényeges, hogy erős a közvélemény, a szülők támogatása. Most háttérbe szorulnak az egyéni sérelmek. Az összes eddigi – például a parlament előtti esernyős – tüntetés nagyon látványos volt, de egy pillanat alatt széthullott. Most viszont sokkal nagyobb az elkeseredettég.”

2012-ig léteztek oktatásügyi közvélemény-kutatások, de már azt sem finanszírozza az állam. Úgyhogy a pedagógusoknak – nem az oktatáshoz és az iskola szűkebb társadalmi környezetéhez kapcsolódó – világképéről, nézeteiről, politikai értékeikről nem tudunk semmit.

„Az oktatási kutatásokban sosem kérdezünk világnézetet, mert nem válaszolnának, annyira meg vannak félemlítve – mondja egy oktatáskutató. – Ha mégis, azok válaszolnának, akik elégedetlenek.” Azt gondolja, hogy a politikai elégedetlenség fennmaradása attól függ, hogy a szülőknek mennyire fontos. „Ők nincsenek annyira fogva.”

Arra, hogy a magyar oktatásirányítás elinduljon valamilyen szakmai irányba, a leggyorsabb hatása a Fideszen belüli változásnak lenne. (Főleg ha az EU nyomja a kormányt a másik oldalon.) Hasonlóra célzott nemrég egy interjúnkban Setényi János oktatáskutató, a Matthias Corvinus Collegium pedagógiai műhelyének irányítója.

Csak hát ott van a szakértők által vezérdemokráciának nevezett magyar politikai rendszer. Amelyben a vezér egy évtizede, amikor elkezdődött a közoktatás államosítása és centralizálása, a szakképzés átalakítása, ezt mondta az ez ellen érvelő, akkor még képviselő és a Fidesz vezetésében is ott ülő szakpolitikusnak, Pokorni Zoltánnak: „Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet.”

  • 16x9 Image

    Kerényi György

    Kerényi György közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén. 

XS
SM
MD
LG