Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Orbán Viktor két nagy ellenfele is hatalomra juthat idén a V4-ekben


Petr Pavel cseh elnökjelölt

Csehországban elnököt, Lengyelországban új parlamentet választanak idén és valószínűleg Szlovákiában is lesznek (előrehozott) választások. A magyar kormány számára jól és nagyon rosszul is alakulhat a kép.

„Hogy hogy áll a helyzet a V4-ekben? Nem áll, hanem fekszik. Padlót fogott” – egy visegrádi ország diplomatája tréfálkozott így, amikor rövid értékelést kértünk tőle. November elején egyszer már írtunk róla, hogy az ukrán háború miatt annyira lefagyott az együttműködés a cseh, a szlovák a lengyel és a magyar kormány között, hogy már a korábbi 15 perces koordinációs egyeztetéseket sem tartják meg.

Idén ugyanakkor Csehországban és Lengyelországban biztosan, Szlovákiában nagy valószínűséggel választásokat tartanak, cikkünkben azt vesszük végig, ezek hogy alakulhatnak és milyen hatásuk lehet mind a V4-ekre, mind a magyar kormánnyal folytatott kétoldalú kapcsolatokra.

Szlovák fordulatok

Szlovákiában tavaly decemberben Eduard Heger kormánya, miután az egyik koalíciós partner a Szabadság és Szolidaritás (SaS) megvonta tőle a támogatást, elbukott a bizalmi szavazáson. Heger így most csak ügyvezető miniszterelnök, de egyelőre nem adja fel, a legfrissebb hír szerint megpróbálja megszerezni 76 képviselő támogatását (ennyi kellene minimálisan) és újból kormányalakítási megbízást kapni Zuzana Caputová köztársasági elnöktől.

Már az is megtörtént, hogy a magyar külügyminiszternek több ideje jutott a belarusz és az orosz kollégára, mint a V4-es barátokra.

Ha ez sikerül – ami jelen állás szerint nagy barvúr lenne – akkor maradna nem túl jó szlovák-magyar viszony. Heger Pártja, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OL’aNO) az Európai Néppárt tagjaként érthetően nem ápol jó kapcsolatokat a Fidesszel – még ha a kormányfő LMBTQ-ellenes retorikára is váltott az utóbbi időben.

Jelenleg Szlovákia a V4-ek soros elnöke és bár maga Heger még november elején fogadkozott, hogy igyekeznek életet lehelni az együttműködésbe, az elmúlt bő két hónapban ennek nem sok jelét látni.

A legtöbb elemző egyébként abban is egyetért, hogy ha most sikerül is esetleg Hegernek a túlélés, ezzel csak kormánya agóniáját hosszabbítja meg és még az idén biztosan előrehozott választások lesznek, vagy a nyár elején, vagy ősszel.

Új kormány, régi barát

Ebben az esetben viszont – a jelenlegi közvéleménykutatási adatok szerint – Peter Pellegrini HLAS (magyarul: Hang) nevű szociáldemokrata pártja nyerhetné el a kormányalakítási megbízást a jelenlegi 20-21%-os támogatottságával. Nagy kérdés lenne, hogy Pellegrini kikkel lépne koalícióra.

Biztosan bejutna még a parlamentbe a baloldali-populista Robert Fico a Smer-rel (14-15%), a jelenleg nem parlamenti erő Progresszív Szlovákia (13-14%-os támogatottság), az SaS és a jobboldali populista Sme rodina – mindkettő 10% alatti szavazataránnyal. Egy jó kampánnyal esélye lehet az 5 százalékos küszöb megugrására a Szövetség nevű magyar formációnak is, bár most még ez alatt vannak. (Magát az OL’aNO-t a kormánybukás körüli politikai válság annyira megviselte, hogy jelenleg szakadás-közeli állapotok uralkodnak a pártban, ebben az esetben kérdés, lesz-e bármilyen jövője.)

Szijjártó Péter legutóbbi pozsonyi útja után szlovák kollégájának "be kellett dobnia egy gint".

Pellegrini így egy inkább baloldali jellegű koalíciót hozhat majd létre, igaz ezek a kifejezések a meglehetősen képékeny szlovák politikai viszonyok között kevésbé bírnak jelentőséggel. Adódik az együttműködés Robert Ficóval, még ha a két vezető nem is kedveli annyira egymást, de a politikai pragmatizmus ezt felülírhatja.

Ebben az esetben viszont egy sor kérdésben a Fideszhez hasonló politikát folytató korménya lehetne Szlovákiának. Fico Ukrajna, a „családvédelem” vagy éppen az EU-hoz fűződő viszony tekintetében Orbán Viktoréhoz hasonló politikát folytat.

A dobogón: Macron, Orbán, Putyin

Ráadásul – mint azt nemrég Szalay Zoltán a Napunk.sk vezető szerkesztője a Válaszonline-on megjelent vendégcikkében leírta – a szlovák népesség kifejezetten elutasító az ukránokkal szemben, ugyanakkor relatíve sokan (18.6%) bíznak még mindig Vlagyimir Putyinban és ennél is többen, 32.5 százaléknyian Orbán Viktorban. (A magyar kormányfőt csak egy százalékponttal előzte meg az élen végzett Emmanuel Macron.)

A magyar kormány egyébként nem is titkolja, hogy kinek drukkol, amikor decemberben Szijjártó Péter Pozsonyban járt, közös sajtótájékoztatót is tartott Robert Ficóval, felháborítva ezzel Rastislav Kacer szlovák külügyminisztert. Ugyanakkor – amennyiben bejutnak – a Szövetség is koalícós partner lehet: a magyar pártok éppen a stabilitásuk s megbízhatóságuk okán korábban mindg kedvelt partnerek voltak. Egy ilyen felállás szintén javíthatná a magyar-szlovák viszonyt.

Ha ilyen a szövetséges, nincs szükség ellenfélre

Lengyelországban októberben lesznek a választások és bár a kormányzó Jog és Igazságosság Párt (PiS) az egymást követő harmadik ciklusára készül hivatalosan, sokkal nehezebb dolga lesz, mint a 2015-ös és 2019-es győzelme idején volt.

Már csak azért is, mert jelenleg az egyik kis koalíciós partner éppen több fejfájást okoz Mateusz Morawiecki kormányfőnek, mint maga az ellenzék. A PiS 193 mandátummal rendelkezik a 460 tagú Szejm alsóházában, így égetően szüksége van az Egyesített Lengyelország (ZP) nevű kis párt 20 képviselőjére (akikkel közös listán indultak) és még néhány kisebb külső tmogatóra ahhoz, hogy meglegyen a többség.

Csakhogy a Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter által vezetett ZP egyre kezelhetetlenebb a kormányfő számára, az egyik legfontosabb kérdésben, az Európai Bizottsággal fennálló viták rendezésében pedig végképp elmérgesedett a viszony a koalíciós parnerek között.

A Bizottság 2021 októbere óta napi 1 milió euró uniós támogatás visszatartásával bünteti Lengyelországot amiért szerinte a kormány az igazságügy átalakításával sérti a bírák függetlenségét és erre hivatkozva egyelőre nem utalja a 35 milliárd eurónyi lengyel részt sem a közös uniós helyreállítási alapból. A PiS már rég kiegyezett volna és a Bizottság kérésének megfelelően módosította volna az érintett törvényeket, de a ZP ehhez nem adta a támogatását.

A folyamatos marakodás biztosan nem növeli meg az Egyesült Jobboldal támoatóinak szavazókedvét, az pedig egyenesen dehonesztáló lehetett sokuk számára, hogy a PiS már az ellenzék (elsősorban a legnagyobb ellenfél Polgári Platform) felé is elkezdett tapogatózni, hogy támogatást szerezzen az RFF pénzekhez szükséges törvénymódosítás érdekében.

Végül pénteken délután sikerült elfogadni a törvényt, a ZP nemmel szavazott, a PO képviselői tartózkodtak, de így is megvolt 203 igen szavazat, ami elég volt a jelenlévők többségéhez.

A régiós kormányfőkből már csak Orbán Viktor nem járt Kijevben.

A legújabb botrány a felek között egy idehaza már elképzelhetetlen eset miatt robbant ki. A lengyel köztévé ugyanis Szilveszter éjszakáján a Black Eyed Peas együttes zakopanei koncertjét közvetítette. Csakhogy az amerikai pop-csapat tagjai szivárványszínű karszalagban mentek fel a színpadra, az énekes will.i.am pedig a BBC tudósítása szerint a Where Is The Love című számot azoknak ajánlotta, akik „gyűlölet tárgyai voltak az év során”, majd konkrétan megemlítette a zsidókat, az afrikai származásúakat és az LMBTQ közösség tagjait.

Lecserélni a lengyel zászlót?

A műsort 8.3 millióan követték élőben és a kis közjáték annyira felháborította az Egyesült Lengyelország európai parlamenti képviselőjét, Beata Kempát, hogy azt írta közösségi oldalán: „néhány bankszterecske szivárványszínűre cserélné a piros-fehér nemzeti zászlót”. (A „bankszter” a bankár és a gengszter összevonásából eredő közepesen eredeti kifejezés amivel a képviselőnő egyértelműen Mateusz Morawieckire utal, ő ugyanis bankvezető volt, mielőtt politikai pályára lépett.)

Az esetnek az adott már-már kormányválság-jelleget, hogy Marcin Warchol igazságügyi miniszterhelyettes szintén beleszállt azokba, akik „megengedék az undorító LMBTQ-propagandát”. Végül maga Morawiecki is úgy érezte, hogy meg kell szólalnia, és azt mondta, nagyon fontosak számára a családi értékek, de „nem korlátozná soha a művészi szabadságot”.

A lengyel gazdaság is bajban van ami természetesen kihat a politikára.

A PiS-t az elmúlt évben több korrupciós botrány is érintette, leginkább olyan jellegűek, amikor kiderült: a párt politikusainak rokonai, ismerősei kerültek jól fizető állami cégek élére vagy befolyásos intézmények vezetésébe. Ezek egyike sem okozott jelentős politikai kárt ugyanakkor Jacek Kucharczyk varsói politikai elemző Politicónak adott nyilatkozata szerint lehet kumulatív hatásuk.

Igaz ilyen botrányok már a 2019-es választás előtt is jellemezték a pártot, mégsem tántorították el a támogatástól a szavazókat. Persze az egy jelentősen más helyzet volt több szempontból: egyrészt a gazdaság hasított, másrészt a kormánypárt LMBTQ-ellenes kampánya meglehetősen jól rezonált sok lengyelnél.

Most viszont a kormánypártnak azzal kell szembenéznie, hogy – Magyarországhoz hasonlóan – a 17.2 százalékos infláció a legmagasabbak közé tartozik Európában (igaz, október óta már csökkenő pályán van), a lengyel önkormányzatok pedig a magas rezsiárak miatt a nálunk is ismert takarékossági intézkedésekre kényszerültek a téli időszakra: sok helyen korlátozzák a közvilágítást, intézményeket zárnak be, hogy spóroljanak.

A „családvédelmi” kampány sem látszik másodszorra ugyanolyan hatásfokkal működni, így hiába vezeti a PiS 37%-al a közvéleménykutatásokat, az ellenzéknek a mostani állás szerint több tartaléka van. A PO-t a Politico szerint most a választók 29%-a támogatja, a harmadik a Lengyelország 2050 nevű formáció 10%-al, amit egy Szimon Holownia nevű egykori újságíró alapított. A párt meglehetősen színes politikailag: maga Holownia korábban szerzete- jelölt is volt, így a Lengyelország 2050 erős kereszténydemokrata jegyeket mutat sok kérdésben, de emellett zöld és liberális jellegű állásfoglalásai is vannak.

Tartalékok

Őket a Baloldal követi 9 százalékos támogatottsággal, majd a szintén ideológiailag meglehetősen vegyesfelvágott, szélsőjobboldali és oroszbarát pártocskákat is tömörítő Konföderáció jön 8%-al. Bejutásra esélyes még a mérsékelt konzervatív Lengyel Koalíció és a Parasztpárt. Ezek közül a Konföderációt kivéve – akikkel a PiS sem hajlandó szóba állni – a PO jelen állás szerint bárkivel koalícióképes, nagy kérdés, hogy az érintett öt párt végül hány listát állít majd a választásokra.

A támogatottságokat látva így egyértelműnek tűnik a kormányváltás esélye. Ebben az esetben az a Donald Tusk lehet az új kormányfő, akivel kevés politikusnál rosszabb a viszonya Orbán Viktornak. Az ellenszenv persze kölcsönös, olyannyira, hogy maga Tusk is rendszeresen hivatkozik a magyar miniszterelnökre, mint aki számára az oroszbarát, autokrata, nem európai vezető mintapéldánya. A politikus március 15-én Budapestre is eljött, hogy a magyar ellenzék mellett kampányoljon.

Donald Tusk korábban lapunknak is adott interjút.

Tusk ugyanakkor gyorsan megegyezésre jutna az Európai Bizottsággal az összes vitás kérdésben és egyébként is nyilvánvalóan mindenben az uniós fősodorhoz tartaná magát – az Európai Tanács volt elnökeként az lenne a meglepetés, ha nem így lenne. Vagyis Orbán Viktor még azt a támogatást is elveszítené ebben a helyzetben, amit Mateusz Morawieckitől most megkap.

A PO elvileg lelkes támogatója a V4-eknek, de amíg a háború és az oroszbarát magyar álláspont tart, addig nyilván nem változna a jelenlegi helyzet. Ha mégis marad Morawiecki, akkor uniós ügyekben (elsősorban az „európai szuperállam” elleni küzdelemben) maradna a lengyel-magyar tandem immár Ggiorgia Meloni olasz kormányfővel kiegészülve, szorosabb közeledés viszont az ukrán háború miatt így sem várható. Ugyanez értendő az európai pártpolitikára is, hiszen a PiS számára a Fidesz-szövetséges olasz Liga vagy Marine Le Pen pártja éppen az oroszbarátság miatt elfogadhatatlan partner.

Egy barát, két ellenfél

Időben a legközelebb a cseh elnökválasztás áll hozzánk, az első fordulót már a hétvégén megtartják. Magyar szempontból ugyanakkor ennek politikai jelentősége kisebb mint az előző két esetben, mivel az elnök szerepe a cseh közjogi berendezkedésben is viszoylag mérsékelt.

Persze azért így sem mindegy a végeredmény: a közvéleménykutatási adatok szerint három indulónak van esélye arra, hogy a második fordulóba jusson. (Az szinte kizárt, hogy valaki már vasárnap megszerezze a szavazatok több mint felét.)

Andrej Babiš volt kormányfő híresen jó viszonyt ápolt Orbán Viktorral, így ha nyer, akkor biztosan lesznek látványos gesztusok a két vezető között. Babiš számára nagy győzelem volt, hogy január 9-én első fokon felmentették a korrupciós vádal alól, ehhez még Orbán Viktor is gratulált. Igaz, a magyar kormányfő nagy csodálói közl tartozik Milos Zeman most leköszönő elnök is, de ő betegsége miatt már régóta nem játszik aktív szerepet a cseh politikában

Az Andrej Babiš elleni vádakról itt írtunk részletesen.

Babiš számos kérdésben ért teljesen egyet Orbán Viktorral, december közepén – a kampánya részeként – még Magyarországra is eljött és Novák Katalin társaságában megnézte a déli határkerítést.

Ugyanezen a napon járt Budapesten Petr Pavel, egy másik kandidáns, csakhogy az ő látogatása teljesen más színezetű volt. Az egykori NATO-táborok saját bevallása szerint azért jött, hogy „megmutassa Orbán Viktor igazi arcát és felhívja a figyelmet a populizmus veszélyeire” és a cseh közszolgálati rádió tudósítása szerint kormánykritikus újságírókkal, civilekkel, akadémikusokkal találkozott.

Petr Pavel elnöksége azt jelentené, hogy a magyar kormányfő kapna egy újabb hangos kritikust, az egykori tiszt nem csak harcos nyugatos és Ukrajna támogatásának lelkes híve, de kiáll a minél erősebb Európai Unióért és a cseh euróért is.

A közgazdász, egyetemi oktató Danuse Nerudová az első női elnök lehetne, ha győz. Ő két ellenfelével szemben éppen azt hangoztatja, hogy Csehországot „nem úgy irányítaná mint egy vállalatot, vagy hadsereget, hanem mint egy családot”. Erős szociális töltetű kampányában a gyengék és elesettek védelmét hangsúlyozza és kiáll a melegek házasságának jogáért, támogatja a zöld-átmenetet és azt ígéri, elnökként Prágába hozza majd Joe Bident. Ebből egyértelmű, hogy az ő győzelme sem hozná a cseh-magyar kapcslatok javulását.

A fentiekből tehát az következik, hogy aligha idén kezdenek majd el erősödni azok a regionális kapcsolatok, amiknek fontosságát Orbán Viktor még egy karácsony előtti zártkörű rendezvényen annyira kívánatosnak tartotta.

  • 16x9 Image

    Kósa András

    Kósa András a Szabad Európa főmunkatársa. 2001 óta újságíró, az elmúlt bő húsz évben volt a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Hír Televízió munkatársa. Ezenkívül dolgozott a hgv.hu politika rovatának vezetőjeként és a tulajdonosok által 2022 augusztusában megszüntetett azonnali.hu főszerkesztőjeként is.

XS
SM
MD
LG