Az európai társadalmak egyik komoly problémája a radikális iszlám térnyerése. A vallási fanatikusok az internetet, a közösségi médiát használják arra, hogy újabb követőkre tegyenek szert, vagy támadásokat készítsenek elő. Az EU-nak korlátozottak a lehetőségei, az elmúlt időszakban azonban sikerült eredményeket elérni, például a terrorista tartalmak szinte azonnali eltávolításával.
Európában az iszlám terrorizmus az elmúlt években sok száz életet követelt. A merényletek száma szorosan összefüggtek az Iszlám Állam felemelkedésével és hanyatlásával.
Míg 2014-ben két támadásban négy halálos áldozata volt a dzsihadista terrornak, addig egy évvel később 17 merényletben 150-en, 2016-ban pedig 13 támadásban 135-en veszítették életüket. Innentől jelentősen csökkent a hasonló események előfordulása, 2019-ben már tízre csökkent áldozatok száma. Eközben több ezer iszlamistát fogtak el, akik előbb-utóbb kiszabadulnak.
A radikális út
A terrorizmus egyik európai mozgatórugója a radikalizáció, amelyhez messzemenően igénybe veszik a technika adta lehetőségeket. Fontos tudni, hogy a merényletek kitervelői, elkövetői jelentős részben európaiak, akik itt születtek, hétköznapi életet éltek, mígnem “megtalálták” a vallási radikalizmus képviselői és saját eszközükké tették őket.
A vallási tanok elfogadása természetesen előfeltétele a radikalizálódásnak, azonban ez ritkán elég hozzá. Gyakran inkább olyan személyeket érint, akik elégedetlenek az életükkel, a társadalommal vagy a kormány kül- és belpolitikájával. Nincs mindenkor érvényes profil arra vonatkozóan, hogy miképpen lesz valaki szélsőséges, de a hátrányos helyzetű csoportokból származó, diszkriminációt megélő és identitásválságtól szenvedő emberek könnyű célpontot jelentenek a radikalista toborzásoknál.
A radikalizációs folyamat egyik eleme a közösségi hálózatokhoz való csatlakozás és a kapcsolattartás. A személyes és az online hálózatok ugyanis megteremtik a teret, ahol az emberek radikalizálódhatnak. Minél zártabb egy ilyen platform, annál alkalmasabb arra, hogy megerősítse a tagok szélsőséges meggyőződéseit, hiszen mindenki ugyanazokat a nézeteket vallja, így nincs, aki megkérdőjelezné őket.
A szélsőséges nézetek terjesztésének és a toborzásnak elsődleges platformja az internet. A közösségi médiában hatásosabban terjeszthetők a dzsihadista – sőt, a szélsőjobboldali –, szélsőséges propagandák, mivel nagyobb célcsoport érhető el, a terrorszervezeteknek lehetőséget kínál a toborzásra és „troll hadseregek” létrehozására, akik aztán támogatják propagandájukat.
A dzsihád jegyese
Nagyon hasznos olvasmány Anna Erelle könyve, aminek "A dzsihád jegyese" a címe. A szerzőnek nem ez a igazi neve, egy francia újságírónőről van szó, aki a könyvében leírtak miatt a dzsihadisták halállistájára került. Annyit tett, hogy az interneten felvette a kapcsolatot az egyik terrorszervezet magas rangú katonájával, bizalmába férkőzött, mígnem a férfi online eljegyezte és megszervezték a nő Szíriába utazását is.
A könyvből sokat megtudhatunk a terroristák gondolkodásáról, mindennapjaikról. Egészen elképesztő helyzet, amint a terrorista délelőtt veszi a gépfegyverét, elmegy harcolni, délután pedig belül a webkávéházba és a jegyesével cseveg vallásról, vagy éppen hétköznapi dolgokról.
Sokszor az internetes alkalmazás partnere a terroristáknak. Az EU terrorhelyzetről és trendekről szóló 2020-as jelentése megállapítja, hogy az elmúlt években a titkosított üzenetküldő alkalmazásokat, mint például a WhatsApp vagy a Telegram széles körben használták egyeztetésekre, támadások megtervezésére és kampányok előkészítésére.
A zárt környezet miatt a börtönök is terepei lehetnek a radikalizálódásnak. A szociális kapcsolataiktól megfosztott fogvatartottak nyitottabbak lehetnek új meggyőződések és szervezetek felé. A kevés munkavállalóval rendelkező börtönök pedig gyakran képtelenek fellépni a szélsőséges tevékenységekkel szemben. Az is igaz, hogy a börtönben végzett rehabilitáció eredményei kétségesek, a börtönbüntetések belátható időtartamúak, ezalatt az elítélt még ha együttműködést is színlel, valójában sokkal elszántabb lesz és az egész kinti társadalmat az ellenségének tekinti.
Vannak jó példák, de közösségi összefogás kell
A fokozottan veszélyeztetett társadalmakban óriási erőfeszítést igényel a radikalizáció elleni küzdelem. E sorok írója korábban találkozott egy belga kisváros, Mechelen polgármesterével, aki bemutatta, hogyan működik a “terrorelhárítás” az ő közösségükben. A város valamennyi iskolája és valamennyi tanára, segítő személyzete, a sportegyesületek, a kulturális intézmények része annak a hálónak, amely jelzi, ha bárki olyan jelenséget tapasztal, hogy egy fiatal elbizonytalanodott volna, vagy tudomást szereznek arról, hogy megkörnyékeznek valakit. Minél korábban érkezik a jelzés, annál nagyobb esély van, hogy időben közbelépjenek.
Ebben a munkában partnerek a muszlim közösségek, az imám éppúgy figyeli a jeleket, mint a focicsapat edzője. Bart Somers polgármester nem kevés büszkeséggel jelentette ki, hogy tőlük még egyetlen fiatal sem utazott az Iszlám Államhoz harcolni, sikerült időben közbelépni.
Európai erőfeszítések
Alapvetően a radikalizáció megelőzése és kezelése az uniós országok hatásköre, de az EU számos eszközt kidolgozott, hogy segítse a tevékenységüket. Van egy hálózat, amelynek tagjai tanárok, szakpolitikai tisztviselők és börtönhatóságok, akik a radikalizációnak korábban kitett, vagy jelenleg is kiszolgáltatott emberekkel dolgoznak együtt. Tapasztalataik másoknak is segítséget jelenthet.
Az Europol internetet felügyelő egysége folyamatosan pásztázza a webet, keresi a terrorista gyanús eseteket, majd jelenti azokat a platform kezelőjének. 2015-ös megalapítása óta több mint 130 000 tartalmat továbbított az internetes vállalatok számára, csak 2019-ben több mint 25 ezret.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
